Esztergom és Vidéke, 1904

1904-04-28 / 34.szám

2 KSZTEKGOM és VIDÉKE. (34 nám.) 1904. április 28 Guzsvenitz Vilmos, Miklősy József, Philipp Konrád, Rózsa Vitái, Táky Gyula, MátéíFy Viktor, Neményi Károly, Dóczy Ferenc, Draxler Alajos, Fülöp István, Iványi Gé/a, Kitzinger József, Krech­nyák Ferenc, Kühro er Antal, Laiszky János, Magyari László, Pozman Sándor, Sztahovits Jenő, Berán Antal, Mészá­ros József, Midler Gusztáv, Schenkengel Antal, Waldvoggel József, Wawrovits Ferene. Az ifjak közül pedig: Iványi Lajos, Dubóvszky Győző, Laiszky Káz­mér, Mészáros János és Veiter Ferenc. Majd megalakitatott az egyesület igazgatásának uj szerve a 20 rendes és 5 póttagból álló rendes bizott­ság, melynek tagjai csupán iparos ifjak, segédek lehetnek. A közgyűlés befejeztével ugy az egyesület fővédnökét, Vaszary Kolos hgprimást. mint Andor György dr. I másod elnököt táviratilag üdvözölték, j A közgyűlés után következett az ; ünnepség, melyet az ifjúság, a kath. j legény egyesül et három elnökének, u. m. j Csernoch János dr., Andor György dr. és j Wanitsek Rezső tiszteletére, kik az elnöki tisztséget immár 10 év óta töltik be nemes buzgósággal Az ünnepség esti 7 órakor vette kezde­tét. Legelsőben Krajniker Ferenc egy szép alkalmi ódát adott elő, melyben i a három jubiláló elnök érdemeit énekli meg egy növendék pap. Azután a Boros Endre vezetése alatt álló egyesületi dalárda énekelt, s aratott általános. nagy tetszést. Ezt követte Septei Béla ' szavalata, majd pedig Jakobek Jenő adta elő Vörösmarty „Szép Ilonk4"-ját, Boros \ Endre zongora kisérete mellett. Végül i pedig „Az iparos ünnepe" c. szindara-j bot adták elő. Ezután közös vacsorához | ült a közönség, a mely alatt számos \ toasztba éltették az elnököket. Utána j tánc volt. Egy jelenvolt. — — mma mysäsm) -afommj • ••jjjfiwi «JEM «MLN OTIMB míta W HHaJ BMMI •» . I I — Az Olíáregyesúlet nyilvános isten-1 tiszteletét folyó lió 8 án tartja a vizi-1 városi zárda templomában. Előtte való; ny ebb ült. A zárdai élettől áthatva kissé olvadni kezdett a szivét burkoló jég­páncél. Eljárogatott egyik barátnéjához ven­dégségbe, hol igen sok szép munkát ta­nult. E munkaiskolában győződött meg Jenő szerelméről. Midőn egyik barátjával itt járt, mi­előtt Margitot felkereste volna, előbb barátja hívására eltávozott a munka­iskolába. Ez figyelmeztette, hogy ott csinos leányokkal fog találkozni. Jenő kapott az alkalmon a nélkül, hogy hivni kellett volna, az intézetbe távoztak. Gábort, igy hivták baráját, az iskola tulajdonosa mihamar felismerte. Örömmel vezette be szobájába mindkettőt, hol | Gábor kicsiny koráról beszélgettek. Margit az iskolaszoba leghátsó sar­kában ült egy kerek asztal mellett s barátnéjával dolgozott. Jenő igen isme­rősnek tünt fel előtte, de zavarba hozta Őt a kis szakáll, melyet eddig nem vi­selt. Nem tudta a j övevény nevét, hall­gatott. Feltette magában, hogy ha biztosan Jenő, még akkor sem szól, miért nem irta meg neki. Folytatta munkáját s beszélgetett. Súgva kérdezte: — Ki az a barna férfi, kit édes anyád oly Örömmel fogadott. — Egyik jó is­merősünk, egykor nálunk volt diák. Felelte Mariska. Alig mondta ki a végső szót, anyja napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hi vek a sz. gyónást vé­gezhetik. Az imádási napon pedig fél 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. — Májusi litánia. Május hó tartama alatt a vízivárosi zárda templomában mint eddig, úgy az idén is meg lesz tartva a májusi ájtatosság és pedig dé­után fél 7 órakor szt. beszéd, utánna a lorettói letenye az Oltáriszentség kitétele mellett. Az első ájtatosság ápril hó 30 án lesz. — Bérmálás. Junius 12-én a basili­kában bérmálás lesz. — Névnap. Obermayer Gryörgy nyu­galmazott reáliskolai igazgatót vasár­nap barátai és tisztelői nagy számban keresték fel névünnepe alkalmából jó kivánataikkal. — A főispán esküvője nagy pompá­val és fénnyel ment végbe szombaton Budapesten. A polgári kötés reggeli 9 óra­kor volt, mig az egyházi áldást déli fél 1 órakor adta a boldog párra Kohl Medárd e. püspök az erzsébetvárosi templomban, mely után beszédet intézett az egybekel­tekhez. A násznép nagyrésze, a nők is diszmagyarban jelentek meg. A lakoma a Hungáriában volt, mellyen Majtányi László báró a menyasszonyra, majd a vőlegényre emelte poharát, kinkét vár­megye és város közönsége csüng lelkes szeretettel. Kohl Medárd püspök az uj pár boldogságára, Szaczelláry Mihály belügy ministeri osztálytanácsos ugyan­csak az uj pár örökké tartó boldogsá­gára ürítette poharát. Andrássy János megyénk alispánja, a megye, mig Vim­mer Imre polgármester a város közön­sége és tisztikara nevében tolmáesolták a legjobb kivánatokat. Végül pedig Hor­váth Béla főispán, a boldog vőlegény a násznépet éltette pohárköszöntőjében. A házaspár az esti vonattal több heti nász­útra a délvidékre utazott. — Beteg megyei főügyész Dr. Hu lényt Győző megyei tiszti főügyészt komoly jellegű orrvérzés fogta el, miért dr. Seyler Emil tiszti főorvos nevezett főügyészt hétfőn Bécsbe kisérte fel, hol egy sanatóriumba helyezte el. Dr. Hulényit kedden operálták meg s miként örömmel értesülünk a műtét oly szerencsésen sikerült, hogy 10—14 kivezette őket a kertbe, hol mosolyogva tettek megjegyzéseket. Margit tovább hallgatott és gondol­kozott. A hang Jenőé, az alak is, de csak megismert volna, ha ő az. Barát­néjától vörös selymet kért. Rövid idő után Gábor ajánlatára, ki mosolyogva mondta: — Nézzük meg a tanulókat is, — a munkaterembe tértek. Szóba ereszked­tek több leánnyel. Jenő véletlenül Mar­githoz lépett s nézte a csinos munkát, melyen dolgozott, megszóllitotta. — Nagysád nem tanítana meg engem e szép munkára ? — Miért ne, ha jól megfizet szívesen, de azután ki ne kapjon! — Már kitől és miért ? — Hát csak azért, hogy nem a Mar­git kisasszony tanítja, ki itt a zárdá­ban tanul, E célzással akarta megtudni, kivel beszél. Jenő nevetve felelt. — Annak hire még ide is eljutott. Nem parancsol nekem Margit kisasz­szony. — Nem is mondom, hogy parancsol, de akit szeret az ember annak szót is fogad. — Minden esetre! de én rég szeret­tem ám és már el is feledtem. Margit nem válaszolt, csak elhalvá­nyult majd kipirult s pár pillanat után, nap múlva teljesen felépülve hagyhatja el a sanatoriumot. — Récsey Viktor dr. felolvasá3a. Az országos régészeti és embertani társu­lat keddi ülésén dr. Récsey Viktor, Szt. László királyunk leányának bazilikája és síremléke Konstantinápolyban címen felolvasást tartott. — Buzaszentelés. Régi hagyomány­szerént a rom, kath. egyház minden év tavaszán megáldja a zöldelő gabonát, hogy azt az elemi károktól megóva terméséből Isten áldást fakasszon, min­dennapi kenyeret adjon az emberiségnek. A szép egyházi ünnepet héttőn tartot­ták meg. A verőfényes tavaszi nap ra­gyogása csak emelte a körmenet fényét, melyen az egyes intézetek ifjúsága és nagyszámú hivő közönség vett részt. Az egyházi funkciót dr. Fehér Gyula plébános, udvari káplán végezte. — Lakoma. Szacelláry Györgye or­szággyűlési képviselő budafoki kasté­lyában a főispán mennyegzőjén részt vett vendégek tiszteletére fényes lakó mát adott. — Halálozás. Lipák Nándor nyu­galmazott törvényszéki biró Ipolysághon 73 ik évében elhunyt. A megboldogult­nak városunkban is sok jó barátja és ismerőse volt. — A jegyzőegylet válsága. Már la­punk mult számában megemlítettük, hogy a jegyzőegylet szombati közgyűlésén Berényi József elnök és Salgó Sándor egyleti főjegyző tisztségükről lemon­dottak, de a lemondás körülményeiről csak most szerezhettünk részletesebb híreket. Ugyanis az elnöki bejelentések során Berényi József elnök megemlí­tette, hogy f. évi március hó 3-án, mi­dőn a lapokból tudomást szerzett, hogy a minister elnök a jegyzők és segéd­jegyzők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslatot a képviselőházban be­nyújtotta, Tisza István gróf minister­nek a jegyzőegylet nevében meleghangú üdvözlő táviratot küldött, melynek szö­vege a helyi lapokból ismeretes, s be­mutatta az ezen táviratra beérkezett miniszteri megköszönő levelet. Kérte ezen intézkedésének tudomásul vételét, mire egy tag ugy nyilatkozott: „nem vesszük tudomásul!" Berényi Józsefet ezen közbeszólás igen kellemetlenül érintette, s rögtön felvetette a bizalmi kérdést, felszólitván azokat, kik az in­tézkedést tudomásul veszik, álljanak fel, s minthogy a löbbség ülve maradt, rögtön levonta magára nézve ezen sza­vazás következményeit s az elnöki szé­ket elhagyta. Salgó Sándor egyleti fő­jegyző solidárisnak jelentvén ki ma­gát az elnökkel, szintén lemondott. A közgyűlés ekkor Benedek Józsefet kérte fel korelnöknek, aki az elnöki széket elfoglalván a közgyűlés helyeslése kö­zött azon nézetének adott kifejezést, hogy itt félreértés forog fenn, ő és bi­zonnyára a közgyűlés több tagja is, nem figyeltek a kérdésre, és ennélfogva kéri, hogy tekintse az elnök és fő­jegyző a szavazást meg nem történtnek, ne legyenek tul érzékenyek és vegyék át az egylet és a közgyűlés vezetet. Miután többen hasonló értelemben szó­laltak fel, Berényi József és Salgó Sándor ismét elfoglalták helyűket, s kijelentették, hogy a közgyűlés tár­gyait ők készítvén elő, a zavar elke­rölése végett, ezen gyűlés vezetésére vállalkoznak, de* lemondásukhoz ragasz­kodnak. Ezen nyilatkozatukat a köz­gyűlés befejezése után megismételték. Igy tehát most a jegyző egylet elnök és főjegyző nélkül áll, ami bizonnyára kárára van az egylet érdekeinek, mert az eltávozott tisztviselők mindketten nagy buzgósággal töltötték be helyüket. — Lawn tennis és tekepálya megnyi­tás. A tornaegyesület szigeti kerthelyi­ségében lévő tekepálya valamint a lawn tennis pálya ma nyilik meg. — A Bellovics hangverseny elhalasz­tása. Néhai Bellovics Ferenc ré­szére felállítandó síremlék költségei­nek fedezése céljából rendezni szándé­kolt nagyszabású és felette érdekesnek ígérkezett hangverseny elhalasztatott. Vasárnap tanácskozott ez ügyben a végrehajtó bizottság, s tekintettel arra, hogy a közreműködők egynémelyike jelenleg akadályozva van, másrészt pe­dig amennyiben a melegre fordult idő a zárt helyiségben való hangverseny rendezésére nem alkalmas, a siker érde­kében a tervezett hangversenyt októ­berre halasztotta el, midőn is az feltétle­nül meg lesz tartva. amint fejét lehajtotta, hogy ne lássa Jenő zavarát suttogta. Az nem szép öntől. Margit tovább dolgozott, Jenő és Gá­bor pedig még néhány munkát megte­kintett s eltávoztak. Margit se várta meg a rendes időt, melyben távozni szokott, kis idő múlva ő is a zárdába ment. Még az uton meg­teltek szemei könnyekkel, ugy, hogy a zárdafőnöknő kérdezte is, hogy miért oly szomorú. Titkolta fájdalmát s bujt, várta, hogy nem látogatja-e meg Jenő. Megtudta, hogy mint vélekedik róla, kiért oly so­kat imádkozott, kiért úgy hagyta szen­vedni Jánost. Várt sokáig, de elmúlt két nap is és Jenő nem látogatta meg, bár ezt te­hette volna. Mást szeretett nem őt! valaki mást. Most látta, hogy mily igazságtalan volt, azt szerette, azt tüntette ki sze­relmével, ki őt megcsalta. Érezte azt a fájdalmat is, melyet János szenvedett. Nehéz kő volt szivén Jenő szava. Igazságtalan volt, azt hagyta szen­vedni, ki érte élni halni kész lett volna. Utálatossá vált előtte Jenő személye s mint akit üldöznek, menekülni vágyott vissza szüleihez és Jánoshoz, kit került, kit kínzott szótlansága által. Oda vá­gyott Jánoshoz bocsánatot kérni, őt kiengesztelni, oda térdeim eléje s peni­tenciát tartani. Csak pár nap volt még a zárdában, de e rövid idő ezerszeres szenvedéssel volt telve. Sietett levelet irni atyjának, hogy vigye őt minél előbb, mert szen­ved s nem birja elviselni fájdalmát, ha nem távozhatik. Távozott, elhagyta a zárda falait, el a vidéket, hol életéből egy fontos epi­zód játszódott le. Midőn hazaért, elbeszélte atyjának, mikép nyilatkozott róla Jenő. Zokogva hullottak könnyei atyja mellére, ahogy reá borult. Egész nap vigasztalan ma­radt, mig nem láthatta Jánost, ki csak estefelé jött haza szép ökreivel a nagy és jól kezelt birtokról. János gyanútlanul hajtatott be a pitvarba, hol mint rendesen akkor is a baromfiak egész serege futkosott. Nem gondolt ő már arra, hogy Margit még valaha az Övé legyen. Nem tudta, hogy mi vár reá csak azt, hogy Margit az akiért szenved, aki miatt napról-napra halványabb lesz arca. Leszállt a szekérről, megvárta mig a kisostoros behajtotta az ökröket s azután a lakásba ment. Egyik lába még a küszöbön volt, már Margit ölelve tartotta s kérdezte — szeret még János ? János nem tudta mi történt, örömében könny szökött az ő szemébe is és önkéntelen borultak •gymásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom