Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-08 / 90.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEEGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET«-NEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. jiLOFIZETÉSI ÁRAK I él é?re — — F - — 12 kor. — fii. — — 6 kor. — fii. _ _____ 3 kor. — fii. Езд'вв »täiii áru; 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Lapíulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoYaafcéziratofe, előfizetéses, Byiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. ~*>i Kéziratot nem adunk vissza. í-^~ Gazdasági programpontozatok. Esztergom, november 3. VII. Azt olvastam az egyik szaklapban, hogy ma a szarvasmarha kivitele oly nagy mérvű, miszerint félős, hogy, maholnap annyi sem marad bent az országban, a mennyi a sikeres gazdálkodáshoz megkívántatik. Ennek tulajdonitható jórészt úgy az élő szarvasmarha árának fokozatos emelkedése, másrészt a húsnak országszerte való megdrágulása. Hát az illető szaklap bizon nem mondott valami nagy újságot, mert a családos ember a ki nemcsak magáról, hanem családjáról is tartozik gondoskodni s a ki beletekint a napi étlapba, szívszorongva tapasztalja, hogy a konyha pénz éppen a húsára horribilis emelkedése folytán nem is hétről hétre hanem napról napra folytonos deficittel dolgozik. A szakácsné a ház asszonyát keserít, hogy a marhahús, borjúhús ismét drágább lett, tehát megkell szaporítani a konyhapénzt külömben nem lesz hús az asztalon, a ház asszonya a férjem uramat szólítgatja, hogy drágasági pótlékot kérjen, mert к „Esztergom és fiié" tárcája, Rákóczy emlékezete. A polgári egyesület Rákóczy-ünnepén felolvasta dr. Helc Antal. Erdély formaszerű elszakadása után az udvar nagyon jól tudhatta, mit várhat a magyarországi szövetséges rendeknek Rákóczy által 1707, évi május 16-ára az Ónod táján levő mezőre összehivott gyűlésétől. Az 1605. év végén Anglia és Holland követeinek közvetítésével Nagyszombatban megindított és 1606. július 22-én véget ért béketárgyalások eredménytelenségének legvégzetesebb következménye az volt, hogy Rákóczyt végkép a francia politika karjaiba hajtotta. Mind határozottabban sürgette XIV. Lajos királyt, hogy vele és a magyarokkal formaszerűen szövetkezzék, s ezzel kezességet nyújtson, hogy a magyar kérdés, melyet közvetlenül az uralkodóházzal megoldani nem birt, mint nemzetközi ügy az általános európai békében nyerjen rendezést. A válasz az volt, hogy Lajos király mindaddig nem szövetkezhetik Magyarországgal, mig az a Habsburgok örökös országa ; azt kívánta tehát, nyilvánítsák a- magyarok trónvesztettnek József királyt, mert csak ez esetre számithatnak Franciaország szövetségére. Ez volt az ónodi gyűlés öszszehivásának előzménye s hozandó határozatának háttere. a mostani fizetés illetve a havi gázsi nem födözi a szükségletet. Köztudomású dolog, hogy a mióta a világpiacokon a nagymérvű termelés folytán a buza ára a minimumra leszált, úgy, hogy az ma már még csak tisztességes haszonnal sem értékesíthető, az egyes uradalmak megszorították a búzatermelést s áttértek a szarvasmarha tenyésztésre mint oly közgazdászati ágra, a mely biztosabb haszonnal kecsegtet. Ma tehát ott volnánk, hogy éppen a marhanevelésnek szélesebb alapon való kultiválása következtében úgy az élő állatoknak, mint a hús árának olcsóbbá kellene válnia és íme mégis saját kárunkon tapasztaljuk, hogy biz az hova tovább oly drága élelmi cikké válik, miszerint az uri házak asztalán is mind kisebb lesz a fogyasztás. Kétségtelen tehát, hogy ezek az adatok világosan megállapítják és teljes igazságba helyezik azt a kérdést, hogy igenis a marhanevelés oly gazdászati szükségletül jelentkezik, a mely a mi kisgazdáinkra is haszonnal járhatna. A város legelőterületének az a hibája egyrészt, hogy kevés, másrészt pedig, hogy jórészt homoktalaj, és Tudta ezt a bécsi udvar, és hogy tudta, bizonyítja az, hogy mindenkit eltiltott a gyűlésen való megjelenéstől. E mellett egyenetlenséget igyekezett szítani a szövetkezett magyar rendek között. Már 1706. végén hite járt, hogy négy megye »scissiot« tervez, vagyis el akar szakadni a szövetkezett rendektől. A kísérlet Turóczból indult ki, mely 1707. január 27-én tartott közgyűléséből egy köriratot küldött szét a többi megyékhez ; a körirathoz valami emlékirat volt csatolva, mely a legsértóbb vádakat emelte a szövetséges rendek élén álló kormányzat ellen. Az ónodi gyűlés, melyre a rendek lassan gyülekeztek, május 31 én végre megnyílhatott. Mint annak idején Szécsényben, itt is sátrakban táboroztak a megjelentek. Maga Rákóczy Erdélyből jőve május 24-én érkezett meg, s nagy fénynyel és pompával, egy szép török pejparipán ülve, királyszinű bársonyköntösben, tigrisbőr kacagánynyal, fekete kócsagtollas süvegben vonult be. A két első ülés minden izgatottság nélkül folyt le. A megajánlandó adó ügyét tárgyalták és szóba jött a 12 millió forintnyi névleges értékben forgó vörös pénz devalvatiója, s a pénzkérdés, mint rendesen, most is izgatólag hatott. A június 6 diki ülésben heves vita keletkezett, melyben Berkess András váci prépost azt a kijelentést tette, hogy 13 vármegye nevében beszél. Bercsényi azzal vágott vissza, hogy némelyek »amit egyneháigy vajmi kevés enni valót talál az azon legelésző haszonállat. De van annak egy harmadik hibája is, hogy tele van borovicska meg hasonló tüskével. Sajnálatos körülmény, hogy sem a múltban nem volt, sem a jelenben nincs ember, ki nálunk a marha nevelés' kérdésével s ezzel kapcsolatosan a legelő javítással komolyan foglalkozott volna. Látjuk, hogy maga a képviselőtestület meg a hegymester is a legelőterületen való bokor irtást szükséges dolognak tartják, ámde az évtizedes mulasztás olyan nagy mérveket öltött, hogy ma már jó mélyen kell vájkálni a házi pénztárba, hogy csak j látszólagos eredmény is mutatkozzék. j Ha a múltban azonban vajmi ke, vés történt e részben, itt az ideje, ; hogy ez a fontos- és nagy érdeket képviselő kérdés is napvilágra hozas' sék, és pedig annál jobb ha mielőbb foglalkoznak azzal az illetékes tényezők, mert hiszen ez is ahhoz a szükséglethez tartozik, a mely a földműveléssel foglalkozók anyagi érdekeinek előmozdítására szolgál. Foglalkozzunk és pedig annak a kérdésnek kapcsolatos felvetésével valljon az erdő rovására nem lehetnyan akarnak, mondatják egynéhány nemes vármegye nevével egy-két emberrel* s például idézte a turóczi esetet. Ezzel tüzet dobott a puskaporos levegőbe. Váratlanul, előkészítés nélkül merült föl a kinos ügy, és Rákóczy felhívta Turóez követeit, igazolják magukat a vádak miatt, melyeket köriratukban ellene is emeltek. Óriási zaj támadt, mely elnyelte a védekezni akaró Rakovszky Menyhért és Okolicsányi Kristóf szavait. Rákóczy közelebb szólította, hogy hallhassa őket. A trónhoz közeledtek tehát, s a helyett hogy enyhítették és mentették volna a körirat állításait, bizonyítgatni kezdték, hogy mind megfelelnek az igazságnak. Ezen a fejedelem fölöttébb megütközött, s újra hangsúlyozta, hogy a támadásnak személyes éle van, s Turóez őt is bűnrészesnek vagy legalább részrehajlónak tartja. »Edes nemzetem, — fakadt ki elkeseredésében — hát ezt érdemeltem sok szenvedés, ha1 zám ügye mellett való fáradságom után ? Vagy öljetek meg, avagy nyeljen el a föld, készebb vagyok az ország egyik szegletiben megvonnom magamat, mintsem reraéllett köszönet helyet tirannus- j nak mondatnom.* Erre Sennyey István kancellár azt indítványozta, indítsák meg a rendes, törvényes eljárást. De Rakovszky és Okolicsányi, mintha eszüket vesztették volna, kifogást emeltek az eljárás megindítása ellen. Rákóczy azt kívánta tehát, hogy maguk a rendek adjanak neki elégtételt. Kétségkívül csak ne e a legelőterületet megnagyobbítani, valljon nem volna e lehetséges az erdei legeltetés behozatala. És ugyancsak mindezen kérdésekkel kapcsolatosan felvetendők volnának, valljon, milyen munkálatok lennének azok, a melyek a legelő megjavítására szolgálnának, Aliquis. Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete csütörtökön délután ülést tartott, melynek folytatása s vége pénteken volt. A város atyáinak legnagyobb része, miként mindenkor úgy ez alkalommal is demonstrálta, hogy сзак jogaival él, de midőn kötelezettségeink teljesítéséről van" szó, azt nem ismeri. Zsúfolva volt a terem csütörtökön délután 4 órakor, midőn az elnöklő polgármester az ülést megnyitotta, de miután már a karmester választása megejtetett, 35-re zsugorodott össze a tisztikarral együtt azok száma, kik érdeklődtek a város ügyeinek intézése iránt. Pénteken reggel, midőn a második érdemleges és fontos tárgy, a jövő évi költségvetés került napirendre, az összes jelenlévők száma ugyanannyi volt, mig pénteken délután 29 jelenvolt előtt nyitotta meg polgármesterünk az ülést kiknek száma, alig egy-kettövel szaporodott csupán. annyit ' akart, hogy a rendek jelentsék ki, hogy elitélik a turóci köriratot és ! szerkesztőit. De a szörnyű izgatottságban senki sem tudta, mihez fogjon, s a félreértések egész láncolata véres jeleneteket idézett föl. A fejedelem és a senatus azt várták, hogy a gyűlés azonnal kimondja a peres eljárás megindítását ; a rendek meg azt, hogy valamelyik előkelő ur fog indítványt tenni. Igy azután semmi sem történt. Rákóczy másodszor is szót emelt ugyan, de beszédét ismét csend követte. Ezt a fejedelem oda magyarázta, hogy a gyűlés Turóez pártjára hajlik. »Ezt érdemeltem tőled, ó haza!« kiáltott fel s távozni készült. Erre elemi erővel tört ki a zivatar. A pokoli zajban fejét vesztette mindenki. Végre Bercsényi, túlharsogva a vihart, azt kiáltá : »semhogy a fejedelem távozzék, haljanak inkább a gazok !'" Nyomban kardot rántott s Rakovszkyra sújtott; ugyanezt tette Károlyi, s fején sebezte meg. De a seb nem volt súlyos, s Rakovszky Okolicsányival kiszaladhatott a sátorból. A szabadban azonban sokan rájuk vetették magukat s Rakovszkyt agyon vagdalták, Okolicsányit súlyosan megsebesítették. A véres jelenet után a rendek visszatértek a sátorba, s kimondották, hogy Okolicsányi ellen pör indittassék, Turóez megye összes nemesei pedig elfogattassanak. Okolicsányit csakhamar halálra ítélték s kivégezték ; Turóez megyét pedig a többi vármegyék közt felFERENCZ JÓZSEF KESERliVIZ izii természetes iiaslmjtoszer. Kapható : I_eitgeto János, Itletz Sándor, Willi József és Vörös József üzleteltem.