Esztergom és Vidéke, 1904

1904-07-10 / 55.szám

ESZTKRGOM As VIDÉKK. ( 55. szám.) 1904. július 10 Vasárnapi munkaszünet. Alig van kormányintézkedés, mi­nisteri rendelet, mely annyi toldozá­son ment volna keresztül, mint a vasárnapi munkaszünetről szóló. Hogy mi ennek az oka, azt egy­szerű kitalálni. Nincs rosszabb a fél­intézkedésnél, ezen rendelet pe­dig az. Kimondja, hogy a hét hetedik napja, a pihenés, a munkaszünet ideje s mellette oly temérdek kivé telt állapit meg, hogy maholnap jó­val több lesz azon ipar és kereske­delmi ág, melynél szabad a munka gyakorlása, mint a mennyinél el lesz tiltva. Ma az ily rendelkezéseket több­nyire külföldről vesszük át, azután azon ürügy alatt, hogy a helyi or­szágos viszonyokra alkalmazzuk : ren­desen kiforgatjuk és elrontjuk. Igy a vasárnapi munkaszünet ki­mondásánál angol példa lebegett szemünk előtt, de mennyire más lett belőle, midőn kivitelre került a sor. A sok kivétellel megrendült és meghiúsult magának az intézkedés­nek alapcélja, mert ez időszerint van ugyan vasárnapi munkaszüne­tünk, de csak elvben, a valóságban nincs. Minduntalan olvasunk tanácskozás­ról, mi a munkaszünet intézményén egy uj rést céloz törni, holott ezen intézmény akkor volna teljesen igaz­ságos, mindenkire egyformán mél­tányos, ha nem tűrne kivételt leg­feljebb ott, a hol ez feltétlenül szük­séges. Mig ma egyes kereskedőknek és iparosoknak vasárnap feltétlenül ti­los a munka, gyakorlása, addig má­soknak azon ürügy alatt, hogy köz­érdek kivánja, meg van engedve. Hol itt az igazság ? Ha a munkások Iris látogatásai a műteremben mind gyakoriabbakká váltak s tovább tar­tottak. A festő festett, Iris nézte, szemei­vel, tanácsadásaival, lelke minden ideg­szálával kisérte ecsetje mozgását. Egyszersmind naponként fogyott a távolság is közötttük, a nélkül, hogy a nemes fllórenzi nő észrevette volna. El­jutottak ahhoz a magasztos pillanathoz, mikor a férfi és a nő közötti távolsá­got csak egy csókkal mérik. De a csók nem csattant el, a művész sze­relmét a szép patriciusnő királyi fen­sége anynyira féken tartotta. Egy nap a távolságok csaknem egészen elenyésztek, szemtől-szembe, egyikből a másikba, testből-testbe villamos szikrák pattogtak át, mint az egymás felé hú­zódó viharfelhők, előbb villámokat röpí­tenek egymás íelé mielőtt a viharban egybeolvadnának. Ricciardo letette ecsetjét, melylyel egy óra óta görcsösen mázolt a vásznon, festék foltokat hagyva rajta, s Iris lábai­hoz vetette magát. „Kedves Iris, szeressük egymást!" Iris nem válaszolt, remegő kezeit, a lábainál térdelő ifjú fejére tette. E szinte visszautasításhoz hasonlitó enyelgósre a festő felkapta fejét s igy kiáltott : „Iris, szeress engem!" De Iris utolsó sáncai közé menekülve vissza, még talált módot a menekülésre. fizetéseiket nem szombaton, hanem más hétköznapon kapnák meg, be­vásárlásaikat, nem lennének kényte­lenek vasárnap eszközölni. Más em­ber pedig gondoskodhatnék szük­ségletéről korábban s igy a közön­ség csakhamar megszokná a teljes vasárnapi munkaszünetet s a rende­let igazán elérné azt a célt, melyet fél rendszabályokkal elérni nem lehet. Erre a vasárnapi pihenésre rászo­rul az ország minden rendű és rangú embere. Hat napig megállapodás nélkül robotol, a hetedik nap meg­pihenhet. De mi csak ideális szem­pontból méltányolhatjuk e munkaszü­neti napot, nem méltányolhatjuk ha ugy használják föl, hogy kávéházban, korcsmában dőzsölnek az emberek, versenyivásokat rendeznek vagy fojtó légkörben kártyáznak. A pihenési napnak csak ugy van értelme, ha ; hasznosan töltik el; délelőtt az ájta­I tosak menjenek a templomba, de ! azután se mulasszák el a megmaradó időt testetedző, lelket acélozó, szel I lemet fölelevenítő szórakozásra for­dítani, miként például Angliában, hol mindenki foglalkozik sporttal, a délutánt pedig — az időjáráshoz, ; évszakhoz képest — nemesítő olva­i sással, hasznos eszmecserével, érté­kes vitatkozással vagy kirándulással töltsék el. Ha igy használjuk fel a teljes va­sárnapi munkaszünetet, a helyett, hogy értelmetlen, erkölcstelen vagy lelkettompitó, léha szórakozásokra forditanók, az állandóan megtartható lesz, a legnagyobb erőszak se so­dorja el többé, mert befogják látni, hogy igenis nagy szükség van erre a pihenő napra, a melyen volta­képen nem is pihenünk, henyélünk, lustálkodunk, hanem változatos, na­gyon is szükséges dolgokra : testünk „Riociardó, szeretni foglak, ha olyan szép virágot tudsz festeni, melyet a pillangók természetesnek tartanak s reá szállanak." A festő Iris areára tekintett s annak szelid mosolyából azonnal látta, hogy győzedelme nincs messze s ez a kihívás nem egyéb hadicselnél, hogy a győze­lem diját megédesítse. Kifeszített egy vásznat s festeni kez­dett ; Iris szeretettel és türelmetlenül szemlélte! De a festő nem kevésbé türelmetlen volt, mint a ki nézte s neki utasításokat adott. „Olyan virágnak kell ám lenni, a milyen még nincs a természetben." „Jól van." „Kéknek kell lennie s a virágjában benne legyen az Ég minden szine, a mi­lyen az háborúban és békében, mikor mosolyog a mikor sir, amilyen eszek és dél Ege." „Jól van, kedvesem." „De pompásnak is kell lennie, birjon a nő kellemével s a királyné felségé­vel." „Hasonlítson tehát hozzád." Ricciardo lángoló tekintettel szem­lélte a bájos flórenci nőt. Ruháiról és szalagjairól festette le az Ég minden színét, miként azokat Iris összeegyez­tetve viselni szokta s a teste szépségé­ben kereste az ihletet, miként változ­tathatná át egy nő kellemét virággá. edzésére és lelkünk gyönyörűségére fordítjuk a szabad vasárnapot — hat napi fárasztó, lelket, idegeket megviselő munka után. TTTTDTTiTT' -CTi in •XTW>*CJ ftw. — Tájékoztató a főispáni pár holnapi fogadtatására. Holnap (hétfőn) d. u. fél 2 órakor indul a csavargőzös (külön menet), mely a vegyes rendező bizott­ságot, a megyei tisztikart, a törvény hatósági bizottság tagjait és azok család­tagjait, viszi a Ko rácspatakhoz, mely alkalomra a hajó jegyekenkivül még kü­lön belépő jegyek lesznek, melyek mind­azoknak fognak kiadatni, akik az ünne pélyes fogadtatásra meg hívót kaptak. A csavargőzös másodízben 3 órakor indul, mely a nagyközönséget viszi le. A főispáni pár 3 óra 47 perckor érkezik Kovács patak állomásra, a Buda­pestről jövő gyorsított személyvonattal, kit a megye hölgyközönsége nevében B. Szabó Klárika k. a. üdvözöl, s egy csokrot uyujt át a főispánnénak. A Ko­vácspatak megtekintése után oirsonna. 6 órakor indulás csavargőzösön (külön me­net) Esztergomba, mely alkalomból ugyan csak külön jegyekkel lehet a csavargőzösre jutni. Az esztergomi csavargőzös állomás­nál 0 Méltóságaikat a polgármester Esz­tergom város, Vimmer Marianne k. a. pe­dig az esztergomi hölgyek nevében üdvöz'i s utóbbi átnyújtja a város bok­rétáját, mely után a készen álló foga­tokon bevonulás a vármegyeházára, hol az alispán 0 Méltóságaikat a vármegye nevében üdvözli, az ünnepélyes fogadás befejeztével a főispáni pár a primási palotában berendezett szálló lakosztá­lyába megy. — A Boltizár jubilium rendező bizott­sága ma d. e. értekezletet tart, a to­vábbiak megbeszélése végett. A végle­ges programm rövid időn belül lesz kibocsájtva. A város polgármestere a képviselőtestület tagjaihoz az alábbi meghívót bocsájtotta ki: „Méltóságos és főtisztelendő Boltizár József fölszentelt püspök, érseki álta­S a virág csak feslett s kivirult a görcsös ecsetvonások alatt a fehér vász­non s széppé, fenségessé, kellemessé lett. A fiatal flórenci nő vágy és aggoda­lom között látta közelegni az utolsó ecsetvonást, mikor Ricciardo azt mond­hatja : „Kivirult a virágod!" S hogy egy kis időt nyerjen, igy sióit: »Csinaij egy finom arany szegélyt a szirmok ajkaira." S arany szegély húzódott a virág kék szirmaira. „S most nyisd ki az ablakodat, ide szállnak-e vájjon a pillangók megcsó­kolni virágodat ?" A festő kinyitotta az ablakot s me­legen áramlott be a nap heve, mint egy arany-folyam! „Hallod e Ricciardo," monda Iris "ka­cagva, „még hiányzik valami. Rejts a virágunkba nagyon gyönge ibolya-illa­tot, de jól elrejtsd." „De hiszen nem illatszerósz vagyok én, hanem festő. Ecseteim ismerik a fes­tékeket és az olajat, de nem az ibolyát. Aztán hova is rejteném az illatot ? A szirmaiba, vagy a leveleibe ?" „Kern, a gyökerébe." Mi alatt a szerelmesek kacagtak s egymás kezéből kapkodták ki as ecse­tet, egy fehér pillangó röppent be az lános helynök úr folyó július hó 14-én d. e. 9 órakar a bazilikában ünnepélyes gyémánt miséjét fogja megtartani. Vá­rosunk képviselőtestülete folyó évi jú­nius hó 23 án tartott közgyűlésében határozatilag kimondotta, hogy a köz­tisztelet és szeretettel körülvett Fő­pásztort áldó ársága jele3 ünnepén a polgármester által hozzávezetendő kül­döttség által tiszteletteljesen üdvözöl­tetni kivánja Felkérem a t. városi kép­viselő urakat összességben és egyen­ként, hogy folyó hó 14-ón a gyémánt misén megjelenni, a mise után pedig a Basilika osz^pcsarnokában gyülekező s az alulirt polgármester által vezetendő küldöttségben részt venni szíveskedje­nek. — A városi képviselők he­lye a templomban az ünnepély ren­dezősége által fenntartva és az érke­zőknek megjelölve leend. Kiváló tiszte­lettel, Esztergom, 1904. évi július 7-én. Vimmer Imre polgármester." Dócay Ferenc ipartestületi elnök sz ipartestület tagjait az alábbi sorokban szólította fel a ünnepélyen való részvé­telre. „Szíves kérelem az ipartestület tisztelt tagjaihoz. Esztergom sz. kir. város katholikus közönsége folyó 1904. évi július hól4-én azaz csüörtökön délelőtt Ő méltósága Boltizár József felszentelt püspök úr gyémánt miséje — illetve áldozárságának 60-ik évfordulója alkal­mából fényes jubiláris ünneplésre készül, hogy ily módon külsőleg is kifejezést nyerjen ama hódolatteljes tisztelet és szeretettel párosult ragaszkodás, , mely­lyel a keresztény hivek összessége a földi erényekben Isten kegyelméből bő­velkedő főpásztor s a legnemesebb szí­vű Püspök Ur iránt viseltetik. Es ünnepség fénye és magasztos megülésé­hez föltétlenül kívánatos, hogy a val­lás iránt oly állandó ragaszkodást tanú­sító iparososztály is egyesüljön s az örömünnepből méltó részt kérjen magának; azért tisztelettel kérem kedves Tagtár­saimat, hogy f. hó 10-én azaz vasárnap délelőtt 10 órakor, az ipartestület helyi­ségében es ügyben tartandó értekezletre megjelenni szíveskedjenek. Esztergom, 1904. jul. 6 án. Dózcy Ferenc ipartes­tületi elnök." — Fürdőzés. Lindtner Jánosné úrasz­szony több heti tartózkodásra Vichnye fürdőre utazott. Kollár Péter tb. ár­vaszéki elnök két heti tartózkodásra Balaton Füredre ment. — Körünkben. Dr. Seabő Gyula szeg­szárdi törvényszéki biró városunkba ér­kezett, hol szabadságidejének egy részét fogja tölteni. ablakon s letelepedett a vászonra, hogy a« uj virágot megcsókolja. Ricciardo és Iris némán szemlélték, nem akartak hinni a szemeiknek. „Győztem, kedvesem! A pillangó magcsókolta az én —, vagyis inkább a te virágodat: azért legyen Iris a neve. * j A pillangó felröppent s a két boldog 'halandó feje körül két kört alkotva, [kiosont az ablakon. A virág azonban olyan boldognak érezte magát a két szerető boldogsá­gán, kogy ő is elevenné vált, mert ezentúl ő is mindig szeretkezni akart s a pillangók enyelgéseit fogadni. Az Ég minden színárnyalatában kéklőn, arany szegélylyel, ibolya illatú gyökerekkel, még szerényebben, mintha e kedves illatot a virágai lehelnék ki, egészen megfelelt annak a vijágnak, melyet Iris Ricciardo tói kivánt. Még most is, olyan sok százesztendő raulva, hölgyeink gyönyörtelten sóhaj­tanak fel, mikor rózsás keblüket e vi­rág gyökerével illatosítják, a nélkül, hogy tudnák, miért. Oka ennek az, mivel es a virág, mely a virágok hazájában terem • a leg­pompásabb kertekben, melyeket a mű­vészet alkotott, még mindig annak ax első csóknak illatát leheli ki, melyet a bájos flórenci patrícius nő a fiatal festő Ricciardonak adott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom