Esztergom és Vidéke, 1904

1904-01-10 / 3.szám

Nos igaz, hogy mindez, minden a mi van, már volt is. Akár régen, akkár a közelmúlt időben. Csakhogy arra való a >Divat,t hogy a sok régit lígy tudja adni, mintha soha nem látott újdonság volna. És ha az valaha, hát most tökéletesen sikerült neki. Például, hogy az asszonyok fő-fő diszét, a csipkét említsük elsősorban. A mig évek során végig minden csipke felhŐszerűen könnyű szellős és libbenős volt, most lehetőleg sima, nehéz, előkelő disz gyanánt tapad aválunkra, csípőnkre, ruhánk aljára. Hogy a rojtnak meg mily őrületes sokféleségét halmozza a divat a kirakatokba, az egyszerűen szédítő. A puhafogásu selymes meleg, nehéznek látszó, pedig szinte teljesen színtelen zseniliarojttól kezdve, a keskeny, cakkos, kockás és ivezett csipkék szélébe díszül beleszövött, nyitott és sodrozott, azután a pillangós és gyöngyrojtig annyira rojtos némely ruha, akár egy spanyol gitánáó! Különös, hogy a ragyogó pillangódisz, ugy egészen, mint részben hímzett ruhákban mennyi ideig megáll a divat kegyében. Már nem is emlékszem hány éve, hogy az a kiválóan színpadi hatásokat támogató disz lekerült a báli-és hangversenyterem parkettjére, és mondhatom, hogy most is pazarul ragyog a szemünkbe. Valóságos szemfényvesztés és lefőz sok finomabb és jobb ízlésű ruhát, kissé hivalkodó pompájával. Színházba, már csak hiába, de nálunk blúzban jár csaknem mindenki. Elvégre nem sok köztünk a kocsin járó boldog halandó. Aztán meg — mi tagadás benne — senki se azért öltözködik, hogy ne lássák — már pedig színházban alig lát* ni az asszonyból egyebet a blúzánál. Legfeljebb ha az Operában, vagy a Király Színházban, a melyeknek a fűtött tágas fényes világított előcsarnokában kellemesen meg lehet egy szép ruhát barátnőink — — épülésére sétáltatni. A színházi blúzok újdonságai a tafotabodros Herkules-zsinórral díszített bársonyblúzok. A hófehér liberti selyemblúz aranyfonállal varrott csipkebetéttel. Angol bársonybíúz, a melynek gallérját és kézelőjét égetett bőr munkával díszített hajtóka ékíti. Házi ruhák vagy kényelmes utazóruhákhoz egy nem igen elegáns, de alkalmas modellt láttam nagy kockás kendőszövetbŐI, a melynek a rojtos széle adta meg a kissé cafatós diszét. Talán nagyon sovány, vagy magas alakon szépen állhat, de másnak nem merném ajánlani, A színházi és báli köpenyek természetesen mind prémesek. Néha egészen egykét sőt háromféle állat bőréből készül, a szine és a visszája meg persze szép selyembéléses. A téli ruhákon ellenben kevesebb a prém. Tán a sok bundagallértól, stólától s egyebektől már a ruhákra nem is jut. Most a farsangra gondol, a farsangra készül mindenki, a kinek le-nőtt, ugyneveíett eis dó lánya van. A karácsonyfákra kivált báli ruha, keztyfí, legyező és vi rág sokaságtól ragyog minden kirakat. Mire ez a levél eljutott olvasóihoz, sokan megkapták már az első báli ruhára valót. Képekről azért is gondoskodtunk minden korbeliek számára, hogy kedves olvasóink farsangi gondját kisebbítsük, örömeit szaporítsuk. Tehát jó farsangot és friss, ridáin boldog ujeszt^ndőt minden kedves régi és uj előfizetőnknek. Ida. # A Divat Újság minden hónapban kétszer jelenik meg. Előfizetési ára nagyon < >ícsó : negyedévre, postán való szétkül- ! léssel, két korona huss fillér. Előfizetni i egcélszerübben a kiadóhivatalba intézett )ostautalványon lehet. A Divat Újság < tiadóhivatala Budapesten, VIII,, a Rökk i Szilárd-utca 4. számú házában van. 1 — Lapunk mai számában egy melléklet van a Liebau & Co udvari szállítók, magtenyésztők, mű- és kereskedelmi kertészektől Erfurt, melyben a nevezett cég, a gazdagon illustrált és tenyésztési utasításokkal ellátott legújabb magyar kiadású fűmagárjegyzékét, lapunk tisztelt olvasóinak ingyen rendelkezésére hocsájtja. Felhívjuk tisztelt olvasóink szíves figyelmét arra, hogy a fenti cég ezer meg ezer elismerő és dicsérőlevéllel rendelkezik, melyekben a tisztelt vevők a példás kiszolgálásért hálás köszönetüket nyilvánítják. — A vármegyék dologi szükségleteinek megállapítása. Gróí Tisza István miniszterelnök, mint belügyminiszter, a törvényhatóságokhoz az elmúlt év utolsó napjaiban rendeletet intézett a vármegyék dologi szükségleteinek megállapítása tárgyában. A rendelet kiadására az adott okot, hogy a minister tapasztalatai szerint a költségvetések összehasonlításánál az egyes vármegyéknél irodai szükségletekre és napidijakra előirányzott összegek között feltűnő nagy eltérések vannak. Így például Biharmegyében, hol a lakosság száma 526,795, a körjegyzőségeké jói, a járásoké 17, irodai szükségletekre 16,266 K. 73 fi lér.. napidijakra 2377 K. addig a 89,217 lelket számláló, 44 jegyzőségge! és 3 járással bíró Mosón varmegyében irodai költségekre a 17,260 K<> napidíjakra 3930 K. vétetett fel mig Hunyad vármegye 302,710 lakosára 94 községgel és 10 járással irodai szükségletekre 8060 koronát, napidijakra 122 K. 92 fillért irányzott elő, ugy hogy irodai szükségletekre a vármegyék egy lakosára eső összeg 3 K. és 19 fillér, napidijak és útiköltségek fejében például Mosón vármegyében egy négyszögkilométerre iK, 15 fillér esik. Ezek a viszás állapotok arról győzték meg a minisztert, — mondja a rendelet, — hogy a dologi szükségletek kielégítést nyerhetnek akképen, ha az irodai szükségletek fedezésére szánt összeg fejenkint 4 fillért, a napidijak és útiköltségek összege négykilométerenkint 30—40 fillért nem haladják meg s ezen kiadások kellő takarékosság mellett legalább ezen határig leszoríthatok. Figyelmeztetnek a törvényhatóságok, hogy raár az 1904. évi költségvetések felülvizsgálásánál ezen szempontok szerint jár el a minisztérium. Ebből az következik, hogy sok vármegye költségvetésének a dologi kiadásokra vonatkozó része uj előirányzat készítése céljából visszaküldetik, — Jó karban levő zongora, kerékpár és többféle bútor jutányos árban azonnal eladó Duna-utca 139. házszám. — Állategészségügy. Muzsla községben a sertésvész megszűnt. = 1900. sgusztos 9-én a strassburgi TJr. Jessen E. egy Parisban tartott kitűnő előadáson rámutatott az észszerű fog- és száj-ápolás fontosságára. Többek között kifejtette, hogy a fogak gondos ápolása elejét veszi a különböző bajoknak és az emberiség érdekében okvetlenül szükséges ezt általában ismertté tenni. Egészséges fogak által elérjük, hogy a gyomor rendesen raűtedik, mi által jó lehet táplálkozni és igy az egészség fentartható és ismét helyreállitható. Mint kitűnő fogtisztitó és épségbentartó sz«r a fogak és száj gondos ápolásara aján'ható a Sarg-féle kalodont, mely egészségügyi tulajdonságainál fogva rövid idő alatt mindenütt nélkülözhetetlen toilettecikknek bizonyult. R DINT. — A Divat Újságból. — Azt szokták mondani, hogy semmi uj sincs a nap alatt —- és ezt mostanában a divatra alkalmazzák. Azt mondják hogy : Liberty ! Liberty muslin ! Liberty bluz ! — láttuk már. Csipke! csipkebetét! csipkegallér ! volt már. Hálószerűén csomózott alapra dolgozott, rojtos végű varrott csipke! valamikor mintha már ezekkel is találkoztunk volna — igaz, hogy ezzel legrégebben. Keskeny szalag ! virág ! tüllbodor, fodor és egyebek — mindezt láttuk már sokszor és ezerszer. utolsó könny. Motto: »Tort rtményi gyász dalához csak e bús refrain talál: Vége.., vígé ... vége már 1« (Poe.) Hideg őszi éjszakába', egyedül ülök szobámba' . . . A kandalló már homályba boritottan csöndben áll. Félszenderben lapozgatva, régi regét olvasgatva. Letűnt idők fénykorába lelkem gyakran visszaszáll S ajkam lázasan susogja a bús danát, régi bár: „Vége . . . vége . . . vége már ! . Eltemetett álomképek, összezúzott, tört remények, Régen kihűlt szenvedélyek szava csengve visszaszáll S a mit rég megholtnak hittem, forrón égő, hő szerelmem — Hamvaiból újra támad, mint reges phőnix-madár, S ajkamon a fölcsendült szó épen lelkemhez talál: „Vége . . . vége . . . vége már! . Hosszan nézek elmerülve, az előttem nyitott könyvbe . . , Undinének története az, mi lelkem előtt jár . . . S mig szemeim tétovázva néznek szét e bús magányba, Bár titkolom, égve, fájva, pillámra egy könnycsepp száll S lehull a könyvre, ép a hol elmerül a hableány . . . „Vége . . . vége . . . vége már! . .** S az a kicsiny ragyogó csepp, mintha társainál fényesbb S fájóbb lenne, ugy sajg, éget! . . égetőbb mindannyinál! . . . Gúny, fájdalom, kéj és bánat, mely belőle felém árad . . . S lelkemben halk sóhaj támad: Hisz' ez az utolsó már!" . . Csüggedten hajtom le fejem, mig a szó szivembe száll: „Vége . . . vége . . . vége már! . ." Letűnt minden ábránd, álom; nincsen semmi a világon Miben lelkem fényt találjon !.. Nincsen semmi .. . semmi már!.. Az utolsó könny is kihullt; s szivem felkacagva vadul Csak ezt a szót hangoztatja, melyben vigaszt nem talál S melyben a pokolnak lángja lelkemen keresztül jár: „Vége . . . vége . . . vége már! . Esztergom, 1903. szept. 17. SIRIUS. Bérezy úr haza jön! Irta: Kállay. Julius másodika ! Atádon, Szakácsoknál nehezen várja a két leány a délutánt. Ma reggel érkezett haza Béla, a Bérczyék Bélája. — Bizonyos, hogy hozzánk jön délután, mondja Ella. — Hovais mehetne ! toldja meg Mariska. Ez a sokat emlegetett Bérczy úr, a kit az egész ház csak Béla úrnak szóllit, komolyan foglalkozik Mariskával. Béla úr jogász, most tette le a második alapvizsgát. Ha jól tudom háromszor ment neki! Szeretik a lányok ! Mariska is, meg az Ella is. S zerencse, hogy a kis Mariskánál nem kell a nagy szeretetet komolyan venni! Hja a Mariska? Szereti az kérem Kováts Gyurkát a patyikust, a esendőrhadnagyot, a Rudi cigányt, . . . mindenkit! Bérc/y urat is halálos szerelemmel! Szegény Ella eleget boszankodik miatta. — Miért nem megy már férjhez a Maci! ! ? A fiúk mind hozzáp;^rtolnak, — a diák koncertre csak őt viszik, engem nem, — neki minden szabad, nekem semmi! Ezt nem mondja, hanem csak úgy gondolja Ella. Tulajdonkép nem is jár még neki udvarló, Szakács Dezsőné Őaagysága — Ella és Mariska kedves mamája — semmi szin alatt sem engedné még meg, hogy Ellával is foglalkozzon valaki; annak még baba való! Mariska ? Az már nagy lány ! Kováts Gyurka a patyikus is ezt vallja, s erősen udvarol bizony Mariska Nagysámnak! Nono! Julius másodika! Vége Gyurkának! Szegény! amint haza tolja Béla úr az orrát, fuss. Egész esztendei hódítása halomra dől. Igazán ! Az a Bérczy fene mód érti! A nyakkendőjét — no csak példának hozom fel, — egész Atádon senki sem tudja úgy megkötni mint ő. No talán a Roserberg ügyvédjelöltje a Váradi Oszkár ! cz. nem számit. Csinos fiú, de mi haszna! Még egy fűszálat sem képezket Mariska kisasszony udvarlói alkotta koszorúban. Ella irigyen nézi a nővérit. Fehér batiszt ruha van rajta, láng vörss őv a derekán, fehér kötény, fekete harisnya. . . . stb. Az a szőke haj, a kék szem, örökké mosolygó fehér fogsor . . . szóval enni valón csinos a kicsike. Mariska babos kék ruhában áll az ablaknál. Az ég tudná, hogy mit néz a túlsó soron olyan mereven. Csinos lány — barna, erős, derékba szabott Médi I Két óra. Hangos kepogtatás s Béla úr, egy kimondhatatlan szinű divatos nyakkendővel bslibeg. Kezet csókol a nagyságos mamának, szép pukedlit vág a lányok előtt; s leül. Szakáss Dezsőné Őnagysága Bérczyné felől tudakozódik, Béla üdvözleteket ad át, s egy iélckzettel elmondja, hogy az idei farsangkor harminchat bált táncolt végig, ennek az Irénnek, annak a Rózsinak és amannak az Irmának udvarolt, — s hogy mennyire unja az egész világot. Ez utóbbit nem hiszik el neki! A mama mindég talál ürügyet, hogy hármasban hagyja a gyermekeket. Csörömpölés hallatszik a konyhából. — Jézusom ! Az a Zsuzsi megint össze-