Esztergom és Vidéke, 1904

1904-05-22 / 41.szám

ESZTERGOM es TIME A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET

a-NEK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasarpap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK '. Eges* érr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed é?r# — — — — 3 kor. — fii. E<ye» »án ára: 14 fii. Pünkösd ünnepére. Esztergom, 1904, május 21. A gondolkodó lélek, a szabad akarat s a nemes erkölcs azon szentháromság, mely az embert a uralkodó elemek megfékezőjévé és a nagyszerű mindenség urává avatta. Hatalmas, büszke urává, aki igen könnyen hajlandó a zsarnokságra ! Piros pünkösd napján nem az emberi hatalom nagysága, nem az ész hódító uralma, az akarat ellenszegülést nem ismerő és átható erélye és az erkölcsök koronája, hanem az Ige diadala a mai ünnep jelentőségteljes thémája. Az örök eszme hallhatatlansága — az Ige diadala! Legyünk bár még százszorta oly modern és kalmár szelleműek, mint a milyenek vagyunk, kik sokszor éles merevséggel gúnyoljuk az eszményiséget, melyet gyakran utonutfélen profán lábainkkal taposunk : az Ige győzelmét, a szellem diadalát és a napfényt nem tagadhatjuk meg a mai magasztos ünnepen ! Megváltó szellemű gondolatok törnek át az ókori hatalmas műveltség sötét felhőin, a szeretet ujjá teremtő tana uj fejezetet kezd jelölni a világtörténet eseménydús lapFelelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, ny littered ás hirdetések küldendőt Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk viasza. jain, gőgös zsarnokok és foszlányos koldusok megszűnnek végletes emberek lenni és lesznek felebarátok. Az Isten szava — nép szavává lesz, tömegesen gyűlnek össze az apostolok szószékei előtt, áhítattal és ihlettséggel hallgatják a fenkölt beszédű, egyszerű férfiakat a nép ezrei és seregenkínt gyülekeznek egy uj táborba, melynek zászlaja a vallás, melynek katonái nem hordanak világhódító római kardokat, hanem a meggyőződés megalkuvást nem ismerő, ellenálhailan fegyverével mennek síkra, hogy vérontás nélkül hódítsák meg az egész világot. Az eszme halhatatlansága, az Ige diadala erősítek meg az első keresztényeket, mikor máglyára kellet lépniök, mikor vérengző fenevadak étkéül adattak, mikor szere tetteik borzasztó halálát kellett végig szenvedniök, mikor meggyalázva hurcolták végig a kegyetlen hóhérok az utcákon örömrivalgó néptömegek között. A béketűrő és megbocsátó szenvedés isteni eszménye képe lebegett előttünk, ki a golgothán is ellenségeiért imádkozott. Hová jutott ma az emberiség ? Hányan vallják mai napon tulzástalanul, őszintén és meggyőződéssel azokat a fönséges elveket, melyek az újkori műveltség alapjait vetették meg ? A gondolkodó, a mellőzhető függelékeken könnyen túltesz, de 2 lényeg szentsége előtt mindig hódolattal és tisztelettel meghajol. Különösen azon a napon, midőn az egész világon egy egész évezredre kiható tan csodaszerü diadalát ünnepeljük. Az eszme hallhatatlanságát s világhódító hatalmát hirdeti a mai ünnep a természet ragyogó pompájával az egyház szertartásaiban és a romlatlan érzésű emberek százezre által — piros pünkösd fényes ünnepén! K. P. A tekintetes társadalom. Esztergom, 1904. máj. 20, Ez ugyan gyűjtő névnek beválik de fogalomnak : absurdum. Társadalom ? és tekintetetes ? Már engedelmet kérek, de ha az ember nem is nagyságos, hanem a méltóságos urnái kezdődik, — hogy lehessen akkor én nekem pozíciót jelölnöm ki a társadalomban azok részére, akik magukat megtekintetesuraztatják ? mert tudnunk kell, hogy ez a cim lejárta magát. Szegény jó néhai Vas Gereben még regényt irt a tekintetes urakról, a kik között első volt a vármegye alispánja. Ma már ilyen értelemben vett tekintetes alakjai se a társadalomnak se a megyei életnek nincsenek. Hát ki is légyen akkor ez a tekintetes társadalom ? Mondom : egy absurd fogalom. Nagyon nehéz ennek a definiciója. Mondhatnók egy olyan respublikának, amelyből hiányzik a citoyenek tömege is, meg a köztársasági elnök is. Aki manapság a tekintetes urak kategóriájához tartozik, arról nem szokás megemlékezni. S főleg nem divatos, hogy ezt a külömben nagy tömeget társadalmi szempontokból mérlegeljük. Hiszen a tekintetes címet jogosan vagy jogtalanul használók tömegét semmiféle jogcímen a társadalom tényezői közé nem számithatják, lévén a társadalmi életfejlődés legalóbb fokú tényezői a nagyságok. Ez utóbbi osztály a nadir, a honnét lejebb látni emberi szemnek nem adatott. Lehet ugyan a mélység határán alul még valami nyüzsgő tömeg, de ezt a mi társadalmunk mikroskopiuma csak baktériumoknak látja. Hej pedig a cimkórság dühöngése előtti időkben, ezelőtt 40—50 évvel, de nagy szerepe volt ennek a tekintetes osztálynak ! Deák Ferenc tekintélyt adott neki, mert az íz „Esztergom és Vidéke" tárcája. PÜNKÖSDKOR. Újra, ismét ránk virradt t Szent, magasztos ünnep, Melynek jöttén hú, gond oszlik S mindenütt örülnek. Tavaszi nap sugarával Beragyogva, hintve: Szivünk, lelkünk tüze, vágya Megújulnak szinte . . . Virágbontó kedves ünnep Jöjj csak alig várunk! Illatszóró jöttödre im' Tárva, nyitva házunk. Hétköznapi lárma, zajgás Elcsendesül szépen S jámbor igaz áhítat buzg, Mindenek szivében. Ünnepélyes némaság van, Nem dolgozik senki; Bokorban a kis madár is Dicséretét zengi, Virágillat, fürge szellő Csak vigyázva lebben . . . Harangszó is szebben hangzik Az ünnepi csendben. Legyen is ma minden ember Szive, lelke tárva S bűnbánván boruljunk le Az Isten házába! Imádkozzunk, felvirradván Piros pünkösd napja: Hogy szentlelkét a jó Isten, Mindenkinek adja . Tuba Károly. A Tamásvári vasutiigy. ' A miklósháza—tamás vári vasut ki épitéséhez csak nagy nehezen tudta megkapni az engedélyt Kebel Barnabás. Ötször járt fönt miatta Budapesten s a képviselőház folyosóján a honatyák között, már közkeletű élcek járták a Kebel Barnabás vicinálisáról. Ezer és egy akadálya volt ennek a vasútépítésnek, mig végre kezéhez kapta Kebel Barnabás a pecsétes irást, hogy tessék, bol-l doguljon hát azzal a vicinálissal, — ha tud. Kebel Barnabás legelőször is levelet irt Pestre a Balázs Gábor fiának, aki kisegitő mérnök volt a kataszternél. „Hagyj ott mindent öcsém — irta — és gyere le hozzám. Nagy fába vágtam a fejszémet s az apám azt mondja hogy te elég legény vagy hozzá, hogy kirántsd. Siess hát öcsém, itt az idő, hogy kontyon ragadjuk azt a Fortuna nevezetű dámát!" Balázs Ferkó a barátságos meghívásra sietett le Miklósházára. Itt volt tudniillik a vasútépítő bizottságnak a főhadiszállása. A Balázs gyerek már tudott az ilyen vasuthistóriákhoz. Pár év előtt csupa vicinálishoz küldte ki az állam, hát ismerte a furfangjait az ilyen vállalkozásnak. Először bejárták Kebel Barnabással és a bizottsággal a kiépítendő vonalat. Balázs Ferkó teljességgel nem volt megelégedve az eredménynyel. — Egy kavicsbányára volna szükségünk itt a közelben — mondta komoran. — Kell a töltés számára! — Van a városnak egy ilyen bányája. A járási utakat kövezik belőle. Balázs Ferkó ijedten förmedt rá Kebel Barnabásra : — Az Istenért, bátyám, hallgasson! A mi a városé, az a városé, punktum! Aggodalmasan nézett szét a fiatal mérnökgyerek, vájjon a bizottság tagjai között nem akad e olyan, aki besúghatná a városi magisztrátusnak, hogy ime szükségük van a vasútépítőknek arra a kavicsbányára. Mert ekkor ugyancsak borsos árt kérnének érte a ravasz városiak. Hjah, okkal móddal kell ilyet megcsinálni! az Hanem a városiak mégis valahogyan megtudták s mikor Balázs Ferkó csak ugy, mellékesen fölemiitette előttük azt a „rongyos" kavicsbányát, tízezer forintra taksálták az árát. — Tolvajok, a rablók — duhogta e hirre bőszülten ujból Barnabás — kihúznák az ember feje alól a párnát. Hanem megálljatok kutyák ! — Ferkó öcsém hozd ide a puskámat, hadd lövöm le őket egy szálig! Balázs Ferkó is nagyon elkeseredett. Kavicsbánya kell, ha telegráfdróton is hoznák ide. Mi lesz most, mi lesz? Hanem aztán jutott valami eszébe. Maga is megmosolyogta a bolond gondolatát és rejtélyesen szólt oda Kebel Barnabásnak: — Az Isten áldja meg bátyám, engem három napig nem lát . . . — No, no . . . — Majd meglátja! És Balázs Fernó csakugyan eltűnt Miklés-házáról. Harmadnapra állított be csak újra. Cifra, tarka népség, kiéhezett, dölyfös alakok, visító leányok, asszonyok kocsikon, ki egy láda tetején, ki a saraglyában s csaptak olyan handabandát, hogy Kebel Barnabás ijedten dugta be füleit. Komédiástrupp volt, melyet Ta