Esztergom és Vidéke, 1904

1904-01-24 / 7.szám

ESZTERGOM es mm A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Meáieleijik Vasárnap és csütörtökön. •>!!<;• JÍLŐFIZETÉSI ÁRAK I Egéu évr — — — — 12 kor. — fii. P« évre - - - - - 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. E<ye« •üám ára: 14 111. Dr. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoYaakéziratok, előfizetéseit, nyiltterek ós hirdetések küldendői Kossuth L^jos (azelőtt Buda) utca 485. száa>. -jH Kéziratot nem adunk vissza. H£» A csatolt városrészek panasza. Esztergom, jan. 20. Nem alaptalan az a vád, ha azt mondjuk, hogy visszamenőleg egykét évtizedre, a kozépitkezések létesítésénél az intéző körök nemcsakhogy nem fejtettek ki kellő gondosságot, körültekintést, hanem a közület általános érdekének figyelmen kivül hagyásával érvényesülni hagyták azon egyéni érdekeket, melyek bár ügyesen leplezve, de mégis észlelhetők voltak.I gy volt ez többek között az összeomlott gimnáziummal, a nagy kaszárnyával, s igy van ez a nagy dunai hídfeljáróval, melyet dacára az előrelátható következményeknek, a Lőrinc utcának irányítottak. Két városrész egész lakosságának érdekével szemben, egyesek balul kiütött törekvése ju« jott érvényre, s ma ugy ezek, mint azok mi előnyét sem élvezik, sőt a két városrészről elmondhatjuk, hogy sorvadását idézte elő. Annak előtte a forgalom, s igy a kereset is egyenlően oszlott meg, ma Szenttamás és Víziváros teljesen kiestek abból. Önkéntelenül, avagy a birói zár alkalmazásával sorba záródnak be az üzletek, a lakások néptelenekké lesznek, s a háztulajdonosok kétségbeesve várják a helyzet javulását. Százezreket takaríthatott volna meg a város, ha a régi, évszázados forgalmi vonalon nem változtat, s e mellet két városrész lakosságának érdekeit óvta volna meg. Azt mondják, hogy a baj többed magával szokott járni. Ebben úgy látszik van valami igazság. Azelőtt, mig az esztergomi prímások székhelyükön resideáltak, volt primási udvartartás, idegen ! forgalom, aminek elvonását, megj szüntetését elsősorban Víziváros és I Szenttamás érezte. Ami csekély for^galom volt még, ha ugyan általaI ban annak volt nevezhető, az adóhivatal csinálta azt, újévtől azonban ez is a centrumba került. Egyebet elvinni már nem lehet, mivel nincs mit. Hogy mire fog ez vezetni, az azt hisszük a közel jövőnek előre sejthető titka. Az egyesült városrészek nagy és örök időkre valló áldozatot hoztak a köz érdekének, azon már most a sor, hogy elsorvadni azt ne hagyja. Ragadjon meg minden módot, esetleg a piac, a vásártér megosztásával, avagy pl. szombaton a lőrincutcai hidón való, — ha még oly csekély <— vámszedéssel, avagy egyébb kínálkozó módot arra, hogy a régi forgalomnak legalább halvány képét varázsolja vissza, ami nemcsak kötelessége, de jól felfogott érdeke is, mivel az adóalapok gyengülését, megszűnését az fogja megsinyleni legjobban. Egy vízivárosi. ftz „Esztergom es Vidéke" tárcája. Késő tavasz. Irta: NAGY RENEÉ. Német tanár úr az Íróasztalánál ült és a jegyzőkönyvében lapozgatott, amiben be vannak irva a tanítványainak nevei s minden név után az ő általa kitalált titkos Írásjelek, melyek az illető osztályzatát rejtik magukban. Bár a tanár ur legelnázőbb az összes kollegái között, mégis alig van ott olyan név, a mi után oda ne volna jegyezve egy két elégtelen is. De amint megakad a szeme egy néven, a mi után háromszor is oda van irva, megrebbenek a szempillái, aztán kitörli az elégtelent és beirja helyette, hogy elégséges, majd gondolkozva néz maga elé és vissza gondol az alig félórával előbb történt dologra, a miért most ő itthon ül, a helyett, hogy megtartaná az óráját. A legkedvesebb tantárgyából a lélektanból magyarázott a nyolcadik osztályosoknak, akik az ő óráin mindég nagy figyelmet tanúsítanak, de most amig ő szinte átszellemülve beszélt, a fiuk egy kifli végével dobálóztak és titkon nevetgéltek. O azonban észre nem vette volna a csintalankodásukat, ha az a kifli vége véletlenül célt nem téveszt és rá nem esik egyenesen az ő orrára, mire pár pillanatig halálos csönd támadt, aztán lassan fokozódó morajlás, mintha sebes áradat közeledne tompa ijesztő zúgással, de ismét újra csönd lett és ebben a nagy csöndességben ott ált a tanár ura katedra dobogóján, sáppadtan, remegő ajkaira nem jött szó, csak nézett merően, hol a fiukra, hol a kezében tartott kifli végére. — Ki volt az ? hallatszott aztán nagy sokára a kérdés, a mi ugy hangzott a csöndes nagy boltíves teremben, mint egy gyászos tetemre hivás és hirtelen lángba borult arccal fürkésző tekintettel nézett végig a sorokon. — Én voltam tanár ur, bocsánatot kérek, nem akartam, véletlenül történt, ált fel egy szép lányos képű nagy fiu. Mindenki oda néz, a sáppadtan remegő fiúra és várják, hogy mi lesz most ? — Bátorság! xugja egy nagy kamasz a háta mögött. A tanár ur is nézi a fiút hosszasan és a mig nézi, lassankint elsimulnak homlokán a haragos ráncok, majd rá téved a tekintete arra a két piros tulipán virágra, ami ott van az asztalon a vizes pohárba téve, aztán megszólal, de nem haraggal, mint ahogy várták, sőt olyan A kisdedóvá közgyűlése. E hó 17-én, vasárnap tartotta a helybeli kisdedóvó társulat évi rendes közgyűlését. Az ülést az elnök, Vencel Antal praelátus kanonok bevezető beszéde nyitotta meg. Az eszmékben gazdag és az ügy meleg szeretetétől áthatott beszéd a megjelent tagokra valóban felemelő hatással volt s annak közreadásával a kisdedóvó intézet ügyének vélünk csak szolgálatot tenni. Az elnöki megnyitó szószerint eképen hangzik : Tisztelt Közgyűlés! Jól eső érzelem tölti el szivemet, ünnepi hangulat szállja meg lelkemet, valahányszor alkalom nyílik a vezetésünk, gondozásunk alatt álló ezen nemes egyesület egy évi működésére visszapillantani, hogy hálát rebegjek úgy magunk, mint a kisdedek nevében a minap szüleszelid a hangja, mint az esti harangszó. —* Megbocsátok, de büntetek is és nem tartom be az órát, hanem beküldőm Hájasi tanár urat a számtan órára. Azzal kivette a pohárból a két piros tulipánt és szónélkűl távozott, s ahogy becsukódott mögötte az ajtó, felhangzott a tompa zúgás megint, mindenki beszélt, de senki egymásra nem hallgatott. Mindenki bűnös, mert a kifli vége kézről kézre járt, de most mégis csak a nagy fiút okolják, aki még mindig sáppadtan állt a helyén, csak a két füle piros, mint az a tulipán virág, amit a tanár ur magával vitt. De amint meglátják, hogy a a fiúnak könnyek csillognak a szemeiben, megilletődve hallgatnak el, mert nem kis dolog az, mikor egy tizennyolcéves nyolcadik gimnazista sirva fakad, aki már párbajozásról ábrándozik az érettségi után, pedig a tanár ur össze sem szidta, éppen csak azt teszi, hogy egy félórával hamarább beküldi Hájasi tanár urat, az osztály rémét, akit mindnyájan gyűlölnek. íme már itt is van, jön nagy sebbel lobbal, nagy szuszogással, miközben a nagy fehér bajusszá ugy mozog, mint két repkedő galamb szárny s a hogy begurul az ajtón, rögtön meglátja, hogy mindenkinek virág van tűzve a gomblyukba, mire a bajusszá még inkább motett isteni Kisdednek mindazon sok-sok áldásért kegyelemért, melylyel szerény törekvéseinket csekély fáradozásainkat, a letűnt esztendőben támogatta s hogy \ másrészt a mult szép sikereiből erőt, I kitartást merítsünk a jövő feladataira. j Tudjuk, hogy a család a családnak, a falu falunak, a vidék a vidéknek az ország ' az országnak tartozik segítségére lenni, s mi ezt követve, egyesületünk e városi intézményében, a város polgárainak ja1 vára közvetlenül és közvetve előnyére i a hazának. i Az egyesülésnek, a közlekedésnek a I társadalmi életben, okvetlenül érdektelenI ség és önmegtagadás az alapja ! mert csak abban egyesülhetünk nemes értelemben és a közjó, a társadalom előnyére, I amiben magunkra nézve minden érdekről i lemondunk. Érdek ugyanis csak a gonosz• ságra sző össze, csak a prédára egyesit. Innét van, hogy nemesak egyesek, de egész nemzetek csak azon fiaik iránt éreznek hálát, felejthetlen emlékeket emelnek, a kik nem maguk szedték be fáradozásaik, magán érdekeik minden jutalmát, hanem önzetlenül a közjóra hoztak áldozatokat. És lehetne- e más értelemben közreműködni, buzgólkodni egy ily intézményben, milyen a mienk, hisz a haza előnyére történik itt minden, amennyiben minden kisdedovó : nemzetovó, nemzetfentartó fáradozás. S vájjon miképen értsük ezt ? Egyik napilapunk mult évi dec. 31-én imigyen jajdul föl : Magyarországban nagyobb a kisdedpusztulás, mint Judaeában volt. Ott egy szörnyű esztendőre szorítkozott: itt évenként megismétlődik. Ott esak a fiú magzatokat érte s két éves koron tul nem terjedt; itt a hat éven alul elszed fiút-leánykát egyaránt. A statisztikai évkönyvek adatai szerint, zog, majd az orcimpái is — aztán rekedt kiáltás tör ki belőle. 1 I — Miféle krakélerkedés ez ? ugy felvannak önök bokrétázva, mint egy lakodalmi ökör ! Persze virág van a gomblyukba, meg aztán lányok kisérgetése járja, de arra nem gondol senki, hogy két hónap múlva érettségi lesz ! Tegnap is mindenkit leány társaságban láttam őgyelegni a korzón, szégyeljék magukat. És a fiuk szégyenlik is, mert a mig A tanár ur a jegyzetei között babrál, A gomblyukba tűzött virágok lekerülnek A j zsebekbe és a pad alá. J A nyitott ablakon a meleg napsugárral orgona és gyöngyvirág illata áradt be, s ez az illatot hozó tavaszi napsugár az oka mindennek, ami kiszorította a fiukból a tanulási kedvet és belopta helyébe a vágyat lányok és virágok ' után. j Elpirulva lesütött fejjel ültek, érezték, hogy bűnösök, a tanár urnák igaza van, mindnyájan leány társaságban sétáltak j tegnap, de hát mi az Ördögöt is keres' nek a tanár urak a korzón ? I Hájasi tanár ur hangosan köszörüli a torkát és elégedetten konstatálja immáron üres gomblyukkal, hogy mégis van egy kevés respektusa — s ennek tudatában méltóságosan lépeget alá s fel, de egyszere csak megáll az iménti esemény