Esztergom és Vidéke, 1904
1904-09-25 / 76.szám
Esztergom, 1904. XXVI. évfolyam. 76. szám. Vasárnap, szeptember 25, A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERG0MV1DÉK1 GAZDASÁGI EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA. \j jelelik Vasárnap és esti törtök ón. jlLŐFlZETÉSl ÁRAK ’. évr — — — — 12 Lor. — ül. 'j*> " FÁI i-vö> — — — — — 6 kor. — ül. Ntígye.d évrtf — — — — 3 kor. — ül. Egv<** «eiUii ár»: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PR0K0PP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterok és hirdetések küldendő* Kossuth Irajos (azelőtt Buda) utca 485. szárp. Kéziratot nem adunk vissza. • <*k „Esztepyoffi és fiié" tárcája. Mese. Néhány asszony, lány volt a szobában. Az urak oda húzódtak az ebédlőbe, Grömöry ügyvéd volt az egyedüli nőtlen térti a társaságban, kötelességszerűen ott maradt a hölgyek mellett. Jó modorú, csinos férfi volt, szerették az asszonyok, szívesen meséltettek vele . . . A véletlen sajátszerü játékairól volt szó. A közjegyző felesége mesélte, hogy sohasem vásárol Szénássynál, a múltkor véletlenül bement, és az egyik régi barátnőjével találkozott ott. Aradról jött fel néhány napra ! Véletlen, hogy bement Szénássyhoz ! Azóta sűrűn leveleznek. <lömöry rögtön szólásra jelentkezett. Esküvel erősítette, hogy egy érdekes viszontlátásos regény esett meg vele is! — Halljuk ! Halljuk ! Sikongtak az asszonyok ! — Jogász koromban történt. . . .Nem is igy; a diákkoromig kell visszamennem! A részletes terepfelvételt elengedik ugyebár — hölgyeim ? . . . Néhány an — kis diákok a fasorba jártunk tanulni ! Fennhangon tanultunk mindig! Úgy jártunk-keltünk a padok előtt, mintha azon a „quo usque tandem abuteré“-n kívül, mi sem volna ! Szembe néztük az arra menőt, anélkül, hogy látnok. Egyszer nagy dologban voltunk mind; 18 sor memoriter volt a leczke latinból. — Ezt nem értem ! jegyezte meg félénken az utbiztosné. — Honnan is ! hangzott maliciosusan a válasz. — Gömöry folytatta: — Sok volt! Emlékszem reá so’ sem tanultam meg. A harmadik padban ültem, előttem meg a Guttmann Miska ült. Az maga elé tette a könyvet, úgy hogy állva én is láthattam. Boldogult Flórián professor — talpig becsületes öreg úr volt a szegény — az tanította a latint. Az Isten nyugosztalja az öreget, so’ sem látta meg a practikánkat. Úgy csináltuk, bogy mindegyikünk maga elé rakta a könyveit, hogy ne tűnjön fel, hogy az egyik oldalt van. Persze ha magunk elé tettük, nem látta a mögöttünk levő a hátunktól. Oda kellett azt tenni a tintatartó mellé ; onnan aztán olvashattuk vígan. Az a Guttmann gyerek valahányszor feleltem, mindég talált valami kutatni valót a könyvében. így az első pádból kellett kiolvasnom a leczkét. Ebbe romlott el a szemem ! — Hallja Gömöry ! Ez nem érdekes ! vetette oda a kis tanácsosné. — Parányi türelmet könyörgöm nagyságos asszonyom! Hol is hagytam el? Ja! . . . Rosszul is olvastam azokat az apró betűket — persze messze volt — hát még be is szekundáztam. De nem. a szekundáimról akarok mesélni, ennek so'sem érnék a végire ! . . . . . Úgy tessék elképzelni a dolgot, hogy az a sétány valamikor bástya volt, és gyűrű alakjában övezte a várost. Baloldalt a cukorgyár piszkos, moslékos, bűzös vizét vezették a patakba. A tanácsosné nem hagyhatta szó nélkül: — Szinte érzem a szagát ! — A jobb felin meg belátott az ember az apácák kertjébe . . . Felsőbb leányiskola is volt ott ; az vonzott oda a sétányra, azért tanulgattam ott a legszívesebben. A tanácsosné kis lánya közelebb húzta a székét; a felsőbb lányok érdekelték már őt is ! — Mondom, azt a 18 sor memoritert tanulgattuk vas szorgalommal, kegyetlen ambitióval, a mikor megszólalt oda lenn a leányiskola kis csengője és kiö- zönlött az a sok lány a kertre, az udvarra. . . . A aai zsenge diák szivünk feldobogott; félrelöktük a memoritert és odaálltunk a kerítéshez, és élvezettel néztük az alul zsongó lánytömeget. . . . Itt kezdődik az én első szerelmi tragédiám! — Hogy hívták ? Kérdezte szeretetreméltó kíváncsisággal a házi asszony. — A tragédiát ? — Nem, nem! A lányt! — Grüber Vilmának, •— könyörgöm! Kacér, kurtaszoknyás lányka volt! Oda jött a bástya aljához egy másik lány- nyal, esry ideig néztük egymást, majd megjegyzéseket tettünk egymásra, rövidesen egymásba szerettünk. A hölgyek tudják, hogy fiatal szívvel, gyorsan megy az ilyesmi! Az üzeneteinket, a leveleinket a künnlakó lányok kézbesítették. Akadt azokban hőszerelem, örök hűség, bánat, köny, szóval minden, a mit a szerelmes levél tartalmilag megkíván . . . Valahányszor szerét ejthettem, ott ólálkodtak a sétányon. Ismertek már odalenn! A felügyelő apáca olyan morozus pillantásokat vetett rám. mintha én volnék az oka, hogy nincs önálló vámterületünk ! . . . Volt a kert alsó végén egy terebélyes hársfa. Oda értek az ágai, a bástya tetejéhez. Alatta kerti asztal, pad. Ott ültek délutánonként a bennlakó növendékek ; ott epedt az én kis virágom is ! . . , Egyszer a kis póstám egy hosszúkás levélkét adott. Hozzávetőleg ez volt a tartalma: . . . Jöjjön ma 6 órakor a sétányra, a hársboz. Lenn leszek a kertben. Várja Vilma. . . . . . . Lestem az estét! Négy órakor Egy két szóra ! Ajánlva as „E. L.« figyelmébe. Esztergom, szept. 23. Lapunk múlt számában már megadtuk a választ tisztelt laptársunknak az ellenünk intézett támadására, amelyben inkább személyi vonatkozásokban reflektáltunk, míg alábbi sorainkban a támadás tárgyi momentumaival kivánunk foglalkozni. Azt mondja a többek között, hogy az elhatározásra hivatott közönség belátta, hogy a gáznak behozatalában 'önzés rejlik, mert olyan befektetéssel, amelynek segítségével gáz- világitásra az egész város behálózható lett volna, nem rendelkeztünk és a részleges világításhoz a távolfekvő városrészek lakossága hozzá nem járulhatott. Hát ez téves állítás. Hisz a gázvilágitásra nézve részletesen kidolgozott terv és költség- vetés még nem is volt, hogy lehet tehát a költségekről beszélni ? Tévedés az, hogy mi feltétlenül a gáz mellett harcoltunk, mi első sorban a mellett küzdöttünk, hogy készítessék az egész városra kiterjedő hálózatról terv és költségvetés, tétessenek jövedelmezőségi számítások, s aztán az igy előkészített gázvi- lágitási kérdés állittassék szemben a villámmal, dacára annak, hogy mi eleve tudtuk, hogy a gáz előnyösebb, de megakartuk arról győzni a képviselőtestületet, nehogy csak kon, tájékozatlanul döntsön. Ha önzésről szó eshetik, úgy csak a villám behozatala mondható önzésnek, mert azok, kik mellette döntöttek, tisztában voltak azzal, hogy a villamos világitás a jelenleginél, valamint a gáznál jóval drágább lesz, mégis kényelmi szempontból a villám mellett döntöttek. A villámot a város lakosságának szá- mához arányitva figyelembe nem vehető kevesen, s azok fogják bevezetni, kik kényelmüknek akarnak áldozni, mely kényelemnek létesü- íéséhez az egész város lakossága, akarva nem akarva kénytelen áldozatokkal hozzájárulni. Kérdjük, hát ez nem-e a legnagyobb fokú önzés, hogy egy-kettőnek kényelem sze- reíetéért, az összes lakosság hozzon áldozatot ? Avagy, nem önzés az, hogy mig a fő utcán, fényes ivlám- pák fognak nappali fényt árasztani, addig a külső utcákban csak néhány gyertyafényü láng fog pislogni ? Mig a gáznál az egész város egyenlő fényesen lett volna világítva. Az igazságos tehermegosztás elve követelte egyformaságra tehát inkább mi hivatkozhatunk, mint laptársunk. Azt mondja még az E. L., hogy miért nem foglaltunk várakozó álláspontot el, s vártuk be, midőn a mű üzemi eredményeket produkál, s ha akkor azt láttuk volna, hogy az elért eredmények gyarlók, rosszak, jogosult lett volna a kritika. Laptársunk ugylátszik fogalomzavarban szenved, mivel mi nem az üzemi eredményekre reflektáltunk, hanem a vállalkozás szerződés ellenes kivitelére, mely azért produkálhat jó üzemi eredményt mivelhogy az oszlopok görbék, gyalulatlanok, szóval szerződés ellenesek. Ez az üzem eredményére befolyással nincs, de a város szerződésileg biztositott érdekét mégis sérti. Ha az E. L. annyira szivén hordta a város érdekét, hát miért nem indított akciót az ellen, hogy a cég a magánosok részére drágán vezeti be a villámot ? Azt pedig, hogy a bevezetés drágasága az üzemi eredmények produkálására befolyással van, csak nem lógja kétségbe vonni ? A város hatósága kifogásait már is megtette, melynek részben volt is már eredménye, erről azonban az E. L. tudomást nem vett, s kérdjük, miért nem ? Végül még csak azt jegyezzük meg, hogy azok a kifogások, melyeket a város eddig tett, s a melyek miatt mi is feiszóllaltunk, praeventiv természetűek, s igy azoknak nem a mű végleges befejezése, hanem a hiányok észleletekor kellett, úgy a város, mint a cég érdekében megtétetni. —a. 1 5 í A kisbirtokosok érdekeinek védelme. 1 Az esztergom—vidéki gazdasági egyesületnek a hét elején tartott közgyűlésén Vimmer Kálmán érsek- uradalmi intéző egy indítványt terjesztett elő, melynek célja; a kisbirtokosok érdekeinek védelme és támogatása a szövetkezés eszméjének alapján. Az indítvány, melyet alább szó- sz.erinti szövegében közlünk, alapos tanulmányra vall s négy főrészből áll. Az első a szövetkezés eszméjének mielőbbi megvalósítását tűzi ki feladatául, második része a gazda-
