Esztergom és Vidéke, 1903

1903-12-13 / 100.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉK1 GAZDASÁGI EGYESÜLET Ä-NEK HIVATALOS LAPJA. M e ái^ c ^ik Vasárnap és csíi tortok ön. JÍLLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Esées évr — — — — 12 bor. — ül. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — 111. E<yes szám éra: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoYaakéziratok, előfizetések, nyiltierek ás hirdetések küldendők Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk viasza. Nemzeti nevelés. • Esztergom dec. 11. A hangzatos szavakból Ítélve, ta­lán nincs nemzet, mely a nemzeti iránynak érvényesülése érdekében úgy törne lándzsát, miként mi. De sajnos csak szavakban, külsőségek­ben van meg ez a fellobbanás, mig a tettekben nem tudjuk lerázni ma­gunkról azokat a békókat, mellyek nemzeti érdekeink fejlődését sor­vasztják, s amellyeket mi magunk rakunk önmagunkra. Jigy közel fekvő példa a honi ipar mellett keletkezett felbuzdulás. A politika szülte, s bár társadalmi­lag is igyekeztünk érvényesíteni, ugyan hol van az a magyar ember, a ki melléje is állott volna a cifra szavaknak. Minden nap halljuk, hogy az idegen ipar tönkre tesz bennün­ket . Vájjon jut-e eszébe a társada­lom egyetlen tagjának is, hogy visszautasítsa az idegen ipar termé­keit. Eltekintve az idegen produktu­mok kultúrájától, a mi belőlünk alighanem kiirthatatlan, a nemtörő­dömség az, a mi útját állja minden­nek a mi cselekedeteinkben. A társadalom közönyösségén meg­törik minden törekvés, mit sehol olyan szomorúan nem tapasztalunk, mint a nemzeti nevelés ügyé nél. Valójában ugy állanak a dol­gok, hogy nemzeti nevelésről nem is beszélhetünk' Iskoláinkban még találunk sok nemzeti vonást, de a családi élet a gyermeknevelést tel­jesen kozmopolita elvek szerint ren­dezte. ' Csodálatos dolog ez, de igy van. Nálunk a fiatal nemzedék nemzeti öntudatának növelésére nem helye­zünk nagy súlyt, sőt mintha csak egyenesen annak a kiirtására es­küdtünk volna fel. Generációk nő­nek fel azzal a tudattJ, hogy ha valamit akarunk, külföldre kell érte mennünk, hogy a mi a miénk, az nem jó semmi, nem az első, de még csak nem is a második rendű, ha pedig az, akkor biztosan más­honnan kopiroztuk. Bezzeg más nemzet igyekszik minden iránt bi­zalmat csepegtetni a fogékony lel­kekbe, a mi az övé, az ő produk­tuma. Azért vannak más nemzetek­nél rajongói a nemzeti termelésnek, mig nálunk idegen kultusz eszi be ! magát kitörülhetetlenül a köztudatba. \ S vájjon egyebekben helyes irá nyu-e a mi nemzeti nevelésünk ? Nem ! Ez p^dig megint csak a tár-, sadalom elleni vád. Ám az iskola I egy magában nem elég erre. Ha a társadalom, a család nem áll mel­lette, tanitása nem sokat ér, mert a való életbe át nem mehet, gya­korlati haszna nem lehet. Első sor­I ban éri a nemzetietlen nevelés vádja az úgynevezett tehetősebbeket, a kik anyagi szerencsés helyzetükből folyó első kötelességüknek tartják, hogy minél többet vétsenek ezen a téren. Hiszen akárhány uri gyereket találunk, a ki saját anyanyelvét sem beszéli — magyarul, mert négy-öt éves korában már francia vagy né­met nyelvre fogják, a mivel megront­ják nyelvérzékét. Vajmi ritka eset ma már, hogy magyar szokásokban, nemzeti kul­tuszban nevelődik valaki. Eltekintve a fővárostól, a vidéki városok nagy részében is dühöng az idegen mánia. Csoda-e ha ezek után kint a való életben ugy szembetalálkoznak az emberek, mint azt a politikai és társadalmi élet mutatja. —n. álmodozások. IX. Valóra válnak hát az álmok ! ? A hóboritott rózsapálya Feléled napfényes tavasznak - Vírágfakasztó lágy szavára. A hervadt tőből uj virágszál Tör kétkedőn előre, félve . . . S én nézem, nézem elmerengve, Szivemnek uj tavaszt remélve .. . X. Lemondjunk egymásról, Küzdjünk egymás ellen ? Elhervadjunk égő, Örök szerelemben ? . . Csillag a ragyogás, Virág nyilas ellen Küzdene . . . hiába ! . . Ez a: lehetetlen ! Sirius. A városháza javítása. (Epitésíeti bizottsági ülés.) Esstergom, dec. 12. Hirt adtunk már arról, miszerint a városi mérnök jelentést tett a tanácsnak, hogy a városháza épü­letének tetőzete, helyesebben a fe­délszék, itt-ott javításra szorul, s hogy a mennyezet gerendai egyik másik helyen korhadtak, miért is azokat, az eshetőségek elkerülése végett helyenként a tetőszékhez kellett erősíteni. A tanács az építészeti bisottság­nak adta ki a jelentést, mely egyik előző ülésén a városi mérnök, Sinka Ferenc, Pfalcz József és Gabanicz Ferenc bizottsági tagokat kérte fel, mint szakértőket a hiányok tüze­tes átvizsgálására. A kiküldöttek megejtvén a vizsgálatot, annak eredményéről számoltak be az épí­tészeti bizottság csütörtökön délu­tán tartott ülésében, egyszersmind pedig javaslatot terjesztett elő a teendők iránt, melyet a bizottság egész terjedelmében magáévá tett. A kiküldöttek jelentése a követ­kezőkben számol be. A leányiskola, 9 városi székház és reáliskola te­rozott adatokkal támogatni nem lehet 3 és sz. Gergely szavai magára a karácsonyi eseményre is alkalmazhatók anélkül, hogy annak megjelenítésére kellene vo­natkozniuk : nagyon valószínű, hogy csakis beszédét akarca a részletező le­írás által élénkebbé tenni. A bölcső tiszteletének kezdetét és közelebbi körülményeit tehát megállapí­tani nem lehet. De azt kétségtelen tény gyanánt fogadhatjuk el, hogy a hivők kegyelete már Bethlehemben volt ta­pasztalható. A századok folyamán Palesztinából Rómán keresztül elhatolt mindazon né­pekhez, amelyek az Üdvözitő tanait követték. Mikor, ki által, minő alkalomból vi­tetett a drága ereklye az Örök városba, olyan kérdések, amelyekre nem könnyű határozott feleletet adni. Azok a gyér adatok, amelyek idevo­natkozólag az utókor számára fenmarad­tak, olyannyira eltérnek egymástól, hogy kellő összeegyeztetésük alig lehetséges. № melyek állítása szerint a bölcső a IV. században jutott Róma filai közé. Véleményük bizonyítására felemliti k, hogy azokban az útleírásokban, amelyek egyes szent földi zarándokoktól а IV. századból fenmaradtak, semmi nyoma 2 U. e. 291. lap. — F. Noack. Die Geburt Christi in der Bildenden Kunst bis zur Renaissance, 1894. i$. lap. Ii „Esztepgom & lue" tárcája. Oll JUS. ft betlehemi bölcső. Äz esztergomi katholikus kör I903. december 8-án tartott estélyen felolvasta : Dr. WALTER GYULA. Az első keresztények hő tisztelettel vették körül mindazon szent helyeket, a. I melyek az Üdvözítő életével közelebbi összeköttetésben állottak. Szükségét érezték annak, hogy a meg­váltás művének minden mozzanatát be­hatóan megismerjék, állandóan szemeik előtt lebegtessék, mélyen emlékezetükbe véssék. Az isteni kisded születésének egyszerű, szegényes körülményei különösen felkel* tette érdeklődésüket, kedves és vonzó befolyást gyakorolt lelkükre. Legfényesebb bizonyítékát látták benne annak a végtelen szeretetnek, amely a megváltás sarkpontja, legjellemzőbb vo­nása. Nem csoda ennélfogva, hogy az az alacsony barlang, amelynek falai között a világ Világossága legelőször lövelte szét sugarait, különös erővel vonzotta a sziveket. Nem csoda, hogy аг a bölcső, amely­ben az emberiség üdve ringott, a leg­nagyobb kegyelet tárgyát képezte. A nyomok, amelyek a bethlehemi bölcső tiszteletének keletkezéséhez vezet­nek, a kereszténység első századaiban találhatók. Már Origenes feljegyezte, hogy »sere­; gesen szoktak a hivők a kisded Jézus ! bölcsőjéhez zarándokolni, t Szent Jeromos, aki 386-ban saját sze­tési barlangban, szintén bizonyítja, hogy lagy kegyelettel vétetett körül. Fokozódott a tisztelet, midőn sz. Ilona :sászárné nagyszerű templomot emelté­éit a nevezetes esemény színhelyén és & bölcső méltó megőrzésére művészi ki­vitelű ezüst íoglalatot készíttetett. Misem történt azonban az első száza­íadokban az áhítat emelése érdekében. i\ bölcső, vagy jobban mondva a jászol, jredeti egyszerűségében üresen állott. А IV. század utolsó éveiből fenma •adt csodatevő sz. Gergelynek egy kará­csonyi beszéde, a melyben a bethlehemi bölcsőről tesz említést és oly élénken ecse­:eli a születés megjelenítését, mintha azt /alóban szemlélte volna. > Minek beszéljek — úgymond — Hosszasabban az Üdvözítő születéséről ? Hiszen szemeink sz. Józsefen és a böl­csőn, a kisdeden és a bold. S ixe. képén pihennekt. Majd igy folytatja: »Latom a kisdedet, a mint pólyákba göngyölve, a jászolban nyugszik. Látom a bold. Szü­zet és sz. Józsefet, amint mellette álla­nak. 1 Arra lehetne e beszédből következtetni, hogy a bölcsőben már Bethlehcmben a kisded Jézus; mellette a b. Szűz és sz. Józseí alakjai voltak láthatók. Miután azonban ezt a feltevése hatá­x ) H. Usener. Religionsgeschichtliche Untersuchun­gen, 1889. I. 283. lap.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom