Esztergom és Vidéke, 1903

1903-03-01 / 18.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. M e älcicáik Vasárnap és csütörtökön. Щёп ért — Fel érre — Nagyed évre ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I — — - 12 kor. - fii. - - - - 6 kor. - fii. _______ 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek ós hirdetések küldendőt Kossuth Ix^jos (azelőtt Buda) utca 485. szán}. Kéziratot nem adunk vissza. szo Esztergom, febr. 28. Uton, útfélen halljuk emlegetni, hogy a villám világításra vonatkozó ajánlat mily felette jutányos és, hogy a kínálkozó alkalmat elszalasztani vétek lenne. A »Hazai« ajánlata nagyon is tetszetős volt és a vagyoni garan­tia kérdése mellett talán épp na­gyon is tetszetős volta volt az, mi a bizalmatlanság bizonyos nemét keltette az ajánlat iránt. Legújabb ajánlatként a Gans cég beadványa fekszik előttünk, mi eddig a legelfogadhatóbb, mert nagy körvonalakban vázolva az ajánlatot, tulajdonképen abból áll, hogy a város 50 éven át fizeti azt az összeget, amit jelenleg évente fizet a közvilágításért, amely annualitásért kapna 50 éven át közvilágítást s ötven év elmultán tulajdona lenne a telep anélkül, hogy arra bármit is reá kellene a városnak fizetnie. Eltekintve attól, hogy ezen jutá­nyosnak látszó ajánlat a gázzal szemben nemcsak nem jutányos, de nem. Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája, I. Csak ugy hivták Régi néni! Trafikja volt az utca szögletén. Sze> rettünk hozzá járni, mert szép szivaro­kat árult, de még szebb volt a leánya, a szép Riza. Régi néni csak imádkozott, egyre­másra forgatott hátulról előre a nagy imakönyvben. Vastag lencséjű szemüve­gét csak akkor tette le, ha elhagyta az ájtatosságot. De alig tartotta lenn, mig megtörülte, már ismét csak az orrán nyugodott. Féltette a szép Rizát, de volt is mit félteni. Oly jó nevet szerzett az üzlet­nek, hogy midőn haza jött két oly nagy volt a forgalom, mint annak előtte. A fiatalságot mind oda csalta moso­lyával s ezek vigan beszélgettek vele, örömmel váltottak egy-két szót. A gimnazisták is megegyeztek, hogy Rizácska kedvéért is ott fognak vásá­rolni. Az üzlet igy igen jól jövedelmezett. Régi néni azonban nem örült! Ő nem bánta volna, ha veszt is, csak kevesebb tiszt és fiatal ember látogatná. Félt s rosz szemmel nézte, hogy az ifjúság oly sokat jár-kel s áldogál az üzlet előtt. sőt drága, egy nagy hibája van, s ez az, hogy ezen jutányossága mellett egyenlően jó közvilágítást nem nyerünk. Egy-két ponton, hol ívlámpák lesznek, a világosságból nagyon is ki fog jutni, rovására azonban az izzóknak, melyek fény­ereje nem közvilágításnak való. Jó és olcsó közvilágítást, egyedül j csak a gáz adhat, de e mellett, mint magánvilágitás is szebb és j olcsóbb a villámnál, mit a tapasz­1 tálat igazol. Érthetetlen mégis az, hogy mi­dőn a jobb és olcsóbb világítást keressük, a kevésbbé jó és drága világítás mellett harcolunk, a város és önmagunk kárára. S hogy ez megtörténhetett, ezért egyenesen a világítási bizottságot vádoljuk, mely nehéz feladatának egyoldalulag felelt meg. Mandátuma az volt, hogy az el­vileg már elfogadott gáz világításra vonatkozó előmunkálatokat készítse el s egy kész propositióval lépjen a plénum elé. S mit látunk ? azt, hogy dacára Eltiltotta Rizának, hogy nem szabad csak öreget kiszolgálnia, majd egészen elzavarta, hogy a szobában foglalatos­kodjék. II. Régi néni már nem volt fiatat asz­szony. ötven év nyomta a vállát, megártott neki a munka. Hiába egymaga nem birt oly sok embert kiszolgálni. Hisz azok a mi haszna deákok há­nyan voltak s hányszor vettek gyújtót egy krajcárért, vagy toilot, hogy láthas­! sák a szépségéről oly igen emlegetett Rizácskát. j I Sok idő telt el, mig lefeküdt ; nehe- i zen vált meg az üzlettől. Napokig ott görnyedt nagykendőbe takarva a szíva- j ros ládán, de a betegség végre is erőt j vett rajta s leánya került az üzletbe. j Mig feküdt kétszeres buzgósággal j imádkozott s kérte Rizát, hogy vigyáz­zon magára. A boltba nyiló szoba ajtaja mindig tárva volt s ugy lesett; ha kissé hosz­szabb ideig nem nézett be, már kiszólt rekedt hangján — Riza 1 Riza! Ebben az időben érkeztek meg a szi­nészek is. Kassáról jövet útba ejtették e városkát és vagy két hétig tartottak előadásokat. A sok vendég között lassan megje­lent egy fiatal színész is, ki a suhancok szerepét szokta játszani Thália templo­mában. annak, miszerént a tanulmányozás, a közvetlen tapasztalat alapján je­lentéseiben mindenkor a gáznak ad úgy olcsóság, mint fényerő tekinte­tében előnyt a villámmal szemben, egyszerre gondolt egyet, s meghó­dol a villám előtt. A körültekintés, a párhuzam vo­nás helyes, de nem a rideg egyol­dalúság. A bizottság ingadozó eljárását he­lyeselnünk egyáltalában nem lehet. Tiszta és közvetlen meggyőző­dése szerént a városra előnyösebb a gáz volt, s mégis a villamos ér­dekeltség által szított lelkesedés megnyilatkozása képes volt meg­győződésétől eltántorítani. Ne vegye zokon a tisztelt bizott­ság há önzetlen és valóban nagy fáradozásaiért a kritika gyakor lásával hálátlanok vagyunk, de is­merje be, hogy megbízatásától messze eltért. A helyes eljárás az lett volna, ha mandátumának megfelelőleg és tapasztalatain alapuló meggyőződése mellett dacára, minden mesterkélt Ifjú volt, úgyszólván a társulat gyöngye. Milkónak hivták. Gyakori látogatója lett a kis kereske­désnek és Riza közlékenyebb volt hozzá, mint a régiek bármelyikéhez. Melegen szorított kezet az ifjúval, ha jött s szemeivel kisérte, ha távozott. Milkó látta, hogy Rizácska szives hozzá, de eleinte készakarva se vette észre. Csak midőn többször is rosszul 1 adott vissza pénzt, ekkor ő is élt eszé­vel s hajlott szivére. Ha találkoztak, a leányka vállig pirult s ha Milkó távozni készült kézszorítással tartotta vissza. Eddig sohasem lehetett látni a bolt aj­tóban, most már oda is kiált s úgy várta, mikor megy próbára. Régi néni lassan fellábolt bajából s átvette uralmát a kubák és portorikok között. Leánya örült ennek legjobban. Alkalma nyilt hosszabb beszélgetésre. Anyja nyugodtabb lett, jobb szerette, ha Riza tova volt valamelyik rokonánál. A leány sűrűn kezdte látogatni Izsá­kokat, kiknek tőszomszédságában lakott Milkó. Utjokban rendesen összetalálkoztak. Riza véghetetlen szerette már csak azért is, mert színész volt. Hisz azzá lenni neki is volt hajlama s hangja szé­pen csengő. Sokat ábrándozott ő erről s beszélt pár évvel ezelőtt, midőn még náluk is volt szállás egy két színésznő számára, villamos áramlatnak, állást foglalt volna, mi nem zárta volna ki azt, hogy a villamvilágitást is ne tanul­mányozza paralel, mert feladata nem az volt, hogy az itt ott felhangzott közhangulat előtt meg­hajoljon, hanem, hogy a közhangu­latot ő csinálja, tapasztalatain ala­puló realitásával, a választást, a képviseletnek tartván fenn. Választásról most szó nem lehet, mert hisz mi között válasszon a képviselet, mikor előtte csak egy, a villamos ajánlat van ? A villámra vonatkozólag határo­zott, kész és konkrét ajánlat, terv van, mig a gázra vonatkozótag, semmi. S ez oka annak, hogy a gáznak kétségtelen, de kézzel fog­hatólag nem illustrált előnyeit a nagyközönség nem ismeri. Helyes és egész munkát a bizott­ság akkor végezne, ha a gázra vonatkozólag is' kész propositiót, ter­veket, ajánlatot mutatna be, hogy tisztán lehessen látni, mert addig mig ez meg nem történik, birála­de anyja hallani sem akart a komédiás éleiről, mikor az üzletből kényelmesen [ megélhettek. j j Most ezek az elhomályosult ábrándok ismét felújultak lelkében. Színésznek lenni s még Milkóval együtt, ez a kettő magában rejtette a világ összes boldog­ságát ! Ha Milkó kérdezte — szeretsz ? j A szép leány lánggal rebegte : j — Szeretlek! — s önként jött ajkára ] — örökre . . . I Riza a nők azon kasztjához tartozott, I kik heves lángra lobbannak, ha feltalál­ják a képzelt alakot, ideáljukat, és meg­öli őket a sziv. j Sokszor mondta — Mindent érted 1 ' Mindent! . . . III. Nem csalt Riza, midőn e szavakat rebegte ; a biztost felcserélte a bizony­j talannal. A boldogságot a boldog­: talansággal. Erővel kereste a küzdést, . önmaga nehezítette meg életét . . . Egy reggel, midőn meglátogattam Régi nénit, a boltiasztalra borulva zoko­gott, jajgatott. Nagysokára birtam csak kivenni szak­gatott beszédéből, hogy Riza elhagyta s nem tudja hova lett. I Sokáig búslakodott az öreg Régi s I ezután még többet imádkozott s gyá­\ szolt. 1 Egészen magára lett hagyva, egy ide­! gén leányt fogadott fel kisegítőnek. Iz „Esztop is Vidéke" tárcája

Next

/
Oldalképek
Tartalom