Esztergom és Vidéke, 1904

1904-05-08 / 37.szám

es A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MeÉÍ

e

l

ei

*ik Vasárpap és csütörtökön. JLLŐFIZETÉSI ÁRAK Exe« *»r — — — — 12 kor. — ül. Pll évre — — — — — 6 kor. — fii. Nagved évre — — — — 3 kor. — fii. ESJM *r.km ára: 14 fi!. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyílüerek és hirdetések küldendő x Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. Ht£~ Jókai Mór. f 1825—1904. Esztergom, május 7. j (y) A magyar nemzetnek ismét ha1 lottja van, ismét mélységes gyász borul a szivekre szerte e hazában, mert elvesztette a magyar, irodalmának, 1 lelki világának élő, legnagyobb fiát : Jóksi Mór koszorús költőnk, nemzetünk legnagyobb regény írója, aki bevezette a magyar szellemet a világ irodalomba és ott tiszteltté, becsültté is tette, — május 5 én este 9 éra 15 p. meghalt ! Szándékosan nem mondjuk, hogy megszűnt élni, mert levetve a földi gyarlóságokat, a közérdeklődés kuttató szemének esetleg visszás gyöngeségeit, most kezd csak egész nagyságában igazán és örökre élni. Az ő nagysága, örökléte oly hatalmas méretű, hogy még azt se mondanánk helyesen, hogy addig él amig a nemzet élni fog, — mert az ő szelleme, neve nemzetek életénél is nagyobb, erősebb. O élni fog amig a világ áll, amig művelt ember él, a ki becsülni tudja s el nem dobálja a szellem kincseit, a lélek ragyogó drága köveit. >Mérhetetlen az, — mondja BárÄz „Esztergom is fiié" tára. A SZÓ... A szó kimondva . . . elborulva állok... Szemem az éjbe, ködbe révedez, O sziv, ó sziv, miért dobogsz még [most is ? Hiszen az ábránd... élet... vége ez! Hiszen az ábránd... mindened... elszállt [már, Hiszen a csalfa más embert szeret, Hiszen tudod soh'sem bírod feledni Azt az ezerszer suttogott nevet. Sev. Irgalom nélkül. Alig mozognak a fák rügy ei, a szarkák, amelyek addig a falvak, városok és tanyák környékén proletároskodtak, tömegesen vonultak ki a berkekbe, erdőkbe és a csalitokba. Hangos lármájuktól viszhangzik a környék és folytonos röpdeséaük xajátói mélyebbre vonul a nyugalmat kedvelő apró vadféle. Ennek a nagy mozgalomnak a családalapításra ösztönző természeti kényszer az oka. Az erősebb nem között ilyenkor nem egyszer fejlődik ki drámai jelenet, de végre, alig egy bét alatt, mindegyik a párjára talál s megkezdődik a fészekrakás ideje. Ez pedig a szarkáknál nem kicsiség, mert ezek a madarak valóságos kis várat építenek családi otthonul. Nagy munka ez, hogyha tudjuk, mennyi erős galy, sár és vessző szükséges ahhoz, hogy a családanya az otthont rendben levőnek találja. Nem lényegtelen ugyanis tudni, hogy egy teljesen kész szarkafészek még teljesen száraz állapotban is megnyomja a 8—10 kilogrammot. Bizony az ilyen súlyos alkotmánynak összehordásához nagy fá, radság szükséges, hanem azután amikor 1 tollal, szőrrel és mohával kibélelve ké; szen áll, valóban meg is felel rendeljtetésének, amennyiben a vihar le nem rázhatja és a nagyobb ragadozó madarak az erős tetőszerkezet miatt hozzá nem férhetnek. Elég az hozzá, hogy hogy ezzel a szarkák otthona elkészült ' és a tojó mihamarabb beleül, hogy az njabb nemzedék létrejöttét biztosítsa. A szarkák után a rügyek kibomlásáig kevés madár fészkel, legfeljebb a többi ragadozó gondoskodik családi otthonról, amely — minthogy a madár bátorsága nagyobb — rendszerint primitivebb alkotás is. Amint eljő május eleje, a ragadozó madarak már mind fészket ülnek. Kezdi a varjú, folytatja a vércse, ölyü, sas és ezeknek apróbb válfaja és amint az apró fiókák kikelnek, kezdetét veszi az eleségszerzésnek fárasztóan gondos munkája. A ragadozó madarak természeti ösztönüknél fogva az állatvilágból szerzik be élelmüket. A szarka bevonul a gazdasági udvarokba, ahonnan az apró csibét és kacsát orozza el, a vércse, héja, ölyü ugyanezt teszi, mig a sasok a mezők és erdők apró vadjaira, vagy a házi galambokra vadásznak. Azonban mindeme ragadozó megegyez abban, hogy az éneklő madarak fészkét kifosztja, az anyamadarat a fészkén öli meg, a kis nyulat, apró foglyot seregestől pusztitja el. A vadászembernek tehát ilyenkor okozzák a legérzékenyebb károkat, aminek természetes következménye, hogy a vadász a nemes vadállomány védelmére j kel és irgalmatlanul pusztítja a ragadozó ' madarakat. ! Sokat haboztam, leírj am-e azt a könyörtelen eljárást, amelyet a vadász kivált így tavasztájban folytat, mert ahhoz csak a tatárjárás vagy a pórlázadás vérfürdője hasonlítható. A jelszó ez: megölni az apamadarat, hogy fiait ne táplálhassa, az anyamadarat, hogy tojásait ki ne költhesse és hogyha ivadék van, elpusztítani azt egytől-egyig, hogy Írmagja se maradjon ! És erre ez a hónap, a tavasznak legszebb hónapja, nyújt valóban teljes segédkezet, mert ekkor minden ragadozó madár a fészkében ül. Tessék elképzelni a legborzasztóbb at, ami egy családot végelpusztitással sújthat. Ez a dynamit. Ha ez egy család alvószobájában felrobban, élve onnan ki sem menekül! Ilyen forma módon pusztul el egy szempillantás alatt a ragadozó madár otthona. 11 í A vadász apró serétre töltött fegyveI révei a fa alá áll, a fészket célbaveszi, j meghúzza a ravaszt és a másik pillanatban halálra sebzetten hull ki abból az anyamadár, szétlőve az apró ivadék . . . • S mindez folyik irgalom nélkül, holott a természet törvénye szerint a ragadozó madaraknak is létjoguk van ! O'sváth Andor. sony István az ő szép szavú emié-j kezesében — amit neki köszönhetünk. \ A magyar szivekhez Petőfimkivül úgy, ^ mint ő, soha senki se szólt. A magyar | lelket, a magyar tipuszt, a magyarj mithoszt és a magyar egyéniséget! kincsesbánya gazdagságával hagyta ránk örökül, csudás, gyönyörű Írásaiban, amikkel megbűvölt, lebilincselt, magával ragadott, megnevet-, tetett, könnyekre fakasztott, honfi' fájdalommal összetört és vígasztala-! sdval újra feltámasztott. Azt tette' velünk, ami neki tetszett: és ráadásul belénk oltotta lángoló rajongását, lobogó szerelmét minden iránt, ami magyar és ami mint magyar is értékes. ! Hinnünk kellett neki, aki aranyszájú volt, mint szent János ; és ezenfelül a mi nyelvünkön szólt hozzánk ; az édes, szengzetes magyar nyelven, amelynek örök dicsőséget szerzett, minthogy az egész világon megösmerték általa a népek, hogy micsoda szépségeket lehet elmondani magyar nyelven. Lelkünknek édes álmokba ringató dajkája volt Jókai Mór ! Sok veszendőbe menő, lassan muló, örökre elsorvadó nemzeti, vonásnak, magyar érdekességnek, magyar igazságnak legtökéletesebb magyarázója, az utókor számára megőrzője volt Jókai Mór. Azokból, amiket mint színmagyar lelkiereklye gyűjteményt ránk hagy műveiben : nélküle nagyon kévésünk volna, s az is távol attól, hogy a lángelme fényében mint drágakő csillogna. Ezren meg ezren vannak, akik egész lelki világukkal Jókaiból kezdtek táplálkozni, s akiknek magyar érzése irodalmunk e tündöklő napjától melegedett át, szinte az izzásig.* Valóban aranyszavak az ő emlékezetére, a magyar felfogás tiszta, méltó kifejezése. Áthatva a nemzeti gyász nagyságától, lesújtva a veszteség pótolhatatlanságának gondolatától, áll az ő hűséges magyar népe ebben az órában fényes ravatalánál. I A régészeti társulat ülése. j Május 4. Az esztergomvidéki történelmi és régészeti társulat választmánya, hoszszú, mintegy két évi időköz után ma ülést tartott, melyet Pór Antal p. kanonok nyitott meg, ki sajnálattal constatálta, hogy az érdeklődés a társulat iránt mennyire alá hanyatlott, minek egyik bizonyítéka, hogy midőn oly hosszú idő után tart ülést a választmány, a tisztviselőkön kivül annak csak két tagja jelent meg. Némethy Lajos esperes plébános múzeum őr egy hosszú és érdekes jelentésben számolt be a vásárolt régiségekről, a társulati múzeum gyarapodásáról, s bemutatta a leltárt. A választmány elismeréssel vette tudomásul nevezett múzeum őr fáradozását, s érte köszönetét fejezte ki. Ugyancsak sajnosán constatálta a pénztárnok, hogy a tagdijak behajtása teljesen szünetel, mivel a tagok, hivatkozva arra, hogy a társulat életjelt magáról egyáltalában nem ad, fizetni nem hajlandók. Ezután határozatba ment, hogy miután a társulat már négy év óta közgyűlést nem tartott, május 29-én d. e. 11 órakor közgyűlést tart, mely hivatva lesz a társulat sorsa felett határozni. * Ha a társulatok és egyesületek történetében lapozgatunk, látni fogjuk, hogy azon a gyermek betegségen, melyben most a régészeti társulat sínylődik, többé kevésbbé minden társadalmi egyesület átment. A társadalmi viszonyok, alakulások, kapcsolatosan bizonyos érdekekkel ezek azok, mik az egyesületek éle-