Esztergom és Vidéke, 1904

1904-06-29 / 52.szám

ESZTEKGOM és VIDÉKE. (52 szám.) 1904. innia* 29 ol) képen, hogy ebben az ünnep­lésben minden magyar honpolgár, tekintet nélkül vallására és nem­zetiségére, örömteljes részt vehes­sen és hogy ez a nap valódi nem­zeti, általános, országos ünnepnappá avattassék. Az >Országos Nemzeti Szövet­ség* évek óta küzd lankadatlanul azokért, melyektől nemzetünk jobb jövendője függ. Fennállása óta, hir­deti élesztgeti, ápolja a valódi ön­zetlen nemesítő hazaszeretet igéjét és terjeszti nemzeti nagyjaink emlé­kezete. Az Országos Nemzeti Szö­vetség szent István emlékének méltó megünneplése érdekében és nagy­arányú mozgalmat indított s e moz­galomba különösen azokat az intéz­ményeket vonja be, melyet mai fön­állásukat egyenesen szt. István királynak köszönhetik. Azért első sorban a vármegyéket kereste föl az ez irányú körlevelével. Esztergom vármegye fényes tör- j ténelmi tradícióinál fogva első helyen kérhet részt a mozgalomból, mert vármegyénkhez és városunkhoz fű-; ződnek a dicső emlékezetű első ki­rály uralkodásának ragyogó napjai. Itt született, innen intézte az ország, vezetését állam férfiúi bölcsességével.' A város tanácsa örömmel karolta' fel »Nemzeti Szövetség* nemes inten­cióját és nyomban megkezdte az akciót a cél megvalósítása iránt. Ezúttal városunk és megyénk közön­ségéhez fordulunk, hogy a megye és város vezető köreit a további vezetésben hazafias buzgalommal j és lelkes készséggel támogassa. N. Sz. 1 A fontosául) tüzeloszerekrol. A tüzelőanyagot ha elégetjük, meleget nyerünk. Minél tökélete­1 sebben ég el valamely tüzelő anysg, annál nagyobb a melegsége. A ki­; fejtett melegség egysége (hőegység) j az, ami egy kilogramm tüzelő anyag­lemmel. Hátha hazug rágalom, hátha minden betűje való. Hogy szerelmét meggyalázta, szivét eltiporta, hogy elá­rulta egy másikért. — És feleségem, mondja férje, ne vedd úgy szivedre, csak nem hiszed, hogy megszüntelek szeretni. Az asszony felnéz. Mennyi kin is le­het ilyen két asszonyi szemben. Te azt nem érted, — folytatja a férj — nem érted, Mi férfiak bármennyire is szeressük nőnket, néha egy pillanatra eltévedünk, de ez nem szerelem, azért ez nem csalás, mert szeretni csak téged szeretlek. Te, ki magad vagy a boldog ság, szépség, a viruló, édes ifjúság. Bocsáss meg édes, édes! Az asszony ránéz azzal a halálos, setétes fájdalommal, mit csak asszonyi szemben olyashatni, ha megcsalja az, akit szeret. A férfi szenvedélyes lett. — Oh, mondom, szeretlek, érted, sze­retlek, az a másik? Hisz azt sem tu­dom milyen ? Milyen az arca, milyen a haja, el i* tagadhatnám, de ehhez büszke vagyok. Szerelmem mindig a tied volt, feledj el egy őrült szeszélyt, férfi rosz­szaságot, nem csaltalak meg, hisz nem — szerettem mást. ból lesz ^kalória). A hőegység ki­számításának alapjául azonban mé­gis a viz hőegysége vétetik. A hő megmérésére műszerrel (kaloriméter) rendelkezünk. Hogy egy tüzelő anyagot hogyan használhatunk föl, azt nemcsak a tüzelő értéke, hanem az is hatá­rozza meg, hogy milyen minőség­ben s mennyiségben képes az a legnagyobb hőfokot elérni (piromet­rikus érték). Természetes, hogy az a legfőbb dolog, hogy minél keve­sebb kelljen valamibőb arra, hogy kis fajmeleg mellett (i klgr. hőfoka i C-nál), minél nagyobb hőfokot kaphassunk, föltéve, hogy a kisu­gárzásból s az elvezetésből nagyobb hőveszteség nem származik. Tüzelő anyagunk sokféle van. Első sorban reánk nézve igen fon­tos a fa. A fában minél több a sejt­anyag (Cellulosa) és minél szára zabb, annál jobb. Friss fa nem jó, épen ugy a fiatal fa sem. A víz­mentes fának van tehát legnagyobb tüzelőértéke (4000 kalória); mind­azonáltal a nagyobb hőfokot adó tüzelő anyagok közt a fa nem játssza a főszerepet. De igenis a háztartás­ban igen fontos s azért azokat, akik nedves fát adnak el a lakosságnak, nagy felelősség terheli, mert anya­gilag az embereket tetemesen meg­károsítják. Jó lesz ezt megjegyezni azoknak, akiket ez illet! Van azonban a fának egy érté kesébb s nagyobb hőfokot szolgál tató tüzelő terméke, a faszén, va­gyis a fának száraz párolása által a benne lévő gázoknak s gőzöknek megsemmisítése s elégetése. Ebből a célból a fa rakásokba lesz rakva, gyeppel betakarva s rajta nyilasok hagyva, hogy a levegőnek huzama legyen keresztül-kasul. Ha a faszén jó, akkor kékesfe­kete szinű s a fa szövezete is lát­ható ; gyúlékony, lángja füst nélkül való. Tisztább mint a kőszén. Említésre méltó továbbá, mint tüzelő anyag a tőzeg is (turfa), mely nem egyébb, mint bomlásnak indult mocsárnövény (tőzegláp). A tőzeg minősége s értéke attól függ, hogy micsoda növényfajból kelet­kezett. A tőzeget éles lapátokkal vájják ki s megszárítják. Valami nagy me­Az asszony pedig nézi a napsugara­kat ós elgondolja, hogy milyen furcsa és milyen hazug az élet. Milyen hazug ! Miért árulta el férje ? és miért árulta el most amazt, kit jobban szeretett ná­lánál, hisz hozzá sietett, jobban sze­rette, igen, igen! S most azt is meg­alázza, azt is megtagadja, milyen rosz, milyen csúnya a világ ! Vagy nem! Egyiket sem szerette. Sem a feleségét, sem a szeretőjét. Mert a szerelem hű, a szerelem ragaszkodó halálig, sírig, siron túl. Egyikét sem szerette. Sem hitvest, sem szeretőt! A férfi ránézett feleségére. Félt. Olyan fehér volt arca és olyan különös fény égett szemében. — Ah, monda, nincs szÁved. Nem vagy asszony! A nő mindig megbocsát. A nő irgalmas és bűnt felejtő ... De te nem tudsz feledni és nem tudsz ho­osájtani. — Csalódik, szólt egy hang, idegen, rideg csengésű — én megbocsátok és feledek, hiszen a — halottaknak bocsáj­tunk és feledünk mindent. A férfi felriadt. Egyedül. A szoba üres, csak finom illat, elhaló, elmosódó, terjengett a levegőben. leget nem ád. Olyan körülbelül, mint a fa. Mivel morzsolódik, szál­lításra nem alkalmas. Van ^zonban egy kiváló fontos­ságú tüzelő szerünk, a sokféle fajú s leginkább növényi maradványok­ból származott fiatalabb képződésű barna- s a régibb fekete kőszén. A szénben minél több a széntarta­lom, annál régibb (75 %-nál több). A szenet nem szabad nedvesíteni, hacsak éppenséggel nem szükséges, mert a hő kifejlesztésére határozot­tan hátrányos. A darabok nagysá­gára való tekintettel a szenet külön­féleképen nevezik el. Legnagyobb mennyiségben a barna szén fordul elő. Ennek sok a faja: lignit, mely a legfiatalabb képződésű ; tömör barna szén, szu­rok szén, barna szén stb. — A jobb fajta barnaszén tüzelő értéke 3000—5000 kalória közt váltakozik kilogrammonként. A barna szén igen gyúlékony, sok benne a gáz ; levegőn elmállik s igy értéke csök­ken. A fekete kőszén a tűzben vagy porlik, (sovány, anthrakit) vagy zsugorodik, vagy tapad (zsíros). Tüzelő ériéke 5000— 7500 kalória. A tapadó kőszén porából koxot, a porlóéból kötő anyagot és 2 sajtoló segítségével (kőszénkátrány) tégla alakú darabokat (brikettek) nyer­nek. A tapadó kőszén szára? lepáro­lása után (gázok elvezetés*-) vissza­maradó szén a kox. Ez már maga­sabb hőfokot szolgáltat s kéntar­talma sincs. A kohászatnál van neki nagy szerepe. Szine vasszinű, vagy szürkés, gyenge fémes fénynyel s nehezen gyullad. Kilogrammonként 7000 — 8000 kalóriát szolgáltat. Még magasabb hőfokot ad a kő­szén egyik terméke a kőolaj (pet­roleum.) Ezt különböző hőfok mel­lett párolják. Három párlatéból a második (180—300 0 C.) fontos, mert ez adja a világító petróleumot. A harmadik párlatot, vagy ennek az alját, rendesen eltüzelik, még pedig gőzkazánokban. A nyers petróleum­nak tüzelő értéke 10000—11000 kalória. Ha azt akarjuk, hogy a tüzelő anyag értékének megfelelő hőmeny­nyiséget fejtsen ki, akkor az elégés­nek lehetőleg teljesnek kell lenni. (Ehhez bizonyos mennyiségű levegő I kell, mely az elégésnél felhasznál­! tátik (a tüzelőanyag 1 klórjának a levegő fogyasztása). Megjegy­ezendő, hogy sok levegő, sok égési terméket is visz ki a kéményen, mi által a hőveszteség is nagyobb lesz. A füstben az égési termékeknek különböző légnemű részei, gázok vannak, melyek elemezhetők s me­lyekből az elhasznált levegőnek az aránya is kiszámítható. A tüzelésnél mindig vannak kü­lönböző okokból származó hővesz­teségek. Igy a hamuba hulló, el nem égett széndarabok tökéletlen elégése, a meleg hamu, vagy salak eltávolítása, a vezetés és sugáro­zás veszteségei, a kéménybe vonuló füstgázok. Azért tehát arra kell tö­rekedni, hogy jó tüzelő berendezé­sünk legyen, vagyis hogy a tüzelő­anyag jól elégjen. Fontos követel­mények tehát a tüzelés berendezé­sénél : a tüztér, hol a tüzelőanyag elég ; a lángvezeték, melyen a füst gázok áramlanak (huzamok), a ké­mény, vagyis a füstgázoknak lég­[ huzam által kellő veszteséggel való 5 haladása. V. m f^!3 m ' a T m g!*ü) HCT» A KÖRTEFA­— Theodor Fontane. — Rikbeki Ribbek, Havelland ura Kertjében állott egy körtefa S ha eljött az aranyos ősz ideje S mosolyogtak a körték nagy messzire, Ugy nap-nap után, h-i elmúlt az ebéd, Ribbek ur teletömte minden zsebét S ha eljött elibe egy ifjú vigan, Igy szólt oda: „Hej, kell e körte fiam?" Ha leány jött az uton, igy szólt „Aranyom, Jer ide, a körtéim jók nagyon." Igy multak az évek, sok ősz tovaszállt S Ribbek ur közeledni érzé a halált. Eljött megint az ősz ideje g mosolyogtak a körték nagy messzire, Mikor igy szólt Ribbek: „Most elmegyek, Síromba egy körtét tegyetek." És harmadnap, ahogy este lett, Kivitték az öreg Ribbeket. É? énekelének oly busán és szépen: „Jézus az én reménységem ..." S nem egy gyermek nagy szomorún ki [fakadt: Körtéket ezentúl vájjon ki ad ?" Igy panaszkodtak a gyermekek — Oh ők nem ismerték az öreget! Utódja az persze fösvény uraság, Őrizteti szörnyen a kertet, a fát. De a jó öreg úr ezt sejtve előre, Jól tudta nagyon, hogy nem vala dőre, Amikor gyanúból Önön fia iránt, Nyugovó helyére egy körtét kivánt, És a harmadik év tavaszára ott, Egy körtefa csemete sarjadott. Év év után múlik, a siron pedig Egy hatalmas körtefa terpeszkedik S ha eljön az aranyos ősz ideje, Mosolyog ujból messzire S ha a temetőn egy ifjú megy át, Igy suttog a lombja: „Gryere hát, gyere [hát." S ha leány megy az uton, igy sug: [„Aranyom, Jer ide, a körtéim jók nagyon." Igy nem szűnik áldást szórni soha, Ribbeki Ribbek, Havelland ura, Hetes. — Péter-Pál ünnepe. A belvárosi plé­bánia templom ma tartja védő szentjé­nek ünnepét s ebben a városrészben ek­kor bucsu is van. A kegyúri templom­ban fényes Istentisztelet tartatik, me­lyan a kegyúri város hatóságainak fejei vesznek részt. — A főispán neje Esztergomban. Mi­ként emiitettük, a vármegye alispánja egy összehivott értekezlet elé terjesz­tette a vármegye nigyrabecsült főis­pánja nejének Horváth Béláné Steindl Irma úrasszonynak ünnepélyes fogad­tatása módozatait. A főispánná urasz­szony július 11-én d. u. érkezik Eszter­gomba és pedig első sorban a Kovácsi­patakhoz. Ott rövid sétát végez kör­nyezetével, mely után szűkebb körű ozsonna lesz. A Kovácspatakhoz két gyönyörűen feldíszített propeller megy, az ünnepély tagjaival a főúri vendég nő elé. Mikor a magas vendég a sz. kir. város földjére lép, Vimmer Imre pol­gármester fogja rövid ünnepi beszéddel üdvözölni. Innen kocsin jönnek a vá­rosba, a hidtöltésen, a Lőrinc utcán és Széchenyi téren keresztül a vármegye­házára. A Lőrinc-utca végén a Korona 'szálloda előtt pazarul diszitett diadal­ikapu fog állani. — A vármegyeháznál ! Andrássy János alispán fogadja a főis­'páni párt, mely rövid ideig a várme­gye székházánál fog időzni, azután a

Next

/
Oldalképek
Tartalom