Esztergom és Vidéke, 1904

1904-07-21 / 58.szám

6S TIMI A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. JÍLŐFIZETÉSI ÁRAK ' Ezénz érr — — — — 12 kor. — fii. fél évre — — — — — 6 kor. — fii. N*Rjed évr# — — — — 3 kor. — fii. EÍ.VM «tarn Ara: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendőt Kossuth Irajos (azelőtt Buda) utca 485. szám­Köziratot nem adunk vissza. Iskoláink ; intézetünk is ; van tehát mindenből Esztergom, júi. 19. ' e gy­e gy tökéletlen intézményünk. í *• j Hogy mennyire igáz a tökéletlen­Esztergom város fejlődése a fő- s ^g vádja, csak hivatkoznunk kell város tőszomszédságában csak is- az idevágó törvényekre s rendele­koláinak kedvező lendületétől remél- tekre. Az 1883. XXX. t.-c. értel­hető. Az intézetek szellemi értékének, mében azon középiskolában, hol a látogatottságának emelkedése, a létszám három egymásután követ­németországi iskolavárosok minta- kező évben meghaladja a 60 at va­jára visszavarázsolhatja még az el- lam ely osztályban, párhuzamos osz­tünő anyagi jólétet, forgalomba hoz- tál y állítandó fel. hatja még városunknak rég letűnt Feleljen meg e törvénynek a hírnevét. j gimnázium, meg a reáliskola is, mert Nem aggódás többé az a végte- az intézet épen legzsengébb I. ősz­ien közöny, mely meglevő intéze- tal Y u növendékeinek előmenetelére, teink fejlesztését gátolja, hanem tehát J övő boldogulására semmikép rövidlátás és szűkkeblűség, mely a sem közömbös, hogy 70 es vagy közjólét helyett az egyéni boldogu- 35 ös létszámú osztályban működő lást csak a 40/0 kamathozadékban tanár gondoskodik-e felőle, tudja feltalálni. | Továbbá a gimnázium V. osztá­Van főgimnáziumunk kétszer újra J y ába lé P° tanul ° szülője köteles emelt épülettel, de a létszám által kijelenteni, vájjon fia az 1890. évi megkívánt parallel osztály nélkül; XXX- értelmében a görög van ötven év óta négy osztálylyal nyelvet, avagy az idézett t.-c. által stagnáló népes reáliskolánk ; van meghatározott más tantárgyakat közegészségellenesen elhelyezett pá- f°&j ae tanulni. ratlanul látogatott tanítóképzőnk; Hátha meg sem kérdezik ? Ta­ván fél óvónőképzőnk, polgári leány- nulja a görög nyelvet dacára an­iskolánk s még felsőbb nőnevelő nak, hogy »a választásnál mindenek­előtt a tanuló tehetsége veendő tekin­tetbe* stb. stb. Hát még hogy áll a testgyakor­lás ügye ? Van e az esztergomi isko­láknak egyetlen tornatermük, mely feladatának megfelelne. A kik a leg­újabban s igy hihetőleg a legmo­dernebb igények szerint épült gymna­siumi tornateremre gondolnak, ám kíséreljék meg, hogy a 120 m 2 terü­letű teremben hová jutnak egy első osztálynak 70 tanulójával elérendő alapvető munkában télen, hogyan kerülnek ki a tornaszerek a gyakorló térre nyáron, több osztály hol végez heti gyakorlatait az immár rendeleti­leg szabályozott tornaversenyekre való előkészület végett. Az egészségügyi követelmények oly mostoha elbánásban részesülnek, hogy szinte tűrhetetlen állapotokkal állunk szemben össze* elemi iskolá­inkban, reáliskolában, a tanítókép­zőben. A felsoroltak melyikének van óraközi üdülőhelye. A leány s fiú elemi iskola sötét, szűk, téglával ki­rakott folyosója, a reáliskolának ne­gyedrészben megcsonkított folyosója, a tanitó képzőnek nedves, dohos, az utca nívójánál mélyebben fekvő tan­termei megfelelnek-e a legprimití­vebb igényeknek is ? Igaz, hogy so­kan hivatkoznak ezen állapotnak meg­boszulatlan évtizedes, több, félszáza­dos múltjára, de nem kisérik figye­lemmel a hetenkint közzétett népe­sedési mozgalom halálozási rovatá­ban zárjelezett adatait. Ha megten­nék, szomorúan látnák a tüdővész elrettentő adatait, s ha még gondol­kodnának is, könyen megtalálnák a helyet, hol az ifjúság zsenge tü­deje elhasznált poros levegőben meg nem edződhetik.. Ezen állapotot époly kevéssé le­het egészséges tanügyi politika jelé­ül tekinteni, mint a mily vissza­tetsző katholikus tanügyi politika az, mely két más hazai katholikus tanító­képző beszüntetését azzal találta indokolhatónak, hogy Magyarország prímásának székhelyén a megtakarí­tott kiadások ellenében a katholikus tanügyhöz; a primási méltósághoz illő keretekkel biró intézetben nyer méltó otthont a kath. tanügy. Hogy miért kellett a gymnázíum­nak ott és ugy épülni, ahol és a mint a meglevő középiskolai törvé­nyek végrehajtása esetén meg nem b „Esztergom és lie" tárcája. Egy asszonyért. A kozmácsi vár, mintegy 10 kilomé­ternyire fekszik észak felé Budvától. Magas, erdős bércek határolják az egyik felén; mig a másikon az Adriai tenger hullámaira veti komor, magányos árnyé­kát. Hatalmas barna falairól, mikre már nagy időktől süthet délenként a dalmá­ciai nap, — egypár kisebb fajtájú vaskutya ásit bele az örökösen egyhan­gú, egettámasztó sziklahasadékokba. Vén testüket a rozsdulástól megóvni ide ren­delt szerencsétlen kanonierokkai egye­temben ide komandirozott baka század, — mely a várőrséget képezi, — ugyan­csak'törheti a fejét rajto, vájjon azért a néha napján erre vetődő, egypár szuty­kos dalmát parasztért érdemes-e a sze­gény katona amúgy is keserves életét ebben az istenátkozta, penészes bagoly fészekben rövidíteni, melynek kövei kö­zött ezrével lakozik a skorpió, ez a rusnya férge a teremtőnek, aminek mér­ges csípésétől hideg leli ki az ember fiát. A várőrséget egy Budvában állomá­sozó, fekete parolis, magyar tót, feles regiment zászlóalja adja ; időnként váltja fel egy egy század a másikat. ' S ettől az időtől jobban fél a baka mint az agyon lövetéstől. Másutt sem vár lakodalom a szegény magyar fiúra akire a regiments-arc ki­mondja a „tauglich-ot; de ha a kaszár­nyai élet tízszer — úgy ez százszor rossz. Az unalom eszi meg az embert. Hetek múlnak bele mig egy egy hegyi pásztor, vagy „mulák" piszkos alakja le- vagy felvált a völgyön. Az is messzire kerüli a várat, mintha nem nagy bizo­dalmat helyezne a kék uniformisba. Pe­dig nincs nekik mit félniök : szegényeb­bek annál az üres bakancsos magazin­ban garázdálkodó, utolsó, bitang egér­nél is, miknek a várban való temérdek sokaságát lehetetlen volna számokban kifejezni. Az asszonyaik is csúnyák, rossz sza­guak és mocskossabbak a mosogató rongynál. Utája őket még a katona is. Csúfság volna arra a legényre, aki elkívánná valamelyiket lucskos gazdájától. A tenger felőli részen sincsen sok látni való. Ez is teli van szine alatti és feleti szirtekkel. Esemény számba me gy> e S7" e gy eltévedt hajó, vagy bárka alakja jelenik meg a látó­határon. A kettős, éjjel-nappal lezárt vaska­pun belül, a vártaszoba előtt, a század legjobb kedvű katonája, az örökösen csúfolódó Csiri Pálya üldögél a kapu­tólvetett árnyék védelme alatt. Köpköd fene hegyeseket a faszolt cs. kir. konoisz­dohánytól, a mi e célra rendkívül alkalmatos is. Szitkozódik a szortyogó pipaszár mellől olyan szívvel lélekkel, hogy egy klastrom minorita barát alig tudná egy hét alatt leimádkozni azt a penitentiát, ami fertelmes káromlásai mi­att dukálna ő kegyelmének. Átkozta ezt a gyatra görbe országot, hogy pusztítaná el az inámi Jézus valamennyi benne lakó kecskepásztorával együtt. Üsse meg a kő még azt is, aki csak egy percig sajnálkozna utána. Csiri ugyan még a kis ujját sem mozdítaná meg értük. Az udvar hátsó részéből egy erős, vállas tót legény lépdegél elgondolkoz­va. Arcán fajának szomorú kifejezésével közeledik Csiri felé­— No Gyuri, üssön belé a kalapáló menykő a drótos öregapád bocskorába, mit lógatod úgy azt a nagy veres feje­det, mintha még az is eráris volna rajtad ? Tán nincsen Ínyedre e gyönyö­rűséges palotában való lakozásod — hé? Mond csak málé, mi bajod van ? — Semmi — feleli a megszójlitott lomhán vonva meg a vállát. — Mindegy az Pali, akár itt, akár máshol. — Mindegy a hétördög, aki a bivaly nyakad között lovagolna! — Hát mond csak ostoba drótosa a babszárrágó nemzet­ségednek ; — mindegy-e neked, ha itt a kor^pió csipkedi a pipacs pofádat vagy otthon a Zsuzskád cirógat ? AM is mindegy-e neked mulya katona, ha a gezőmadár cincog a füledbe, vagy az asszonyod sugdossa^ hogy : „moja krás­ni u ? . . Hej, testvér, verje meg aza nem élni való halál még a kifundálóját is az ilyetén való állapotoknak — nem megy ez a maga rendjin. — M»jd lesz még másként is Pali, — feleli a tótlegény és neki támasztja széles hátát az egyik kapusaroknak. — Lesz, lesz, de mikor lesz ? — Két esztendeje várom már ezt a — leszt — idegeskedik a sürü vérű magyar. — Meguntam már bratyek, hidd el nekem, meguntam már ezt a nyomorú­ságot, hogy . . . nini te ablakos, mi a fene lóg ki a blúzod alul ? Mutasd esak mutasd. Kötél! Hol vetted ezt Gyuri, mi a szösznek lesz ez neked, mond? — Putz-zsinórt akartam belőle csi­nálni mondja a másik. Piros képe még színesebbé válik látható zavarától. Ide­gesen dugdossa vissza dereka körül a kicsúszott, vékony* s kötél végét. — Ebből ? , . . Testvér, bolondnak ak írsz-e engem tenni ? Azt hiszed esz­telen ember, vak vagyok én ? vagy ágyú laufot akarsz ezzel puczoválni ? Bolond vagy magad testvér, de én nem. Mondom neked, hogy bolond vagy. — Nem tudom mi szándékod van azzal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom