Esztergom és Vidéke, 1904

1904-01-31 / 9.szám

ESZTERGOM t es TIME A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. M^éí^^ik Vasárnap és csütörtökön. pLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egé«* évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — - - - — 6 kor. — fii. N»KJ«<1 évre — — — — 3 kor. — fii. E<ye* azám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoYa a kéziratok, előfizetései, nylltterek és hirdetések küldendőt Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca 485. szán?. ~^>í Kéziratot nem adunk vissza. Városunk fjrgalma. Jan. 28. A tollat kezembe az a határozat adja, melyet a város képviselete a barakkok építésével kapcsolatosan hozott, amelyben kimondotta, hogy a helyi ipar pártolása és fellendítése érdekében áldozatot hoz. Másfél ezer koronájába kerül a városnak ez esetben a helyi politika űzése, de sokkalta és többszörösen nagyobb összeg marad ezáltal itt a városban, s jut a polgárok zsebébe, amivel városunk kétségtelenül gazdagabb lesz, ha ugyan e szóval élni, az összeg kicsiségénél fogva általában lehet. A gyakorlati érzékre valló határozat egy uj irányzatot jelent, melyet ha minden téren s alkalommal megvalósítani igyekszünk, csak önmagunkon segítünk. Az ipar és kereskedelem fellendítésének első lépése, a vidéki fogyasztóknak piacainkra édesgetése. A hid, a kövezet vámok, az ipar és kereskedelem szabad fejlődését korlátozó városi szabályrendeleteink, mindmegannyi szükséges rosszak, mellyek a forgalom kölöncei. A forgalom szempontjából a Az „Esztergom fa Vidéke" tárcája. Ixassai?, lássa 17 ... Lassan, lassan lepattogzik Lantom húrja, elszakad . . . Elhagy a dal!.. S nézem tétlen Az elszálló madarat . . . De már nem fáj, egy-egy szóra Ha a rímet nem lelem . . . Mit cserébe kaptam érte, Több nekem : a szerelem! . . Sirius. Művész lelkek. — Elbeszélés. — A kis budoir félsötétségébe burkolódzott két hölgy halk beszéde szakította meg az édes sejtelmes csendet. Stefi hanyagul nyújtózott el a pamlagon, He^j. melléje kuporodva hallgatta a mellettök lakó festő zongora játékát. — Ismered a festőt Stefi? — Igen. — Milyen ember ? Én őt igaz művésznek képzelem, néhány képét láttam a a tárlaton oly kedvesek, van bennök valami melegség. Tudod olyan bus melegideálisabb állapot az lenne, ha mindazokat egy tollvonással el lehetne törülni, ámde minden rosszaságuk mellett, másrészt szükségesek is, s igy a két szélsőség helyes megoldása, a közép út volna. Érezzük, hogy a nagydunai vashíd vámja majdnem egészben elzárja előlünk a túlsó járás vevőit, s a forgalmat Párkányba tereli. Sokszor esett már arról szó, hogy ezen miképen lehetne segíteni, szó volt a vámszedési jognak bérbevételéről, s aztán a forgalom érdekében való értékesítéséről. Természetesen nagy dolog ez, melynek elvi dolgok állják útját, de a kérdésnek állandó üzése fűzése, valamellyes előnyt talán mégis csak ki tudna vivni. Az a vidéki, aki árucikkével városunkba tart, pénz nélkül jön, s még el sem adta azt, pénzt még nem is látott, s már is fizetnie kell. Hogy a vám kérdés miképen lenne a város forgalmával és egyébb érdekeivel a bérletbe vétel sikerülte esetén összhangba hozandó, vájjon a vámnak bizonyos napokon való egészbeni, avagy részbeni elengedésével, leszállításával, avagy a városbóli kimenetelkor való fizezetéssel megoldandó, ez a részlet lankoliába burkolja az eszméit és mily gyönyörűen muzsikál — csodás ember lehet 1 . . . I — Te, poéta lélek. Te mindenben a csodaszerüt keresed. Én nem tudok ugy lelkesedni, szeretem a művészetet bá! múlni — de a lelkemre az semmi hatással sincs, nem is szabad, hogy naI gyon átengedjem magam az ily hatásI nak ha hideg vérű orvos akarok lenni. Különben Várnay Egon özvegy ember ! és azt mondják a felesége ép oly műI vész lélek volt, mint ő — nagyon sze\ rették egymást. Boldogságuk ugyan nem ' tartott soká, az asszony Olaszországban ! egy évi házasságuk után meghalt, j A festő az örüléshez állt közel, csak j kis leánykája, aki egy gyönyörű baba, j maradt neki vigaszul. — Honnan tudod mind ezt ? — Várnayt ismerem gyermekkorom óta. j — Még mindig bánkódik a felesége után ? Hany éves a gyermek ? ! — No nem mondhatnám, Ibolyka négy éves lehet, mesés szépségű gyerek. j Az apa valóságban sr-erelmes a kis i lányába. Mondotta Stefi cigarettája hamuját lerázva. Hela te ugy bámulsz rám ! . . — Nagyon érdekel engem ez az ember. Hallgassuk csak ! mily gyönyörűen kérdése s az arra hivatottak dolga. Ami a kövezetvámot illeti, az nem kevésbbé akadálya a forgalomnak. Kereskedőink többször tervbe vették már e kérdésnek rendezését aképen, hogy kisérletképen bizonyos évadban a hetivásár napjain kárpótolják a várost, hogy a vidékiek teljes kövezetvám mentességet élvezzenek, illetve, hogy a vámot ők fizetik ama napokon. Hogy ez az összeg nem valami csekély, az elképzelhető s ha kereskedőink készek lennének ily áldozatot hozni, az igazolja legjobban azt, hogy a kövezetvám a forgalomnak mily akadálya. Ha kereskedőink az áldozat meghozásával növelnék a vidéki forgalmat, úgy abból nemcsak azoknak, hanem a társadalom egyébb osztályainak, az egész város lakosságának volna haszna, s igy a méltányosság elvénél fogva, az áldozat hozásában a város egyetemének kellene osztoznia A helyes megoldási mód ezek szerént az lenne, ha az áldozat hozatalban a nagy közönség megosztoznék a kereskedői osztálylyal, vagyis a kövezetvámnak bizonyos hányadát, részét elengedné. A veszteség csak játsza Grieg balladáit. Mennyi érzéssel!.. — És tudod mit tesz, minden nap nagy csomó virágot hoz és tele szórja a kis leány haját, ölét aztán modelnek ülteti és lefesti százfeleképen. — Voltál a műtermében ? — A napokban mutatta a képeit. — Mért nem áliitja ki ? Ily témájú képeket nem láttam tőle. — Nem, a világért sem mutatná és nem adja el őket, mint mondta, azok az ő legkedvesebb kincsei. — Nagyon mély érzésű ember lehet, ugy szeretném megismerni, én valósággal szerelmes vagyok belé. Hela felállt és lassan fel s alá járni kezdett. Sokáig hallgattak. Stefi az orvos, szinte irigykedve nézte őt, azt a mély érzésű Írónőt. A zongora hirtelen elhallgatott. Stefi íelcsavarta a villanyt, csengetett az inasnak. Kint is erős csengetés hallatszott. A festő lakásaból hangos kiálltás szinte ordítás hangja szűrődött át a vékony falon. Hela ijedten ment a belépő inashoz. — Mi történt ? Kérdezte alig érthető, remegő hangon. Stefi erélyesen felrázta a rémült arcú libériast. — Beszéljen! — Nagyságod, a festő Várnay úr kélátszólagos lenne, mi megtérülne a forgalom növekedésével közvetett uton. Ami végül a statútumok szülte akadályokat illeti, hát el kell ismerni, hogy a kulturális intézmények, eszmék felé való törekvés elől egy város el nem zárkózhatik, azonban est modus in rebus. Az első törekvésnek az anyagi lét biztosítására kell irányulnia, s ezután jöhet a többi. Hogy egyebet ne hozzunk fel, itt van a piacrendezés. Hogy a a mi piacrendezési szabályrendeletünk a forgalmat egyenesen megbénitja, sorvasztja, azt most már a j tapasztalat igazolja. Hasztalan volt minden törekvése kereskedőinknek, hiába jajdultak azok fel, szavuk elhangzott, az élet azonban igazat adott nekik. Képviseletünknek a gyakorlatiasság felé gravitáló jobb meggyőződése most már bizonnyára nem fog elzárkózni a felvetett hármas kérdés iránti érdeklődéstől, s a kereskedői osztály jogos és elvégre is általános érdekű óhajától. Hozzuk hát azokat újból szőnyegre, a társadalom produktiv osztályának, de a közjónak is érdekében. —u. reti, tessék átmenni, Ibolyka a kis tündér haldoklik. Ezt már bőgve mondta — mert az egész három emeletes háznak kedvence volt a kis lány. — Hela jöjj velsm, talán segíthetünk. És futva rohantak a festő műtermébe. Minden ajtó tárva volt. Előbb Stefi, aztán Hela lépett a műterembe. A két lány erősen fogva egymás kezét, remegve nézte a festőt. Sok virág volt elszórva a földön. A kis leány egy nagy, fehér medvebőrön feküdt, holt fehér arccal, Várnay mellette térdelt, kezeit Stefihez emelve esedezett. — Az Istenért ha segíthet, ha van irgalom mentsék meg as én kis lányomat 1 — Mi történt Várnay úr ? — Zongoráztam és ez a csepség a festékeim közt kotorászva lenyelte a legmérgesebb festékemet. — Gyorsan ellenmérget beadni, mondotta Stefi s a legnagyobb nyugalommal felemelte a kis lányt és a pamlagra fektetve, gyorsan, biztos kézzel nynjtotta az első segítséget. Azután bemutatva Helát a festőnek, a gyermek őrizését reájuk bizva elment egy tanárért. Ő a modern emancipált nő nem csekély aggodalommal ment, hogy meg-