Esztergom és Vidéke, 1903

1903-12-25 / 103.szám

KARÁCSONYKOR. - Irta : TUBA KÍR0LY. Az éhezőnek megszegjed a te kenyeredet és a szegény bujdosókat be vigyed a te házadba; mikor mezitelent látsz megruházzad és a tested előtt el ne rejtsed magadat. Ésaiás: LYIIl: 7. Tisztul az elbukott világ bűntől, szennytől; Ä meny: testvércsókot hint a földre le Megnyílnak az egek, szent angyali ének, Lelki Megváltónknak jöttét hirdetve. A szeretet fénye üdvöt lövel széjjel S bejár eget, földet s ragyog, tündököl; Gőgburkolt sziveket meggyőzi az erény — Leikökbe röppen az égi kéj, gyönyör. ... Ki naponta fárad — a küzdő sem érzi Szerény asztalánál semminek hiját; Feledi bánatát s — bár csak egy időre — Gond ülte homlokát öröm derengi át, Kik szeretnek s szeret: — kedves családikör Meleg hajlékába gyűlnek édesen S a szelid vidámság épit örömvárat, Boldogság és béke árad szivökben . . . Zöldelő fenyőág gyertyái kigyúlnak. S amig pazarfényben csillog rajt minden: Feledten, hagyatva hány szenvedő hullat Búfacsarta könnyet keserveiben. Hány nyomorult koldus, rongyoskodó árvát Hyom az élet átka, kerül az öröm, Kik a hideg éjben sajgó sebeikkel — Fetrengve zokognak a durva rögön. Ah, kik e dicső nap örömeit éljük Yidáman, boldogan s elégedetten; Láttassék általunk enyhitő jótétei, He legyünk fukarok szent erényekben T Adjunk helyet annak, meleg hajlékunkban, Kinek a hidegtől köny rezg szemében; Ki a földi-utat csak egyedül járja: He éreztessük, hogy árva szülőtlen. Szánjuk szegényeket I — hisz szenvedő lelkük Ж boldogság után nekik is eped! Mosolyogjon rájuk, környékezze őket Keresztyén, Krisztusi igaz szeretet. Karácsony. Csillagos menybolton izzóbb verőfényes csillag; támad keleten. Valami rendkívüli eseménynek kelletett történnie, mert a menybolt sugárözönnel nyilt meg s raj'ta hófehér szárnyakkal lebegő barna és szőke fürtös gyermek arcú szellemszerü lények jelennek meg, messze hallható danával zengvén az esemény dicsőítését az Istennek dicséretével békességet esedezve az embereknek. Béget a bárány és a nyáj vezér ürüje meg-megrázza tompán hangzó kolompját. Fölriadnak álmukból a .pásztorok, meglepetten álmélkodva tekintenek a mennyei jelenésre, a vakítón fénylő csillagra és tarisznyájukat válra vetve útra térnek abban az irányban, a hol az a csillag ragyog. Nem kell nekik messze menni, Bethlehem városának elhagyott helyén az elhagyottabb karám fekszik, melyen keresztül a szél szabad kóborlást enged meg magának. E karámra veti fényét a csillag s mint gloár övezi azt. Kapuja nyitva s benne még Övig vándor útra készen álló jóságos arcú zsidó mereng egy fejedelmi szépségű ifjú nőn, kit a természet törvényei uraltak nem rég elébb. Kisdede szegényes pólyába takarva a karám egyetlen bútorzatában a jászolyban fekszik s hogy az éj hűvössége meg ne ártson a gyenge teremtésnek, két szelid állat leheli reá meleg párás lehetet. A római birodalom nagyjai számlálják sokaságukat, mérlegelik gazdagságukat erejüket és a várt eredmény fölött örvendezve, dőzsölve hajtogatják habzó serlegüket, igy áldozván a Bachus istenüknek. A római nép jármát nyögő Izrael megfosztva Juda kormánypálcájától, egymás között vitatkoznak elveszett birodalmuk sorsán, a közben főpapjaik a szent írás papyrus tekercseit gombolyitva tanakodnak, bizonyítják egymás között, hogy letelt a patriarchák, a profeták, koronás jósló királyuk jóslatán nyugvó idő, amikor a Messiásnak születnie kell. A természet egyébként néma csendjében 2z éji dana által felriasztott és útnak eredt pásztorok a karámhoz érkeznek és ihlet imádságos érzülettől lépnek be. A jászol előtt arcra borulván imádván Őt, ki nem ragyogó aranytól áttört ágyban, selyem borította és bibor menynyezet alatt álló nyoszolában jött a világra, hanem a mindennapi kenyeret termő növény megtörött szárán, a földre teritett szalmán. Ki is O, kit a nép legszegényebb osztálya gyermekei imádnak ? A Messiás! A Jesse gyökeréből eredő törzs ága kivirágzott, a népköltészet keresetlen szava szerint: »megterme a mennyei gyöngyvirágot.* Nem oszlop csarnokos fejedelmi lakban, fény és pompa között, hanem a szegénységben, egy elhagyott istállóban született meg. És ennek az emberek között szegénységben született gyermeknek ma már két ezeréve és az írás szavai szerint megszámlálhatlan századokon át örömünnepet ülnek a népek milliói születése évfordulóján. Körül sereglenek jászolyánál, mert hisz szabad a bemenet hozzája. — Nem őrzi testőrség, nem bizalmasok raja, sem udvaroncok sokasága Jóságos, angyalosán ábrándos szelid tekintetével ajándékozza meg az egyszerű hódolókat. A imperátor mélyen gondolkozik népe sorsán. Izrael főpapjai bölcselkedő oraculomokat tartanak és kiválóbb vezérférfiai zsörtölődnek fajuk jövőjén és büszke önteltséggel áltatják magukat Dávid király alatt elért birodalom nagyságával és Salamon király gazdagságával, hogy reményszőtte képein merengje • nek azon, amikor Juda királyi pálcája Mózes vesszejének csodás erejével, Jehova segítségével királyi nyoszolát állit az Ige anyjának, hogy ma-