Esztergom és Vidéke, 1904

1904-09-01 / 69.szám

1904 szeptember 1. ESZTERGOM és VIDÉKÉ. (69. szám) 3 hova, de meg kérem alásan, amint már mondtam, azok is már széjjel néztek, hogy családot alapítsanak. — Hát ne engedje őket. — Nem vagyok gonosz indulattal, hagy menjenek a maguk útjaira. Elég idősek ahhoz, bogy inkább követik szi­vük indulatján, mint engemet. Ez az utolsó, ez fiatal még s nagyon hozzám hajlik. Pedig nagyon szeretne katona lenni. Hát jó Jehovám engedd meg neki, hogy lakomban boldog legyen. Sírásra borult a két szeme. Ajka remegve zárult le. Egy eltévedt, bá­gyadt napsugár eltévedve oda lopódzott sápadt arcára . . . Egy fiatal úr oda lépett hozzá, vál­lára tette két kezét s igy szólt hozzá : j — Ne sírjon édes asszony. Lássa mi i is emberek vagyunk. Ne kívánja tőlünk, | hogy egy ilyen erőteljes fiatal embert 1 el vegyen tőlünk, aki a sereg díszére 1 válna. Embert nevelünk belőle, olyant, hogy örökre hálásan fog reánk vissza- emlékezni. — Tudom, tudom. — Hat fia volt katona, de azok nem részesültek abban a szerencsében, amiben ez fog részesülni. Oda tesszük őt a ki­rály gárdájához, ahol a legszebb embe­rek vannak. Felvillant erre a szóra a gyerek arca, egyet kettőt lép. S midőn az édes anyja tekintetével találkozik visszalép. A fiatal tír pedig tovább be­szél : — Tudja ottan nem olyan pipotya gyerekek vannak. Ezer közül találni egyre. Ez külön tisztelet azokra nézve, akik, ebben részesülnek. Azoknak az Isten külön menyországot adott. Olyan lesz ott a helye. — Jobban szeretném csak otthon, fe­lelte az asszony. — Jobban ? legalább egész tökfilkó lesz belőle. Elfalusodik, mint a többi paraszt s annyi hasznát sem lehet venni, mint a rézkrajcárnak. Ott kiképzik őt, ember lehet. Olyan szépen, szívhez szóllóan beszélt az a fiatal iír, de az öreg asszony csak azt felelte rá : — Ehiszem édes uram, de jobban szeretném otthon. Aztán tovább beszélt az a fiatal úr de már akkor levette két kezét az asz* szony válláról és beszédjének erősebb fordulatot adott. — Mit fog akkor maga tenni, ha a törvény hatalmánál fogva tartjuk vissza a fiát. — Ettől mentsen meg engemet Ábra- hám és Jákob Istene. Én az uraknak a szivükliez szólok és újra kérem, enged­jék meg én nekem — ennek az öreg anyának, — aki hat fiút adott a hazá­jának, hogy a hetedik fiát haza vihesse. A katonaorvos urak összenéztek, is­mét halkan suttogtak. Aztán egy közü­lük felállva szólt: — Szabad a maga fia a katonai köte­lezettségtől, felmentjük ma és minden­korra. — Áldja meg érte a Jehova. i Azzal megragadta a fia kezét és úgy vonszolta ki a teremből. II. Egy nyári délután, midőn rokonaimat megakartam látogatni, egy vasúti állo­más közelében a gép egészen megtagadta a szolgálatot. Nem mehettem tovább. Addig kelle ott vesztegelni, amig az ötödik állomásról egy tartalék mozdonyt ki nem küldöttek. Ez pedig nagy időt vett igénybe. Gondoltam magamban, megtekintem a vidéket. Alig léptem ki a koupé ajtaján, egy öreg asszonyt láttam meg, aki lent állt a sínpár mellett. Ismerősnek látszott Megismertem, hogy ez ugyanaz az asz- szony, akinek kérelmére fiát felmentet­ték a katonai szolgálat alól. Oda lép­tem hozzá, s köszöntem neki : — Jó napot asszonyom ! — Jó napot, felelte vissza gyenge hangon. Kihez legyen szerencsém V — Ha megmondanám, hogy ki va­gyok, úgy sem ismerne. Én emlékszem magára, midőn a hadkiegészítő irodában kérte, hogy fiát szabadon engedjék. Ugy-e maga az? — Igen én vagyok az. Én nem ismer­ném soha fel. — Persze hogy nem, akkor katona ruhába voltam s ma pedig civilben. Hát bizony eleget megváltoztam. Hogy van a fia ? — Köszönöm, jól. — A^annak-e már gyermekei ? — Gyermekei ? szólt az öreg asszony rám nézve. Még felesége sincs. — Nincs-e? Akkor bizonnyára a má­sik két fiának lesz már. — Azoknak sincs édes uram. Vőlegé- j nyék voltak, de aztán ismét visszalép- ! tek. Az utolsó pedig nem is akar és | még eszibe sincs, hogy asszonyt hozzon ! a házhoz. j — Hát akkor mért könyörgött any- ' nyira . . .? | — Azt nem érti maga édes uram. , Csak azért, hogy . . . — Pedig azok a fiából nagy embert l csináltak volna. Miért nem hagyta ott ? 1 Egyszer kétszer végig nézett s elég erősen szemembe mondta: — Hogy ne egyen tréfit. Weisz Mihály. I I ---- - --------------- ---­K ÖZGAZDASÁG. j _____________ ^ T akarmányhiány. < I A földmivelésügyi miniszter a gyors , elintézés céljából folhatalmazta a köz- igazgatási erdészeti bizottságokat, mint I. fokú erdőrendészeti hatóságokat arra. , hogy az erdei legeltetés engedélyezé­sére vonatkozó kérelmeket saját hatás­körükben intézzék el s az erdei legel­tetést, ott, ahol az erdők helyre nem hozható károsításaitól nem kell tartani, elnöki úton késedelem nélkül engedé- | lyezzék. A kereskedelemügyi miniszter ' a takarmányszállitási kedvezményt ki­terjesztette azokra a községekre is, a melyek az ország határától 50 kilomé- | térré, vagy annál közelebb fekszenek. 1 A miniszter legújabban az erőtakarmá- i nyok szállításánál is szállítási dij mér- i séklést engedélyezett. A mérsékelt díj­tétel az illetékes vármegyei gazdasági egyesület által kiállítandó igazolvány ! alapján kizárólag gazdák részére és azoknak is csak állatállományuk nagy­ságához mért szükségletük fedezésére lett engedélyezve. A mérsékelt szállítási díjtétel alkalmazása kocsi- és fuvar­le velenkint legalább is 10,000 kilogra- mért való dij fizetése mellett a követ­kező erőtakarmányok szállításánál enge­délyeztetett ; tengeri, bükköny, gabona­alj, konkolyhulladékok,korpa, olajpogácsa, árpadara, kukoricadara és malomkonkoly­nál a helyi díjszabás osztály díj­tételeinek mindennemű, nedves, szárított és őrölt moslék (pálinkamoslék,) szörpló és takarmányrépa után pedig a helyi díjszabás I. kivételes díjszabású tételei­nek alkalmazásával. A szállítási igazol­ványt igénybe venni szándékozó gazdák forduljanak az illetékes vármegyei gazda­sági egyesülethez. Minthogy a kedvez­ményes szállítás csakis teljes kocsirako­mány utáni fizetés mellett van engedé­lyezve s igy a kisgazdák nem élvezhe­tik ez intézkedés jótéteményeit, ez ok­A hit I. Egy öreg. sovány arcú zsidó asszony állt a katonai orvosok előtt. Messziről jöhetett, mert tarka kendője, ami fejére volt vetve, egészen be volt lepve az útnak szürke porával. Kicsiny, alacsony asszonyka volt, valódi zsidó típus. Fe­kete baj, fekete szem és nagy orr. Háta megett egy busz évesnek látszó fiatal ember bámészkodott ki a ka­szárnya udvarára, ahol a katonák sü- rögtek forogtak. Nem törődött a zord képű urakkal, akik édes anyját annyira megfigyelték. Lelke oda szállt a széji daliás katonák közé, ahol már mag it képzelni látta. Az idő ősz felé járt. A fák lassan elvesztették igazi életerejüket, amitől a levelek sárgulni kezdettek Itt ott, ahol jobban meglógta őket az őszi szél, zi­zegve hullottak alá a földre : majdnem eltakarták a szép kavicsos utat. A nap is bágyadtan eresztgette alá stigmáit, j A fiú csak nézte a nyüzsgő életet, ! ami kint a kaszárnya udvarán volt. Csak akkor fordította oda tekintetét az urakra, midőn egy éles hang meg- szólította őt: — Hát nem szeretnél katona leuni ? Ezt egy öreg, fehér hajú ur kérdezte tőle, aki hanyagul támaszkodott egy szék karjára, — De hogy nem, de hogy nem, — felelt a fiú egy sóhaj kíséretében. — Hát akkor mit akar jó asszony? fordult egy másik ur az öreg asszony felé, aki csontos kezével igazgatta szét- kuszált baját. — Hit-e? szólt az öreg asszony lassan egyhangúan. Azt akarnám, hogy e fiamat, ezt a legfiatalabbat ne vegyék be ka­tonának. Én már öreg asszony vagyok, Özvegységemet tizenöt éve tiprotn. Hét fiút neveltem fel nagy küzdelmek kö­zött. Véres verejtékkel kerestem kenye­remet. Midőn az első fiamat Mózest felneveltem azon reményben, hogy az ő válára teszem le a családi fentartást, elvitték katonának, ügy történt meg a másikkal is. S mikor haza jöttek, kü­lön családot alapítottak s én úgy ma­radtam, amint rég voltam. Azután másik kettő (az ikrek) egy­szerre váltak be katonának. Ezek is kö­vették bátyjuk nyomdokait. Megint bét év között a harmadik két fiam lett katona. Ezek ugyan otthon vannak, de maholnap szinte úgy elhagynak, mint a többiek. Hat fiam szolgálta a hazát. Ezt a hetediket szeretném magamnak megtar­tani. Ezért könyörgöm az uraknak. Az urak összenéztek s halkan suttog- tak egymás között. — Bajos dolog édes asszonyom, fe­lelte az előbbeni úr, hogy szabadon engedjük, mert magának hat fia van s azok elég tisztességesen eltarthatják magát. — Nem akarok én más kenyerére szorulni, sokkal édesebb nekem az enyém­ből egy falás, mint a máséból ezer annyi. Nem akarnék más lakást vá­lasztani mint a régit. Ott születtem, ott nevelkedtem fel. A7an egy kis üz­letem, abba akarnám, hogy ez a utolsó fiam asszonyt hozzon, hogy ottan ve­lük élhessem le a még hátralévő nap­jaimat. — Hisz van magának még odahaza két nőtlen fia. — Van, van. Tartsa meg őket a Je­— Hivatal vizsgálat. Alispánunk teg nap Dorogb községében hivatal vizsgá­latot tartott. — Halálozás. Vettük az alábbi gyász- jelentést. Alulírottak úgy a saját, vala mint a számos rokonság nevében h fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy felejtketetleu jó leánya, illetőleg testvér és sógornőjük özv. Frendl Antalnd úrnő folyó évi augusztus hó 27-én déli 12 órakor, életének 26-ik évében, bősz szas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, lelkét Teremtőjé nek visszaadta. A boldogultnak hűli teteme folyó évi augusztus hó 29-én délután 4 órakor fog a belvárosi sirkert ben levő kápolnából az örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-ál­dozat pedig ugyané hó 29-én reggeli b órakor fog a vízivárosi plébánia temp­lomban a Mindenhatónak bemuttatatni Esztergom, 1904. augusztus 27. Áldás és béke lengjen drága porai felett! Özv Klauser József né anyja, Klauser József Klauser Lajos, Klauser Viktor, Klauser Ke zső, Klauser Alfréd testvérei. Frendl Erná­iméi sógora. Frendl Mária sógornője. Az élte legszebb korában sírba szállott nőt ki esak pár hónap előtt cserélte fel az öz­vegyi fályollal a házaséletet, általános részvét kisérte örök nyugvó helyére. •— Elvi jelentőségű határozat gazda­sági ügyekben. 1. A belügyminiszter egy fölmerült esetből kifolyólag kimondotta, hogy sertésvész miatt lezárt község­ben fekvő vészmentes szállásokban lévő sertések forgalma a községek belterüle­tén szabad s igy sertések helybeli adás­vétele engedélyhez kötve nincs. — 2. A közigazgatási bíróság legutóbb úgy hatá­rozott : hogy a községi vadászterületek bérbeadása tárgyában megtartott nyil­vános árverés eredményének jóváhagyá­sára a község képviselőtestülete jogosult, mely intézkedésnek- természetes folyo­mánya az. hogy ha az árverés eredmé­nyét kielégítőnek nem találja, kellő megokolással az árverés eredményétől a jóváhagyást meg is tagadhatja s kedve­zőbb eredményre való kilátás mellett újabb árverést rendelhet el. — A hulla égető felülvizsgálata. A gyepmesteri telepen az elhullott állatok részére épült hullaégetőt hétfőn vizs­gálta felül a kiküldött bizottság. — Lögyakorlat élss tölténnyel. Hol­nap és e hó 5-én katonaságunk reggel 6 és déli 1 óra közötti időben Sátorkő puszta tájékán éles tölténnyel lögya- korlatot tart. — Kifogott hulla. Az érseki palota «lőtt a Dana egy ismeretlen női bullát vetett ki, melynek ruhájában L. E. be­tűk voltak. — Állategészségügy. Tokodon a ra­gadós száj és körömfájás megszűnt. — Tűz. Tegnap d. e. a párkányi is­kola udvarán álló cseréppel fedett is tálló ismeretlen okból és érthetien mó­don kigyulladt, mit a párkányi tűzoltóság rövid idő alatt lokalizált és eloltott, úgy, hogy mire a mi tűzoltóink, kik különben gyorsan vonultak ki megér keztek, már tenni valójuk, nem akadt. = Rohics Sauerbrunn 1904. aug 27. A gyógyhely még mindig igen látoga­tott. Az időjárás rövid esőzés után is­mét napos, meleg és a tartózkodás a legkellemesebb. A legutoljára beérke­zett vendégek közül megemlítjük : Báró von der Decken Frigyes és neje Görz- ből, Beöthy egyetemi tanár Budapest, Véges Árpád cs. és Mr. kamarás, báró Falke von Lilienstein: Rovigno, Hor- seteky Ottilia táborszernagyné Zara, Du Fresne altábornagy és neje Görz, báró Ottenfels Gross-Hovatska, Menzel egyet, tanár AVien, Evjeticanin Emá- nuel altábornagy Serajevő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom