Esztergom és Vidéke, 1904

1904-04-17 / 31.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Meáleleipk Vasárnap és csütörtökön. j^LŐFIZETÉSI ÁRAK '. £^é»K évr — — — — 12 kor. — fii. Fá! évre — — — — — 6 kor. — fii. Jiagyetl évr* — — — — 3 kor. — fii. E<3'e* teám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoYaafcéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendőt X£ossuth Lajos (azelőtt ßuda) utca 485. szánj. ~jM Kéziratot nem adunk vissza. •<$­Az idegen forgalom emelése. — A bérkocsi tulajdonosok figyelmébe. — Esztergom ápril. 15. Mindnyájan érezzük, tudjuk, hogy menyire jogosult az az általánosan felhangzó panasz, hogy nincs idegen forgalom. Ülésezünk nyakra főre, tanakodunk, hogy miképen lehetne annak emelkedését előmozdítani, s az eszközöket, melyek a cél eléré­sére szolgálnak, könnyelműen, meg­gondolatlanul dobjuk el magunkból. Az idegen forgalom emelésének legelemibb és legelső feltétele az állandó kontaktus fenntartása a forgalmi eszközökkel, különösen pe­dig reánk esztergomiakra fontos a túl oldal világvonalával való állan­dó érintkezés. Ezt mindenki tudja, s mégis azt látjuk, hogy épp a for­galom biztosítása, fentartása tekin­tetében tett az a faktor engedménye­ket, melynek legelsősorban kellene őrködnie a forgalom csorbítatlan fenn­tartása érdekében ; a képviselőtes­tületnek. A bérkocsi tulajdonosok, kik ed­dig arra voltak kötelezve, hogy felváltva éjjelenként a párkány-nánai állomásra kocsit kötelesek küldeni, kérték, hogy ezen reájuk terhes szol­gálat alul felmentessenek. Harmadik szerelem. — Irta: Taffy. — Kezdtem megbánni, hogy oly köny­nyelmüen megígértem a fiuknak szerel­meim seriesének elbeszélését s a mikor a kereskedő ifjúság farsangvégi mulat­ságán a szünóra alatt sarokba szorí­tottak, elmenekültem egy ifjú barna asszony bűvkörébe, a többi iránta ra­jongók közé, ahol ugyan már minden hely el volt foglalva, de ismeretes vak­merőségem folytán nem kerültem az ajtó mögé. Egyelőre nyugodt voltam a fiuktól és még néhány estélyen és murin is kifogtam rajtok, de a legutóbbi kaszi­nómulatság után végleg rajtam ütöttek és miután a könyvtárszobában jól el­barrikádoztak a külvilágtól néhány pa­lack erdélyivel, az „Aranyvirág" isme­retes akkordjai közt tértem szerelmeim történetének harmadik fejezetére. Még az érettségi vizsgálatok idején szerte néztem a localis szépségek kö­zött, hogy ha majd a főváros zajába kerülök, legyen aki után bánkódjam s Tagadhatlan, hogy a kirendelés reájuk sérelmes és sok esetben kár­ral jár, ha t. i. utas nincs, aminek dacára a hidvámot fizetni köte­lesek, de az a kötelezettség a bér­kocsi iparral járó oly üzleti teher, mely tekintve annak elég jó jöve­delmezőségét, nem nehezedik azért oly súllyal a bérkocsi iparra, mi­ként az, az első tekintetre látszik, s amivel akkor kell számolnia az iparosnak, midőn az iparágat vá­lasztotta, s igy az a terhes köte­lezettség nem áldozat, hanem, hogy ugy mondjuk, egy neme az üzleti kiadásnak, mely eléggé mérsékelt s nem feltétlenül áll elő, csupán a nem oly gyakran előforduló fuvar­hiánynál. Eltekintve a most mondottaktól, mellette is és ellene is lehet érvelni, hogy vájjon igazságos- méltányos-e az, hogy a bérkocsi tulajdonos vi­selje fuvarhiány esetén a vámdij fizetéssel felmerült kiadásokat. Mi, az iparággal járó kiadás viselésé­nek álláspontját véljük a helyesnek, figyelembevéve azonban azt, hogy az ezen cimen előforduló kiadások az egész éven át számítva sem tesz­nek ki valamelyes nagyobb össze­get, s figyelemmel arra, hogy a kiről ábrándozzam az egyetemi elő­adások " alatt. Igy történt, hogy aka­ratlanul is a nagyon szőke, de nagyon hideg H. Szidike rajongói tekintélyes táborába jutottam. Nem is a szépsége, nem is a szeretetreméltósága bilincselt le, mert szép kék szemeiből olyan fci­magyarázhatlan hidegség áradt, amely megdermesztette a leghevültebb ifjúság sziveit is. Amellett meglehetős büszke is volt, mint egyetlen lánya a mogorva papának s a legszámottevők rajongójá­nak is megsemmisitőleg tudott elnézni a válla fólött. Azonban ingerelt az, hogy ennek a tartózkodó és határozot­tan szellemes lánynak foglalkozást ad­jak egy ujabb ostrom visszaverésében. Kortársunk volt, tehát immár eladó leány akkor, midőn mi még csak meg­kezdeni akartuk jövendő életpályánk alapjainak épitését. Innen, hogy bizo­nyos fölénynyel bánt valamennyiünk­kel, akiket még gyerekeknek nevezett és tartott és soha sem habozott ezt ve­lünk olykor kíméletlenül is éreztetni. Ez a magaviselete azonban csak nö­velte az érdeklődök számát és én átlát­tam, hogy hízeleg neki a tömeges hódolat. Sokat foglalkoztunk vele akkor is, mikor már az Alma Mater öreg küszö­beit tapostuk s hosszabb rövidebb időre városra sokkalta nagyobb erkölcsi és anyagi károkat szül, ha bérko­; esi a kérdéses állomáson nincs, a j város érdekében elfogadandónak vélnénk azt, hogy inkább kárpó­I tolja a város közönsége a bérkocsi ^ tulajdonosok vámdij kiadását fuvar­I hiány esetén, semhogy magunkat ?zon fő és világvonaltól elzárjuk. A képviselet ugyan kimondotta, hogy felmenti a bérkocsi tulajdo­nosokat a kirendelés alól, ezen vál­[toztatni azonban még nem késő. A bérkocsi tulajdonosokhoz in­tézzük e sorokat. Gondolják meg, ' mielőtt nem késő, forduljanak a vá­ros tanácsához azzal a kérelemmel, hogy azon esetekben, midőn fuvart ! nem kapnak, kárpótolja őket a vá­! ros, a forgalom emelése érdekében, ! ahhoz azonban, hogy a kirendelés alól felmentessenek, ne ragaszkod­janak és pedig ne a saját érdekük­ben, a következő okokból. A szabályrendelet nem tisztán városi, hanem célszerűségi okokból megyei is, s igy abban bizonyos egyöntetűségnek kell lennie, ami­nek folytán ugy a városi, mint a túlsó járási bérkocsi tulajdonosok jogai és kötelezettségei is ugyan­azon alapon birálandók el. S ha ez hazajőve tovább épitgettük és erősítget­tük az ostrom müveket. Ugy látszott, hogy legszívesebben fogadja Gry.Pali jogász ba­rátunk szervezkedését, aki nem is fukar­kodott leleményesnél leleményesebb ked­veskedésekkel megtalálni a kulcsot makacs szivecskéjéhez. — Természetes, hogy barátunkra módfelett irigyked­tünk és minden kínálkozó alkalmat meg­ragadtunk, hogy sáncait rongáljuk s a nyeregből kiemeljük. Igy történt, hogy mint megannyi an, én is azt vet­tem észre, hogy a kíváncsiság, mely egyelőre csak feléje vonzott, kezdi ma­gát valamely veszedelmes mélyebb ér­zelemmé kinőni. I Kettőzött erővel láttam tehát a fegy­verkezéshez s mig előbb a többiekkel tartottam a „vezető" ifjú megbuktatá­sára, most magam érdekében vettem föl a harcot, elhagyva a szövetségese-! í ket, egyedül igyekeztem a kegyelt ve- j télytárs manővereit tönkresilányitani. jA kertészek a megmondhatói micsoda rózsa és, szekfü-berkeket szállíttattam a hideg szobornak és micsoda gonddal ! esztergályoztam ki sajátkezüleg egy JRakóczy-féle ezüst libertást egy buda-, utcai mülakatosnál, amelyből igen esi­nós joujou készült azután. Ha az idő­ben anzixkártyák léteznek vala, bizony ­igy van, a kötelezettség alól a vá­rosi bérkocsi tulajdonosok magu­kat ki nem vonhatják, ha ama­zokkal egyenlő jogokat akarnak élvezni. Ha pedig kivonják magu­kat, nem eshetnek egyenlő elbírá­lás alá jogaik gyakorlásánál. Már is egy titkos mozgalom in­dult meg a túloldalon, melynek célja erősebb térhódítás a túlsó já­rásban a városi bérkocsitulajdono­sokkal szemben, mi ha sikerül, úgy a városiak fogják a rövidebbet húzni. Nemo. Sztrájk-mozgalmak. Tele vannak a lapok mostanában sztrájkkommünikékkel, amelyek asze­rint, hogy a munkásoktól vagy a munkaadóktól eredők, illusztrálják az illetők helyzetét. »A Vállalkozók és Iparosok Lapja <, mely a munkaadóknak az orgánuma, foglalkozik ezekkel a dolgokkal s alkalomszerű, ha a nevezett lap közleményei révén a kérdésről olva­sóinkat tájékoztatjuk. A munkások nem akarnak semmit se > — igy mondják a bőbeszédű kommünikék, csak egy kicsit javí­tani a helyzetükön. Hát ezt méltá­nyoljuk, törekvésüket értjük és becsül­jük, hisz mindenki igyekszik helyze­nyal kitapétázhatta volna velük egy öt­szobás lakás falait. Egyelőre nem merült fel semmi ka­landos epizód, mert a család természete hozta magával, hogy a fentebb beszélt apróságoknál tovább egyikünk sem me­hetett s a legszenzációsabb randevú is csak a mostani Ferenc József útra ter­jedt ki, meg legfeljebb a Bottyán ut­cára ; ezeken a helyeken pedig, mint tudjátok, valami bizalmasabb pásztor­órákat rendezni nem lehet. A Ferenc­József-ut ugyanis nagyon forgalmas korzó, meg sok kocsi is zavarja az idil­lek csendjét, a Bottyán-utca gömbaká­cai mögött pedig abban az időben igen beszédes nyelvek lakoztak s ha itt két nem benszülött este 6 óra után fel me­részelt tűnni, nem lehetett azzal véde­kezniük, hogy; hony soit qui maly pense. A farsang idejére azonban az eszter­gomi egyetemi ifjúság szokatlan hadjá­ratra készülődött. Jigyetemi bál ide­haza a hazai egyetemi ifjúság által ren­dezve ! Ez volt a jelszó. És megtörtént amire azok a bizonyos legöregebb em­berek sem emlékeznek, hogy evvel a cselekedetünkkel külön lapot töltöttünk be az esztergomi bálok évkönyveiben. Régen volt biz ez, ha az egyes rész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom