Esztergom és Vidéke, 1904

1904-07-07 / 54.szám

2 ESZTERGOM *s VIDÉKE. (54. s„ái».) ..I.... Ill . 1904. Julias 7 kezni, hanem figyeljük meg az elő­készületeket, amelyek olyannyira igénybe veszik gondolatainkat s keressük a módozatokat a viharral járó átalakulások megakadályozá­sára. Az első lépés oda irányul, hogy a tekintélyt egyedül az ész képezze. Az ész minden. Felsőbb tekintély nem létezik. Az élet csak egy, a földi, azonkívül csak megsemmisü­lés van. A bűn és az erény a cselek­vésnek hőmérője meg okozati össze­függésbenvan a kényszerrel és semmi több. Az élet csakis az érzéki vá­gyak kielégítésére szolgáló valami, tehát a fődolog mindig annak ki­elégítésére törekedni. Kezd is látszatja lenni. Ilyenek a templom kerülés, a káromkodás, az éjjeli tivornyák, az élv hajhászás, a lelencházak benépesedése, ma még nyolc órai munkaidő, holnap tán hatnak követelése, nagyzás, urhat­námság, sztrájk stb. stb. De ki győzné valamennyit felsorolni. De ki fog dolgozni ? Ki más mint az állam. De hisz az állam mi vagyunk, vagy mi ? ! Nem az állam, valami más valami. Földi üdvösség kút­forrása emberek nélkül, hogy min­den ember kénye kedve szerint ki­elégíttessék. Ez a szocializmus ma divó fel­fogásban, rövid keretben vázolva. Isten, erkölcs, tekintély az olyas valami, mely az embert szabad el határozásában békóba verni törek­szik. Már pedig a tömegek által ma vallott szocializmusban az egyéni érvényesülés szabadsága a fődolog, ami útját egyengeti egy más szociális irányzatnak az állati szenvedély, a testi erő által támasztott küzdelem­nek a gyengébb ellen. Tehát egy más, eredményében a megfélemlí­tés és a zsarnokság, a mai szocializ­mus törekvése. B. Boltizár jubileum. Jeleztük már, hogy Boltizár Jó­zsef püspök, érseki helynök f. hó 14 én (csütörtökön) tartja gyémánt­miséjét. Kiváló kegye A Minden­hatónak, hogy valaki szellemi és testi erejének oly maga* korban, olyan ura legyen, mint a jubiláns, kit nemcsak egyházmegyéje, A me­gye és város minden lakója, apraja, nagyja övez szeretettel párosult tisz­telettel, hanem ahol csak Boltizár neve ismeretes, mindenütt öröm tölti el A sziveket, hogy a kiváló egyházi férfiú e magas kort elérte. A szeretettel párosult tisztelet volt rugója annak a mozgalomnak, mely A nevezetes napot ünnepség kere­tében szándékozik megülni. A kezdeményezést tekintve, az ünnepély egyházi jellegű, de oszto­zik abban a megye és a város min­den rendű és rangú polgára, a társa­dalom minden osztálya, felekezeti megkülönböztetés nélkül. A rendezendő jubileum ügyében az első értekezlet vasárnap volt a primási palotában dr. Walter Gyula praelatus-kanonok elnöklete és Brühl József papnevelő intézeti alkormányzó, dr. Fehlr Gyula belvárosi plébános, Némethy Lajos esperes plébános, Hollósi Rupert főgimnáziumi igaz­gató, Berger Márk pápai káplán, dr. Csárszky István érseki titkár és dr. Babura László karkáplán, mint értekezlet!* jegyző részvéte mellett. A bizottság lelkes örömmel fo­gadta az elnöklő praelatus előterjesz­tését s elhatározta, hogy mindent elkövet a nagykeretü ünnepség fé­nyének emelése és sikerének érde­kében, mely után megállapította, az ünnepség sorrendjének tervezetét^ mi a következő. Az ünnep sorrendje. (Tervezet.) Az ünnep megvirradását tarack­lövések hirdetik a várfokról. (Kérjük a t. lakosságot, hogy! házaikat az ünnep napjára zászló­diszte öltöztetni szíveskedjék.) /. Templomi rész. Reggel 9 órakor ünnepi szent mise, melyet a jubiláns mutat be fényes segédlettel a Mindenhatónak. Az assistentiában részt vesznek : Archipresbyter: Dr. Rajner Lajos, prelátus-kanonok. Ceremoniarius : Dr. Walter Gyula, prelátus kanonok. Manuductor : Dr. Blümelhuber Fe­renc, prelátus-kanonok. Infulás diakónusok : Dr. Csernoch János, prelátus-kanonok, Graeffel János, prelátus-kanonok. Tiszteletbeli diakónusok: Dr. Roszi­val István, prelátus-kanonok, Jedlicska Pál, prelátus kanonok. Éneklő diakónusok : Bogisich Mi­hály, c. püspök, dr. Klinda Teofil, prelátus-kanonok. Librifer: Zandt Ödön, prépost­kanonok, Dr. Ha'mos Ignác, apát­kanonok. Gremialista : Pintér Károly, apát­plébános. InfuHsta : 1. Kánter Károly, apát­plébános, 2. Palkovits Viktor, espe­res-plébános, 3. Boda Gábor, espe­res-plébános. Pastoralista : Skarda József, pré­post plébános. Thurifer: Fábián Jáno*, c. kanonok, apátplébános, Hübner János, c. kanonok, esperes-plébános. Lotor: Ács Ferenc, esperes-plébá­nos, Gond Ignác, esperes-plébános. Acolythus : Kvassay István, espe­res-plébános, Miksó István, esperes­plébános. A Bazilikában következő helyek tartatnak fenn : A szentély padsorai a papság, a megyei és városi — esztergomi és más városi — küldöttségek éi a katonaság részére. A Pázmány- és Simor-szobor alatti padsorok az esztergomi városi kép­viselők részére. A hajóban lévő padsorok első három-három padja a hölgyküldött­ségek és női szerzetek részére. II. Tisztelgés. A tisztelgés délelőtti 11 órakor veszi kezdetét, amikor a jubiláns a papnevelő-intézetbe jő, melynek dísztermében fogja a tisztelgőket a következő sorrendben fogadni: 1. Az összes papság, meiynek érzelmeit a bizottság osztatlan kíván­ságára és kérelmére dr. Walter Gyula prelátus-kanonok és iroda­igazgató fogja tolmácsolni. 2. A katonaság küldöttsége. 3. A vármegye küldöttsége. 4. Esztergom városának küldött­sége. 5- A nőegyletek küldöttsége. 6. A női szerzetek küldöttsége. A jubilánst meghívó küldöttség tagjai : Gr. Pongrácz Adolf, prelá­tus, prépost-plébános ; Lollok Lé­lárd, prépost-plébános 5 dr. Fehér Gyula, cs. és kir. udvari káplán ; \ T émethy Lajos, esperes-plébános; Hollósi Ruppert, főgimnáziumi igaz­gató • Hesz Rudolf, ezredparancsnok ; B. Szabó Mihály, a vármegye fő­jegyzője ; Vimmer Imre a város polgármestere. A küldöttségek fogadására és kai auzolására dr. Csárszky István, érseki titkár; Berger Márk, herceg­primási ceremeniarius; dr. Csajka Ernő theol. tanár 5 dr. Zubriczky Aladár, theol. tanár : Kenaényfy Dániel, tanár ; Siposs Felix, tanitó­képző-intézeti tanár és Haliczky Z, Béla, esztergom-vizivárosi s.-lelkész kérettek fel. III. Díszebéd. Déli 1 órakor. Megjegyezzük még, miszerint'a2 ünnepség előestéjén, szerdán a ka­tonai zenekar az ünnepelt egyház­nagy lakása előtt szerenádot ad. Elszállásolás. Nagyfontosságú kérdés és az ün­nepség sikerével szoros kapcsolat­ban álló az idegenből jövő vendé­gek elszállásolása. Erre vonatkozó­lag jelezhetjük, miszerint Brüht [ózsef papnevelő intézeti alkor­mányzó felajánlotta a papnevelő in­tézet helyiségeit, hol mintegy száa vendég nyerhet elhelyezést. Ezenkívül gondoskodott a bizottság, hogy a ka­nonoki házaknál is legyenek vendégek elhelyezhetők, valamint a város lakos­ságának, egyeseknek szíves vendég­látását is igénybe veszi, s igy az elszállásolás kérdése nagykönnyeri meg van oldva. * Az egyházi férfiakból álló bízott ság kiegészítve magát világiakkal hétfőn d. u. a városházán ülést tar­tott, melyen dr. Walter Gyula p kanonok elnöklete alatt részt vet tek : Vimmer Imre, Hesz Rezsi (ezredes), dr. Helcz Antal, Németh) Lajos, B. Szabó Mihály, Niedermanr ózsef, Kersch Ferenc, Brühl József dr. Babura László, dr. Prokope Gyula, Osváth Andor, dr. Csárszkj István, Berger Márk, Matyasovszk) Lajos, Sipos Felix, dr. Fehér Gyula Hollósi Rupert, és Dóczy Ferenc. P bizottság fenti programm tervezete mindenben elfogadta, egyben pedig megállapította a hivatalos tosztol sorrendjét, s kijelelte, hogy kik ké ressenek fel ünnepi szónokokul. * A végleges programm az ünnepéb előtt egy-két nappal fog szétkül detni, amiről a nagy közönség i értesítve lesz falragaszok utján. * Végül felemlítjük, hogy a kapta lan Blümelhuber Ferenc p. kanonol vezetése alatt 13-án fog az ünnepelt nél testületileg tisztelegni. A nép kioktatásának módjairól \ tüdővész elleni küzdelemre. Irta : PARASSIN JÓSZEF dr. Az első és legfontosabb hely a né kioktatására a templomok szószéke. A a hely, honnan a nép az emberszerete azavait hallja folytonosan a füléb csengeni; az a hely, honnan a né minden kimondott szót szivébe vés s mit ott hall, a mit onnan hirdetne neki, azt igyekszik követni. Szabadság­harcunk törtönetének nem egy lapja I tanúskodik arról, hogy a hazaszeretet i tüzét onnan gyújtották lángra a nép Ilelkében, mely azután lobogott is ma­I radandóan, die őségesen. — S ameny­nyire szent cél onnan az Isten igéit és a hazaszeretet szavait hirdetni, épp oly I szent cél a nép fÖlvilágositása, kiokta­tása a tüdövész, e borzasztó betegség elleni védekezésre. A mint a bibliában az Ur Mózes u'ján népének a betegsé­I gek ellen tanításokat küldött, hirdet­tetett, oktassanak ma is minden vallás papjai megfelelő formában szószékeik­ről, oktassanak szívvel, tanítsanak szent meggyőződéssel. i Mennyi az alkalom, mely az ő hiva­tásuk közben anyagot ad egy-egy el­mélkedő tanításnak. Nap nap után lát­ják a haldoklót, temetik a halottat, kik e gyilkos betegség áldozatai; ott látják I a koporsó körül zokogó árvákat, kiktől \ az apát vagy az anyát ez a betegség ! ragadta el. Egy-egy ilyen alkalom, j ilyen fájdalmas jelenet ismételten mon­datja el vele a kunyhó falai között és a szószék magasságából egyaránt A vé­dekezés igéit; ugy, hogy azt a nép megérti s ha sokszor hallja, meg is J tanulja s a szerint cselekszik. És én azt hiszem, egy vallás papja .*em müveit Istennek tetszőbb dolgot, mint ha ugy tanít, hogy azzal ezrek egészségét, I életét és boldogságát menti meg. Egy másik nem kevósbbé fontos tér \ erre az oktatásra a katonaság. Nemré­! giben elevenítette föl egy régebbi esz­méjét "Weisz Ede dr., aki fölveti a kér­dést, vájjon nem használhatnánk-e föl I a katonaságot arra, hogy embereket mentsünk vele ? i Az eszme nagy, nemes és kiszámit­hatlanul erős fegyver volna a védeke­zés kezében. A nép fiai pedig kétszere­sen rónák le kötelességüket az állam és a haza iránt, ha katonáskodásuk ideje ! alatt őket kiképeznék, oktatnák a tü­• dővész elleni védekezésre is. A rend­szeretet és fegyelmezettség, amit ott magukévá tesznek, párosulva azzal A tudással, mely őket ezzel a betegséggel szemben védekezésre képessé teszi, min­denkit egy egy harcosává nevelne en­nek a megszentelt hiborunak. Föl tudná ismerni igy a nép fia az egészségére károsat és veszedelmeset, sőt másokat is visszatartana attól, amit ő e beteg­séget illetőleg ártalmasnak hallott ta­nítani. I És ott az iskola, melynek szintén az ügy szolgálatába kell állni és pedig 1 testtel-lélekkel. Ne csak általános egész­: ségi szabályokat tanítsunk ott a gyer­i mekeknek, mert azokból ők még koruk­I nál fogva nem képesek gyakorlati követ­keztetéseket vonni, hanem ezek mellett hívjuk föl a gyermek figyelmét olyan óvószabályokra, melyek szemmeltartása nélkül őt és szeretteit a tuberkulózis veszélyezteti épségökben. Ne csak azért ne ját szék a gyermek az utca porában, mert a ruháját és a kezeit bemocskolja, de adjuk tudtára, hogy onnati betegséget szed magába a köpködő emberek révén. Ne csak azt hirdessük a kicsinyeknek, hogy köpködni nem illik, de magyaráz­zuk is meg nekik képességeikhez mér­ten, hogy miért nem is szabad, mert a ki szanaszét köpköd uton útfélen, az vét­kezik mások életbiztossága ellen. Fontos tényezőt látok még e cél el­érésére a társas-, önképző körök, szak­1 egyletek működésében is, ha azok ve­s zetői évenkint többször a tüdővész elleni : védekezés tanait is hirdettetik össze­i jöveteleiken. Nem hiszem, hogy akadna > orvos, — kik közül a legtöbb maga is 1 j tagja ily köröknek, — aki örömmel ne c vállalkoznék arra, hogy egy-egy föl

Next

/
Oldalképek
Tartalom