Esztergom és Vidéke, 1904

1904-01-28 / 8.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárijap és csütörtökön. JSLŐFIZETÉSI ÁRAK : E>;éM évr — — — — 12 kor. — 111. Fél évre — — — - — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Ezres utam ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptuíajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyilüerek és hirdetések küldendőt Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán?. -^r Kéziratot nem adunk vissza. Család és iskola. Esztergom, jan. 26. Van egy intézmény, mely kunyhókba, palotákba szétszórva csekélynek, jelentéktelennek tűnik fel, de ha teljes egészben tekintjük, nagynak, erősnek s hatalmasnak fog bebizonyulni. A munka mit végez alig észrevehető, az eredmény pedig, mely általa előidézhető, csodálatot keltő nagyságban nyilvánulhat. E körben jelentéktelen és mégis oly csodálatos hatásokra képesített intézmény a család. Alig hiszem hogy itt a földön létezhetik emberi intézmény, melyben anynyi méltóság, fenség és tökéletesség volna feltalálható, mint e legszen tebb fogalomban — család. Szentély az, melynek fölkent papja az atya, oltár, melyen a szeretet tüzét az anya szive őrzi s ápolja gondosan ; édenné varázsolt lakóhelye a boldogságnak, hol a remények minden gyönyörét a legszebb földi háromság kiegészitője, — a gyermek lénye rejti magában. Azon nemes cél, mely felé a családnak törekednie kell, első sorban saját reményeiknek, gyermekeiknek testi és lelki gondozása és nevelése azért, hogy belőlük vallásosán érző hazafiasán gondolkodó s emberiesen cselekvő emberek váljanak. Szóval öntudatos erkölcsi léb „Esztergom ís Vidéke" tárcája A DALA dal, ha olykor fájó, méla, Borút von homlokod fölé . . . De azt a rózsát meg se látod, Mit szenvedésem font közé. És nem látod a bánatot se, Mely csengő rimbe öltözöttt S a mely ott lappang elrejtőzve A sűrűn irt sorok között. Ami csak fáj, de nincsen szó rá, Amiről nem zeng sohse dal, Azok a visszafojtott könnyek, Amikről senki mitse hall. De mik ott mind, mind benne vannak .. . Ezeket észre sem veszed . . . S rámondod könnyedén : Mi szép volt !. Ha végig olvastad az éneket . . . Sirius. Kési tavasz. Irta: NAGY RENÉE. Az asszony eleinte menekülni akart a varastól és foglalkozott a férjével, félt a bűntől — becsületes asszony volt és nyekké kell képezni a gyermekeket. Ezen cél a képzelhető legmagasztosabb. A mely család ezt saját hatáskörében megvalósítani törekszik, az jól választott, a helyes utat csakugyan eltalálta. Az eszközöket pedig, melyek a helyes nevelésre nézve j múlhatatlanul megkívántatnak, kinekkinek kezeügyébe szolgáltatják a j kellő szülei tapintat, a józan ész az élet tapasztalatai és azon ösztönszerű adomány, melynélfogva az ép és egészséges érzékű szülők, — ha I nincs is neveléstani szakképzettsé! gük, — gyermekeiket okosan nevelI hetik. Azonban eltekintve attól, hogy sok család gyermekeit vagy nem akarja helyesen nevelni, sőt gyakran el is neveli, még a legjobb esetben sem elég a család magamagának. Mert magára hagyatva, minden jóakarat és tehetség mellett sem képes megvalósítani azon nemes célt, melyet hivatásszerüleg maga elé tűzött s melytől önnön boldogságát teszi függővé. Szükség van tehát oly intézményre, melynek hivatása a családot a gyermeknevelés szép munkájában tettleg gyámolítani, s a hiányokat kiegészíteni s az esetleges helytelenségeket jobbirányú neveléssel pótolni. Ezen a családi nevelést kiegészítő intézmény az iskola, melynek célja a családéval teljesen azonos. Hisz az iskola is öntudatos erkölcsi lényekké, a u

gy gondolta, ha az urával foglalkozik, majd könnyebben elfelejti azt a másikat, a kinek a nagy fényes, fekete szeme, csinos rugalmas alakja ott kisértett folyton a lelkében. Bár soha sem szerette a férjét, de az mindég jó és gyöngéd völt hozzá, arra is csak most gon: dolt először — és vádolni kezdte a í lelkiismerete és megpróbálta kerülni a tanárt. Oh, csakhogy már késő volt i akkor! Kivált mikor látta, hogy a férje is érzéketlen az ő szokatlan gyöngédsé\ gével szemben, aki már nem is látja a \ feleségében a szép asszonyt, csak egy \ nélkülözhetetlen házibutort, aki gondoskodik róla, egyébb semmit. Pedig ha a férje kissé törődne vele, mindjárt több ereje volna megküzdeni az érzéseivel. Bár volnának hát gyermekei, vagy ez az egy fia volna leány, milyen boldog* lehet egy olyan asszony, akinek már felnőtt leánya van, annak nem jut ideje arra, hogy a saját lelki világával foglalkozzék. Mindenki észre vehette volna rajta a változást, csak a férje nem. Nem látta meg azt sem, milyen láztól pirosan nézi az asszony az ablakokat. Várva, mikor megy el »ő« erre. Elment naponta többször is, és érezte a lelkével, hogy valaki onnét a függönyök mögül milyen sóváran néz utánna. szó valódi értelmében vett emberekké képezi A gondjaira bizott gyermekeket. Az iskola sem nélkülözheti a vallás-erkölcsös elemet, annak is hazaszeretetet és emberbaráti érzületet kell az ifjú szivekbe csepegtetnie. Ha tehát a család és iskola céljai azonosak, ha a családi nevelés az iskolai nélkül nem egész, önként következik, hogy mindkettőnek egymás érdekeit kölcsönösen támogatni kell. Nem lehet a család az iskola ellen, sem az iskola a család ellen. Közös cél és érdekek orvossága feltételezi, hogy mindketten megértsék egymást és barátságos viszonyban legyenek egymással. Fájdalom! az élet tapasztalásai azon nem épen örvendetes tényről győznek meg bennünket, hogy a család nem mindenkor ért egyet az iskolával. A tanügyi lapok százszor és százszor panaszkodtak, hogy a legtöbb szülő nem akarja felismerni az érdekközösséget a család és iskola között és vak elfogultságában nem akarja a gyermekét iskolába járatni. Azt hiszem, ez a panasz máig sem némult el, minek elég kiáltó tanúbizonysága a sok mulasztási kimutatás, melyekben nem csekély számot tesznek ki oly igazolatlan iskolakerülések, melyek jórészeért ép a szülők felelősek. Őket terheli sok esetben a felelősség, mert nem törődnek gyermeik iskolába járáVoltak aztán olyan napok is, amikor felé ce nézett az ablakoknak, mikor szinte gyűlölte önmagát ezért a késői érzéseiért, olyankor minden idejét kinn töltötte a kertben. Tavasz volt, virágfakasztó enyhe szép tavasz, amikor feltámadnak a régen szunnyadó érzések, vágyak, s ahogy ráhajolt arcára az orgona világos ága,' megremegett a szive, mert mintha az ő kezének a simítását érezte volna és azon vette volna magát észre, hogy itt még sokkal többet gondol rá. Az érzékei szinte remegtek egy soha nem érzett gyönyörőségtől, azé a férfié lenni, aki. ilyen vihart képes feltámasztani a lé- j lekben, s ahogy járt ott a tavasz pompájában virágzó fák között, valami ed- í dig még ismeretlen gyönyörűségnek a' rejtelmei egyre lázasan dobogtatták a; szivét, fiatal lánynak érezte magát, aki. legelőször érzi a szerelem édes kínjait. Oh jaj, pedig milyen régen volt az, mi-! kor fiatal volt, mikor igy kellett volna éreznie, álmodnia, mint most! Vájjon van még joga ebben a korban is egy j asszonynak az álmodozáshoz — a szerelémhez-? és ahhoz, hogy sóvárgó gyöt-; relémmel gondoljon egy férfire, aki nem a férje ? Ó nincs — nincs! Az ilyen korban már bűn és nevetség tárgya, a szerelmes asszony. sával, vagy igen gyakran ők tartják vissza valamely ürügy alatt gyermekeiket az isko'ától. Mindkét esetben a szülőkre hárul a súlyos vád. A törvény meg van • az 1868-iki népoktatási törvény a szülőknek, gyámoknak leikökre köti a gyermekeik, gyámoltjaik rendes iskoláztatásáról való gondoskodást, sőt ugyanezen törvény 1. fejezetének 4. §-ában mulasztás esetén szigorú büntetésekkel is fenyegeti a hanyag szülőket és gyámokat. Azonban a törvény dacára a mi népünk jó része még mindig idegenkedik az iskolától. De hiszem, hogy ez az idegenkedés, idővel megszűnik. Addig is nem szabad figyelmen kivül hagyni azon körülményt sem, hogy az elhagyottabb falvakban is ugy a tanítók, mint a papok és községi meg járási elöljárók sokat tehetnek e tekintetben, ha a közönyös szülőket felvilágosítják, meggyőzik az iskola célszerűségéről, hasznosságáról. Igy aztán az elfogultság elhárításával a törvény tiszteletének is érvényt lehet szerezni. Van egy másik, szintén elszomorító körülmény, t. i. sok szülő, ha meggyőződött is az iskoláztatás szükségességéről, de az iskolai rendtartás és fegyelmi szabályok iránt nem viseltetik kellő tisztelettel. Ez az oka aztán annak, hogy midőn a tanitó büntet, a szülő a tanítói tekintély rovására, pártfogásába veszi Kitudja, hiszen vannak tán még olyan férfiak a világon — akik nem az idejét nézik az asszonynak — hanem a lelkét. E felől tisztában is volt és nem is attól félt, midőn menekülni akart a férfitől, hanem a saját lelkiismeretétől, mert tiszta lelkével még a gondolatban való vétektől is irtózott. Oh jaj, de hát könnyű annak erősnek lenni, aki fiatal korában esik át az ilyen állapoton, vagy aki sohasem találkozott olyan valakivel, aki ilyen őrületbe hajszolta volna a kérőt, de a meglett korban százszoros a kinja az ilyen késő tavasznak. És a tanár úr, ahogy ott ül az íróasztalánál lehunyt szemekkel a karos székében, időnként megcsókolva A tulipánokat, lassanként leszállt az alkony, este lett, olyan illatot lehelő enyhe szép tavaszi este, ami felkelti a szívnek titkos vágyait, ábrándjait. Olyan szép tavaszi holdvilágos este, amikor önkénytelenül is rágondolunk arra a kit valaha nagyon szerettünk és a kihez még közelebb hoz bennünket, akivel már amúgy is össze van forrva a lelkünk. Majd szivarozva kikönyökölt az ablakon és nézte, hogy bólintgatnak A fehérben álló virágzó gyümölcsfák az esti szélben és azt gondolta, hogy az a sóhajtozó esti szél ott a fák között az >ő« ide