Esztergom és Vidéke, 1904

1904-04-14 / 30.szám

ESZTERGOM es TIMI A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és c síi törtök ön. JÍLŐFIZETÉSI ÁRAK '. E$é« éyr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Nedved évr* — — — — 3 kor. — fii. Egyei Mám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hovaa kéziratok, előfizetései, nylltterek és hirdetések küldendői: Kossuth Icajos (azelőtt Buda) utca 485. száin. Kéziratot nem adunk vissza. A kisiparosokról. Nemcsak nálunk, hanem másutt is azt látjuk; hogy a kis ipar mai sanyarú helyzete dacára, az önálló kis iparosok száma napról-napra nagyobbodik. Még húsz-harminc év előtt vagyonos, jólétnek örvendő iparosaink voltak. Azóta a pusztulás szemmel látható s ha ezen jelenség okát kutatjuk, nem a legutolsó az iparos-proletárok számának rohamos szaporodása. A proletárság a legtöbb esetben két okra vezethető vissza. Az illető iparos, tanonc korában nem tanulta meg a maga iparát, nem tanulta meg a szükséges fegyelmet, — vagy pedig nem rendelkezik az önálló vállalkozáshoz, munkához szükséges anyagi erővel. Az első éppen azért, mert nem érti mesterségét, a minden foglalkozáshoz szükséges kedv és becsvágy nélkül üzi foglalkozását; a második bár megtanult csinosan dolgozni, az önálló üzlethez anyagi ereje nem lévén, jó munkáját kontár munkálkodásra áldozza, beleszokik a rendetlenségbe, dolgozik pillanatnyi szükségleteinek kielégítéséért, hova tovább mind olcsóbban és mind rosszabbul. Nagyon természetes, hogy az ily iparosok csökkentik a rendes és jó kis iparos jövedelmét, amig maguk alig képesek a családjuk megélhetéséhez legszükségesebb keresményt előteremteni. A régi céhrendszernek oly sok árnyoldala volt, hogy azt bármi uj formában életre kelteni nem lehet. De másrészt a kisiparosok érdekében üdvösnek mutatkoznék, ha az ipar önálló űzését bizonyos feltételektől tennék függővé, mert bizonyos, hogy a mai rendszer' túl sok kontárt nevel. Tanonc korában a mai iparos nagyon keveset van a saját mes-1 térségében elfoglalva s inkább házi | teendőkre és lótás-futásra lesz felhasználva, ugy, hogy midőn felszabadult, akkor kezdi csak tulajdonképen a maga mesterségét elsajá-1 titani. Vannak ugyan kivételek, nagy általánosságban, azonban mégis az előadott viszonyok állanak fenn. Nagyon üdvös volna tehát, ha az önállósításnak oly föltételeit szabnák meg, melyek nem nyűgözik le a szabad, természetes fejlődést, azonban megakadályozzák az iparos-proletárok ijesztő mérvben való elszaporodását. Az önállósításnak feltételéül nem elegendő azt megkívánni, hogy az illető saját mesterségét kitanulta, vagyis hogy felszabadult, — hanem azt is be kellene igazolni, hogy mesterségét érti, hogy a szükséges gyakorlattal s az illető ipar, folytatásához szükséges minimalis forgó tőkével bir. A mai viszonyok mellett kisiparosaink nagyobb része e kettő nélkül önállósítja magát, minek természetes következménye, hogy nem boldogul ; a kereset hiánya s a vele járó anyagi küszködés elkedvetleníti, mesterségét elhanyagolja, egyik napról a másikra él s örül, ha valami szegényes hivatalszolgai állás megszabadítja a nyomortól. Ez az állapot egészségtelen. Megnehezíti a kisiparos osztály megélhetését s megrendíti a kisipar ter-j mékei iránti bizalmat a közönség' körében. A kisiparos észlelhető hanyatlása, a gyári ipar térfoglalása a fentebb vázolt okokra vezethető vissza. A gyári ipar a nyers termékeket és szükségleteit nagyban, tehát olcsón szerzi be, munkaerejét elsősorban a proletár iparosok sorából nyeri, kik az ott divó munkamegosztás mellett, ha a saját egyoldalú munkakörükben nagyobb jártasságra tesznek is szert, iparuk önálló üzésére alkalmatlanokká válnak s minthogy a gyári ipar termékei, ha tartósságra és jóságra nem is képesek a versenyt a kézi ipar termékeivel kiállani, olcsóságuknál fogva mindjobban elterjednek a nagy közönség körében annál is inkább, mivel külső csin tekintetében a kontár kisiparosok által előállított termékeket jóval felülmúlják. Elismerjük, hogy az érintett viszszásságokat ugy szabályozni, hogy a munkaszabadságot tiszteletben tartsuk, a szabadfejlődést pedig ne akadályozzuk, felette nehéz. Mégis, ha a mai viszonyokat szemléljük s rokonszenvvel kisérjük a kisiparosok nagy osztályának küzködését, megérlelődik bennünk az a meggyőződés, hogy itt beavatkozásra, mielőbbi szabályozásra van szükség. Egy a sok közül. Irta: Nagy Renée. Az inspekciós rendó'rtisztviseló'nek telefonon jelentették éjjel tizenegy óra tájban, hogy a Lipótmezőről megszökött ma este egy közveszélyes örült. Ismertető jele ez és ez, sürgős köröztetése kéretik, a neve Barna Sándor. A hivatalnok felirta a jelentést és nyomban intézkedett. Azután vissza ült az Íróasztalához, mert egy sürgős és közérdekű cikket irt a hivatalos lapokba. Felhívta az érdekeltek figyelmét arra a sok züllött alakra, akik naponként ellepik a büntető ügyek tárgyalási termeit. A nyilvános jellegű tárgyalásoknál nincs gondja rá senkinek, hogy kitiltsa őket onnét, azokat a dolog kerülő alakokat, akik ott tanulják ki a törvénynek összes paragrafusait, s aztán ha nem mint hallgatók, hát mint vádlottak jelentek meg, olykor olykor olyan ügyes védő beszédet rögtönözve a nyomorról, a munkanélküliségről, hogy bármelyik kriminálistának is dicséretére válnék. Tekintsen be bárki ezekbe a tárgyalási termekbe, saját szemeivel fog meggyőződni arról, hogy mennyire igaza van annak a köhögős sápadt hivatalnoknak, aki ott irja azt a nagy igazságot a rendőrség íróasztalán, éjfél után egy és két óra között. A tejüveggel beborított gázlámpa fénye szinte glóriával vonja be az előtte levő papirost és mintha mondaná: Te szegény ember, jobb volna ha te is ugy tennél, mint a többi kollegád, hogy lefeküdnél, legalább éjféj után, mert hidd el jó ember, haszontalan fáradtságot csinálsz te most. Az a sok tolvaj palánta ezután is éppen ugy fog tolakodni a büntető ügyek hallgatói között, mint' eddig. A sáppadt ember le is teszi a tollat. | Bizonyosan készen van a cikke. Gondo: san, elégedett arccal rakta össze az. írásait, miközben oda tévedt a tekintete arra a lapra, amelyre a mai jelentést felirta. Barna Sándor, olvassa a feljegyzett nevet, azután gondolkozni kezd, mintha | az emlékei között keresgélne és csak-' ugyan talál is ott egy ilyen nevet., j Egy régi jóbarátját hivták úgy, akivel I azonban már nyolc tiz éve is van, hogy nem találkozott. I De nini, hogy ráillik ő rá ez a leirás.

1 Ej no, — micsoda feltevés, hogy talán ^ ez ő volna. Az ő Barna Sándora bizonyosan ügyvéd régen valahol vidéken, mert oda készült. G-ondolataiból a folyosóról lehallatszó hangos beszéd zavarta fel, mire csak hamar bejött egy rendőr jelenteni, hogy a megszökött őrültet a hajóállomásnál fogták el, aki a királyhoz akart utazni és ingyen jegyet kért, mert ugy mondta, hogy a király majd vissza itéli neki a feleségét. Mindjárt ráismertek, mikor a jegyet hangosan követelte, de különben a ruhájáról is megismerték volna. Alázatosan kérdezi a rendőr, hogy további intézkedésig mit csináljanak vele. Vezessék be hozzám és ketten maradjanak mellette. Kevés idő múlva előtte állott Barna Sándor az intézet kék és fehér csikós ruhájában, csak egy fakó, meleg sál volt a nyakán. A hivatalnok megdöbbenve nézett rá, mire a bolond hangosan felkacagott és oldozni kezdte nyakáról a fakó sált. — Szervusz Béla ! mondta kedélyesen, mégis igazuk volt ezeknek az uraknak, hogy jó emberek közé hoznak. Köszönöm, köszönöm veregette meg a vállát az egyik rendőrnek. Aztán megölelte a bámuló hivatalnokot és összevissza csókolta. — Te, te Sándor hát csakugyan te vagy. I — Én vagvok kedves barátom, látod I azt mondják, hogy én bolond vagyok, pedig rögtön megismertelek, mert hej ! ugye, hogy milyen sok jó napot töltöttünk együtt? Hát itt laksz ebben a szép nagy házban . . . ? Nekünk is szép nagy házunk volt, amikor még ügyvéd voltam. Hát most már nem vagy ügyvéd Sándor ? Nem, most semmi se vagyok, de mindenuap várom a kineveztetésemet, folyamodtam többféle állásért. Most is a királyhoz akartam éppen utazni, hogy az csináljon már igazságnt ebben az én ügyemben, mert hogy ilyen szerencsétlen lettem, még a feleségem is elhagyott, de ezek a jó urak azt mondták, hogy nem illik ilyen öltözetben a király elébe menni, az édes anyám is mondta azt, de én rá se hallgattam, de most már belátom, hogy igazuk van. — Az édes anyád is Pesten lafcik Sándor ? — Dehogy! Ö otthon lakik, ahol régen. En az este utaztam el hazulról és olyan bolondot tettem, hogy semmi ennivalót nem hoztam magammal. Az édes anyám pedig egyre kinált, most már jól esnék, mert tegnap dél óta még nem ettem.