Esztergom és Vidéke, 1903
1903-11-15 / 92.szám
való oly megbízása, bogy az a képviselőtestület felülbirálata alá már ne kerüljön nem helyes, már csak azon okból sem, mivel több szem többet lát, de lehetnek a szerződésnek oly, előrenemlátható pontjai, rendelkezései, melyekre vonatkozólag az intézkedési, rendelkezési jogot a tanácsra hárítani, nem lehetett s nem volt szándéka a képviseletnek. Am a képviselet aképen határorozott s elég könnyelműen, mert kérdjük mi akadálya lett volna annak, hogy a kész szerződés a maga egészében a közgyűlés revisiója alá kerUljön ? A helyes eijárás csak ez lehetett volna. Felületességét és helytelenségét a határozatnak most látjuk, midőn bizonyos érdekkörök oda vélik magyarázni a közgyűlés megbízását, hogy abban felhatalmazás foglaltatik a hely kérdését illetőleg, ami pedig célzatosság. A telep felépítésének hely-kérdése eldöntve még mindig nincs, nem lehet, mert vitatjuk azt, hogy annak megállapítására a tanács illetékes lenne, avagy felhatalmazást kapott volna. A tanács egyedül a megállapított lényeges szerződési pontok alapján a szerződés formába öntésére kapott utasítást, mellyek között pedig a hely kérdése benn nem foglaltatik. Nemcsak a város fejlődése, terjedése, de számos eminens érdeke a közületnek indokolja azt, hogy a hely kérdésében a képviselet határozzon, mert elég példával szolgál a város középitkezése arra, hogy mennyire megfontolandó nagy érdeke a városnak az, hogy középitkezéseinél a közérdek érvényesüljön, ne egyesek magán érdeke, mint arra példát nem egyet találunk. Azért már eleve is tiltakozunk a szállongó hir folytán, s óvást teszünk az ellen, hogy a hely kérdésében a képviselőtestület meghallgatása nélkül suba alatt történjék intézkedés. — r. " т* "т * ш р а ^^"" ^ * | т*^ ^ "Ш^^ — Névnap. Vidóczy Asztrik fógymnáziumi tanár f. hó I2én ülte meg névünnepét, mely alkalommal barátai és tisztelői részéről sok jó kivánatokban részesült. — EekÜVO- V immer Imre városunk polgármestere kedden, e hó 17-én tartja esküvőjét Vácott özv. dr. Mátray Ferencné szül: Pauer Erzsébet úrasszonynyal. Az egyházi áldásban a házaspárt gróf Csáky Károly megyés püspök fogja részésiteni. — Dr. Kampis János állami anyakönyvi felügyelőt a megyei jegyió egylet — mint közöltük — tiszteletbeli tagjává választotta meg. Ezen figyelmet az egylet elnökéhez intézett következő levélben köszönte meg: >Kedves Jegyző Ur! Azért a kitüntetésért, melyben az esztergommegyei jegyzői egyesület engem részésiteni szives volt, fogadják őszinte köszönetemet. A rokonszenv e szép megnyilvánulása annál jobban esik, mert azoktól jön, akikkel évek óta együtt működöm. Ebben megnyugtató bírálatát látom hivatali tevékenységemnek, melyben elejétől fogva a jó indulat és a megbecsülés voltak alap elveim. Örömmel tölt el, hogy az irány, melyet kö vettem, helyes volt, mert Íme a jegyzői karban ügykörömnek és személyemnek elégedetlen alárendeltek helyett — lelkes jó barátokat szerzett. A mit pedig az ország jegyző karának összesége érdekében teszek, abban — az egyéni rokonszenv mellett — főleg az a meggyőződésem vezet, hogy mikor a közigazgatás legsúlyosabban megterhelt mun kásainak helyzetén igyekszem könnyíteni, ezzel fontos szolgálatot teljesítek az állami közérdeknek is, mert a közigazgatásnak a községi iroda a legfőbb állómása és elégedett, hivatását szeretettel betöltő jegyzői kar nélkül a modern jogállam üres ábránd marad. Újra köszönöm a kedves meglepetést. Szívélyes üdvözlettel dr. Kampis János kir. anyakönyvi felügyelő. < — Hymen. Adler Béla, a Schvarcz és Adler budapesti cég beltagja eljegyezte Schvarcz Adél kisasszonyt. dolga volt az egyik divatáru üzletben. Épen fogatába akart ülni, hogy haza vágtasson, midőn megpillantá Saáry Gyulát, ki örömsugárzó arccal sietett feléje. Forrón üdvözölték egymást. Az asszonyon kéjes bódultság vett erőt, amint meghallotta a férfi édesen csengő hangját. S mikor kezeik összeértek, villanyütéshez hasonló zsibongás remegtette meg egész testében. Örültek, nagyon örültek. Valamitől ugy megdobbant a szivök, maguk sem tudták miért ? de zavarban voltak. Beszélgettek egy ideig. Olyan sóváran nézte az a halavány, sápadt képű ember azt a szenvedő asszonyt, a ki csak lopva mert az ő szemeibe nézni bizonyára azért, mert egykori jóslata beteljesült : — boldog — talán . . . Megértette az asszony szemeiben csillogó könnyeket is ... És engedett a sok könyörgő szónak s megígérte, hogy meglátogatja budai villájában. De a látogatást nem kötötte szóhoz, hanem, hogy majd csak elmegy egyszer. Az asszony meg nem merte mondani, hogy tapintatos legyen, mert . . . mert a férje. S forró kézszorítással váltak el. Az asszony végtelen boldognak érezte magát. Leste, várta azt a percet. Csak attól félt, hogy olyankor fog jönni, mikor férje is otthon van. Az egyik alkonyaton ott ült az ablaknál, nézte a leáldozó nap* korongját. Nézte . . . nézte, mintha csak letűnt boldogságát látná abban . . . Összeszakadozott életére gondolt, mikor a tépett felhőket látta úszni az égen . . , Olyan tépett, olyan szakadozott az ő élete is, a melyet már nem is lehet összefoltozni, mert nincs az életében más, csak szenvedés, csak önámitás, hogy elringassuk a lelket s beletörődjünk a köznapiasság rendszerébe. Igy, tűnődött most is, egyedül. És egyszerre csengetés hallatszik. Az aszszony megrezzent. Talán most jön б s szive hevesen dobogott, csak most legyen ereje. Az ajtó felpattant és a férje állott előtte. Nagyon ijesztően nézhetett rá, mert azt kérdezte a férj : — Talán rosszul érzi magát ? — Nem, nem — sietett válaszolni — nincs semmi bajom, csak . . . A szót elharapta s magában rettegett még a gondolattól is, hogy ha most jönne az a másik, a kit oly nagyon vár, de a kinek jöttétől kissé fél, remeg. Megkönnyebbült, mikor azt mondta az a pénzember, hogy üzleti ügyben el kell utaznia. Nem is sokat késett; megcsókolta ifjú nejét — amitől az megborzadt —• és elment. A kocsi dübörgése jelezte, hogy elhagyta a házat. S alig nyugodhatott meg, megint csengetés hallatszott. Ez ő. Bizonyára ő. — A városháza átalakításának kérdése. Évek óta kisért már a városházi helyiségek átalakításának kérdése, mi a körülmények és viszonyok alakulásához képest hol sürgősebb természetűnek mutatkozott, majd meg a napirendről lekerült. Legújabban ismét a sürgősségi jelleg lépett előtérbe, nem ugyan a hivatalos helyiségek célszerűbb elosztása okábó', hanem a városi mérnök je'entése alapján, mely szerint Bottyán palotája Manzárd tetőzetének vörösfenyő gerendázatát sem kimélte meg az idő vasfoga és a szú majd amennyiben a menyeiét iái már annyira korhadnak, hogy itt ott biztonság okából a mennyezetet a tetőszékre kellett kapcsolni, amely állapot immár tarthatatlanná kezd válniA kérdéssel foglalkozott már a tanács, majd a pénzügyi bizottság, s legújabban pénteki ülésén az építészeti bizottság, s egyelőre kebeléből négy építész szakértőt kér tfel a tetőzet és a mennyezet megvizsgálására. Az eredmény előrelátható, s igy most már komolyan előtérbe lép a javítás kérdése, s ezzel kapcsolatosan és egyidejűleg a helyiségek célszerűbb és a szükségnek megfelelő elhelyezése. — A JÓ pásztor kápolna építő bizottsága tegnap délután ülést tartott, mit helyszíni szemlével kapcsolt egybe. Kirándult a helyszínére, megtekintette a kápolnát s azzal megtörtént a végleges átvétel. — Halálozás. A régi gárda egyik tagjának, Sziklay Nándor könyvkereskedő és könyvkötőnek haláláról érkezett városunkba gyászhír, ki e hó 10 én hunyt el Kőbányán. A hir városszerte részvétet és sajnálkozást keltett, mert mindenki ismerte a jó öreg urat kinek csak barátai voltak, de ellenségei nem. Haláláról hozzátartozói az alábbi gyászjelentést adták ki. »Alolirottak ugy maguk valamint a számos szomorodott rokonság nevében is fájdalomtól megtört szivvei jelentik, hogy a forrón szeretett felejthetetlen édesatya, após, nagyapa és rokon Sziklay Nándor úr folyó hó 10-én este 10 órakor hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 76-ik évében csendesen elhunyt. A megboldogult iöldi maradványa folyó hó 12 én És csakugyan ott álltak egymással szemben. Bementek. Az asszony helyet mutatott s beszélgetni kezdtek bizalmas közelben, a pamlagon. A szobában szürke félhomályba borult minden ; a bútorok körvonalai elmosódtak, s az a titokzatos szürkeség megszakasztotta a társalgást. Egyszerre elnémult mind a kettő s szótlanul ültek egymás mellett. Sokáig ültek így, valami édes mámorító kábultságban, midőn Saáry Gyula hirtelen fölrezzent. Az asszony puha, meleg karjai átfonták nyakát s tüzes, egy igaz csókért vágyó ajka az б ajkát kereste. Alig volt ideje megakadályozni a szenvedélyes csókot s elhárítani a a forró ölelést, Felugrott s egy futó pillanatig kínosan hallgatta az asszony csöndes zokogását, kinek szép, ingerlő teste ott vonaglott a pamlagon, a selyemmel hímezett párnát görcsösen szorítva könnyes arcához. — Ida : Mit tett az Istenért ? Az asszony lekúszott lassan s átfonta karjaival a férfi lábait, úgy súgta félig bomlott ésszel, lázas, meg megcsukló hangon : —• Bocsáss meg ! Szeretlek, imádlak ! Tapodj el, ölj meg, vagy tégy velem akármit . . . De szeretlek ! Szeretni foglak örökre, mindörökre, utolsó lehelletemig. A férfi megrendült. Megijedt attól a délután 3 órakor fog az uj temető halottas házában, a róm. kath. egyház szer. tartása szerint beszenteltetni és ugyanazon temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat pedig f. hó 13 án délelőtt 8 órakor fog a megboldogult lelkiüdveért a kőbányai plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Budapest-Kőbánya, 1903. november hó 11-én. Béke hamvaira ! Sziklay Ilona, Sziklay Nándor, Sdklay Fany gyermekei. Sziklay Nándorné szül. Ssvoboda Roraánka menye. Sziklay Irmike, Sziklay Margitka unokái. — Építészeti bizottsági ülés volt pénteken délután, melyen kisebb építkezések és tatarozások kerültek szőnyegre. A városi mérnök indítványára azt véleményezte a bizottság, hogy az építészeti szabályrendelet ama szakasza, mely szerént a tűzveszélyes tetők (fazsindely, szalma, nád stb. < javításáért kérendő engedélytől két korona fizetendő, oda módositassék, hogy a dij végleg törül tetik, ami mellett méltányossági okok szóllanak, mivel a gyakorlatban előfordult az az anomália, hogy valaki 1 korona értékű javítást eszközölt háza fedelén, amiért engedély fejében két kcrona volt fizetendő. A szabályrendelet módosítása sok jogosult panasznak fogja elejét venni. — >Győzött a villamosság.< E címen a »Komaromi Újság* legutóbbi számában egy kis hir jelent meg, mely közli, hogy a minister városunk villamvilágitasára vonatkozó képviselőtestületi határozatot jóváhagyta, s hozzáteszi, hogy a villamvilágitás egy évre 8000 koronába kerül. Tisztelt laptársunk informátiója téves. A dolog ugyanis ugy áll, hogy a villamvilágitás a mostani világításnál 8000 koronával kerül többe évente, miért is kérjük laptársunkat a rectifikálásra. — Bizalom szavazás Srobárnak. Bagyura János törvénybiró, Vojaczek Jakab pénztáros, Minczér Pál biró, Szlávik István, Ingár Mihály esküdt, Rodovics István, Nebehaj Antal, Trgel Lőrinc közgyám, Nagy János, Vitek István, Kara Imre és Minczér Mátyás mindannyian kesztölci lakósok egy kérvényt szenvedő vértanutói, aki a lemondás toviskoszoruját kénytelen viselni. Vájjon fölemelje-e, élvezze e az önmagát kínáló liliomnak illatát ? Avagy eldobja magától a gyönyört, az élvezetet, amit a szoba félhomálya s egy vétkezni akaró szerelmes asszony őrületes szenvedélye oly csábítóan kínál most, midőn már esküje máshoz köti, midőn már neki nines joga szeretni, midőn már késő minden. Nem, ez nem lehet! Erre nem képes az ő nemes, ideálokért rajongó, önzetlen tiszta lelke! . . . S mikor beszélni akart az asszonynak, hogy térjen észre, hiszen férje van, hogy neki nincs joga megszentségteleníteni a családi élet szentségét : — hát a torkán akadt a szó, nem tudott kiadni egy hangol sem, mert úgy érezte, hogy minden szava egy tőrszurás lenne a szerelmében félőrült aszszonyra. Pár percig küzdött Önmagával, aztán szelíden lefejté magáról a szép, bűnre vágyó teremtést és . . . szó nélkül, nesztelenül rohant el, hogy ne kisértse egy sötét, komor árnyék, — a múltnak árnya, mikor még övé lehetett volna az a bűnös Magdolna. Az asszonynak majd a szive repedt meg. — Hát elment ! Eldobott magától, megvetett! — Aztán maga elé bámulva, keservcsen zokogott, néma lemondással. (Vége.)
