Esztergom és Vidéke, 1903

1903-12-17 / 101.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE (101 szám.) 1903. dpczpmber 17 „Az Újság" politikai napilap* Felelős szerkesztő: GAJÁRI ÖDÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 2*40 korona Negyed évre Fél évre . Egész évre . 7.— korona 14— korona 28— korona Egyes példány ára 10. fillér. Ш »AZ ÚJSÁG ; terjedelme Ш 24-32 oldal. Ш „AZ ÚJSÁG' ."egyes példa Ш nyai minden ujságelárusi­Щ tónál kaphatók Ц Mutatványszámot 6 napig ingyen m küld a kiadóhivatal. Czim: „Az Újság" kiadóhivatala Bpest, Kerepe$i-ut 54 piciny kis virágot tündér kezecskék ad ták nékem. — Ha ! ha! kacagott édesen Irén. d( aztán hamar beszélni kezdett. — Meddig marad itten ? — Örökké ! — Ez szép, ennyire megtetszett maga nak a mi kis fürdőhelyünk. — Hogy nagysámot megi merten igen. — Ah ezt nem hiszem, mondta Irén ke de a szemei ragyogtak a boldogság­tól — tudja én nem hiszek el mindent Hallotta holnap lesz a szüreti bál el­jön ? — Ha maga is ott lesz Irénke, elme­gyek — könyörgöm a második négyest. — Jó magának adom. Désey egy kéz­csókkal köszönte Irénke kedvességét. . . — Mit a második négyest ? Abból nem lesz semmi Lajos barátom, a világért sem szabad táncolnod. — No majd meglátjuk felelt Lajos az oda érkezett orvosnak. — Irénkém haza megyünk. — Megengedi Irénke, hogy elkísér­jem ? Karját nyújtva mentek a parkon keresztül. Désey lágy hangon súgott Irénnek mindenféle kedves bókokat. Csevegésü­ket egy hadnagy kiáltása zavarta meg. — Szervusz Lajos! Te itt vagy ? A megszólütott csak néma szalutálás­sal íelelt meglepetésében Andor had­nagynak és a mellette lebegő Dórának. Soká szótlan volt, majd Irén tekinte­tét keresve, nézett annak tiszta kék sze­mébe. A doktorék házához érve elbúcsúzva siettek haza. Irénke hófehér ágyában még nagyon soká gondolt Lajos főhadnagyra — majd boldog mosolylyal csendesen elszenderült. * Másnap este trombita harsogás je­lezte a bál kezdetét. Irén egy rendező karján belépve a fényesen kivilágított terembe, egy fehér szekfű csokrot tartott kezében. A bű­bájos zenétől a zajtól egész kábultan hunyta le szemeit, mig egy kedves férfi hang nevén szóllitotta. — Maga az Lajos, fog táncolni f — Irénke már ugy vártam. — Igen de csak az én kis Irénkém­mel mondotta a főhadnagy, oly hangosan, hogy az arra sétáló Dóra is meghallja, ki boszusan ment tovább táncosával, irigyelve Irént és a főhadnagyot. Most már nem volt az a hatalom amivel vissza lehetett volna tartani Désey tisz­tet a tánctól, oly szenvedélyesen táncolt, hogy többen nézték fejcsóválva mind­jobban elsápadó arcát — csak Irén nem vett észre semmit — б boldog volt . . . De a második négyes után kimerül­ten esett egy székre, majd felugrott Irénnek karját nyújtva. Kérte, hogy menjenek a parkba a levegőre. — Hála Isten, hogy elmenekültünk abból a zajból, hőségből. Adja ide kis kezét Irénke, ugy-e kel­lemesebb itt ? — Igen nagyon szép most. Hova megyünk ? Hiszen itt vagyunk ami el­rejtett padunknál. — No jöjjön Irénke üljön ide kérem. És leültek egymás mellé a sürü galy­lyakkal körülvett padra ahol, csak a zene elhaló akkordjai zavarták meg az édes csendet és a csillagok bágyadt fé­nye világított fejük fölött. I Directe importált. Esztergom vármegye földmivelési és közigazgatási fali-tér­képe a m. kir. államnyomdában elké­szült. Arány 1:144 000. Ezen hátszín ­nyomású térkép tartalmazza a megyé­nek igazságügyi, közigazgatási fel­osztását, a közlekedési adatokat а/. 1900. évi népszámlálás alapján stb. Ära 1 korona, vászonra vonva, véd­boritékban 2 korona, léczekkel 4 kor. Megrendelhető Toldi Lajos könyv­kereskedő főbizományosnát Budapest, II. ker. Fö-utcza 2. sz. S Eredeti „Kiíig" Jamaica rum Ádám Broerhts & Co cégtől, London; Főraktár Brenner Józsefnél Esztergomban a „ V örösrákMioz alapíttatott 1826-ban. Ugyanott kapható még a hires londoni Baker A. A és társa cég valódi Ananász jamaica rumja, „The Nectar of Jamaica.* Directe importált Arac de Batavia, továbbá valódi francia és magyar pezsgő és cognac. ее ее со i Directe importált* Mévj egyek ; | a legegyszerűbb és a legdíszesebb kivitel­ben lapunk nyomdá­jában rendelhető meg. i -1 Sokáig ültek szótlanul, majd Lajos a j lány tekintetét keresve nézett a szemébe. — Meg kell mondanom! szeretlek ! j suttogta lázasan a katona magához ! ölelve Irént. I í j ... Szólj Irénkém ! mond, hogy sze­, retsz ! A lány fejecskéjét a férfi széles ! vállára hajtva elhaló hangon suttogta. — Az első perctől kezdve szeretlek, j édes Lajosom ! és kis puha kezével si­j mogatta a férfi remegő ujjait. I — Kis Irénkém, tudod én ugy fekud­j tem itt tegnap összetört szivemmel, oly ! kétségbe esetten — és azután jöttél te i j mint egy angyal aki visszavezet az I életbe, a szép, az igazi életbe — én j eddig csak a világ zajának a torbézo­lásnak és a színésznőknek éltein — de most, hogy birom szerelmedet uj életet akarok kezdeni! Uj ember leszek. Ugy-e segítségemre leszel ebben Irén ! j — Igen Lajos közös erővel építjük j fe) boldogságunk oltárát. — Aranyos feleségem leszel, te jó j gyermek és újra átölelve a remegő lányt lázasan csókolgatta, szerelemtől kipirult i arcát. j — Te meg az én kis uram leszel édes J Lajos ! nézd, hogy ide világit a Lorettói jszűz fehér márvány szobra. j Ah érzem ő segít minket a boldog­sághoz, engedj oda megyekaszent anya áldását kérni . . . j — Menj Irénkém és imádkozz ! Még ! egy hosszú csók és a lány elment . . . 'A SZŰZ szobrához érve térgyre borult és összekulcsolt kezekkel suttogott a szent anyához. Lajos utánna lopódzott és egy fához támaszkodva nézte a fehér ruhás lányt a fehér s/.obor előtt. A két alak eggyé folyt össze a könytől mindjobban elho­mályosodó szemei előtt. Azután ő is va­lami imádság félét mormogott. — Köszönöm Mária, hogy ezt a tiszta lányt küldted nékem, hogy életem megjavítsam, hogy uj ember legyek, ígérem, szeretni fogom angyal tiszta lelkét, becsülni, boldoggá tenni ez lesz életem célja ezután . . . De egyszerre csendes imáját erős ful­dokló köhögés szakitotta meg ... És a száján bugyborékolva ömlött a sötét vörös vér . . . — Anyám mi ez! hörögte torapán és az arcán nagy könycseppek gördüllek végig. Alig hallhatóan suttogta : — Ne imádkozz Irénke már > későn van.« Másnap ájulva találták a fánál. Es mi­kor lehullott az első hó, zokogva tette [rén fehér szekfű koszorúját Désey Li- • jos sírjára ... , Kriegs Au Mella. "] i <

Next

/
Oldalképek
Tartalom