Esztergom és Vidéke, 1903

1903-03-05 / 19.szám

Esztergom, 1903.

XXV. évfolyam. 19. szám.

Csütörtök márczius 5.

es

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

Meójelerjik Vasárnap és csütörtökön,

JlLŐFIZETESI ÁRAK I

évr — — — — 12 kor. — fii.

Fíl évre — — — — — 6 kor. — fii.

Negyed évre — — — — 3 kor. — fii.

E^yes »ám ára: 14 fi!.

Felelős szerkesztő :

Dr. PR0K0PP GYULA.

Laptulajdonos kiadók :

Dr. PROKQPP GYULA és BRENNER FERENC.

Böjti elmélkedés.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiitterek és hirdetések küldendők Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 48o. szám.-jH Kéziratot nem adunk vissza.

sorsa iránt érdeklődőket, hogy kitartó, vállvetett munkával, lássa, jobb sorsa érdemes városunk virradni egy szebb jövőnek hajnalát.

— en.

A társadalom kötelessége.*)

Fejlett ipar egyszerre sehol sem állott elő. Az előhaladottabb nyugati államokban is az ipar csak lassanként, fokozatosan emelkedett, erős állami támogatás és a fogyasztó közönség kitartó pártolása mellett mai magas fokára. A szomszéd Ausztriában is több mint 150 esztendő kellett ahhoz, hogy mai vívmányaihoz jusson. Pedig az állam- hatalom nagymérvű anyagi és erkölcsi támogatását élvezte. Mária Terézia minden igyekezete oda irányult, hogy az osztrák tartományok gazdasági előmenetelét biztosítsa. Bizalmas megbízottak által külföldről gyárosok és munkások letelepedését biztosította. Nagy számmal jöttek be franciák, angolok, sváj- :iak, németek és németalföldiek.

*) A »Honi ipar« legutóbbi számából vesszük át <íagyfalusi Fekete Gábor kolozsvári kir. ítélőtáblái ■lnöknek hazafias és tanirlságos cikkét, okulására

Az „Esztergom és fiié" tárcája,

Olympia kisasszony.

Irta: COPPÉE,

Olympia volt a kisasszony neve, s már vagy tiz éve trónolt a vasúti kávéház kasszájában.

Ez a mythologiai név rendkívül illett az ő felséges szépségéhez. Magas keble és széles vállai büszkén tűntek ki a cukros-tálcák s az ezüst-kanalak által képezett oszlopok közül; a háta mögött levő tükör pedig szép gömbölyű nyakát sugározta vissza.

»Teremt ucscse, szép kis barna!« gondolta magában nem egy commis voyageur, aki az éjfél utáni gyorsvonatra várván, a kávéházban sörözött; s mialatt átvette a pincértől a visszajáró apró pénzt és meggyőződött arról, hogy nem vertek a nyakába pápai pénzeket, szenvedélyes pillantásokat lövellt a kasszában ülő istennő felé. Az istennő pedig nyugodtan és Üzletszerűen mosolygott, de azért a commis voyageur egész éjjel, összekuporodva a waggon- ban, a termetes perszonáról álmodozott, az ő sas orráról, junói szemeiről és óriás leányos csöndes arcáról.

De Olympia szépsége nemcsak a futó vendégekre hatott ; sokkal tartó- sabb csodálatot is keltett, melyet nem zavart meg a kapus hangja : »A gyorsvonatra tessék beszállni!« Mert a kávéháznak törzs-vendégei is voltak. A külvárosi polgárok egy része itt húzta ki az estét újságolvasással és kártyázással.

Nagyobbára nagyon csöndes emberek voltaK : hivatalnokok, magánzók, kereskedők. Némelyek — a legrégibb és leghűségesebb törzs-vendégek — tiz év óta látták fejlődni és őszintén szólva — kö- véredni a kasszirosnőt a kassza mögött. Szinte családiasnak tetszett nekik Olympia kisasszony zengzetes alt hangja, amikor a pincérnek parancsolgatott.

De mindazokban a pillantásokban, amiket ezek az urak a szép barna leányra vetettek, szerfelett sok tisztelet fejeződött ki. Mert ime, már három kávés alapította meg szerencséjét a vasúti kávéházban Olympia nagybecsű támogatásával, akinek a három császár alatt szolgáló Metternich sorsa jutott osztályrészül ; és a boldog limonádésok mind elragadtatással és dicsérettel emlékeztek meg vendégeik előtt a szerencsehozó kassziros-nőről.

»Nagyon tisztességes leány ... és kitűnő gazdasszony.«

így trónolt ő tiz év óta a pénztárban, csodálva és tisztelve mindenkitől. Volt benne valami királynői és szűzies vonás. Néha egy törzsvendég közeledett a kasszához, és níhlny udvarias szót intézett a csinos barnához. De e tisztelet sugallta társalgás mindig csak általánosságokban mozgott. »A napok már hosszabbodnak«, vagy »Ma nagyon

hideg van«, ezek voltak azok a szavak, amelyekre Olympia rendszerint hasonló elmésséggel válaszolt. Valljuk be őszintén a dolgot: Olympia megfélemlítette az embereket. Soha egy vendég meg se kísérletté, hogy ennek a márvány- keblü hölgynek udvaroljon. Mert senki még nem látta őt a kasszán kívül. Ha történetesen falábon járt volna, arról senkinek sem lett volna tudomása.

Abban a felfogásban, hogy Olympia hajlott orrával, osztrák ajkaival és arisztokratikus fejhordásával Maria-Antoi- nettehez hasonlít, a vasúti kávéház összes kártyajátékosai osztoztak. Csakhogy ez a felfogás már régibb keletű volt. Hány éves is lehetett Olympia? Harminckettő’. Mondjuk harmincöt. Arca már kissé duzzadt volt s tokája igen figyelemreméltó módon fejlődött ki. Ha a törzsvendégek már minden áron királyi hasonlatosságot akartak a kisasz- szonyban felfedezni, mért nem hasonlították össze XVI. Lajossal, akire kettős állával és bourbonos profiljével leginkább emlékeztetett.

j Hogy Olympia kisasszonynak van-e szive, azt senki sem tudta, mert e kérdéssel még senki sem foglalkozott.

És a rettenetes összepréselt fűző alatt mégis csak szív dobogott ; pedig még hozzá mily érzékeny, gyengéd szive volt a szegény leánynak ; s ime ez a szív egy szép napon — fájdalom már későn 1 — éledni és dobogni kezdett.

Aki ennek a csodának tudtán kívül

Ezeknek széleskörű szabadalmat és kedvezményeket adott, nagyobb j pénzbeli segélyben s gépek beszer- j zésében részesítette. Ez az osztrákokban is felkeltette a vállalkozási | kedvet, különösen a főnemességben i s csakhamar megindult az ipari fellendülés. A keresk. testületek utján j évenkint egy millió forint segély j állott a vállalatok rendelkezésére, ami akkor óriási segítség volt.

De emellett a belföldi ipar megerősítésére már 1749-ben császári rendeletet adott ki, mely megtiltja külföldi szövetek behozatalát s 200 arany büntetéssel sújtja azt, aki jobbfajta idegen szövetből csináltat uj ruhát, azt a szabót pedig, aki külföldi szövetből készít ruhát, iparjogositványának elvesztésével és három havi börtönnel bünteti. II. József császár 1784-ben az iparpártolás hatályosabbá tétele céljából anyjának fönnebb említett császári rendeletét újabb rendelet kibocsátásával erősítette meg s mikor 1786-ban a klastromokat föloszlatta, a követségekhez körlevet intézett, amelyben a klastromépületeket fölajánlotta teljesen ingyen, külföldről letelepülő iparosoknak, még más állami kedvezmények kilátásba he lyezése mellett, aminek rendkívül.

oka volt, az mindennap este nyolc óra felé jött a kávéházba. Huszonkét, huszonhárom évesnek látszó halvány fiatal ember volt a csoda oka, aki nagyon szegényesen, de tisztán öltözködött, a hóna alatt bőrtáskát hordott s tél közepén is vékony felöltőben és szürke nemez-kalapban járt. Ezzel a naprongálta kalappal nagyon szépen és kedvesen tudott köszönni, ha a kassza mellett elment. Rendesen a legcsöndesebb sarokba vonult, megrendelte szerény vacsoráját, tollat és téntát kért, a táskájából könyveket és papirost vett elő és olvasva, írva, közbe a szótárt forgatva, teljesen elmerült a munkájába, melyet éjfél előtt nem szokott abbahagyni.

Nyilvánvalóképpen takarékosságból dolgozott ez a megrögzött munkás éjjel a kávéházban. Ha otthon maradt volna, bizonyára többet költött volna fűtésre és világításra, mint a mennyit kitett a vacsorája és a pincérnek adott négy sous borravaló.

— Ha csupa ilyen vendégem volna .. . mormogá egy hét múlva a kávéház-tu- lajdonos rossz kedvűén az egyik dominó-játékos mellett pipázgatva, kinek épp az imént bölcs tanácsokkal szolgált.

De Olympia kisasszony nem gondolkozott oly szűkkeblűén, mint a gazda és dacara az ő tartózkodó magaviseletének nagyon gyakran fordult nagy és szép junói szemeivel az uj törzsvendég felé.

A pincérektől megtudta az illedelmes és mértékletes fiatal ember történetét

márc. 3.

A szokás hatalma nagy. Társadalmunk minden osztálya hódol ennek a farsangi évadban.

Ha a közelmúlt farsangon végig nézünk, ha a mulatságok számát, látogatottságát, a hangulatot tekintjük, látjuk, hogy a szokás hatalmát megtörte valami, az általános anyagi gondokkal való küzdés. Az a régi jókedv, az a vidám hangulat eltűnt, s helyét a közöny, a fásultság váltotta fel.

Mindnyájan tudjuk, érezzük ezt. A mulatozás ideje elmúlott, felváltotta azt a komoly munkának szaka. Munkára tehát!

Az impulsust megadta már főispánunk, a sor most rajtunk van.

Szervezkedjünk kitartó munkára, hogy megmentsük azt, mit megmenteni kell, lehet. Alkossunk, teremtsünk jövedelmi forrásokat, hogy

megmentsük önmagunkat attól a fenyegető pusztulástól.

Ne féljünk attól a munka programtól, kezdjük meg egyszer már az első kapavágást. Hány égető kérdés vár megoldásra, melynek ügyét előbbre vihetnénk.

Ott van a vízvezeték, a csatornázás, a pénzügyigazgatóság, a kis Duna kikotrása, téli kikötő, főreáliskola, gyermekmenhely, halastó, gyárak ide telepítése, a túlsó járási járásbíróság, a törvényszék, az idegen forgalom emelése és sok más kérdés, melyek közül csak egynek is megoldása, kiszámithatlan előnyökkel járna városunkra.

Ott van a szegényügy rendezése, a házi ipar meghonosításával stb.

Ismerve polgármesterünk munka- képességét, rátermettségét, hozzá fordulunk kérő szavunkkal, tegye meg a lépéseket a nagy munkára, gyűjtse maga köré a város ügyei,