Esztergom és Vidéke, 1904

1904-06-23 / 50.szám

gyában. 5. Tátus János indítványa a honvéd utcai járda kövezesd költségeknek részletekben leendő törlesztése tárgyában. 6. Tanácsi előterjesztés a gyepmesteri telep hiányainak megszüntetése, illetve e helyen hu la égető kemence felállítása tárgyáb n. 7. Ivanits Miklós kiadó kérelme szabadságidő engedélyezése irínt. 8. Szegedi RAza illetőségi ügye. 9. Kiskorú H«*z Erzsébet, továbbá kiskorú Császár Ferenc és Lipót illetőségi ügye. — A szatirikus lakó- A rendőrségen egy házigazda panaszt tett a napokban, utána egy berámázott kis táblát hoztak be s aztán előállítottak egy lakót, ki boszut akart állni a házi gazdiján. A lakó elmondta, hogy gazdája felmondta a lakást, melyből néhány hét előtt tol lat loptak el ismeretlen tettesek. A gazdáját gyanította s ezért boszura gondolt és egy táblát készítetett, melyre botrányos magyarsággal irta : sivanok vankusomból lobiatok Ulf. Ha rossz is a magyarsága, m^gis megértették azok, \\\ lakást jöttek oda nézni s nem merték kivenni, mert azt hitték, hogy a városban tolvajok vannak. A házigazda Tégre is*megsokallta a fura cégtáblával űzött heccet és a rendőrséghez fordult, mivel lakója azt levenni nem volt hajlandó. Végre is a rendőrség vette le a cimtáblát s megmagyarázta a akónak, hogy ha valaki ellen gyanúja van, ugy tegyen feljelentést, de ne ily különös formában adja tudtul, hogy vánko-ából tollat loptak. — Nagy zenés takarodó és estély a Magyar Királyban. A holnapi cu*tozzai ünnepély alkalmából *ia csütörtök este a katonai zenekar nagy zenés takaró dót ad, melvnek végeztével a zenekar & Magyar Király szállodába vonul, hol a zölddel és lampionokkal diszitett öszszes helyiségekben hangversenyt ad. — Családi dráma. Rémes szenzáció zavarta föl hétfőn délelőtt a különben csendes Szentgyörgy mező kerület nyugalmát. Egv elkeseredett férj revol vérrel többször rálőtt feleségére, azután 4mra*gát lő

1 te agyon. Az eset részletei a következők. Dodek István kötélverő mult áprilisban feleséffül vette Pé»i József sztgyörgymezei kocsmáros nevelt leányát: Spatz Annát. A házasság kez dettöl fogva nem volt boldog. A férj ugy«nis gyanút fogott, hogy apósa az •ő feleségével tilos viszonyt folyat. Ez időtől fogva állandó perpatvar volt köz tűk, elannyira, hogy Dodek ki előbb apósánál lakott, a beVárosba költözött s feleségét is felszólította, hogy menjen vele, de ez nem állt rá. Mult hétfőn délelőtt is lement hozzá, de előbb re volvert vásárolt. Az a«szo»y ugy látszik valami veszélyt sejtett s egyik lakó lakásába menekült. Dodek, miután Péni Józseffel perlekedett, neje után ment s felszólította, hogy kövesse. De mivel az asszony vonakodott, elő rántotta revolverét és ötször rálőtt. A golyók közül kettő elrepült, egy az asszony arccsontját súrolta, egy pedig a jobb kéz középső ujjának utolsó izét hordta el. Az asszony inkább az ijedtségtől, mint a sebektől Összerogyott s Dodek azt hívén, hogy mégha t, kifutott az udvarra s ott a revolvert halántékának szögezve, a hatodik golyót fejébe eresztette, mire azonnal meghalt. Az asszony sérülései jelentéktelenek. — Szőlők eladása. A magas kincstár tulajdonát képező, volt Bedö-féle 6 drb. szenttamási és szentgyörgymezei határ ban fekvő szőlő szabadkézből eladó. Bő vebb értesítés a városi adóhivatalban nyerhető. Változatok. Irta : RICHARD O'MONROY. I. ! Mult tavaszszal ismerkedett meg Jacques Marcelle kisasszonynyal, még pedig igen furcsa módon. Egy napon Alio© — akit önök bizonyára ismernek az Athénée színházból — iuy szólt Marcell* hoz, legjobb barátnőjéhez: — Kis Marcel lem, a ká'-púoshoz kell mennem, Saugeron úrhoz, tudod, a bá lom miatt; ugye elkísérsz? És aztáu el is mentek együtt egy kocsin. Ru> de Roméba érkezve megállottak. O.t Alice leszállott és Marcell e, aki a kocsiban maradt, a következő párbeszédet hallotta: — Nini, Jacques ! — Jónapot, Alice. — Nézze csak, mialatt én a kárpitossal beszélek, mulattassa a barátnőmet. Itt ül a kocsiban. — De hiszen nem is ismerem! — Nagryszerü ! Hát mutassa be magát. Mosolyogva köze'edett, Jacques a kocsihoz és bemutatta roagU Egy félóráig fecsegtek ott; ugyanahhoz a társasághoz tartoztak mind a ketten. Mar celle ismerte Jacques barátait és Jacques jó barátságban volt MarceUe bará nőivel, a kis színésznőkkel. Minden név, amit emiitettek, neveté.-t, pletykát hozott magával. Jóizüen kacagtak és lig vették észre, bogy telik az idő. Aztán Alice megjelent: — Nos, gyerekek, megy a do og? — Nem megy, rohan! — felelt lel kesülten Jacques. — Hát akkor most menjen a dolgára és jöjjön el szombaton a bálomra. — Végtelenül kedves fiu! — mondta Marcelle, amikor a kocsis becsapta az ajtót. — Pompás lány! — gondoUa Jacques, amint hazafelé ment. Es viszonlátták egymást a szombati bálon, amelyet Alice az ónektanára tiszteletére rendezett. Az énektanárt ugyanis az akadémiai pálmával tüntették ki. MarceUe rózsaszínű ruhában volt, a melyen pompás orgonacsokoor díszlett. A válla ós karja födetlen volt. És ámbátor a társaság igen protestált, folyton együtt volt Jacque-kal Vacsoránál pedig a világ legjobb barátai lettek. II. Ami azt illeti, Jacques éppen idején érkezett. Amióta visszaérkezett MonteCarlóból Marcelle, nagy voit a pénz hiány háztartásában. Ha kinyitották volna nagy háromajtós ébenfa-s*ekrónyét, igen sok hosszúkás, bélyeges papirt és bólyegtelen figyelmeztetést talá tak volna a finomfehérnemüek al>tt. Annyi szent, hogy a végreh jtó csak éppen véletlenül nem jött. És hogy Jacqesot meghódítsa, kacérságának egó^z fegyvertárával vonult föl ellene Marceile. Különös, fantasztikus volt egy napon ; a másikon kacér, ingerkedő; a har madikon engedelmes, álmodozó. Általában pedig igy szólt: — Tudom, hogy ha valaki azt akarja, hogy a kutyája hízelegjen neki és utána szaladjon, nem adja neki egy>zerre azt a darab cukrot, ami a kezében van, csakúgy morzsánkint dobálja oda neki. Mert ha az egészet egyszerre odaadja, a kutya elmegy. És ezt a módszert könnyen tarthatta he Marcelle, mert amellett, hogy Jacquest igen derék fiúnak tartotta, a szive lakó nélkül maradt ezúttal is, sőt régi bará taival is fönntartotta az ismeretséget. Jacquesot gyakran bántotta a féltékeny seg s néha, amikor szenvedélyesen szorította karjai közé a szép kid Marcellet, igy szólt hozzá : — Ha megcsalnál, Marcelle, meggyilkolnálak ! . . — Ah ! — gondolta Marcelle — ezek olyan dolgok, amiket az ember mond, de meg nem tesz soha. És nem hederitve erre a fenyegetésre, azontúl is lelkiismeretesen csalta öt. nx Igen bájos le't lassankint viszonyuk. A szezon alatt Trouvilleban, másfeor Parisban éltek Jacques ugy gondolkozott hogy megtalálta Marcelleben álmainak hősnőjét . é* Marc lie is kezdett hozzászokni a fiúhoz, aki vidám, szeretetre, méltó, bőke ü, jó gyerek volt alapjából véve. Ugy, hogy némi vonzódást érezve iránta, a kis Marcelle kevesebb kalapot és éks>ert kért tőié, mig a fiú lassankint hozzászokott ehhez az élethez, ámbátor a kaczér leány még sokszor oko zott neki s/envedést. Sőt ha egyszer rajtakapta volna a hűtlenségen, valóság-1 gal elkeseredett volna. — Ugy e hü vagy hozzám ? — kérdezte e négy szóban, a nikor gyanakodott. — Én ! Mic oda kérdés! — Mert ha megcsalnál, képes volnék arra, hogy . . . kitörjem a karodat! Éppúgy nem töri ki a karomat, mint ahogy nem öl meg. Ezek csupán frázisok, amelyektől nem kell félni. IV Ősszel visszatértek Parisba. Barátaik még vadászgatta* a vidéken, még semmi estély nem volt sehol. Kettesben töltőt ték az időt, otthon vagy valamelyik kisebb színházban. És Marcelle kezdett komolyan ragaszkodni J cqueshez Igaz hogy derék, igazan derék fiú volt, különösen most, hoyy e szakadt rendes dorbézoló kompániájától, És már féltékeny sem volt, és nem forogtak vérben a szemei, mint annakelölte. Teljes szabadságot engedett Marcel lenek és tökéletes bizalommal useltett iránta. Azelőtt viharos jelenetek, vizsgálatok zavarták meg kis lakásuk csöndjét. Most mindig mosolygott Jacques és többször volt elégedett, mint elégedetlen. Igazán jó kedve volt mindig. Hiába hozakodott elő Mariéi le régi fogásaival, hogy félté kénnyé tegye, nem sikerült a dolog; egy szóval nehezen lehetett volna nála. jobb és alkalmazkodóbb fiút találni MégÍK egy napon óriási véletlen folytán a hűségről folyt köztük a társalgás. Akkor megjegyezte Jacques : — Marcelle, ha egyszer megtudnám, hogy megcsalsz, ámbár nagyon nehezemre esnék . , . de elhagynálak . . . — Ugy ? — gondolta Murceile — a dolog kezd komolyabb formát ölteni . . . De el tudna e ö engem hagyni? Hát a szokás hatalma ? Hát az én szépségem ? Mindegy, jó lesz, ha vigyázok. És ettől a naptól fogva Marcelle, aki szerelmes lett Jacquesba, majd, hogy sohasem c»alta meg őt. Csak nagyon jelentéktelen hűtlenségeket követett el amelyekről igazán nem is érdemei beszélni. V. A tél is elérkezett, ós lassanként valóságos imádattá váltózott Marcella szerelme Jacques iránt. Állandóan csodálattal, hízelgéssel, nagy, forró szerelemmel vette körül. Jacque-i mindezt annak az embernek boldog nyugalmával tűrte, aki tudja, hogy szeretik. Voltak pillanatok, amikor kissé hideg, lenéző volt, de Marcelle azt igy jobban szerette. Mert azok az igazán szerettet t-k, akik uralkodni tudnak. Ah! szépen elmarad'ak a féltékenységi jelenetek Most már csak akkor beszéltek hűtlenségről, ha Marcelle pengette ezeket a húrokat. A minap egy kis színházban voltak, és csöndes kettesben vonultak meg egy páholy félhomályában, amikor Marcelle megr gadta a fiú kezét és igy szólt. — Ugy-e te nem hagyod el a te kis Marcelledat ? Teljes szivedből szeretsz, ugy e? — Természetesen kicsikém! De mi jut eszedbe, hogy ezt éppen most kérdezed ? — Elvégre ... ha megcsalnának, mit tennél ? — Én, — felelt flegmável Jacques — soha többé egy krajcárt nem adnák neked. Marcelle megdől bent ettől az époly valószínű, mint p'-aktikus fenyegetéstől és soha, de soha többé nem csalta meg Jacqueot. . . . Nem is adok egy hónapot, és ott fogja hagyni. HST^Ilttér.*) szilárd és folyékony Qlf^^abört fehérré és gyöngéddé teszi. Mindenütt kapható. Sarg-féie Glycerin szappan ugy felnőtteknél, mint gyermekeknél a leggyön gébb korban a legkitűnőbb tisztító szemek bizonyult. Ismert tekintélyek, mint dr. Hebra lanár, Schauta, Frühwald, Breus Károly és Gusztáv, Schaudlbauer stb által a legjobb eredniénynyel használja*. III Étvágyhiány és emésztési zavarok gyógyítására a rohitsi „Tempel-forrás" nak időközönkénti használása a legkitűnőbb szernek bizonyult. Régibb vagy chronikus bajoknál a „Styriaforrás" mint erősebb inkább ajánlható. Raktár Esztergomban: Leitgeb Jánosnál. Nyilvános köszönet. Mindazoknak kik felejthe tétlen, hón szeretett fiúnk főtisztelendő Székely József süttői plébános halála alkal mával nermes részvétüket nyilvánítottak, ez uton hálás köszönetet mondunk. Süttő, 1904. június 20. Schwingenschlőgl család. *) fc/en rovatban közlötte«ért n«m vállal fele lossaget. A szerk Valódi lirüiini szövetek Egy szelvény 3,10 ratr ( K 7.— 8.— 10.— jó ) Valódi hosszú, kiad egy tel- ( K 12.— 14.— jobb ) jes uri öltönyt, (ksbát, ( K 16.— 18.— finom ) OyaPJU nadrág, mellény) kerül ( K 21.— legfinomabb. ) szövetből. Fekete szalon öltönynek való egy szelvény K. 20.—, valamint felöltőnek való szövetet, ouristalodent, legfinomabb kamgárnokat stb. gy*ri áron szállít az előzékenynek és szolidnak ismert posztógyári raktár Siegel—IncLlxof — Sriö-nia. Minta ingyen és bérmentve. — Mintáiul szállításért kezesség. Nagy előnye a privát vevőnek, hogy szükségletét direkt a fenti cég gyári raktárában rendelheti meg.