Esztergom és Vidéke, 1904
1904-10-13 / 81.szám
ESZTERGOM én VIDÉKE. 18I. *7.a™.\ 1904. október 13 sem oly káprázatosán sokoldalú, melyeket a tüdővész idéz elő. Szabad-e közönynyel tűrnünk, hogy ezt a kevés magyart ily két- ségbeejtően tizedelje egy kór, amely- lyel pedig megtudunk küzdeni ? A tudomány rég kimutatta, hogy a tüdővészt biztosan lehet gyógyítani, csak idejekorán kell hozzáfogni. o A szanatóriumban nemcsak sikerrel gyógyítják az idejében fölvett tüdővészes betegeket, hanem — a mi a közvetlen gyógyításnál még nagyobb jelentőséggel bir, — mindenki; aki onnan kikerül, fölesküdött katonája és buzgó apostola azoknak az okos életrendi szabályoknak, melyek megtartásával egészségünket megőrizhetjük és a tovább ragályozást meggátolhatjuk. A szanatóriumok utján tehát az egészség megbecsülésének, az e végből való okosan élésnek szellemét igazán gyakorlati eredménnyel üi-1 tethetjük át a társadalomba. A tüdővészes betegek szanato-j riumi kezelésének, ügyére először a kiváló tudós és emberbarát: Ko-j rányi Frigyes hívta föl nyomaté-1 kosán a magyar társadalom figyel- t mét és áldozatkészségét. Lelkes' agitációjának eredménye gyanánt j áll és működik az Erzsébet szana-1 tórium, ez a mintaszerűen bérén- j dezett intézet. De mi ez az egy intézet azzal az általános nagy veszedelemmel,1; azzal az állandó nagy emberadó-j val szemben, melynek arányaihoz j képest a háború pusztításait majd- i nem kicsinyeseknek nevezhetnők ? I A magyar hazának pedig szüksége van minden fiára, kiváltképpen azokra, akik java munkabíró korukban produktiv tagjai a nem-1 zeteknek. Már pedig a tüdővészi legsűrűbben éppen ezeknek a so- j rából szedi áldozatait. Nemcsak emberiességi, hanem hazafiui kötelességünk tehát, hogy! erélyesen felvegyük a harcot min-1 den vonalon, ezzel a nemzeti veszedelemmel. Légé getőbb a baj a magyar Alföldön, ahol legirgalmatlanabbul pusztít a tüdővész. Szervezkedtünk tehát a mi jó magy ar népünk megmentésére és 1901. évi december hónapban, a népszerű magyar királyi herceg József ő fensége védősége alatt egyesületet alakítottunk, amelynek célja az, hogy szegénysorsu tüdővészes betegek részére népszana- toriumokat létesitsen, szerte az országban. Van már kész tervünk is, a nép- szanatoriumok normál-típusa, melyet kiváló megalkotója, Czigler Győző műegyetemi tanár az ügy iránt érzett nemes lelkesedésből ajándékba készített nekünk. Ám még mindig nincs annyi tőkénk, hogy építkezhetnénk. De hisszük, hogy az első népszanatórium felépítésének szükséges összeget mihamarább megszerezzük, ha megsegít a magyar hazafias társadalom és sorsjátékunkat, melynek nyerési esélyei is igen kedvezőek, felkarolja. Nehéz napokat él a magyar közönség. De a tüdőbetegek megmentésére bízvást lesz egy koronája. És minden egyes fillér egy nagy nemzeti célra fordittatik, e mellett az áldozatkész közönség, Fortuna istenasszony kedvezése folytán, értékes nyereményhez juthat. Mentsük meg a tüdőbetegeket ! Lukács György. A közigazgatási bizottság ülése. Október II. A békejegyében indult meg a közigazgatási bizottság mai ülése. Örömmel eonstatáljuk, bogy az a dissonantia, mely a legutóbbi ülésen a kedélyekre deprimáló’ag hatott, a mai ülésen nyom nélkül, s végleg eloszlott. Volt egy kis egészségügyi vita, melyre az összes városi népiskoláknak az alispán á* *tál történt gyors bezárása adott okot, majd egy jogi vita, mely a körül i forgott, vájjon egy köztisztviselőnek fegyelmi ügyében, főleg midőn a város közönségének érzékeny anyagi károsodá- sáról van szó, a képviselőtestületnek j tagjai, illetve a város közönségének tag- jjai, mint egyes polgárok, élhetnek-e a 'fegyelmi ügyben hozott határozat ellen jogorvoslattal. Az ülés lefolyása a következő volt. Elnöklő főispán megnyitván az ülést, előadta, hogy a városi közkórháznál, a gondnok által szabálytalanságok követtettek el, ki időközben állásáról le is mondott, miért szüksége merült fel annak, bogy a bizottság felügyeleti jogának gyakorlásából kifolyólag egy bizottságot küldjön ki. A bizottság tagjaiul dr. Komlósy Ferenc elnöklete alatt, dr. Seyler Emil főorvos, dr. Hutényi Győző főügyész és Pisulh Kálmán aljegyző küldettek ki. Fel olvastat ott ezután az alispán i je lejtés, mely a közrendészet terén főleg a túlsó járási gyakori tűzesetekről, míg a törvényhatósi élet köréből, a jegyzői hivatalok ügykezelésének megvizsgálásáról számo't be. Dicsérőleg emlékezett meg Gogola Kezső csévi, majd a bényi jegyzőről, kiknek hivatalában dicséretre méltó ügykezelést lalált. Az alispánt jelentés felolvasása után állott fel szóllásra dr. Helcz Antal, ki időközben érkezett meg. Személyes ügyben óhajt lígymond nyilatkozni. A legutóbbi ülésen hely- telenitőleg szóllott arról a felfogásról, mely a fegyelmi vizsgálat elrendelését a tisztviselőnek érdekében állónak tartja. A tárgyilagos vitatkozás közben helyén valónak látja ugyan azon — bár talán erősebb színezetű — kifejezések használását, melyekkel a szőnyegen lévő ügyben álláspontjának védelmére kelt, személyes vonatkozásban azonban kijelenti, hogy amennyiben szavainak személyes vonatkozás, főleg a főispán személyét érintő vonatkozás tulajdonittai ott volna, hogy ezeknek takarít, ezek számára gyűjt, hogy majd ha meghal, milliói azé legyen, a kitől elvonta, vissza háruljon a közre, nem azért nem tette, bizonynyal. Sőt gúnyolta is a hires örökhagyókat, azt mondta róluk, hogy hiú bolondok, a kik mikor testamentumot csinálnak, azt hiszik örökké élnek . . . vagy azt, hogy haláluk után feltámadnak újra . . . — Ejh, olyannnak kell lenni, mint a. — Már ki sem mondta a szót, értette mindenki és bólintott fejével. — Örülök, hogy egy véleményen vannak velem ! — mondá és élt tovább, a véleményének. Gyűjtött tovább részvényeket, házakat, földeket, régi ékszereket, kacér fülönfüggőket, tajték pipákat. Olyan volt a háza, mint egy muzeum. Mintegy poros vidéki muzeum, a hol nagy ritkán takarítanak. Nála nem takarítottak vagy busz esztendeje Nem engedte, ő tudta hol van minden és a nyakravalójába való tűt is föllelte azonnal az óriási lomból. Inasa egészen beletörődött már ebbe a rendbe, kis gyerek kora óta itt élt és valamelyest már ő is ismerte a khaoszt. Sőt az értéktelenebb tárgyakhoz már hozzá is szabad volt nyúlnia, de ágyát mindég az öreg úr vetette meg magának. A mikor hetven éves lett, még akkor is, amikor már a palota homlokzatán a nagy kő- méhnek is kezdett befelé mohosodni az egész törzse . . . Csak egyszer a nagy tavaszi közgyiu , lés után. Egész nap nem beszélt, szá- I moltatott, számolt. Nagyon megéhült s la tiszteletére adott vacsorán ugyan jól i lakott. Szokása ellenére borral is élt s I az a lábába ment, úgy érezte. Alig tudott hazavergődni, otthon alig tudta kinyögni : — Benedek az ágyam ! Az inas félve nyúlt az ágyhoz. Megvetette mégis, és bele fektette urát, a ki egyre nyögött, sóhajtott, csak éjfélfelé hallgatott el. Az inas ott virrasz- tott mellette. Sajnálta egy kissé ezt a vén „méhet,“ ezt az ősz „kutyát,“ ahogy néha dühében elnevezte. Olyan gazdag és ilyen tehetetlen. Nincs egy asszony rokona, aki megkenné vagy egyszer, aki küldene neki egy tál levest. Aztán megtalál itten halni és szolgálat nélkül marad. Ugyan el lehet innét valamit emelni, de lopott jószágon nincs áldás, annak az ára elmegy . . . Aztán már itt is lehessen . . . Végre is nem rossz ember. Itt van nála 8 esztendős kora óta. Nem volt iránta szives soha, de nem hagyta éhezni, fázni. A szolga olyasfélét érzett mint a hála ... és amikor igy fölmelegedett, eszébe jutott egy özvegy mes- terné, akinél gyermek korában lakott. Az mondta neki egyszer: „Tudod-e, ki az apád ?“ Ha csakugyan ez az ember volna az ő apja!? Ez az iszonyú gazdag, ez a sírja felé görnyedő ember. Megakarta kérdezni, «lhatározta, hogy megkérdezi. Várta, leste, hogy fölkeljen. felakarta kelteni. Nem volt rá szükség, fölrezzent az magát ól. Föl ébredt, haldoklaui. Egy darabig hörgött, azután megint csendes lett, majd ismét össze vissza beszélt mindent a nagy kőméhről, fennt a palotán. Hogy „olyan légy te is.“ A szolga megrázta: „Uram . . . uram !“ Fogvacogva kérdezte : hozzon e papot, orvost? Nem mert elmozdulni az ágy mellől, várta, hogy egy világos pillanata legyen a haldoklónak, hogy megkérdezhesse tőle . . . Hiába várta. Az nem ocsúdott föl többé. Bár egy egy percre egészen csendes volt, rá is nézett, hosszan, különösen, talán mondani is akart valamit. De nem tudott többé, C3ak egy szót, hiába kérdezték, késztették. Az utolsó negyedórákat élte, a legutolsót. Befordult a fal felé és mormolt valamit. Tessék . . . Nem értem ! — könyörgött a szolga. Ismételte hangosabban: — Egy váltó... Az asztalomon . . . Óvatolni . . . holnap ! mondá és meghalt. * Nem volt rossz ember, csak nagyon különös, még végrendeletet sem hagyott hátra. Sokan voltak a temetésen és mindannyian kérdezték, maguktól egymástól: Minek, kinek gyűjtött ? I Kinek, kinek, kinek! hangzott a kérdés a temetési kórusba. „Kinek,“ kérdezte magában a szolga, vivén elöl a gyászfióros keresztet. úgy szavainak ilynemű értelmezése félreértésen alapul, s i y vonatkozásban szavait vissszavonja, érdemi, tárgyi vo- vonatkozásában azonban fenntartja azokat. Férfias és lojális kötelességének tartja kijelenteni, hogy a főispán ellen s/emélyes támadást intézni szándékában nem volt, mert a főispán részéről csak előzékenységgel és figyelemmel találko- kozott eddig. Szavait azzal fejezte be, hogy nyilatkozatát az igazság érdekében tette. Horváth Béla főispán köszönettel vette dr. Helcz Antal lovagias nyilatkozatát, mely annak nemes gondolkozására vet fényt, s amelytől, várta is a tett nyilatkozatot. Kijelenti, hogy anélkül, hogy a nyilatkozatot érdembeni visszavonásnak tekintené, személyi vonatkozásában készséggel tekinti olyannak, mely a szándékosság jellegét magán nem viseli. Azzal fejezte be szavait, hoiry a köztük felmerült incidenst adják át a feledésnek. A kölcsönös nyilatkozatokat a bizottság szívesen és örömmel hallgatta meg és dr. Helcz Antalt megéljenezte. Hosszabb vitára adott okot Bártfay Géza fellebbezése, ki a Dóczy Antal ; városi számvevő fegyelmi ügyében ho- j zott határozat ellen élt fellebbezéssel. 'A jogi vi<a, melyben a fő és az alispán, a tiszti főügyész és dr. Thuránszky L'ijos előadó vettek részt, a körül forgott, í var-e fellebbezési joga Bártfay Gézának ? Az egyik párt, melynek szónoka ja főügyész volt azzal allegált, hogy I amennyiben Dóczy vagyoni kárt oko- I zott a város közönségének, nemcsak a I képviselőtestületnek, hanem a város polgá- ; rainak is ezen közérdekű ügyben, felleb- I bezési joguk igen is van. A másik párt azt vitatta, hogy a fellebbezés joga, egyedül a képviselőtestületet illeti. A beadott felebbezést visszautasították. A pénzügyigazgató jelentésében az I adófizetés terén emelkedést constatált. I A kir. tanfelügyelő az iskolai év megnyitásáról, majd arról referált, hogy Doroghon, Pilismarótkon, Kőhidgyar- mathon és városunkban a gyermekek között uralgó betegségek folytán az alispán a népiskolákat bizonytalan időre bezáratta. Dr. Feher Gyula a városi iskolák bezárása miatt interpellálta meg az alispánt, s előadta, hogy az iskolák bezárásánál a törvényes rendelkezésekben foglalt intézkedések nem tartattak be, s hogy két irányban történt elnézés. Első sorban mivel a betegedési esetek I nem valamennyi iskolában fordultak I elő, s igy valamennyit bezáratni nem le- i betett volna, másodsorban, mivel az ille- j tékes tanügyi faktorok meghallgatva egyáltalában nem lettek. Kéri az alispánt, találjon módot arra, hogy a nem eléggé indokolt intézkedés, mihamarább hatályon kivül helyeztessék, melynek paedagogiai szompontból káros következményei lesznek. Andrássy János alispán kijelenti, hogy ő, szakreferense előterjesztése alapján intézkedett. Elismeri, hogy huzamosabb iskolabezárásnak paedagogiai szempontból lehetnek hátrányos következményei, azonban úgy véli, bogy ha már a két rossz közül választani kell, t. i. a tanügyi érdek és az életbiztonság megóvása között, úgy a maga részéről, de felelőssége tudatában is é3 a törvény alapján az utóbbi mellett foglal állást. Hivatkozik a fővárosra, arra, hogy az egész napi sajtó részéről, mily támadásnak lett kitéve az illetékes hatóság, amiért idejekorán az iskolákat be nem záratta. Előadta, hogy az ügy a cul- tusz és a belügyi miniszterekhez terjesztetett fel, s hogy a város közönsége, ha érdekében áll, csakis, fellebbezéssel segíthet az iskola bezáráson. BPr. Seyler Emil válaszolt ezután dr.
