Esztergom és Vidéke, 1904
1904-07-28 / 60.szám
2 ESZTERGOM ft» V1DÉKK (60 «zam. 1904. julius 28 leljen azon kötelezettségnek, melyet az élet reá rótt. A mindennapi élet ezernyi példája arról tanúskodik, hogy az emberek gyöngék, elvakitja, őket, ha kiemelkednek a közembersorból és bizonyos ranghoz jutnak. Pedig uramistenem vájjon ki emelhet ki valakit a középszerből inkább, mint a tömeg, melynek erre ezernyi módja van ? A tehetség ? Hány ezer tehetséges szegény Ördög íutkároz az életben a kinek nincs betevő falatja ! Csak az az egy hibájuk van, hogy nem tudják árulni oly ügyesen a portékájukat, mint a másik, a kit aztán a tömeg felemel vállaira. Hiszen a tömeget mozgásba hozni csak bizonyos ügyességre van szükség, mert a tömeg ritkán gondolkozik, csak érez. A felfuvalkodott nagyságok aztán elb izakodva tehetségükben, a mi sokszor éppen a közepesen felül alig emelkedik, bízva a hozzájuk szegődött hagyományos szerencsében, de legjobban a betöltött rangban, mely igen sok előnyt biztosit a többi kis ember felett, elfeledkezik arról, ami volt. Az előtt az emberekben sokkal több szerénység volt. Ma ezt kiirtja az élet tülekedő versengése. A szerény embert nem veszik észre, ez a gondolat nyilatkozik meg a nevelési irányzatban is. Pedig nem szabad a rang polcán sem megfeledkezni a múltról. És a módos embernek a szegényről. A rang és mód nem nyújthat boldogságot ; ezt csak a megelégedés adhatja. A megelégedés pedig csak akkor kopogtat be ajtainkon, ha kötelességeinket teljesítjük nem- esak magunkkal, hanem embertársainkkal szemben is Ez a legnagyobb hibájuk azoknak, a kik a hatalom polcán vagy a gazdagság fényében sütkéreznek, hogy nem vesznek tudomást csak arról a szűk kis körről, amelyben mozognak. így keletkeznek a különféle érdekcsoportok, a melyek működése egyoldalú és általában véve gyűlöletes. Észre kell venni az életben, az Valakinek — oh bár ez ne volna. . . hiszen szeretek! Ég dörgés néked kiáltom, hogy Ferit szeretem! mond meg néki, nem tudok nélkine élni, az én boldogságom az ő barna szemében van. . . Itt a falaknak kikiáltom, nem tudom szivembe zárni ez édes őrjítő érzelmet... Szeretlek Feri, meghalok nélküled!... Karjait kitárva kiáltotta szenvedő ban gon a lány, szép kék szemei megtörtén fénylettek, sírni nem tudott . . . Mögötte a nyitott ajtón egy magas barna férfi lépett be. Karjait keresztbe fonva mellén, össze szorított ajakkal állott és nézte a tünemény szerű leányt. A zivatar most teljes erővel dühöngött — villám villámot követett, az ég csattogott, olyan volt mintha az összes gellérthegyi boszorkány seprűjére kapott volna és azon úgy nyargalnának a Citadellán, gúnyosan örvendve a fiatal leányok fájdalmán. — Jolán 1 — szólalt meg a férfi lágy behízelgő hangon — Ön itt? A lány leboc3áj va karjait reszketve rogyott a kőre, s alig halbatóan suttogta — Feri. — — Szerencsétlen lány ! mindent hallottam. Tehát nem csalódtam ! Ön szeret . . . és a fájdalom űzte ezekbe a cellákba, miként entern is — Mily véletlen, dadogta Jolán csodálatos révedező tekintetét Gerö Ferenc szép barna szemeibe mélyesztve, utcán, a társaságban a rang és mód boldog tulajdonosainak, hogy kívülük is vannak emberek, akik többé és kevésbbé szintén betöltenek bizonyos hivatást és ha szűkebb körben mozognak is, de elvégzik kötelességünket, ami a legfőbb po'gári erények egyike. De vájjon elvégzik-e ők ? Gondoskodásuk tárgyát képezik-e azok akik köréből kiemelkednek, tesznek-e azokkal jót, akiknek munkájából tőkét gyűjtöttek ? Az embereket ma a felvi'ágosult- ság jellemzi minden téren. Oh látnak ám azok az embernk is, a kiket a rangban és módban dúskálódók nem látnak meg vagy nem akarnak meg látni. Es nincs olyan magas polc, a honnan le ne lehetne szállani. A leszállás módozatai pedig nem mindig kellemesek. Az emberiség társadalmi és gazdasági szervezete annál tökéletesebb, minél több benne az elégedett em- bér. Ezen szempontból birálva a mai társadalmi és gazdasági szervezetet, nem mondható róla kedvező vélemény, mert talán soha sem volt az emberiség elégedetlenebb mint ez idő szerint; a minek szerintünk főforrása azon körülmény, hogy az idealismust kiküszöböltük, helyébe a vagyont, az anyagiasságot ültettük s első sorban a magánérdeket toltuk. Villamos séta. Esztergom, julius 26. Kedden helyezték el nem is gőzerővel, hanem igazán villám gyorsan a város belterületén a villamos vezetékek oszlopait. Egyelőre mindegyiket azon helyre fektették le, hova szánva van, mintha csak alkalmat és időt akartak volna nekünk, mint contra villamistáknak adni azok megtekintésére, mielőtt véglegesen elhelyeztettek, a földbe ásattak volna. Az oszlopokat meg is szemléltük és villamos sétánk eredményeképen a következőkben számolunk be. Az oszlopok az elképzelhető legegyszerűbb hámozott fenyőoszlopok, úgy, nézte soká-soká az annyira szeretett férfit. Gerö leült melléje, karjaival magához vonva a lány fejét — hallgattak... — Jolán most megmondom. A midőn mint ismeretlent elvittek az önök zsur- jára, megláttam önt és megszerettem. Az ön szeme is felcsillant, engem tűn tett ki kedvességével. — De egy benső hang intett, hogy távozzam önöktől, mig nem késő. Jolán szép kis lányka, csak oly szép szemei ne lettek volna, ezek nem hagytak nékem nyugtott. Bűvös vonzó erővel kényszeritettek, hogy látogatásaimat ne hagyjam el. — Feri ne beszélj ! megszakad a szivem a boldogságtól, ez sok egyszerre! életem néked adom, szeretlek, oh végtelenül szerettek. — Ne gyötörj Jolán! nékem is sok, azt hiszem megőrülök. Nézz a szemembe ! mond, mindig fogsz 'szeretni? —Nem fogsz gyűlölni? Ah Jolán! és szorosan átölelve csókolta hosszan, forrom Majd az ablakhoz mentek, fejőket össze hajtva, nézték a megvadult elemeket. Jolán, most nem vádolta sorsát — ott tudott volna állni napokig az any- nyira szeretett férfi mellett a fejét széles vállaira hajtva, lázasan pihegett. — Jolánom mily csodás véletlen, a zivatar és a szivem hajtott, űzött engem ezen dohos üregekbe. Nem tudom miként azok megteremtvék. Mesterember szerszámának nyomai csak annyiban láthatók rajtuk, hogy a kiálló bülykök, oldalhajtások helyei eléggé felületesen vannak leácsolva. Azok a villamos hívek, kik anélkül, hogy közelebbről érdeklődtek, foglalkoztak volna a kivitel részleteivel s a város fő utcáján lelki szemeik előtt karcsú vaskandelláberekről látták leözönleni a pazar fényt, bizonyos benső megdöbbenéssel látják, hogy azok a fenyő szálak még csak meggyalulva sincsenek. Egyik vastagabb, másik vékonyabb. Az egyik egyszer, kétszer görbe, ollyik azonban többszörösen is. Szembeötlő, hogy mig a város külső, félreeső utcáin itt-ott gyertyaszál egyenességü oszlopokat látni, addig a fő utcán, a Kossuth Lajos utcán girbe-görbe oszlopok vannak helyenként, igy a többek között a i Magyar Király szálloda előtt, avagy feljebb a Niedermann háznál. Nincs a kezünkben a szerződés, de ha emlékezetünk nem csal, abban gyalult, festett és szemre tetszős oszlopokról van szó, mi kizárja azt, hogy oly oszlopok helyeztessenek el, mint amilyenek kivannak adagolva. Mindenesetre, ha talán nem is felületességre vall a gyors munka, de nagy figyelmetlenségre, mert azt már csak megtehetné a vállalkozó cég bogy úgy válogassa ki az oszlopokat, hogy a fő utcán a legegyenesebbek és lehetőleg egyforma vastagságúak legyenek az oszlopok, ha egyáltalában megvan engedve nem egyenes oszlopok alkalmazása is. Sorainkat a város polgármesteréhez és a villamos mű építésének ellenőrzésére hivatott bizattsághoz intézzük, tegyenek egy kis sétát a városban, győződjenek meg e sorok valóságáról s hassanak oda és intézkedjenek, hogy az oszlopok szigorúan a szerződésnek megfelelők, és egytől-egyig egyenesek legyenek, s ha a szerződés gyalult oszlopokról széli, úgy gyaluitassanak is azok meg. de ne bárddal, mart hisz ha még úgy meglesznek is gyalulva, még akkor sem fogunk gyönyörködhetni, az oszlop erdőben, hát még igy. —f. Az esztergomi nyomdászok mozgalma. „Esztergom város nyomdászai“ aláírással az esztergomi nyomdászok a város tanácsához egy beadványt intéztek, melynek célja, helyzetük javítása A be advány, melyet a képviselőtestület minden egyes tagjának is megküldöttek, a többek között igy szól : „A huszadik század szociális mozgalmai között fontos szerepe van az iparosok és munkások megélhetésének is. Országszerte érzik az iparosok és munkások azt a nyomasztó helyzetet, melyet a megélhetés nagy kérdése okoz. Ha visszatekintünk csak a lefolyt 10—15 évre is, szembeötlő az az óriási kü- lömbség, amibe egy családos munkás- embernek a megélhetése kerül ma és kerii't ezelőtt 10 —15 évvel. Ezek az okok késztik főleg a munkás- ocztályt tömörülésre, hogy összefogva, kivívják maguknak az emberekhez illő megélhetést. Ezt tettük mi is, tisztelettel alulírottak, a múlt év november 30 án, amikor is egy csaknem országszerte elfogadott egységes munkadijs/abályzatot terjesztettünk helybeli főnökeink elé elfogadás végett, melyet rövid tárgyalás után a Buzarovits„Hunniaés a „Szabadság“ nyomda el is fogadott. E munkadij-szabályzatnak egyik leglényegesebb pontja a tanoncügy rendezése. Célunk volt véget vetni annak az áldatlan állapotnak, hogy egyes főnökök 1—2 segéd mellett 4—5 tanoncot tarthassanak, mig a segédek országszerte nagy számmal vannak munka éa kenyér nélkül. * * * * E tájékoztató bevezetés után tisztelettel kérjük a Tekintetes Tanácsot, illetve a tek. közgyűlést, hogy alábbi szerény kérelmünket meghallgatni s azt teljesíteni kegyeskedjék. Tisztelettel kérjük, miszerint a Tek. Városi Tanács, illetve a KépvLe'őtes- tület mondja ki, hogy ezeutúl Esztergom város nyomtatvány szükségletét a mai áregység fentartásávaly csak oly nyomdákból szerzi be, amelyek a főnökök és segédek által együttesen megállapított munkadíj szabályzatot aláírták és betartják. Ezen elmondani néked, mit éreztem midőn hangod hallottam — szavaid, édes val lomásod — kalapács ütések voltak szivemen. Nékem vissza kellett volna fordulnom — de nem tudtam, mert szeretlek — ah bár ez sohsem történt volna meg ! Jolán te nem érted mily sokat szenvedtem, mennyire fáj a szivem!. . . Vagy legalább azt ne tudnám, hogy te is szeretsz. Akkor könnyebb lenne az életem — igy elviselhetetlen lesz. — Feri miért beszélsz ily szomorúan ? Lásd ez fáj nékem — és most nem aka rok fájdalmat. Nézd mily szép a ziva tar távozása. Elvonultak fejünk felett a nehéz fellegek — örvendj az életsem én messze, Erdélyben lakom, csak most egy néhány hóra jöttem a fővárosba, hivatalos kötelességeim voltak — holnap vissza kell utaznom. Nehéz lesz az elválás — ah mint sajnálom, hogy itt találkoztunk, nékünk jobb lett volna sohsem ismernünk egymást. — Oh Feri hiszen megyek én veled akár mily messzire. — Jolán hallgass meg! . . . két kezébe vette a leány fejét és úgy nézett a szemébe.. . Busan remegő hangon mondotta . . . Én nős vagyok! Bocsáss meg szerercsétlen szenvedő Feridnek! . . . Jolán nem szólt, leborult az ablakra és keserűen sirt . . . * nek ! . . . — Az élet megtört szivek bölcsője. — Ne, ne mond! Már nem az, az élet szép, olyan mint a mosolygó ég. Csodás szine van az égnek, amott a szivárvány ezer színével ragyogtatja az eső cseppeket. Most minden újra éled. A veszedelem elmúlt, a lehajtott fák még bágyadtak, de a napsugár uj életet ád nékik, szebbek, ezerszer szebbek lesznek. Ilyen volta szivem . . . nehéz, szomorú volt a lemondás, de te szeretsz Feri ez uj életet ád nékem, napsugaras boldogságot. . . — Jolán boldogságról beszólsz ! ami számunkra nem terem az ! Tudod édeJolán — Jolán mere vagy? hangzott minden felől, már úgy megrémültünk, mindenfelé kerestünk. — Édes anyja örömmel siett lányához, — Szegény Jolánkám mily sápadt vagy, mondotta agódva. — De, hogy is jöhettél ezekbe a dohos cellákba? nem féltél ? Nékem megszakadt volna a szivem, ha itt kellett volna lennem. — Édes anyám, nékem megszakadt a szivem — boldogtalan leszek Örökre... — Menjünk kis lánykám a kioszkba ott már várnak téged. Lassan elmentek. Fehérke.
