Esztergom és Vidéke, 1904

1904-08-07 / 63.szám

1904. augusztus 7

ESZTERGOM és VlDÉKK. >63. szám.'

Lesz még alkalmunk-e tárgyra visszatérni, áddig is azonban gondolkodjanak a választók komolyan a felvetett kérdés felett.

n.

Biztosítás és önkéntes tűzoltás.

Magyarország- a biztosító társaságok valóságos eldorádója. Alig van már ma lakóház, vagy gazdasági épület, mely tíukár ellen biztosítva ne volna.

A statisztika azt mutatja, hogy a bi/tositás révén évenkint horribilis összegek folynak be a biztositó társaságok pénztáraiba

Ezen társaságok sajnos majdnem kivétel nélkül idegen pénzzel dolgoznak, ami annyit jelent, hogy a tiszta nyereség évről-évre a külföldre folyik s Magyarország a biztosítás révén oly tetemes összeget fizet a külföldnek, melyet megtarthatnánk magunknak.

Még nagyobb a viszásság, mely a biztosítás és az önkéntes tűzoltói intézmény között fennáll. A közönség biziositja ingatlanait a külföldi társaságoknál, fizeti a biztosítási dijakét és az önkéntes tűzoltói intézmény révén nemes gondolkodását követve, sokszor egészsége sőt élete kockáztatásával odahat, hogy ezen társaságokat a nagyobb károsodástól megóvja.

Bármily elterjedt is a biztosítási intézmény, bármily értékre legyenek is ingatlanaink biztosítva, tűzesetnél mindig éri kár az ingatlanok; tulajdonosait és haszonélvezőit, mert hisz a legtöbb esetben a néha nagy1 értéket képviselő és nem biztosított ingóságok is elpusztulnak, emberélet is veszélyben forog,

A társadalom tehát, midőn ve-1 szélyben forgó embertársainak önzetlenül segítségére siet, midőn e végből az önkéntes tűzoltói intézmény alakjában szervezkedik, helye-' sen cselekszik, felebaráti kötelessé- j get teljesít.

Mégis . . . s ebben azt hisszük! mindenki osztja véleményünket —| helytelennek tartjuk, hogy az önAlig foglalt helyet, kellemes hangján tovább fecsegett.

— Eljöttem, hogy együtt megyünk át a templomba. Úgyis ritkán hallgathatunk valami jó prédikációt.

Hiába szabódott Felediné, hogy ő nem teheti, mert férje most sem a legjobban érzi magát. Feledi is küldte és igy nem állhatott ellent.

Vagy tiz percig tartó ut vitt át szép sudár jegenyék meg gyümölcsfák között a templomig. Már messziről lehetett látni, mint tódalt a nép az ajtó felé.

Alig helyezkedtek el, megszólalt az orgona s az oltár lépcsője elé egy kis kínai fiú meg egy szálas pap lépett.

Felediné közömbösen végezte imádságát a pad fölé hajolva. Még szemelnem szokták meg a templom sötétjét.

Egyszerre azonban, midőn eloszlott a homály, mintha uj világ nyílt volna meg előtte a kikosarazott Ernyeit látta a szószéken.

Nem látott mást csak öt, vagy őt sem, szemei előtt össze futott minden, teste megrándult annak minden szavára. Többen feléje tekintettek, de ő nem vette észre.

Meghatottságát alig bírta leplezni, azért úgy igyekezett, hogy arcát árnyék takarja.

Oh az az erős, édes hang legjobban az ő szivéhez férkőzött.

sok kioktatva ? s ka nem lettek, kinek a felületessége, gondatlansága az, nem a cégé ? Különben is megjegyezzük, hogy a görbe oszlopok széthordását már az a bizonyos nagyfuvaros kezdette meg, aki mellékesen megjegyezve a cégnek egyik kolomposa volt s jelenleg bizalmasa, s aki a Kossuth Lajos utcában nekünk azt mondotta, örüljenek az Esztergomiak, hogy még ilyen oszlopokat kaptak, máshol még csúnyábbak vannak, j De, hogy a dologban nincs tévedés,1 igazolja az, hogy midőn a cég itteni alkalmazottai a görbe oszlopokra figyel- j meztetve lettek, azt válaszolták, bogy, forduljanak azok kicserélése végett magához a céghez, mivel ők annak utasítása nélkül nem intézkedhetnek. De1 felemlítjük, hogy azóta, mióta a cég a ■ szerinte sajnos tévedésre reá jött, tovább is folytatja a görbe oszlopok lera-, kását. Igaz, hogy kevesebb ötször-hatszor görbét, de annál több kétszer, három-j szór görbét raknak le s czak az nem látja ezt, ki vak. De constatáljuk, hogy eddig még egyetlen egy, a szerződés értelmében vett gyalult oszlop sem állíttatott fel, pedig már néhány száz áll.

Ami a gyalulást illeti, a cég eljárása a következő. Mióta a város reájuk recs-j csentett, gyalut is használnak és pe- j dig az egész egyenes és görcs nélküli oszlopokhoz itt-ott, s azért, hogy azokat átfutva azok friss munkálata fehér szint kapjanak. A görbe és görcsös oszio- j pokhoz azonban vonó késeket használ-! nak s ezzel futnak át rajtuk, hogy fehérek legyenek, gyalultaknak látszas-' sanak. A vonó kések a görcsöket le nem viszik, azokkal tulajdonkéj^pen csak feliérre vakarják a fát és rútabbá teszik, mivel a vonókésekkel felhasogatják azt. — Gyalut ezekhez azért nem használnak, mivel a gyalu a görbe és görcsös fán, legelső sorban a görcsöket és görbületet vinné el, ez azonban természetesen sok időbe, munkába. s igy költségbe kerülne, s a cég úgylátszik a kiadást akarja megtakarítani, számítva arra, bogy a város majd szemet fog hunyni. Pedig azt a megtakarított összegeket a város is i zsebre vághatná, ha már gyalulatlan és görbe oszlopoknak kell diszteleniteni a város utcáit, tereit. Miazonban ragaszkodunk ahhoz, hogy a szerződésben kikötött minőségű oszlopok szállitassanak, s a gyalulatlan oszlopoknál megtakarított összegeket a város el ne fogadja, hanem a megfelelő oszlopokat követelje. I Eddig is az volt álláspontunk, s most is a mellett vagyunk, hogy az intéző faktorok követeljék a szakbiróság választását és pedig mielőbb. Mert ha a I cég látni fogja, hogy a város ragaszkodik jogaihoz, talán meggondolja magát, ha pedig nem, úgy az az ő baja.

Most még a szakbiróság egybekivásá- nak praeventiv intézkedésével lehetne a bajon segíteni, s mindenesetre többet elérne a város, s elkerülne egy nagy pert, mert az a politika, hogy be kell ! várni mig minden készen van, s ha meg nem felelő, úgy az átvételt meglehet tagadni, rossz politika, annak a levét a város még akkor is megfogja : inni, ha különben még oly nyertes is lesz.

; Villamos sétánk a szigetre is elveze- , tett, hol jelenleg a gesztenyefasorbar állitják az oszlopokat. Érthetetlen élőt . tünk, hogy miért nem állitják azokat ;! úgy fel, hogy két fa közé essenek az . oszlopok, s miért ássák legtöbb helyen , a fák tövéhez közel ? Fáj a szivünk ; midőn látjuk, miképen ássák, vágják ki - azoknak a pompás gesztenyefáknak tö ■ veit, melyek Esztergomnak majdnen egyedüli sétányán diszlenek.

| Nem tudjuk miképen fogják a sodro

nyokat a sürü lombozata fák között vezetni, de eleve is felhívjuk az illetékes körök figyelmét arra, hogy hassanak oda, miszeréut a fák koronái meg- kiméltessenek. —f.

kéntes tűzoltói intézmény összes, s személyi és anyagi terheit egyedül £ és kizárólag a biztosítási dijakat fi- £ zető társadalom viseli, mig a kül £ földi tőkepénzesek csak a busás £ osztalékot vágják zsebre anélkül, £ hogy az értök is dolgozó s részükre f első sorban hasznos intézmény fen- 1 tartási költségéhez, csak egy filléu 1 rel is hozzájárulnának. 1

Ezen kérdést egyszerűen meg le- ^ hetne oldani, a biztosítás államosi- tásávah A biztosítás államosításával | vajmi kevés kár érné a hazai tőkét, mig a most külföldre vándorló bú- 1 sás jövedelem teljesen fedezné a kötelező tűzoltói intézmények fen- 1 tartási költségeit.

Tudjuk, hogy a biztosító társasá- < gok nagy tőkével rendelkeznek, tud- j ^ juk azt is, hogy tiszteletbeli állásaik-1] ban a legbefolyásosabb politikusok í< és nem politikusok búsás jövedel-js met húznak s igy nem könnyű do-4 log a mostani állapotot megboly- t gatni, mégis azt hisszük, hogy ha 1 kellő helyen és formában vettetnék t fel ezen kérdés, az elől kitérni nem lehet, annyira igazságos és méltá- e nyos, hogy a tűzoltói intézmény fen-' ( tartási költségeihez mindazok hozzá-' < járuljanak, a kiknek javára szolgál. j<

_______ j 1

V

illamos séta. j!

Esztergom, aug. 6.

Ajánlva a polgármester úr figyelmébe. !

Addig, mig mi a város jól felfogott! érdekében körömszakadtáig harcolunk a | szerződésellenes villamos oszlopok j: miatt, egyik-másik tisztelt laptársunk a ^ vállalkozó cég szócsövéül engedve ma- j gát át, azt kürtöli világgá, bogy a görbe j oszlopok a cég akaratán kívül jutottak ! helyükre, úgy adván elő a dolgot, hogy a cég a görbe oszlopokat átvenni nem akarván az ő szállítójától, azokat külön ! rakatta. Közben történt, bogy a nagy- ! fuvaros, ki az oszlopok szétbordására ' .vállalkozott, arról lemondott és a kis- j fuvarosok, kik arra külön kioktatva nem \ \voltak, tévedésből és tudatlanságból a 'görbe oszlopokat is szétkordották. Hát I ez humbug. Miét nem lettek a kisfuvaroMintba csak szivét facsarták volna, peregtek könnyei, midőn hirdette, hogy ’ vadnépek közé vezette őt a jóságos Isten, hogy ott hirdesse az ö igéit. A > szeretet nevében indult útjára, bogy a : kitett gyermekeket megmentse az örök- i életnek . . . Szeressetek mondta Jézus és ti nem szeretitek egymást . . .

Mindig hevesebben beszélt, mint aki senkit sem ismer, talán nem is tudta, hogy ki könnyezik miatta és érte a templom félreeső padjában.

Kevés szem maradt szárazon, tehát az ő könnyei sem tűntek fel.

Alig várta, hogy vége legyen a szent beszédnek és kisírhassa magát.

Szemlesütve fogadta el adományát, a pap, mintha ő is felismerte volna

Felediné halványan támolgott ki Ber- tike karján anélkül, hogy tekintetük , csak egy pillanatra is találkozott volna.

Többeket meglátogatott a rövid két nap alatt, mig a községben tartózkodott,

; csak Felediné várta hiába.

Közönséges kocsin haladt el előttük, mert arra visz az ország útja. Ment i ismét tovább missióját teljesíteni.

Felediné pedig siratta a múltat,

, könnyes szemekkel nézte, mig az ut ■ pora el nem takarta. Zokogva látta letűnni boldogsága utolsó remény suga- l rát.

Szőllősy Géza,

TTTTST^TfJLÜ

— Személyi hírek. Magos Sándor kir. j ítélőtáblái biró, járásbíróságunk vezetője,

! Lipschitz József kir. aljárásbiró és dr. Perénj z Kálmán főszolgabíró szabadság- idejük leteltével, hivatalukat elfoglal - ; ták. Dr. Atfóldy Dezső kir. aljárásbiró a napokban ment szabadságra.

Szerenád. Hess Kezsőné úrasszonyt, ezredesünk kedves és szeretetreméltó inejét csütörtökön, születés napjának előestéjén szép ovátióban részesítette az ezred tisztikara. Ugyanis az esti ka- rangszó után a tisztikar, a családos tisztek családjukkal, testületileg mentek ; el annak Sitnor János-utcai lakására, s fejezték ki legjobb kivánataikat. Mialatt a gratulánsok az utcára nyíló kerthelyiségben, hol buffet volt szóra- ; koztak, künn az utcán megszóllalt a katonai zenekar, mely mintegy két óra hosszat játszott szebbnél szebb dara- b lkat.

j — Bevont gyásziobogó. Pénteken reggel egyszerre két helyen, a város és a megye székházén is kidugták a fekete lobogót. Szájról-szájra járt a hir, hogy Horváth Géza negyvennyolcas honvéd,

! volt országgyűlési képviselő és Esztergom megye árvaszékének volt elnöke , elhalálozott. Már intézkedés is történt, hogy részére mint 48-as honvédnek, a .; szentgyörgymezei temetőben sírhely jeleltessék ki, midőn délfelé a megyeházáról a gyászlobagó észrevétlenül el- 5 tűnt. A kir nem felelt meg a valóság- x nak, mivel Horváth Géza még ma is él.

L Annyi azonban igaz a hírből, hogy csii- 5 törtökön éjjel szélhüdés érte, innét a költött hir. Ma már azonban miként értesülünk javuló félben van. Azt mondják, hogy akinek kora halála hírét köl- g tik, hosszú életű lesz. Kívánjuk, hogy beteljesüljön rajta.

3j — Halálozás. Vettük az alábbi gyász- 1'jelentést:

l1 „ Fáj dalomtól megtört szívvel tudatjuk,

1 hogy a legnemesebb szivü családfő dr. Haugh Lambert orvos úr, életének 65., önzetlen orvosi működésének 41., boldog ’• házasságának 35. évében a halotti szent- L- ségek ájtatos felvétele után jobblétre L 1 szenderült. A megboldogultnak hült te- , teme f. évi augusztus hó 6 án d. u. 5 ' ómkor fog Örök nyugalomra helyeztetni ^ a belvárosi temetőben az ott levő ká- ö polnából, s lelki üdvéért f. évi augusz- i- tus hó 6-án reggel 10 órakor mutatta* a tik be a szent mise áldozat a szent i Ferenciek templomában. Esztergom, 1904. i augusztus 5. Áldás borítsa azt a rögöt,

1 ! mely nemes szivét eltakarja! Haugh l- Lambertné sz. Magurányi Szidónia öz- ! vegye. Haugh Margit, Haugh Béla a gyermekei. Haugh Béhíné sz. Nagy Mariska menye. Haugh Lucia, Haugh j Béla unokái.“

m ! Dr. Haugh Lambert Esztergomban I született 1839 ben. Esztergom legrégibb a családjainak egyikéből való, apja, nagy- 3- apja mint orvosok szintén Esztergomban működtek 1801-től kezdve, s igy hárman száz évet meghaladó időt töltöttek el orvosi minőségben. Dr. Haugh Lambert mint fiatal kezdő orvos a nagy kolera- járvány idején Zelizen működött, s ott önfeláldozó tevékenységével nemcsak a hivatalos körök elismerését, hanem a nép háláját is kiérdemelte. Maga is majdnem áldozata lett a dühöngő járványnak, de szerencsés véletlen folytán kigyógyult. Néhány év múlva Bajnára került a Metternich birtokra, mint uradalmi orvos. E minőségben huszonegy esztendőt töltött el, s a népnek valóságos áldása volt. Jóakarattal, szeretettel gyámolitotla betegeit,^ s bár vagyont nem szerzett, de a bajnai nép hálás emlékezetében tartja még mai napig is, s folytonosan fölkeresték azután is, mikor