Esztergom és Vidéke, 1904

1904-06-26 / 51.szám

nyek között a város fokozott tevékenységgel, a reánehezedő súlyos közterheket uj jövedelemforrások megteremtésével, vagy a régiek gyümölcsözősége növelésével elviselhetőbbekké tenni, midőn szomszédaink ilyen aknamunkákkal, a törvényes intézményeket kigúnyolva és kijátsztva — előhaladásunk útjait bevágják. Ezek a sérelmek nem is ujak, — már husz évvel ezelőtt a megyéhez volt kénytelen fordulni a város, érdekeinek védelmezése végett s ezúttal >recrudescunt vulnera . . .« A hatóságnak kell megtalálni minden esetre a módot, melylyel ezen túlkapások a jövőben való megújulásának elejét vegye és odahasson a felsőbb hatóságoknál, hogy az okvetetlenkedő község megrendszabályoztassék. De kereskedőink és iparosaink, és mezőgazdáink se nézzék tétlenül a dolgot, mert a körükből felhangzó panasz csak ugy lehet mérvadó helyeken kellő hatással, ha igyekeznek azt oda el is juttatni és amennyiben közelebb nem nyernének orvoslást, nem kell visszariadniok attól a gondoláitól sem, hogy esetleg a szakminiszterhez forduljanak. Ezek az állapotok időről-időre tűrhetetlenebbek lesznek és megszüntetése iránt előbb kell közreműködni és résen állni, mig a hosszas gyakorlat nem igazolja vagy menti a visszaéléseket. Mercator. Városi közgyűlés. A sz. kir. város képviselőtestülete csütörtökön délután rendes közgyűlést tartott. A nagyterein képén meglátszott, hogy a nyári szezonban vagyunk, de a tárgysorozat hatása ís észlelhető volt, mert a széksorok közt sok üres hely tekintett a belépőre. Persze, ha nem a táblabiró a Kakujay ház küszöbét, ép oly lesújtott és nyomot kedélyhangulattal távozott a hallottak után. A szegény táblabiró eg'jni n oda volt, mire haza ért kis szobájába. Most kettő közt választhatott. Szeretheti-e továbbra is az olyan leányt, kinél ilyen érzékhiányt fedezett fel ? Hiába, ő azért szereti s épp azért, fájt neki e szomorú felfedezés. A sok fejtörés majdnem őrülté tette és kirohant a fasor alá. Itt egy kartársával találkozott, kivel csakhamar élénk társalgást folytatott. . — A legderekabb ember a mi elnökünk, végzé beszédét a másik biró, ki, tünő jogász, mint feljebbvaló igen humánus s mint ember oly jó lelkű, minőt keresni kell.Nesünk, nőtlen embereknek valóságos öröm nézni azt a boldog családi életet, mi köztük honol s boldogság néhány órát körükben eltölteni. — Tehát boldog családi életet élnek s hiszi ön, hogy most is, midőn az anyós megérkezett ? — Hogyan ? Nem értem önt ? — Nos, a szegény öreg asszony ma elesett és lábát törte épp akkor, midőn náluk voltam. — Istenem hisz ez csapás az egész családra nézve, ezt most hallom először, pedig az előbb beszéltem a házi orvosukkal, de ő nem szóit semmit. Hogyan történt a szerencsétlenség? ígérkezik szenzáció vagy nincs valami választás, legyen ez egy hajdú választása is, nincs érdeklődés, még ha bármily életbe vágó közügy legyen is napirendre tűzve. Innen van aztán, hogy sokszor csodálkozással állanak föl a képviselők : nini, ez a dolog egész uj, erről mi sohasem határoztunk, ez soha se volt a képviselőtestület előtt, ehhez nem szólhattunk hozzá, — persze, mert mikor az illető kérdés napirendre volt tűzve, a képviselő urak vagy a »galagonyás*-ban hűsöltek, vagy pedig a cseresznyeszedéssel voltak elfoglalva, amely funkció mindenesetre előbbvaló, mint a tűzrendészed szabályrendelet vagy a kö tségvetés tárgyalása. A csütörtöki közgyűlés 9 pontból állott. Napirend előtt néhány interpelláció is volt, egy kevés ide- J geskedéssel, egy kevés derültség-i gel fűszerezve. Tátus János előtér- j jesztést tett, hogy, hogy tekintettel | az egész tavasz óta tartó állandó, szárazságra, mely a legelőt leper J zselte, engedje meg a város, mi • szerint az erdőnek füves szélei legeltetésre kihasználtassanak. A gazdasági bizottságot utasították a kérelem tárgyalására, mely az erdő üzemének figyelembe vételével a gazdák javára fogja a kérdést meg oldani. Interpellálta azután Tátus János a rendőrkapitányt s azon kérdést intézte hozzá, hogy a gulyásoknak, akiket a kapitányság elitélt, mert a száj és körömfájást kötelességükhöz hiven be nem jelentették, meg kell e fizetni a kiszabott bírságot ? A rendőrkapitány meg magyarázta, hogy bizony azt meg köll fizetni, ha a felső hatóságok is helybenhagyják az ítéletet. Végül Dóczy Ferenc kért felvilágosítást a főügyésztől, hogy nem lehet-e kizárni a képviseletből annak egy olyan tagját, akt több Ízben nyilvános ütlegeknek és hasonló megszégyenittetéseknek volt kitéve (hangok : ki az ? ki az ?). A főügyész felolvasta a törvény azon szakaszait, amely esetekben a képJánossy vállát vonta. Ő nem tudott egyebet, mint mennyit hallott apa és leánya párbeszédéből Ezzel buesut vett kollegájától és hazament. Az pedig törzsvendéglőjébe ment, hol a tanácselnök házába történt szenzációs hirt melegeden elmondta barátainak és ismerőseinek. A házi orvos se volt ma a törzs-asztalnál, az megerősíteni látszott a hirt. A Kakujay-villában másnap reggel igen vidám hangulat uralkodott. A kávét költöttek el éppen. A mama, illetőleg anyós tiszteletére az asztal virágokkal volt diszitve s mindnyájan örvendtek a rég nem látott családtag látásán. Eíikor megszólalt a csengetyü és a szomszéd őrnagyné szobaleánya jött asszonya nevében tudakozódva az öreg Pásztóiné egészsége után. (Igy hívták az anyóst.) Mindnyájan bámultak, de igen szép figyelemnek tartották ezt, külünösen az útról szerencsésen megérkezett Pásztói mama, s megüzenték, hogy Pásztóiné igen jól aludt és kitűnően érzi magát. De midőn a második harmadik, negyedik és tizennegyedik szobaleány jött tudakozódni az öreg asszony egészsége után, már a tanács elnök türelmét veszítette és azt feltételezte, hogy valaki boszuságból küldi nyakára a sok kérdezősködőt. A tanácselnök mindjárt sejtette, hogy Jánossy játszott közre a dologban. Azonnal felöltözött és elment Jánossy lakáviselőt ki lehet zárni, de azok egyike sem alkalmazható lévén az adott esetre, a választ az interpelláló tudomásul vette. Dr. Földváry István előterjesztése fölött, mely Szőcs Károly és Varga Kocsis János vitás parlag földjei tulajdonjogának rendezésére vonatkozott, a közgyűlés nem határozhatott, mert a képviselők határozatképes számban jelen nem voltak s evégből ujabb közgyűlés tűzetett ki július 15 ére. No <drovicky Mik ló* nyugdíjaztatása. Nozdrovicky Miklós erdőmester kora előhaladottságára való tekintettel nyugdíjazását kérelmezte és 34 évi szolgálatára való figyelemmel teljes fizetését kérte nyugdijösszegül megállapítani. A tanács azon javaslattal terjesztette az ügyet a képviselet elé, hogy a képviselőtestület szavazzon elismerést eredményes tevékenységiért a kiérdemült tisztviselőnek, továbbá teljes fizetéssel nyugdíjazza é& az erdőüzem további kezelésével a gazdasági bizottság olykép foglalkozzék, hogy az erdőmesteri állásra pályázat hirdettessék e avagy az erdők állami kezelésbe adassanak. A kórházbizottság megválasztása. Elnöki előterjesztés alapján a bizottság választás utján következőkép alakult meg: Tagjai hivatalból: a tanáesorvos, a kórházi igazgató (előadó), a kórházi alorvos (előadóhelyettes), jegyzője a kórházgondnok. V

alasttott tagjai: Bleszl Ferenc, Csernoch János dr., Fehér Gyula dr., Grósz Ferenc, Huray Ferenc, Mattyasóvszky Lajos, Niedermann József, Prokopp Gyula dr., Reviczky Gábor, Rudolf Miháiy, Simonyi Adolf, dr. Walter Gyula dr. A városházi hivatalos helyiségek átalakítása. A pénzügyi bizottság részletes javaslata ismertette a városház túlzsúfolt helyiségei, továbbá az idők folyama alatt korhadt több százados tetőzet átalakítása és a folyosók burkolása költségeit, mely szerint a tervbe vett munkálatok 39.000 korona költséget igényelnek, erre van fedezet eddig mintegy 9000 korona, a többit a Sastelek eladási árából fedezik olykép, hogy a tőkésítendő törzsvagyonösszeget kÖl csönveszik és 20 év alatt kamat nélkül visszafizetik. Az átalakításra vonatkozó javaslatot elfogadták s az építést a nyár alatt el is végzik. A Honvéd uica kövezési költségeinek 6 év alatt leendő részletfizetésére a háztulajdonosoknak Tátus János indítványa alapján halasztást adtak. Hullaégető kemence. A gyepmesteri telepen állati hullaégető kemence felállításával megbízták a dr. Izidorféle hullaégető-kémence építő vállalatot, mely azt 900 k. költséggel felépiti, a város azonban csak akkor köteles átvenni, ha beválik. Végül Ivanits Miklós kiadónak hoszszabb szabadságidőt engedélyeztek és két illetős-égi ügyben határoztak. Ezzel a közgyűlés egy óra lefolyása alatt véget ért. Praesens. sára, hogy tőle felvilágosítást kérjen. — Az ördög tudja, mi adott okot annak az embernek az anyósomról betegségi híreket terjeszteni. Nagyon szépen kezdi pályáját nálunk táblabiró uram! mormogta, miközben Jánossy lakása előtt megállt. Fölment a lépcsőn és belépett a szobába. A táblabiró semmit sem aludt az éjjel és halotthalvány arccal feküdi; a pamlagon, midőn főnöke belépett. O már egy csinos és borsos prédikációt tartott e zsebében, de midőn a fiatal ember szánandó arckifejezését meglátta, ellágyult és szemrehányó hangon monda: — Mondja csak táblabiró ur, honnan hallottta ön azt, hogy anyósom lábát törte és miképen merészeli azt terjesz teni ? Dühös pillantást vetett Jánossy főnöke arcára. Hiszen tegnap mind a két fülével hallotta, hogy milyen vállvetve beszéltek róla ő és leánya. — Bocsásson meg tanácselnök ur! — dadogá Jánossy — Ön talán emlékezik, tegnap . . . leánya mondta ... a nagymama . : . elesett . . . Nem mondhatta tovább, mert Kakujay harsány kacajra fakadt s miközben a a táblabiró azt hitte, hogy főnöke megőrült, ez felvilágosította őt. — Ne vegye rosz néven kedves kartárs — mondta Kakujay, midőn m hoz tért a folytonos kacagásból — Az országos nemzeti szövetség átiratot intézett a városi hatósághoz Szt. István napjának minél impoxánsabb módon való megünneplése iránt. Az átirat intencióit a város tanácsa legnagyobb örömmel karolja fel, ami természetes is, mert városunkhoz fűződnek a nagy ki rály életének legszebb emlékei. — A főispán neje Esztergomban Horváth Báláné, sz. Steindl Irma úrasszony, vármegyénk köztiszteletben álló főispán jának neje a jövő hó 10 körül jő először Esztergomba A vármegye fényes fogadtatásra késiül s ebből az alkalomból az alispán tegnapra nagyobb értekezletet hivott össze, mely a fogadtatás programmját megállapítja. — Esküvő. Berán Károly az „esztergomi takarékpénztár részvénytársaság" tisztviselője július 9 én tartja e küvőjét. Grósz Margit urleánynyal, Grósz Fe renc tekintélyes magánzó leányával. — Szabadságon. Dr. Hulényi Győző megyei tiszti főügyész 6 heti szabadságra megy egészséginek helyreállitá?a céljából. Szabadsági ideje alatt a hivatal vezetését dr. Palkovich Jenő tb. főügyész látja el. — Halálozás. Özv. Fischer Henrikné 1904. június hó 19 én, boldog életének 61. évében Bud'pesten elhunyt. Az elhunytban Fischer László, a M. A. V. osztály mérnökség fiatal mérnöke édes an

yJ

át gyászolja. tréfa kitűnően sikerült. Igen is, a nagymama kit ön gondol az a mi régi állványos asztali óránk. Mi mindig „nagymama"-nak neveztük, Isten tudja, ki keresztelte err« a névre, elég az hozzá mindig „nagymama" volt a neve. A mi mamánk, hála Istennek, friss egészségnek örvend, a miről ön is meggyőződést szerezhet — semmi ellenvetés! A ! „nagymama" lábát majd az asztalos meggyógyitja. Tehát rendben van minden, a viszontlátásig ! Ez emlékezetes nap után egy esztendőre fiatal pár ül a reggeli kávé mellett, Jánossy Mihály táblabíró és neje, a kedves Kakujay Aranka. A „nagymama" két hónapos kura után — melyet az asztalosnál és részben az órásnál töltött — teljesen kiépülve, fényesen tartá bevonulását a Kakujay házba. Aznap este nagy bankettet rendeztek, melyen a papa és a mama, — most már anyós — is résztvettek. Az apának nem voLt kifogása a fiatal pár há/.assága ellen és feledve lőn a „nagymama" tragikus esete, nyugodtan adta rá áldását. A „nagymama" m^g most is él és évfordulóját hűségesen megünneplik, mert n^ki köszönhetik, hogy boldogságukat meglelték. Mártonffy Imre.