Esztergom és Vidéke, 1904

1904-06-05 / 45.szám

fejedelemtől kisérve kilovagolt palota jáb'd, a két tudós megragadta a ló kan társzárát s igy szólt a hatalmas esá szárhoz : — Hogy mersz te bölcsességeddel é erényeiddel dicsekedni, aki föllázadta a te urad ellen? Avagy szabad a: alattvalónak, kit a mennyei hatalmai engedelmességre intenek, megtagadni amivel tartozik ? A testőrök kardot rántottak, hogj ott nyomban levágják u két vakmerőt de U Uang intett nekik : — Senki neki ne bántsa e két jele és tudós férfiút, kiknek ajkáról a böl eseség szinméze csurog. Mert amit mocd tak

f azt csak az urok iránt való htí ség és kötelesség adta ajkaikra. — i mennyei hatalmak bölcsessége szól < általuk s boldog az uralkodó, kinek di esöségét ilyen jeles férfiak hirdethetik Azután a két tudóshoz fordult: — Mától fogva, óh tiszteletremélt< férfiak, legyek én az a szerencsés, ak palotájába fogadhat titeket s egyetel az én asztalomnál, mig engem a ti bölcse ségetek fog táplálni. S a kísérők rögtön felöltöztették i két tudóst díszruhába, égszínkék se Jyembe és magukkal vitték, ho?y ők U •ott pompázzanak a hatalmas c-ászái kíséretében. Minden nap a császár asztaláról vit tek nekik fnni, a legfinomabb ételeket de a két tudós nem nyúlt hozzá. A tiszteletreméltó Peg ugyanis ig) szólt nemkevésbé tiszteletreméltó társához : — Inkább haljunk meg éhen, mintsem elfogadjuk U-Uang adományát. Dicső ségünk akkor fonraaradt örök időkre. A tiszteletreméltó Khu Csi erre igy felelt: — Nagyon bölc3 és helyes, amit mondasz, oh tudósok legméltóbbika, aki világító oszlop gyanánt fényeskedel előttem. Ne mondhassa U-Uaug, hogy az ő uralkodását diszesitette két ilyen tudós, 8kik Khen-Szin császárt szolgálták és tudják, mi a hűség és kötelesség. Peg alázatosan meghajtotta magát Khu-Csi előtt: — Éu csak az árnyék vagyok, a te böleseséged égig érő tornyának az árnyéka. En nem válhatok el tőled. Amit te cselekszel, azt kell cselekednem. S ha te mondod, hogy helyes, ez ajk nem fog ériteni semmi eledelt és semmi italt, hozzák bár arany serlegben. A két tudós büszkén tekintett a jövőbe, hol az évkönyvekben meg lesz írva az ö dicsőségük s U-Uang szégyen^, mert örök folt marad uralkodásán, hogy két ilyen híres tudós éhen halt meg a palotájában. — Hatalmas császár nagy a baj, — jelentették U Uangnak udvari emberei, a tudósok nem akarnak enni. A hatalmas császár haragra lobbant s csaknem elfelejtette mindazt a bölcs mondást, mely aranyos palástját ékesítette. Mit csináljon a nyakasokkal ? Leüttethetné a fejeiket, vagy nyársba huzathatná őket. Azt is tehetné, hogy elevenen megfőzeti, mint dicső emlékezetű elődje, akit letaszított a trónról, KhenSzin császár szokta. De amint fölemelte haragos jobbját, a bőujju ruha szegélyén ezt olvasta : — Semmit se hamarkodjál el; mindent megfontolva tégy. Elhatározta tehát, hogy megfontolja ezt a dolgot. Már három nap óta fontolgatta, mikor a szépséges császárné Tan-ki megszólította: — Mi von ráncot az én uramnak a homlokára? Miért fordiija el tőlem az ő fényes orcáját ? — Azok a nyomorú-t tudósok, mondta a felséges ur, — be akarjál mocskolni nevemet, hogy a krónikákb feljegyezhessék: U-Uang uralkodási alatt éhen halt meg a mennyei biro dalom két leghíresebb tudósa. A szépséges császárné Tan-Ki egj darabig gondolkozott. Aztán igy szólt — Bizza reám az én ur; m s gotn nem fo^ja övezni fenséges homlokát. A császár kíváncsi volt : — Mit fogsz cselekedni velők ? Láncr vereted és vezekelteted, mig meg nem puk kádnak ? — Bízd reám. Másnap az étekforgó szolga helyet egy gyönyörű leány vitte be az ebédé a tudósoknak. Letette a császár aranyo betűjével jegyzett fényes fekete tálca a háromlábú kis asztalkára, mellé iga zilotta a tarka gyékényszönyegeket melyekre lekuporodik, aki enni akar kfcsesen meghajtotta magát a két tu dós előtt. De a tiszteletreméltó Peg komora rázta fej^t: — Nem vesztegethetsz meg, óh bájo tündér, te ragyogó szivárvány szegénj hdandó utolsó utján. Mi elhatároztuk hogy éhen halunk meg. S a tiszte'etreméltó Khu Csi is föl állt, hogy kijelentse elhatározott aka rátát: — Éhen fogunk meghalni mind a ket ten és nem fogadunk el semmi e-ed*li U Uang aszta áról, mert az erényes férfi nem szegi meg hűségét s Övé £ dicsőség a késő unokák előtt. Mire a szép leány mosolyogva ftdelt — őrizzék meg az égi hatalmak di csőségteket s tündököljön bölcseségetel hire a késő unokák előtt. Az én urair a hatalmas császár nem kívánja, hogy lemondjatok arról. Nektek nem lehel nehéz meghalni, mig egymást buzdítja ! tok a bölcseség szavával. De ha mái ! egyiketek elköltözött őreihez, nehéz |lesz annak, aki még életben maradt iAzért az én uram a hatalmas császái 'engem küldött annak vigasztalásul jhogy megédesítsem csókjaimmal utols<! óráit. j Szólt és tovalebbent, a két tudós pe dig mély gondolkodásba merült. — Tiszteletreméltó atyám, böics Peg — szólalt meg végre Khu-Csi, — mi kép vélekedel e leány szavai felől ? j — Földi gondolat ne homályosítsa eí elménket, bölcs atyám, tiszteletreméltó Khu-Csi, — felelt Peg. S mindketten behúzódtak alvó fiáiké ikbe, mivelhogy már esteledni ke?dett Ott folytatták bölcs elmélkedésüket. — Ez a Peg nagyon elgyöngült — gondolta magábau Kku Csi,— ások koplalástól egészen oda van, nem állja ki sokáig. Ugy látszik, hogy én tovább maradok életben s engem fog csókolgatni a szép leány. Ezen az édes gondolaton ringatózott egy darabig a bölcs Khu Csi. De a gyomra kegyetlenül korgott, fülei zúgtak, feje szédelgett. Borzasztó állapot. Még megtörténhetik, hogy ő hal meg előbb. Ez igazán szörnyűség volna. Hogy az a gyönyörű leány ennek a bamba Fegnek maradjon? Eltűrje ezt Khu C*i ? S mialatt az éhség folyton mardosta és a szép leány csalóka képe egyre csábítgatta, percről percre dühösebb lett. Szerette volna megfojtani tudós társát. — Igen, az ilyen seványak tovább élnek, — folytatta kétségbeejtő gondolatait. — Ezeknek a száraz bordáihoz hozzáragadt az élet. Már bizonyos, hogy én fogok előbb meghalni, hacsak . . . Itt megszakadt az érdemes tadós gondolatainak fonala. Nem, nem, amit most gondol', azt már mégsem lehet, igazán nem lehet megcselekedni. Mindamellett az a gondolat egyre motoszkált a fejében. Sokáig tanakodott. De hát a bölcs ember azért bölcs ember, hogy végre a filozófia .segítségével megtalálja a kivehető utat. Miért ne édesítse meg magának az ember utolsó peiceit? Hiszen nem akar egyebet, csak annyit, hogy ő valamivel tovább éjen, mint ez az inaszakadt Peg. Csak éppen egy csipetnyi táplálékot vesz magába, hogy tovább kibírja. I Lassan, óvatosan kimászott az alvó fülkéjéből. Hallgatózott, vájjon tiszteletreméltó társa alszik-e? Nem hallott semmi neszt, semmi mozgást. Akkor négykézláb, tapogatózva tovább kúszott egészen addig, hol a háromlábú asztalka állt az ételekkel. Teljes sötétség volt, senki sem láthatta. A krónikaírók, akik majd az ő példás hűségét fogják dicsőitni, sohasem tudják meg. S a lelkiismerete is tiszta marad. Az a parányi kis étel nem terhelteti. Igaz, hogy parányinál több is lett. Nagyon jól esett a hosszú koplalás után. Aztán visszamászott fülkéjébe s nyugodtabban álmodozhatott a gyönyörökről, melyek reá várnak, az édes szép leányról, a szép leány forró csókjairól. És derekasan el is aludt. Azalatt kínosan háborgó gyomorral s lázasan fölizgatott agygyal fetrengett a mag. fülkéjében a tudós Peg. Ugy rémlett neki, miutha valami neszt hallott volna, valami motozást, bizonyosan csak képzelte. Ki járna itt, hacsak nem a halál szelleme, aki maholnap eljön érte. Érzi, hogy már egészen oda vau s nem fogja megérni azt a paradicsomi boldog napot, mikor azt tündérszép leányt ölelhetné és csókolhütná. Az a Khu Csi, az a kövér disznó bizonyosan tovább él, mint ő. Mig az a sok hus és háj elfogy, ami azon az emberen rajta van, addig ő régen a halottak országában vándorol s a szép leány ennek a förtelmesnak marad. Pedig őrülten lángolt minden vére azén a leányért. — Egi hatalmak, segítsetek! Azt hiszi, az égi hatalmak sugallták neki a gondolatot, mely most vergődő agyában támadt. Hátha egy kis furfanggal segítne magán ? A császári ebéd még ott van, néhány falat abból annyi erőt adhat ma, hogy aztán tovább birja ki az éhezést, mint Khu-csí. Kivánszorog hát fülkéjéből a tiszteletreméltó Peg s miután meggyőződött, hegy Khu-Csi alszik, fölfrissíti hanyatló erejét a császári ebéd maradékával. De vigyáz, hogy minden tálban maradjon valami, nehogy reggel észrevegyék, mert az erényes férfiúnak legfőbb gondja mindenkor az legyen, hogy neve tisztességben szálljon az utókorra. Reggel ugyan meghökkent, mikor látta, milyen kevés maradt a tálakban, de minthogy Khu Csi nem szólt (nem bizony, hiszen ő is szepegett,) hát megnyugodott. A béke angyala szállt a tudósok lakájába, csak a vérök bizsergett titkon, incselkedő, forró vágygyal; de arról nem szólt sem a,tudós Peg, sem hü társa Khu-Csi. — Elmélkedjünk, dicső bajtársam, a kötelességről, melyről el nem tántoríthat bennünket semmi, — mondta Peg. — Elméikedjük, — viszonzá Khu-Csi. Elmélkedtek és várták a halált. Már tudniillik mindegyik a másiknak a halálát. De a halál csak nem jött, sőt gyarapodtak erőben, egészzségben, napról-napra jobban. A szép leány pedig mindennap megjelent és mosolyogva hozta az ebédet a császár asztaláról s mosolyogva vitte el másnap. Hogy mennyit, hozott és mennyit vitt el, arról senkinek sem számolt, csak a császárnénak. A császárné aztán mindent elmondott feleséges urának s a császár trónja elé hivatta a két hires tudóst; — Nagy csoda történt veletek, óh ti jeles férfiak, tündöklő oszlopai a tudománynak és erénynek. Tiszte jük az égi hatalmakat, akik ily friss erőben és egészségben megtartottak titeket s adjunk hálát a szellemeknek, akik helyettetek eljöttek szobátokba és minden éjjel jól laktak. De a szellemeknek azt is megsúgták nekem, hogy mit tegyek veletek s aki nem akar közületek, mint világcsaló karóba húzva elszáradni a piac közepén, az követni fogja a szellemek utasítását. Most már tudjátok. S minthogy a bölcs férfiak legkönynyebben megértik a szellemek utasítását, a két híres tudós is megértette és még sokáig éltek aztán, mint tündöklő oszlopai a tudománynak és az erénynek az egész mennyei birodalom dicsőségére. Igy történt ez Chinában ezer évvel Krisztus urunk születése előtt, U-Uang császár uralkodása alatt. Üzlet folytatás. A nagyérdemű közönség tudomására hozom, miszerint boldogult fériem halála folytán a kőfaragó üzletet tovább folytatom, mindamellett a dús választékú rak:ár készletének egy része — úgymint sírkövek, nyerskövek stb. — izabad kézből darabonként, avagy :soportonként jutányos áron eladó. Esztergom 1904. június i-én. Özv. Gurguliis Józsefné. *) Ezen rovatban közlöttekért nem vállal feleőségét a szerk.