Esztergom és Vidéke, 1904
1904-05-05 / 36.szám
ESZTERGOM es raíKí A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. JLLÖFIZETÉSI ÁRAK I Es;é.w évr — — — — 12 kor. Pál évre — — — — — 6 kor. Negyed évre — — — — 3 kor. Eg) es *zám ára: 14 iil. iil. ül. FII. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók • Dr. PROKÖPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterefc ós hirdetések küldendői Kossuth Ixajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk viasza. Munkásgyűlés. májns 2. (a.) Korunk jellemvonása: elégületlenség minden téren. A társadalomnak bármely rangú és módú tagja legyen is az, mindenki csak arra törekszik, hogy helyzetén javitson. S ha ez igy van, miért legyen épp a munkás osztály az, mely helyzetének javítása végett, ne kísérelje meg azon, de hangsúlyozzuk, törvényes eszközökkel élni, melyek existentiális kérdését előbbre vinni hivatnák. Midőn városunk és környéke munkásai május elsején összegyülekeztek, hogy helyzetük javítását megvitassák, bizonyos fokú érettségüknek oly jelét adták, melyről dicsérettel lehet csak megemlékezni. Nem a nyers erőszak fékezetlen, hanem az észszerűség célravezető fegyvereivel akarják igazukat kivívni. Nem munkabér emelést akarnak kicsikarni a nyers erőnek alkalmazásával, hanem a munkaidőnek, a bérrel való arányba hozásával igazságosabb és egyenlő alapokon álló fizetésrendezést, mi nemcsak méltáOlasz vezetőink. Ez alkalommal néhány megjegyzést akarok tenni Michelangelo Busnarottiról. Nagyrabecsüléssel adózom én neki, mivelhogy nagy volt a költészetben, a festészetben a szobrászatban és építészetben, egyszóval mindenben, a mihez csak hozzá fogott, de még Mihelangelótól is megcsömörlik az ember, ha minduntalan csak azzal traktálják, ha reggelinél, ebédnél és uzsonnánál, theázás közben, vacsoránál mindég és mindig csak Őt emlegetik. Én szeretem néha a változatosságot is. (xénuában mindent ő tervezett, Milánóban szintén vagy ő, vagy az iskolája; a Como tavat ő festette; Páduában, Veronában, Velencében, Bolognában — ki hallana más nevet is a vezetőktől, mint Michelangelóét, Flórencben mindent ő festett s csaknem mindent ö tervezett s a hói semmit se csinált, ott legalább is volt egy kedvenc kőpadja, melyen üldögélni szokott s a világ folyását szemlélte; s megmutatták ezt a padot. Pizában mindent ő tervezett, kivéve a régi ferde tornyot; s bizonyosan ezt is neki tulajdonítanák, ha olyan nagyon el nem görbült volna. Ö tervezte a Pitti palotát s a Civita Vecchiai vámház átalakijnyos, de jogos is, mi nincs sérelemére a munkaadónak sem. j Hogy a népgyűlés mindvégig meg; tartotta higgadtságát s nem csapongott át a szenvedélyességbe, ez csak j a felszóllalók magatartásán mullott, I főkép pedig azon, hogy vidéki, j helyesebben fővárosi kiküldöttek szóI hoz nem juthattak, mivel ezt rendőrségünk már eleve megtiltotta. \ Annak tanulságául irtuk e sorokat, hogy akkor cselekszik a munkásnép helyesen, ha bajait, ha van, nak ilyenek maga adja elő, s nem I veti magát oda áldozatul lelketlen izgatóknak, kiktől távol áll a nép érdeke, mivel azok csak a mai guk zsebére dolgoznak. Társadalmi átalakulás. Bárhova tekintsünk is, azt látjuk, hogy : nem ugy van már, mint volt régen s minthogy különösen idősebb korában mindenki többé-kevésbé konservativ gondolkodású .s jobban kedveli a megszokott állapotokat, természetes, hogy a viszonyok és társadalmi berendezés átalakulása nagyon sokakat kellemetlenül érint. Tény az, hogy a mai társadalmi tását. Az ő tervei szerint készült a szt. Péter temploma, a pápa, a pantheon, a a svájci gárda egyenruháj a, a Tiberis szabályozása, a Vatikán, a koloszszeum, a kapitólium, a tarpéi sziklák, a Barbarini palota, a Lateráni szt. János temploma, a Campagna, a Via Appiana, a halom, Caracalla fürdői, vízvezeték s a Kloaka Maxima. A halhatatlan teremtette meg a halhatatlan várost, ő festett mindent, ha a tudósok és a könyvek mást állítanak is. Dániel barátunk egy nap annyira belecsömörlött már, hogy rákiáltott a vezetőnkre : „Elég, de sok is ! Egy szót se többet! Haszontalanssg valamenyi ! Mond inkább, hogy az Úr [ is Michelangelo tervei szerint teremtette 'egész Olaszországot!" I Még sohase fohászkodtam fel olyan hálás szívvel, oly annyira megnyugtat- J ! va, oly megelégedéssel, mint tegnap, [ mikor megtudtam, hogy Michelangelo már nem él. j A vezetőnktől tudtuk meg. Mértföldekre vezetett bennünket képek ésszob: rok között a vatikán hosszú folyosóin I végig s mértfoldekre képek és szobrok között husz egyéb helyen. Megmutatta j a sixtini kápolnában levő nagy festményt js olyan tömérdek freskót, a mivel az ég boltozatát be lehetne fedni, s valamennyit Michelangelo festette. Erre mi eljátszottuk vezetőnkkel szemben azt a játékot, a mi már gyakran segített egyélet nagyon elüt a régitől. — Még két három évtizeddel ezelőtt olcsóbbak voltak a megélhetés eszközei és kellékei s főleg szerényebbek az igények s minthogy nálunk a társadalmi érintkezésben még mindég az anyagi élvezetek játszák a főszerepet, ezek pedig megdrágultak, maga a társadalmi érintkezés, a társadalmi élet sínyli meg a viszonyok megváltoztat. A ki ritkán távozik fészkéből, falujából, azt gondolja, hogy ez csak nálunk van meg; pedig csalódik, mert ugyanezen jelenséget megtatalálja mindazon helyeken, ahol néhány évtized előtt még javában virágzott a kedélyes, vig társadalmi élet. Mert nem a magyar ember természete változott meg, hanem a viszonyok s egyesek, családok és a társadalom kénytelen alkalmazkodni á változott viszonyokhoz. A viszonyok átalakulását a közlekedési eszközök fejlődése és a szociális mozgalom idézték elő. A közlekedési eszközök régi állapota mellett az egyén és család szűkebb körben élt, egy falura, vidékre, vagy vármegyére volt utalva s igy természetes, hogy ezen kis körben melegebb, őszintébb társas érintkezés és élet fejlődött, mint manapság, midőn a vagyonos ember előtt nincs korlát s mig a telet a egy vezető letorkolásában: együgyű, bolond kérdéseket intéztünk hozzá. Ezek az emberek nem gyanakodók, fogalmuk sincs a gúnyról. Mutatott egy alakot s azt mondta: „bronz szobor." Közönyösen pillantottunk rajta végig s a doktor azt kérdezte: Michelangelótól? -r- Nem, — nem tudom kitől. Aztán megmutatta a régi római forumot. A doktor megkérdezte : „Michelangelótól ?" Vezetőnk nagy szemeket vetett ránk s aztán azt mondta: „Nem, ezer esztendővel korábban készült." Majd meg egy egyiptomi obeliszket mutatott. — Michelangelótól ? — 0 Istenem, uraim, kétezer esztendővel is régibb. Ez az örökös egyforma kérdés annyira kihozta sodrából, hogy néha ugy tetszett, alig mer már mutatni valamit. A szerencsétlenmindenképenigyekezett megértetni velünk, hogy Michelangelo csak a világ egy részének teremtéseért felelős, de ezzel nem sokra ment. Szemlélődés és tanulmányozás közben ugy kifáradt az embernek a szeme és az agya a túlságos erőfeszítéstől, hogy a változatosság okvetlenül szükséges, ha azt nem akarja, hogy az megbolonduljon. Azért hát csak | gyötörjük még egy darabig ezt a szeRivierán, a nyarat pedig valahol az Északi tenger partjain, a világ minden tájáról összesereglett, egyébként nem ismert társaságban tölti, ezen társas érintkezés bizonyos korlátok és formaságok betartása mellett felületessé lesz, nélkülözi az őszinteséget és meleget s igy nem is bir azon varázszsal, melylyel a régebbi, szűkebb körben mozgó társadalmi élet dicsekedhetett. A viszonyok átalakulásának második oka a szociális átalakulás. — Igaz ugyan, hogy a vasut, távírda, telephon stb. elősegítette azt, hogy puszta spekuláció alapján hamarjában nagy vagyonok keletkezzenek, de másrészt tagadhatatlan a szociális mozgalmaknak az a vívmánya, hogy most a jövedelem eloszlás nagy általánosságban egyenletesebb, mint a régi időben. A régi időben a társadalmi rend biztosította egyeseknek a nagyobb jövedelmet, vagy a már megszerzett vagyon megtartását. Ujabb időben ezen kiváltságos osztályok jóformán megszűntek s akár szellemi, akár testi munkával keresi valaki kenyerét, bizony alaposan meg kell érte dolgoznia s minthogy a keserves munkával megkeresett jövedelmét ki-ki meg is megbecsüli, a mai társas érintkezés pedig költséges : 1 az ily egyén és családja lehetőleg gény vezetőt. Ha nem érti a tréfát, rosszabb rá nézve, nekünk nagy mulatságunkra szolgál. E helyen egész fejezetet szúrhatnék közbe erről a szükséges rosszról, t. i. az európai vezetőkről. Akárhányan szivök legmélyéből kívánhatták, bár vezető nélkül is eligazodnának ; de belátva, hogy az lehetetlen, legalább egy kis mulatsággal igyekeztek kárpótolni magukat e társaság kellemetlenségeiért. Mi is igy cselekedtünk s ha tapasztalataink másoknak is hasznára válnának, nagyon örvendenénk rajta. Agenuai vezetők szeretnének az amerikai utazók rendelkezésére állani, mert ezek nem kevéssé csodálkoznak s nem győzik eléggé megbámulni Kolumbus minden ereklyéjét. Vezetőnk tehát olyan könynyedén ugrándozott, mintha egy tollmadrácot nyelt volna le. Csupa élénkség, csupa türelmetlenség volt. „Tessék csak velem jönni uraim, tessék. Megmutatom Kolombus Kristóf leveleit melyeket ő maga irt, a saját kezével, tessék csak jönni !** Elvezetett bennünket a városházára. Tömérdek kulcs-csomó rázogatás és zárnyitogatás után a régi levelek előttünk hevertek. Vezetőnk szemei ragyogtak. Körül ugrándozva bennünket ujjaival böködte a pergamentet: „Mit mondtam uraim ! Nem úgy van ? Kolombus Kristóf levele, melyet ő maga irt!" Íz „Esztergom is liie" tárcája.