Esztergom és Vidéke, 1904

1904-09-08 / 71.szám

Esztergom; 1904.

XXVI. évfolyam. 71. szám.

Csütörtök, szeptember 8.

es

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKl GAZDASÁGI EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA.

jelelik Vasárnap és csütörtökön.

Előfizetési árak :

12 kor. — fii.

6 kar. — fii.

— 3 kor. — fii.

Fél évre Negyed évre

Egyen «Asm Arit: 14 fii.

Felelős szerkesztő :

Dr. PR0K0PP GYULA.

Laptulajdonos kiadók :

Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC.

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

(hovaa kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Menflöi Xiossuth Lajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán).

Kéziratot nem adunk vissza.

A húsárakról.

Esztergom szept. 5.

Utón, útfélen hangzanak fel panaszok a magas húsárak miatt, melyek bizonyos időszakokban újból és újból megismétlődnek. Alig jár még csak hire, hogy a vágó marha, a sertés ára emelkedőben van, s már is halljuk, hogy a hús ára felszökött, mig ha az élő állat ára alászáll, nem tart azzal időbeli lépést a hús ára.

Vannak bizonyos élelmi cikkek, melyek árusítása, forgalombahozatala közegészségügyi, sociálpolitikai s egyébb okokból a hatóságok felügyelete, ellenőrzése alá van helyezve, ilyen pl. a hús, melynél az árhullámzás, a minőség, a nyomtatékkér- dés stb. teszi azt indokolttá, főleg mai napság, midőn az állatbetegségek az országban állandó tanyát ütöttek és felváltva helységről helységre garázdálkodva, a hús árának gyakori hullámzását mintegy dósitják.

Hatóságaink az őket illető jogo-j kát a hús ár képződését illetőleg! kevésbbé szokták gyakorolni, s! bizonyára azért, mivel a fogyasztó közönségtől függ, hogy elfogadja-e azt. Ámde ha figyelembe vesszük, hogy a

állanhús bizonyos tekintetben és mértékben nélkülözhetlen élelmi cikk, hatóságaink éberségére mulhatlanul szükség van, főleg a mostani sanyarú termésviszonyok alkalmából. Es ha hatóságunk figyelmét ezúttal különösen felhívjuk, kötelességet teljesítünk, amire okot csakis mészárosaink szolgáltatnak.

Elismerjük, hogy a beszerzési árak emelkedésével nekik is lépést kell tartaniuk, ámde beszerzett informáti- óink azt igazolják, hogy a hús árának emelkedése és allászállása sok esetben nincs arányban a beszerzési árak emelkedésével és alászállásá- val, a mi mellett látszik szóllani az a körülmény, hogy nevezett iparosaink az árak megállapítására nézve, egyezményeket, kartelleket szoktak kötni, amire pedig nézetünk szerint szükség nincs, mivel a fogyasztó közönség eléggé türelmes szokott lenni a hús árak emelkedésével szemben, főleg ha azok indokoltak és aránylagosak. A közönség zúgolódik napról napra panaszkodik, mely panaszok ha meg is törik a karteleket, azonban nem úgy és akkor, amiképen a beszerzési árakra épült méltányosság azt megköveteli.

Mi már megszoktuk, bele törőd,

__________!

I

z „Esztergom is Iliié" tárcája.

tünk abba, s azért nem vesszük észre már ennyire leszállón, mig a többi azt, mit mások, a városunkba jövők husnem ára, Ipolysághénál io 20 fedeznek fel, hogy Esztergomban fillérrel magasabb, miből látható, az élet, a piac igen drága, s főleg hogy azoknak, kik a hús árak miatt áll ez a húsra, és pedig a marha zúgolódnak, arra alapos okuk van. és borjúhúsra. j Ismételve hívjuk fel a hatóság

Ha végig nézünk, ma országszerte figyelmét a hús áraknak állandó

általános a panasz a magas húsárak ellenőrzése. dartsa szakközege miatt. A vidéki sajtó napirendjén utján állandóan nyilván a hús és a a magas húsárak vannak. A vidéki beszerzési árakat, lépjen érintkezésbe sajtó majdnem országszerte zúgoló-, más városok hatóságaival, s ha a dik, és sürgeti az orvoslást. Érdekes fogyasztó nagy közönség érdekében a dologban tudni azt, hogy az a szerzett tapasztalata nyomán az

háborgó vidéki sajtó olyan árak érdekek védelmének szüksége fel- miatt zúgolódik, mely árak a mai merül, figyelmeztesse előbb a névtárainknál jóval alantabbak, legrosz- ! zett szakiparosokat, kik ha megha- szabb esetben egyenlők a mieinkkel, jolni nem akarnának, intézkedjék így, hogy példát hozzunk fel, a haladéktalanul, hogy a hús árak „Honti Hírlap“ legutóbbi számában olyanok legyenek, melyek mig egy- „Hus uzsora Ipolyságon“ cim alatt részt az illető szakiparosoknak a ren- egy cikket közöl, melyben felsorolja, des polgári hasznot biztosítják, addig hogy Ipolyság környékén, de távo- másrészt a fogyasztó közönség labb eső helységekben mennyi a hús érdekeit tartják szem előtt, ára, majd igy folytatja: »Es most jőjön Hogy mik volnának az eszközök, Ipolyság. Ipolyságon a marhahús melyek leginkább célra vezetnének, 1 k. 12 f. — 1 k. 20 f., borjúhús ezt elbírálni a hatóság a leghivatot1 k. 20 f. — 1 k. 40 f.? sertéshús tabb, melynek módjában áll a hus1 k. 20 f. birka hús 64 f. zsir 1 k. bevitel megengedése, a beviteli adó

52 fill. Hallatlan árak.«! elengedése avagy leszállítása, próbaTisztelt laptárunk ezeket az ára- vágás, hatósági mészárszék felállítása kát hallatlanoknak mondja. Mi pedig által a húsárak alakulására befo- örülünk, hogy nálunk a marhahús ára lyást gyakorolni. Iustus.

A magányos király városából.

Ezek a sorok nem sok líjat mondanak azoknak, akik már néhány kilométert bekóboroltak Magyarországon és Ausztrián kivül, de — talán — nem lesz érdektelen a többség részére, a mely idegesség és látni vágyás ingere nélkül él a maga csendes otthonában. Szidja a kormányt, ahogy ez igaz hazafihoz illik, alsózik, adóját pontosan fizeti, egyszer már volt a Pannóniában, meg a nemzeti színházban s ha egy automata pontosan kiadja neki a skatulya gyufát, megdicséri azzal, hogy „mégis huncut a német !ü

Ezek a derék, jóravaló polgártársaink azok, akik otthon minden újítást elvből megakasztanak. Elvből, mely abban csúcsosodik ki: „Eddig is jó volt; maradjon tehát minden tégy, ahogyan volt Iu

Vagy, ha már sok mindenféle argumentum sarokba szorítja őket, akkor ilyesmódon felelnek: 7jfó, jó, de hát ha nincs rá pénz !u

Hát mondom, azoknak az én derék, becsületes magyar véreimnek az érdeklődését óhajtom lekötni ezzel a

tárcával; bár tartok tőle, hogy legtöbbjük a címet se olvassa el.

Kezdem mindjárt a nekik legérdekesebben, a vendéglőn és a kávéliázon.

Münchenről van szó. £z egy nagy város, olyasforma, mint Budapest. Székvárosa a Nagynémetország Bajorország nevű vármegyéjének. A főispánja Wittelsbach Ottó, ki már hosszabb idő óta egészségi okokból szabadságon van s helyette Luitpold nevű adminisztrátor vezeti most az ügyeket.

Tehát a vendéglők itten csak olyas- formák, mint nálunk pl. a „Fürdő“, vagy a „Magyar király“, de nagyobbak. Mindegyikben portás is van; ellenben poloska nincsen. Minden szállóvendégnek a vendéglőben muszáj reggelizni; ellenkező esetben a szobák ára 10®/0-al: drágábban számittatik.

Pincér, szobaleány, de még a csapostul s a háziszolga sem szóllitja itt a a vedéket másképpen, mint „ Uram.“ Az alázatos hajlongást s a borravalók arányában alkalmazott nagyságos, sőt méltóságos titulust itt nem hallod soha jó magyarom ! Igaz, hogy akármekkora borravalót adsz is, csak úgy szolgálnak ki, mint Franz Bieländer urat, a nürnbergi kiskereskedőt, ki terjedelmes feleségével, két kisasszony lányával s két pukkadásig tömött Rucksackkal eszi

a Mattjesberinget, mit Butter und Kartoffel s végül a mi pénzünk szerint 6 fillér ösztöndíjat helyez majd a szolgálattevő egyén markának a kellő közepébe.

Kétféle étkező van: sör és borétkező. Asszerint, ki micsoda italnak a kedvelője oda jár. Van kávéházuk is, de biz abban mindegyikben csak ebéd és vacsora után van élet. München egyik legelső kávéházában a „Palast Café“-ban ugyanakkor, reggeli 8—9 óratájban súrolták a helyiség egy részét, amikor ott reggeliztem. Ha egy adag (porció) kávét kérsz, hát nagyot néznek rád, azt mondják, hogy nálunk olyan nem kapható. Ellenben egy sereg akkora csészét találsz az asztaladon, amilyenek a „Fürdődben a feketekávés csészék; minden csésze tetején 1—1 gömbölyű cukortartó, három kockacukorral, s ha kávét kérsz, egy-egy nagy porcellán vagy cinn kávés és tejes kannával jön a férfi, vagy a nőpincér s gusztusod szerint barnábbra vagy világosabbra tölti a reggelidet.

Van azután még Melange elnevezéssel habos kávéjuk pohárban s a teljes kávé, mely legjobban megfelel a mi porciónknak; az már vajjal jár s asztalkendőt is adnak hozzá. A kávéházak reggeli ürességének az oka, mint már

fentebb említettem az, hogy a müncheni benszülött otthon kávézik, a szállóvendég meg a hoteljében issza meg a kávéját. Alig néhány tehát azoknak a magamfajta áldozatoknak a száma, akik a reggeli elköltése céljából kávéházra vannak utalva.

j Mint említettem, kétféle étkező helyiség van : boros avagy sörös. De ezek között azután fokozatok vannak. A legtöbb, a bajor nemzeti módra berendezett étkezőben sem a színes, sem a fehér asztalterítőt nem ismerik. Tisztára súrolt asztal, rajta a só, borstartó és mustáros üveg, ez az általános teríték. Mikor aztán Leülsz s magadnak valami ennivalót is rendeltél, akkor I hozza a leány a tányért s egy asztalkendőbe csavarva az evőeszközt. A söI rÖ3 étkezőkben csakis nőpincérek van- jnak; a Wein restaurant-okban itt ott ! boriin is mutatkozik, de az már nagy- ' zolás számba megy. Még a „Hotel du Park“-ban is, mely pedig a „Vier Jahreszeiten“ után az elsők egyike, leányok a pincérek.

A kiszolgálás a mi viszonyainkhoz mérve egyszerűen — gyalázatos. Pedig a „Vier Jahreszeiten-' ebédlőjétől s American Bar-jától le a „Hofbrauhaus“ folyosójáig, Münchennek úgyszólván minden étkezőjén keresztül ebédeltem