Esztergom és Vidéke, 1904
1904-10-20 / 83.szám
Esztergom, 1904. XXVI. évfolyam. 83. szám. Csütörtök, október 20. AZ A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK .ESZTERGOMVIDÉK1 GAZDASÁGI EGYESÜLETEDNEK HIVATALOS ÉS LAPJA. tarn: .. -ffl ■«i ■' i M » 1' 1 »I» IftgUgJ!*1-1 --— -----------------■ --------------] ^] égj elei) ik Ví3»fnr«t«p és csíitört.ökoa. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I évr — — — — kor. — HL F»l pvi'o — — — — •— 6 kor. — ül. Neveti évr* — — — — 3 kor. — fii. E;<v*s «sóin ára: 14 fi!. Felelős szerkesztő : Dr. PR0K0PP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKGPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltteröfe és hirdetések küldendő i Kossuth Lajos (azelőtt guda) utca 485. szón}. —Kéziratot nem adunk vissza. ;<*— Le az álarccal. Esztergom, október 18. A társadalom az emberek egyéniségét, azok erkölcsi tulajdonai szerént szokta mérlegelni, melynek kategóriájába tartozik ,a „ becsület, melynek alapja a kölcsönös ine.gbe-1 csillés*, a tisztelet. i Embertársainkat tisztelni, becsülő^ 'kötelesség,, de ncny formálhatnak erre jogot azok, kik arra magukat érdemetlenekké teszik. A határt megvonni, felette nehéz, mivel a felfogások sokfélék, a fogalmak értelmezhetők, az azonban elvitázhat- lan, hogy tiszteletre, megbecsülésre, számot azok nem tarthatnak, kik alakoskodók, bujkálók, kiknek életeleme az anonimitás. Egy-két évtizede annak, hogy az anonimitás társadalmunkban tanyát ütött s hadat üzent a társadalmi békének, melynek pusztitásai tátongó sebeket ütöttek akkoron a békés egyiittléten. Sajnosán vesszük a tollat kezünkbe, hogy felvegyük a harcot a hamvaiból ismeretlen okokból feltámadt rákfene kiirtására, mely álarc alatt bombát vet amúgy is vérszegény társadalmi életünkbe. Ismeretlen előttünk, hogy el van-e már érve a cél, avagy csak előőrsi csatározás akar az lenni, de mindenesetre az idők jele a szomorú esemény, melyet a következőkben ismertetünk. ''Esztergom vármegye virilistáinak az 1905. évre érvénnyel birandó névsorát az igazoló választmány az utóbbi hetekben állapította meg, mely ellen 15 napon belül az állandó bíráló választmányhoz lehetett fellebbezni. A fellebbezési határidő október 9-én, vasárnapi napon járt le, s a reá következő hétfőn, Wilhelm István köbölkúti lakostól egy fellebbezés érkezett be a névjegyzék ellen, melyben fellebbező hat legtöbb adófizetőnek törlését kéri a névjegyzékből és pedig Tauber Mihály bátor- keszi lakósét, mivel — úgymond a fellebbezés — Tauber Mihály a Tauber és Wetzler sörgyár adója alapján, Leimdörfer Nándorét, ki a Singer és Leimdörfer cég adója alapján van felvéve, holott — igy szóll a fellebbezés — a törvény alapján a társaságok adója nem számit, Niedermann Pálét, mivel a neje adója az övéhez van csatolva, Stein Manóét, mivel ő Ko már o m m egy ében, míg Hecht Józsefét, mivel az Bars vármegyében van a legtöbb adót fizetők névsorába 190g. évre felvéve, majd engem alólirottat kér abból töröltetni azon alapon, mivel anyám - és nővérem adója egyesítve van az enyémmel. Nem ismerem Wilhelm István urat, nevét még csak híréből sem hallottam, s viszont azt hiszem ő sem ismer engem. Annyit sikerült azonbanróla megtudnom,hogy Köböl- kúton lakik, s földműves ember. Hogy mi inditotta Wilhelm uramat arra, hogy ő általában, s különösen ezúttal a névsort fellebbezéssel megtámadja, ez örök rejtély maradna, ha az emberi elme nem volna arra teremtve, hogy gondolkozzék. Mindenek előtt szembeötlő, hogy miért támadja meg ezúttal a névsort, s miért intézi fellebbezését hat ellen ? Mi inditotta őt erre a nagy törvény tiszteletre, mely ideálisan törvényes állapotokat akar teremteni ? Mi szülte a felbuzdulást, honnét a nagy törvényismeret, mely Köbölkút Cincinnatusát az eke szarva mellett megszállotta s a közérdek meofvédelmezésére buzdította ? Kezdve a fellebbezésnek postára adásán, méltán gondolkodóba ejti az embert az a törvényismeret, a mellyel Wilhelm István 1904. október 9-én fellebbezését postára adta annak dacára, hogy a fellebbezés határideje 9-én járt le, mi arra enged következtetést vonni, hogy ő tudta, hogy vasárnapra esvén a fellebbezési határidő utolsó napja, a fellebbezési határidő a következő napon jár le. De hon- nét-e törvényismeret ? Sajátszerünek tűnik fel a fellebbezés bekezdése, melyben fellebbező bizonyos szokatlan excusálás- sál elmondja, hogy a megyeháza kapuja alatt kifüggesztve lévő névsort olvasta, s az ellen él fellebbezéssel,de még szokatlanabb a fellebbezési szándék megokolása, melynek alapjául a közérdeket mondja. Kinek miköze ahhoz, hogy hol Iz arca a. Múlandóság. Annyi siralmas év után, óh. Ha látnál engem angyalom : Szelíden adnád kis kacsóid Bocsánat szóval ajkadon. Ha látnál engem összetörve, Halavány arcczal, betegen : De megszánnád bús életemet, De megsiratnál kedvesem! Keményeimben nincs vigasz már. Életemben nincs semmi más, — A vágy is érted mindörökké — Egy lassú, őszi hervadás . . . Tuba Károly. Inkompatibilitás 1041 eláll. Irta: EÖTVÖS KÁROLY. Mindenek előtt megjegyzem, bogy amikor inkompatibilitásról irok: sem a politikát nem akarom érinteni, sem tudományos alapossággal nem. akarok a fejtegetésekbe bocsátkozni, mert hiszen 1848 előtt a mai értelemben vett összeférhetetlenség nem is lehetett mináiunk. Nem függött senki az államtól, de az állam sem függött senkitől. Az államnak nem voltak vasutai, sem tengeri, sem folyamhajózása, távirója, postája, egyedárusága, telefonja géggyárai, vas- müvei, nem volt tulajdonképen semmije, még tisztviselője sem a mai értelemben amikor ma több mint 50,000 tisztviselő felett rendelkezik. Akkor volt egy kancellárja Becsben, egy helytartó tanácsa Budán, néhány sótisztje, néhány harmincadosa, egy pár vicispánja egy főtörvényszéke, — az állam pedig egyébként nem avatkozott a társadalom dolgaiba. Az igaz, hogy nem is kért tőle semmit, hiszen a század elején Magyarország hadi adója 2 millió kétszázezer forint volt, ma ellenben 500 millión felül mozog butgettünk. Hogy mi lehetett akkoriban az inkompatibilitás, azt úgy tudjuk meg, ha vizsgáljuk kikből állott az akkori országgyűlés. Veszem az 1843-iki országgyűlést, I amelynek tagjai voltak : négy prépost, nyolez apátúr, hat kanonok, harminc kir- táblai biró, száznégy vármegyei követ, akik közül azonban csak 98 jelent meg. Ezek között volt 25 alispán, £ jászkun hajdú főkapitány, aki manapság főispánszámba menne; volt 14 megyei főjegyző, 8 megyei főszolgabiró, 5 megyei főügyész, 2 hadi főadószedő 40 táblabiró, 1 helytartótanácsos, .1 kerületi táblabiró. Ez volt akkor as igazi népképviselet. 1 Látnivaló, hogy az iparral, kereskedelemmel foglalkozóknak, a tudományos karoknak ezek közt semmi nyomuk, de itt, egy jó öreg barátomat, aki már az ügyvédeknek sem. 1825-ben képviselő volt, 1848 ban pedig A régi rendi társadalom furcsán volt Kossuth elnöklete alatt álló honvédelmi az ügyvédekkel. 1848 előtt Magyarom bizottmányban mint tag szerepelt, meg- szágon az ügyvédi kar és intézmény idézték a vértörvényszék elé. bizonyos tekintetben más volt, mint Nyolc napig ült az Újépületben, ami- Európa nyugatán, az úgynevezett mü- kor egyszer csak váratlanul szabadra veit nemzeteknél. Nálunk az ügyvédek boceájtották. négy osztályba tartoztak. j Sietett haza, hogy még csak közelében Az elsőt a tabiuaris prokurátorok al- se legyen az Újépületnek, kották, akik csak Pesten laktak, egy- Három nap múlva aztán intést kapott, kettő Budán volt és akik csak nemesi hogy köszönje meg szabadulását Hay- pörökkel foglalkoztak; azután voltak naunak. tiszti fiskálisok, a magisztratuális pro- Feljött hát Pestre és kihallgatásra kurátorok, megyék, városok, egyház- jelentkezett a teljhatalmú császári biztostestületek, káptalanok ügyvédei. nál,Hmegköszönni, hogy nyolcadnapra Aki ügyvéd ezen kivlil esett, azt ne- szabad lett. vezték „ camp estis advocatus-nak, ma- Ekkor Haynau — szószerint idézem — gyárul mezei ügyvédnek, akiknek sorá- ezt mondta neki: bői a régi nemes karok és rendek az — Hjah, tudja az igy volt. Az én e.1- ország törvényhozásába bizonyára nem vem az, hogyha zsidó: vegyék el a választottak senkit képviselőnek. pénzét, ha pap : ötven bot, vagy várHiszen Magyarország legnagyobb ügy-, fogság : ha prókátor, akkor fel kell védje é« nagy történelmi alakja: Kos- kötni, keresztbe kell törni, olajban kell sutli Lajos csak 1847-ben 45 éves kora- megfőzni; hogyha birtokos gazda: men- ban tudott bejutni a törvényhozásba, jen haza! Az ügyvédben az akkori rendiség a Ez a felfogás az ügyvédekről a fran- társadalmi rend ellenségét látta, a hé- cia forradalommal kezdődött és a júliusi kesség megzavartjának, minden jó ügy meg a februári forradalommal még megrontójának tartotta. Semmi sem erősödött. jellemzőbb a régi rendiségnek az űgyvé- 1848 előtt még negyvennyolc város dekről alkotott felfogására és az avas is küldött követeket, államférfiaknak róluk táplált vélemé- Ezek között sem volt iparral, keres- nyére, mint Haynaunak egy mondása, kedelemmel foglalkozó, vagy tudományt Amikor ő borzasztó munkáját végezte művelő.
