Esztergom és Vidéke, 1903

1903-02-05 / 11.szám

Kochnak ez a kijelentése nemcsak szakkörökben, hanem a nagyközönség köreiben is nagy föltűnést keltett, mely az utóbbi időben már szintén megszokta volt az emberi tuberkulózis egyik forrását az állatok tuberkulózisában keresni. A Koch-féle kisérletek eredményei nem jogosítanak föl azonban ilyen messzemenő következtetések levonására. A kisérletek ugyanis csak azt mutatták ki, hogy az emiitett háziállatokra a gyöngykór bacillusai jóval erősebb megbetegítő hatást fejtenek ki, mint az emberi tuberkulózis bacillusai és éppenséggel nem nyújtottak fölvilá gositást arról, hogy a kétféle bacillus miképpen viselkedik az emberi testtel szemben. A kísérleti eredmények nemcsak nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy a gyöngykór veszedelmes lehet az emberre nézve, hanem azok alapján az a fölfogás sem jogosulatlan, hogy a gyöngykór bacillusai épp úgy, mint a háziállatokra, az emberre is erősebben megbetegítő hatással vannak, mint az emberi tuberkulózis bacilusai. (Folyt, köv.) „ A gazdasági egyesületiből. Mint már előre jeleztük, e hó i-én két helyen tartatott gazdasági népies előadás. Ny.-Ujfalun Vaszary Gyula uradalmi intéző beszélt a földmivelésről, a trágya kezelésérőlés értékéről. Az iskola zsúfolásig megtelt hallgatósággal. A község összes intelligens eleme, élén az esperes plébánossal élénk érdeklődés mellett hallgatta a tanulságos előadást, melyből nem csak a kis-gazda tanulhatott, hanem a nagyobb látkörrel biró gazda is A második előadás Dorogon volt. Figyelemmel a magyar nyelvet tökéletesen nem biró öregebb emberekre, német nyelven adta elő Székely Henrik városi állatorvos szakszerű előadását a háziállavább, jól tudta mi történt, aztán neki indult az erdőnek, megnézni loptak e sok fát az éjjel, és hány vadorzónak a nyomait fedezi fel a hóban? Egyet már felfedezett, verje meg az Isten! — Nézd csak öregem, mondta megint nagysokára az asszony. Eredj el kérlek arra az ispán lakása felé, jól emlékszem nincsen függöny az ablakán, belehet látni a szobába, eredj el édes öregem, hátha megláthatnád azt a lányt ! Az öreg mormogott valami mentegetőzés félét, rossz időről, hamis kutyáról, hanem azért mégis elment. A hideg szél egyre szórta kavarta a havat s az öreg kerülő egyre törülgette útközben a szemeit. Ha valaki kérdezte volna tőle miért sírsz öreg ? Azt felelte volna, sir az Ördög, a szél belefújja a szemembe a havat, azt törülgetem ! Pedig sirt keservesen, mert eszébe jutott az a gazdátlan íehér koszorú, a miből nem lesz menyasszonyi koszorú soha. Midőn másnap reggel az ispán ur kitekintett az ablakon, felismerte a hóban a kerülő nagy szeges csizmáinak nyomait, s mikor azok a nyomok azután is minden reggel ott voltak a hóban, egyszer megmutatta Katicának is. A leány a kinek az arca akkor már nagyon halvány volt, sirva fakadt a nyomok láttára, és csak anyit mondott: — szegény jó öregeim, nem sokára vissza megyek én hozzátok! tok ragadós betegségeiről s azok elleni védekezésről. Az előadás igen látogatott volt s tanúbizonysága annak, hogy népünk érdeklődni tud minden iránt, miből tanulhat, ha erre figyelme a vezető elemek által helyes módon fel lesz hiva. Legközelebb, e hó 8-án Párkányban, Pilismaróthon, Bajóton tartatnak a népnek előadások. Farsang. Tiszti jelmezestély. A farsangi krónikák évkönyveiben, messze, évekre visszamenőleg kellene lapozgatnunk, hogy egy oly fényes lapot találjuk, mint amilyenen a krónikás, a 76 osok jelmezestélyét megörökíteni fogja. Örökké feledhetlen marad az! Elegantia, finomság, jó izlés, látogatottság, fesztelen, vidám hangulat, s mindegek koronája, a teljes siker jellemzik azt. Felérve a lépcsőn, egy előszobába lépünk, melynek szövettel bevont falai között, a rendezők gárdája sürög forog, várja az érkezőket. A terem bejárójánál táncrendeket osztogatnak, Külön a nőknek ; külön a férfiaknak. Beljebb lépve, Petri Győző kapitány, a figyelmes rendezőség még figyelmesebb lelke tűnik fel, a tisztikar régi egyenruhájában, fehér, testhez álló kabátban, fehér sinórzattal nadrágján. Az ő, mint fáradhatlan hadvezér ügyes kezébe futnak össze a rendeгés minden szálai, kinek az érkezők mindenikéhez van egy nyájas szava. A terem ez alkalomból rózsaszín és fehér szövet diszt öltött. Szemben az ajtóval egy póstaszekrény áll, hogy elnyelje a tréfás és elmés tartalmú levelezőket, melyeket a rendezőség kézbesit folyton a jelenlévőknek. A bal sorokban Ámor ütött sátrat, melynek összes bútorzata egy kis ülőke, melyen ketten foglalhatnak helyet. S mig a terem Ízléses díszítését nézzük, sorba vonulnak fel a jelmezesek, nagy részük álarcban. Hogy általános képét adjuk a gazdag látványosságnak, egy kaleidoszkóp elé állítjuk olvasóinkat. A kép a csillagos éjszakát ábrázolja ezer meg ezer csillagjaival, mellyek között kettő ragyog kiválóan szépen. Hosszúra nyújtott m esszelátó val kezében keres, kutat egy csilagjós, s a kettő közül egyikben meg is találja kit keresett, az ő csillagát. Lassan virradni kezd, s a hajnalka színpompájában gyönyörködik szemünk. Egy másik kép a szabad természetet tárja elénk, melynek ölén szebbnél szebb virágok nyílnak. Itt az akác, ott az orgona, amott egy pipacs, majd a cseresznye. A növényvilág csodáiból, az orchideák ezernyi fajából is látunk egyet diszleni. Egy gyorsrajzoló épp azt a jelenetet veti a papírra, amint egy angol kir. herceg egy vadrózsát tép le, hogy kebelére tűzze. Két apród lepkéket üz. Az egyik egy aranyosat, a másik egy kedvesen pajzánkodót. A messzi bői egy fess postilion d'amour tra-rája hangzik fel, s megrezzenti egy ábrándos kis bebe szivecskéjét. A képzelet a régi Wient tárja elénk, melynek mult század elejebeli viseletében, négy kedves alakítást látunk, a háttérben egy ó-német komoly ábrázatával. A fokozódó érdeklődés gyorsan pergeti a százszor szépet varázsoló ördöngös masinát s gyors egymásutánban vonulnak el előttünk; Lujza királynő elegáns alakítása, egy feltűnő szépségű cigánynő, az ő páratlan eredetiségével, egy daliás par force lovas, egy tűzről pattant (hölgy) kéményseprő, Carmen kecses alaki tása, __egy kedves Satanella, majd két bohóc. A tüzesvérűek hazáját egy don képviseli s egy kedves kis senora, kikhez társul szegődik egy elegáns bikaviador. Egy kedves és általános tetszést keltő Arlecchino, egy fess Pierette, majd egy ábrándos florenci nő, Itália kéklő ege alá varázsolnak. Anglia indiai gyarmatait egy princesse egyénesiti. Egy hosszú copfos kinai figyelmeztet arra, hogy a népviseletek csoportja jön. Itt egy szépséges bosnyák leányzó, amott meg egy fess elszászi, egy zseniálisan öltözött (hölgy) dratostót, kiknek társaságában, egy basát, egy törököt, egy tirolit, egy jól festő csikóst, egy Mária Terézia korabeli lovagot, majd két gigerlit látunk. Megelevenül a kép egy cukrászinas közeledtére, kinek ruhája cukorkákkal van teleaggatva. Minden kéz feléje nyul, hogy" megfosszák díszétől. Végezetül pedig egy pajeszoshandlé leselkedik hosszú ^aftánban, hogy mi van eladó. S mig a változatos képben gyönyörködünk, megszóllal a zenekar harsonája, s lovag Schönefeld Gusztáv parancsnokló ezredes a terembe lép. Os szemosódik a kép s mind az, mit láttunk, a maga valóságában tárul eUnk. Szebbnél szebb, pompásabbnál pompásabb jelmezesekben gyönyörködik szemünk, kik meglepően hűen és eredetien alakítják azt, mit képviselnek. A jelenvolt jelmezesek névsorát a következőkben adjuk. Leányok : Berzeviczy Flóra — Vadrózsa. Burián Böske — Harlequin. Blaskovics Ida — Drótostót. Eggenhofer Györgyike (Táth) — Akácvirág, Geiger Ilonka (Nana) •— Orgona. Grósz Margitka — Cseresznye. Kersch Etelka — Csillag. Klein Margit (Győr) — Lepke. Müller Nellike (Süttő) — Hajnalka. Nagy Örzsike — Alt-Wien, Nedeczky Örzsike — Lepke. Novak Janka -— Gyorsrajzoló. Reviczky Örzsike — Alt-Wien. Saághy Malvin — Spanyol nő. Seyler Margit — Orchidea. Seyler Gizike — Bebe. Szecskay Vali — Postilion d'amour. Szecskay Margit — Bosnyák lány. Turek Mici — Kéményseprő. Usztanek Margit (Csenke) — Fantasie. Vancsó Annuska (Szöigyém) — Pipacs virág. Asszonyok: Bonn Gusztávné — Pierrette. Buchs Aladárné;— Florenci nő. Ernst Dezsőné (Dorog) — Csillag. Häuser Károlyné — Alt-Wien. Istvánffy Elemérné — Ált-Wien. Kersch Férencné — Csillagos éjszaka. Kucsera Hugóné — Lujza királynő. Kulcsár Károlyné — Carmen. Petri Győzőné — Cigánynő. Dr. Perényi Kálmánné — Satanella. Póka Dezsőné — Elsasi nő. Schmidt Károlyné (Bpest)- Indiai princesse. Urak. Adamecz Károly — Apród. Bartunek József — Török, lovag Höffern Robert — Par force lovas. Janovszki Lajos — Pierrot. Jekeli Frigyes — Bajazzo. Krizs Otto — Gigerli. Magyaräsz Béla — Csillagjós. Mayer Adolf — Zsidó. Mélán Alphons — Cukrász, Muntian György — Csikós. Nóvák Emil — Bohóc. Petrovics Aristides — Alt-Deutsch. Prager Hugó — Page. Sonner Lajos ifj. (Budapest) — Angol kir. herceg. Schmidt Károly (Budapest) — Basa. Schuhmacher Miksa — Spanyol bika viador. Thuner István — Spanyol. Topolinszki Kázmér — Gigerli. Waldkirch Frigyes — Mária Terézia korabali viseletben. Winter Ottó — Kinai. Wappel Rezső — Tiroli. Minden szem a jelmezesek érdekes csoportozatára irányul. Megindulnak a találgatások, ki lehet ez, kit rejthet az az álarc. S mig az első tánc után megtörténik a leleplezés, addig egy eleven, fürge bohóc az éjféli órákig tartja kíváncsiságban a jelenlevőket, s csak akkor tudjuk meg, hogy az a mulattató, ügyesen mozgó, szellemesen, társalgó bohóc : Nóvák Emil, a budapesti állatorvosi akadémia hallgatója. Érdekes látványossága volt az estnek a cotillon, melyet Petri Győző kapitány rendezett. A mulattató jelenetek között a maga eredetiségével tűnt ki az, midőn Csukássy Etelka és Udvardy Zsiga léplek a terembe s egy kék szalagnál fogva vezettek be egy hatalmas doggot mely egy virágokkal díszített miniatűr kocsit húzott maga után. A kocsi mellett haladt Petri Győző, ki az abban felhalmozott cotillon jelvényeket és élővirágcsokrokat osztogatta szét. Egyszerre csak két tábor, a hölgyek és urak tábora állott szemben egymással, s adott jelre a zenekar producálta puskaropogások és ágyudörgések közepette megindult az ellenséges táborok között a bombázás, a confetti dobálás. A pokoli zűrzavaros harci zajban, szinte elsőtétült a terem az explodált bombák sűrűn hulló töltelékétől. A csatárotokat egészen elborította a szines eoníetti, s a terem padlóján garmada számba hevert a bombák apró szilánkja. Frenetikusán vidám hangulat töltötte be a termet, midőn az éjféli pihenő után egyszerre csak Pali-Géza száraz fája a talp alá valót húzta rá. A második négyes után újból érdekes képet öltött a terem. Lenn újból a confetti járta, mig a nézők erkélyéről megindult a kigyó hajítás. Tarkabarka végnálküli papír fonalak kígyóztak a légben, melyek a vígan lejtő párok körül fonódtak, s össze vissza fonták azokat — talán egyet kettőt örökre is. A négyeseket 70 pár táncolta. A jelenvolt nem jelmezes hölgyek névsorát a következőkben sikerült egybeállítanunk : Leányok: Csukássy Etelka, Daubek Ella, EndrŐdy Ilonka (Muzsia,) Högyészi Erzsike (Sopron), Hübschl Örzsike, Kram Irén (Párkány), Saághy Agatha, Szv'oboda Kornél, Usztanek Szidi (Csenke), Vimmer Ilonka (Csém). Asszonyok : Berzeviczy Józsefné, Burány Ernőné, dr. Burian Jánosné, Büttner Róbertné, Czukkelter Gaboiné, Csupor Istvánná özv. Csukássy Liszlóné, Daubek Jakabné, Eggenhofer Ernőné (Táth), özv. Ferlich Gyuláné, dr. Földváry Istvánná, Fridrich Győzőné, Geiger Férencné (Nána), dr. Gönczy Béláné, Grósz Férencné, Hartmann Gusztávné, ifj. Heischmann Férencné, Hübschl Sándorné, báró Jeszénák Ist vánné, dr. Kabina Sándorné.Kaán Károlyné, Kram Györgyné (Párk.), Marosi Józsefné, Müller Gyuláné, Müller Józsefné (Süttő,) özv. Nagy Pálné, Nedeczky Miklósné, Nóvák Józsefné, dr. Palkovics Jenőné, Nagyercsei Papp Férencné (Zalaegerszeg), Pospesch Antalné, Rajky Kornélné, Reviczky Gáborné, Rudolf Istvánné, özv. Schumacherné Ida, Seyler Vilmosné, Szecskay Kornélné, Szecskay Antalné, Szvoboda Románné, TáborszkiEdéné, Usztanek Antalné (Csenke), özv. Vajda Pálné, Vancsó Gyuláné (Szöigyém), Váralj ay Síndorné, Verklián Mártonné, Waldhauser Rezsőné, Waldhauserné Mária, dr. Weisz Sándorné. Ezekben mutattuk be olvasóinknak azt a valóban fényesen sikerült mulatságot, melynek fénye messze be fogja ragyogni a 76-osok emlékét. Klió. * A rendezőség egy ezüst karkötőt adott át szerkesztőségünknek, melyet a teremben találtak, mi tulajdonosa által bármikor átvehető szerkesztőségünkben.