Esztergom és Vidéke, 1904

1904-01-21 / 6.szám

# es A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárpap és csütörtökön. JLLŐFIZETÉSI ÁRAK : Ezént évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre - — - - — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. E<y«s máin ára: 14 fii. Dr. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoYa a kéziratok, előfizetések, nyütterek ós hirdetések küldendá t Kossuth Lcajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. ~jM Kéziratot nem adunk vissza. Elmélkedések. Január l8. Ha az elmúlt évre visszatekintünk, csak szomorúság és kétségbeesés tölti el a város sorsáért aggódó keblünket. Az általános üzleti, ipari pangás, a pénztelenség napról-napra halad a lejtőn lefelé s nincs módfeltar­tóztatására. S amily arányban süly­lyed az a lejtőn, ugy emelkednek közterheink, melyek elviselhetetlen­ségét fokozzák a közvetett terhek. Azok az eszmék, mellyek meg­valósulása életerőt csepegtetne a sorvadó erekbe, parlagon hevernek. Azok az erők, melyek felhasz­nálása lendületet tudna adni, szét­forgácsolódnak. Sajátszerű játéka a sorsnak ! Még azok is, kiknek törvényadta feladata a város érdekeinek megóvása, kö­löncöt vetnek eléje. A városnak nagy értékű gazdasága van, mely­nek szakszerű és lelkiismeretes ve­zetése egy embert egészben leköt. A gazdasági hivatal, hónapok, las­san már elmondhatjuk évek óta vezető nélkül van, melynek teen­dőit azok végzik, kiknek megvan a maguk dolguk. Nem az egyénnel foglalkozunk, kire súlyosabb bün­! tetés ügyének mivel sem indokól­jható hosszú pórázra bocsájtása, de [a közigazgatási igazságszolgáltatás ' miseriáira akarunk reá mutatni, mely nem tud felülemelkedni odáig, hol ' egy város evidens érdeke kezdődik. E lapok hasábj un a város gazda­gságát érdeklő annyi helyes eszmét láttunk már felvetni, melyek egyi­kérőt sem láttuk, hallottuk, hogy azok, még csak figyelemben is ré­szesültek volna. Egyelőre oda címezzük sorain­kat, hol a gazdasági hivatal rend­szeres functionálása megrekedt, an­nak utánna pedig az azt ellátó gaz­dasági tanácsoshoz, terjessze ki figyelmét és gondját arra a sok parlagon heverő gazdasági eszmére, melyek megvalósításához az első lépést megtenni ő a leghivatottabb, s amelyek érvényre juttatása a vá­ros érdekeivel áll szoros kapcsolat­ban. —y. Küldöttség a miniszternél. Jan. ao. A város képviselőtestületének december 17-én tartott ülésében a VAGY­Sokszor fájva gondolok rá, Mért is kellett hát elválnunk ? . . . Valóra mért nem válhatott A mi legszebb édes álmunk ? . . , Ugy fáj! ... s mégis oly jól esik!... Mert igy van egy közös vágyunk : Találkozni! . . . mire folyvást, Csüggedetlen várunk, vágyunk . . . 1904. jan. 15. Sirius. Vihar. Irta: SZŐLLÖSY GÉZA. I. Vacsora után volt az idő ! Gyümölcs volt az asztalon s körüle ültek a család tagjai: egy öreg férfiú, nyugdíjazott hivatalnok, felesége, még igen eleven asszony és leányuk Ilonka, ki bánatosan sütötte le fejét. Az öregek nevetgéltek s találgatták vájjon ki él tovább. Egyik almát a má­sik után vágták keresztül. Egyik sem akarta túlélni a másikat. Mosoly árasztotta el arcukat. Az öreg hivatalnok vigan húzogatta bajuszát, mint egy nyalka kadét, ki csók­ra készül elő ; mit sem sejtettek. Ilonka volt csak bús, hervatag mint a I virág, ha hideg szél éri, csak ő tudta, hogy nem csekély az ő boldogságához, a mi ma okvetlen lejátszódik, j Ismerte atyja természetét, ismerte test­vérét is. Tudta hogy nehezen békülnek I meg a fennforgó kérdésen. Ha az ajtó nyilr, megrezzenve tekin­tett fel, hogy nem-e Rezső, az 6 édes testvére, de nem ő volt. Ilyenkor csendesen ereszkedett le ülő­helyére. Nem tudott nyugodni, szerette volna tudni előre már, hogy vájjon megegyez­nek- e, vagy szét válnak utaik. Elgondolkozott mélyen s könnyezni kezdett. Hogy elrejtse fájdalmát, kifelé Indult. Ekkor nyitott be Rezső ; magas, szép , termetű, erős ifjú. j Komolyan lépett atyja elé, kezet fo­gott vele, anyját pedig megcsókolta. Ilonka csak észrevétlenül fogta meg kabát­I ja szélét és sokat mondó szeretetteljes tekintetével kisérte. Bátyja kezéből kivette a kalapot, miköz­ben hevesen szorította meg azt a kezet, j mely érette oly sokat küzdött. Elmosolyo­dott. napirend előtt felemiitette a pol­gármester, miszerént illetékes hely­ről nyert értesülés, illetve figyel­meztetés folytán elérkezett az az időpont, hogy a város a pénzügy­igazgatóság létesítése érdekében lépéseket tegyen. A képviselet kapva kapott az alkalmon, s a polgár­mester vezetése alatt egy küldött­séget kért fel, mely a pénzügymi­nisternél tisztelegni, s az ügy ér­dekében eljárni fog. Ez volt az előzménye és oka annak, hogy kedden egy küldöttség ment le Budapestre, melyhez oda­len kerületeink képviselői is csat­lakoztak. I A küldöttséget Vimmer Imre pol­gármester vezette, melynek tagjai voltak : dr. Földváry István főügyész, Reusz József takarékpénztári igaz­gató, id. Brenner József városi kép­viselő, majd Frey Ferenc, Szacel­Idry György, dr. Csernoch János és Eggenkoffer József országgyűlési képviselők. A küldöttség, eltelve a legszebb reményekkel előbb Tisza Istvánnál, mint belügyministernél, utóbb Lu­kács László pénzügyminiszternél tisztelgett, előbbinél a gyermek­menhely, utóbbinál a pénzügyigaz­gatóság ügyében. Mindkét helyen igen szívélyes fogadtatásben részesült a küldöttség. A ministerek meghallgatták a ké­relmet, mely egyszersmind felpanasz­!• ——n _ 1.11 •.iiiin.nm. ni ——.«1. •• 1 Az ifjú leült atyjával szemben, ki szivarját sziva katonásan — bár sohasem voll az — tekintett fiára. — Mi járatban vagy ? — szólította meg. — Kérni jöttem atyám ! Ilonka arca még borúsabb lett s az ablakhoz húzódott, szánalmasan nézett hol atyjára, hol bátyjára. — Mit kérsi.? Talán újból . . . — Igen atyám Olgáért! . . . — Nem gondolkozol, ember ! . . . Az eszed után indulj, ne a szived legyen a vezér . . . Gondolkoztál szavaim fe­lett ? — Igen ! És mily tapasztalatra jutottál! — Hogy boldogságom nélküle nem lehet! — Hm ! Ne mond ! — De atyám ! Már nem az első izben állok itt, ha szereti fiát nem ereszti el. Ha Olga jó volt, midőn atyja segített rajtam, ha szép is volt, kifogástalan, mint egy Madonna, úgy miért nem az most ? . . , De ne halljam ezt, mert ő igaz, nemes szívű, a ki csak egy ember­ért született, hogy azt boldogítsa, ki vi­szont csak érte akar élni. •— Igaz ! de . . . — Nem úgy atyám ! ha tudom, hogy csak akkor boldog, ha mellettem érzi magát, akkor megelégedett s lemond lása volt a város helyzetének, s határozott Ígéretet tettek arra nézve, hogy a város a támogatásra szá­mithat. A megszokott keretekben mozgó miniszteri válaszok, helye­sebben ígéretek, egy egy remény­sugak de hogy azok valóra vál­tása mikor fog bekövetkezni, arra következtetést nem engednek, s igy sem az egyik, sem a másik kére­lem teljesítését a közel jövőben nem várhatjuk. Farsang. Farsangi naptár. Január 23-án A nőegylet jótékonycélú estélye a » Fürdő «-ben. > 23-án. Az esztergomi iparosok dalkörének zártkörű dalestélye a »Harom szere­csen«-ben. „ 24-én A református egyház javára a »Magyar Király«-ban rendezendő farsangi mu­latság. „ 24-én A kereskedő ifjak hangversennyel egybekötött táncíestélye a „Fürdő-" ben. „ 30-án A tisztikar kalikó bálja a >Fürdö«-bcn. n 30-án. Az iparos ifjak műkedvelő társasági­nak »jux-estólye« a »Gábris«-féle vendéglőben. Febr. "]-én^ A kath, legényegyesület szinielőadás­sal egybekötött tánccstélye. „ 14-én Az iparos ifjak műkedvelő társasága által a »Fürdő«-ben rendezendő szi­nielőadásaal egybekötött táncmulatsága. „ 16-án A tisztikar által a »Fürdő"-ben ren­dezendő »Nyari est a Kovács-pa­taknál.c mindenről értem, úgy kötelességem har­colni boldogságáért. Még a sebzett ellen­felet is, ha már tehetetlen, védelembe veszik : úgy egy jóbarátot, egy oly nőt, ki lélekkel és szívvel egy ifjúért élhet, ki tehetetlen s nem bir szivének paran­csolni, kit tehetetlenné tett a hatalmas teremtő egy férfiúval szemben; ezt még inkább kell védeni. Ha védem Őt, j védem magam ; ha elvesztem őt, elveszt engem. Elkeseredetten beszélt atyjával, ki hajthatatlan volt s mint egy szobor állt, csak halványuló, majd lángban égő arca változott. Bensejében duló érzelmek arca voná­saira rajzolódtak. Szemei hol élesen tekintettek előre, hol bánatosan. Ha anyjára, vagy testvé­! rtre tekintett fellángolt szive s az égő szem könnyel telt, melynek tüze sugár­zott. Könnyezett édes anyja, de sirt nővére kinek érdekében állt Olgát, barátnőjét pártolni, hisz ő örülne neki Iegjobban­bátyja után. Ismerte az érzelem nagy­ságát, erejét. I Hátra húzódott a homályba, karjára I hajolt s ha oda pillantott Rezső össze­J tette kezét, ugy kérte hangtalanul, észre­. vétlenül. De mit kért ? Ő maga sem tudta talán. Nem birta volna elviselni a szégyent, Iz „Esztergom is lie" tárcája.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom