Esztergom és Vidéke, 1903

1903-01-25 / 8.szám

— Főispáni leirat a Gunda-féle vizsgálat ügyében. Nagy megnyugvásul szol gálhat a főispánnak az ismert Gunda-féle -vizsgálati ügyből kifolyólag a napokban érkezett leirata. Ezen leiratban konstatálja ugyanis a főispán, hogy Gunda Zoltán miniszteri számtanácsos által 1901. év végén megejtett vizsgálat alkalmával észrevételezett hiányok úgyszólván teljesen pótoltattak s csupán a módosított gyámpénztári szabályrendelet továbbá a jövedéki hivatal kezeléséről alkotandó szabályrendelet beterjesztését, a pilismaróthi vámnál éjjeli szolgálat rendszeresítését és még egy-két aprőbb hiány pótlását rendelte el. A főispáni leirat utolsó passzusa, melyben a tapasztaltak feletti elismerésének ad kifejezést igy szóll: »Egyidejuleg ismételten elismerésemet fejezem ki úgy polgármester úrnak, mint a város tisztikarának az iránt, hogy a város közönségének javára, a város jó hírnevének megóvására a legjobb akaratuk és tehetségük szerint iparodtak a rendeletekben foglalkoztaknak «leget tenni, s midőn ezen elismerésemet részemről a legszívesebben teszem, kérem egyúttal úgy polgármester urat, mint a város tisztikarát, hogy jövőre vállvetve dolgozzanak a kijelelt úton a város felvirágoztatásának érdekében, nehogy visszaesve, az áldatlan állapot hatványozott bajoknak legyen kútforrása.* — Hatásköri felruházás. A belügyminister Pelczer Jenő esztergomi h. anyakönyvvezetőt, az anyákönyvvi teendők vitelének terén, teljes hatáskörrel ruházta fel s részére 200 kor. személyi pótlékot engedélyezett. — Monster tanuhallgatás. A szálkai országgyűlési képviselőválasztás megsemmisítéséből kifolyólag elrendelt tanuhallgatások, f. hó 25-én veszik kezdetüket Szobon, hova nevezett napra 90 tanu van beidézve. — Halálozás. Egy jó lelkű úri nőragadott el ismét a halál az élők sorát ból, kinek váratlanul bekövetkezett gyors halála érthető részvétet keltett. A megboldogult özvegy: Babinszky Alajosné, aki Márkus Sándor nyug. miniszteri tanácsosnak volt nővére. A hozzátartokére, hogy б neki Sáráról le kellett mondani. Apja szemébe vágta, hogy nem becsül egy oly ember lányát, aki őt gazembernek nevezi. Hej de sokszor megbánta ő e szót. Astán lelkére nehezedett annak a leánynak a betegsége is. Nem volt sehol nyugta, ugy kóborolt nappal kint a határon, csak ha a csendes est terjesztette szét szárnyait, akkor mert belopodzni egy pillanatra a faluba. Ha j tudta volna, hogy a leány érte sóhajtozik ; szárnyon repült volna hozzá. Az éj sem adott neki nyugodalmat, mindég maga előtt látta a leányt, amint kínos lázban vergődik. Sokszor feltett szándéka volt, hogy titkon oda lopódzik a ház tájékára, csak egy pillanatra, benéz, aztán nyugodt lélekkel fog onnét eltávozni; de nem mert. A sok gyötrő gond megvise'te ; szép piros arca halavány lett; szemei körül kék karikák képződtek. Annak a leánynak egy csókjáért majd el epedt, ha csak egyszer szoríthatta volna keblére, oda adta volna minden üdvösségét. Sokszor elhevert éjeleken át az ég alatt, a puszta földön. Nem érezte a kemény földet, amelyen gyötört teste pihent ; csak merőn nézett fel az égnek milliárd csillagjaira. Egy estelen amint ismét igy nézett fel az égre egy csillagot látott lefutni az égről: egy gondolat szállta meg őt: »Hátha ez az Ő csilaga volt.* Egy vágy epesztette őt; minden áron Sárát akarta meglátni. Mintha egy hang sugalta volna neki: zók által kiadott gyászjelentés igy szóll: » Márkusfalvi Márkus Smdor nyug, m. kir. miniszteri tanácsos és neje szül. magyar-soóki Fülöp Ida és gyermekei, továbbá özv. Márkus Imréné és gyer mekei, fájdalommal tudatják, a szeretett nővér, sógornő, illetve nagynéni özv. Babinszky Alajosné szül. márkusfalvi Márkus Hermin úrnőnek Esztergomban 1903. évi január hó 22-én reggel 3 órakor, életének 73-ik évében, váratlanul bekövetkezett gyászos elhunytát. A megboldogultnak hült porai a róm kath. anyaszentegyház szertartása szerint 1903. évi januír hó 23-án délután fél 3és félórakor fognak Városház köz 343. sz. a lévő lakásán beszenteltetni és a belvárosi sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat f. hó 24 én délelőtt 9 órakor fog a belvárosi kegyúri templomban a Mindenhalónak bemutattatni. Esztergom, 1903. január 23. Ki életében a békét szerette, találja fel azt a túlvilágon is!< — TŰZ. Pilismaróthon f. hó 19-én tűz volt, mely alkalomból Molnár Sándor és Lick Dániel közös pajtája égett le. A kár 970 kor. melyből 540 kor, a biztosítás révén megtérül. — Temetés. Az élte legszebb férfikorában elhunyt Véghelyi Ödön, volt megyei főszámvevő temetése, f. hó 22-én d u. 3 órakor volt, kinek tetemét a szentgyörgymezei családi sírboltban helyezték el. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. A fáklyákat a megboldogult tiszttársai vitték, kik az elhunyt ravatalára egy pompás koszorút helyeztek. A mélyen sújtott család a gyászesetet ezekben tudatta : >Alulirottak

#

megtört szívvel tudatják a jó férj és atya, a szeretett testvér Véghelyi Ödön volt vármegyei főszámvevő, az esztergomi m. kir. számvevőségi kirendeltség főnökének rövid szenvedés után folyó évi január hó 21-én 12 1

/

t ^rakor, 37 éves korában történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó évi január hó 22-én d. u. 3 órakor fognak szentgyörgy mezei uri-utcai lakásáról a szentgyörgymezei temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat »Eredj, siess mert a lány meghal érted.* Futott mintha kergették volna. Arcáról a verejték csurgott midőn ott állt a gazdag Kadós háza előtt. Nem sokáig gondolkozott belépett a házba. Mindenütt csend, csak Sára nehéz lélekzete hallatszott. Mivel ő a kertek alatt futott be, a házhoz tartozók a gyóntató papot kisérték ki, s igy senki nem volt oda"bent. Odarogyott az ágy szélihez, s görcsös sírásba fakadt. De a leány nem hallotta. Megfogta jéghideg kezét, s homlokára egy édes, hosszú csókot nyomott. Mintha lágy szellő érintette volna a leány arcát, szemei lassan kinyíltak s első tekintete Ferkére esett. Lágy hangon suttogta: — Te vagy az Ferke? — Én édesem, — felelt Ferke. — De régen vártalak, azt hittem, hogy szivem megszakad. — Már nem vagy beteg ? kérdte Ferke. — Nem, nem, — felelt a leány — mert te itt vagy nálam. — Hát megbocsájtol ? — Meg! meg! Talán édes apám is. Boldogan borultak egymás kebelére. Az ajtó halkan kinyílt s azon a gazdag Kados lépett be. Amint meglátta Ferkét, mintha lábai gyökeret vertek volna. Bámult, nem akart szemeinek hinni, hogy az ő lánya ott pihen annak az embernek kebelén, akit ő egykor gazembernek nevezett. Nem szólt, halkan vissza lépett: nem akarta háborgatni az б boldogságukat. Fehér. folyó évi január hó 23-án reggel 9 órakor fog a várbeli Bakácskápolnában a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1903. január 21. Az örök világosság fényeskedjék neki! Özv. Véghelyi Ödönné szül. Mohay Viktória, mint neje. Véghelyi Lajoska, mint fia. Hamar Árpádné szül. Vaisz Ilona, mint nővére. — A megyei pénztár átadása a napokban ért véget. A megyei pénztár átadott 134.000 koronát, a gyámpénztár 1134145 kor. 47 filér értéket, — Kik vezetik be a villamvilágitást. Koksa Tivadar ellenőr, Brandzsa Mihály kőmives mester, Tiefenthal Gyula mérnök, Szt.-Anna zárda, Számord Ignác lelkész, Wimmer Ferenc magánzó, S. Rochlitz Arthur gyógyszerész, Kaán Károly tisztviselő. Miller Imre cukrász, Perényi A.főszámvevő, Mattyasovszky Kálmán ügyvéd, Schenkengel Antal lakatos mester,, dr. Áldori Mór t.orvos, Cseicsner János kalapos mester, CserŐ Zsigmond üvegkereskedő, Havas Vince bir. végrehajtó, Leitgeb János fűszerkercskedő, Pelczmann László férfiszabó, Kührner Antal építési vállalkozó, Osváth Andor tanácsjegyző, dr. Gedeon Kálmán orvos, Brukner Albert füszerkereskedő, Unger Hugó rendőralkapitány, Kiffer József korcsmáros, Borászati egyesület, Kósik Ferenc építész vállalkozó, özv. Eincinger GyÖrgyné pék, özv. Stéiner Lajosné rö föskereskedő, Izraelita hitközség, Vörös József füszerkereskedó, Deutsch Mór rövidáru kereskedő, Hubert Daniel magánzó, Kecskeméthy János kereskedő, Magurányl József ügyvéd, özv. Poiyák Bonaventura j magánzó, özv. Szecsányi Kajetánné maI gánzó, özv. Kádas Károlyné fényképész, jMiedler Rezső kereskedő, Vágner Antal ! korcsmáros, Sinka Ferenc építőmester, I Balogh László kereskedő, Nóvák József í magánzó, Guzsvenits Vilmos igazgató, Berger Herman kereskedő. Metz Sándor i kereskedő, Draxler Ferenc nőszabó, Esztergomi katholikus kör, Mattyasovszky I Lajos magánzó, Stricz Lajos férfiszabó. Összesen 49 fel. A jegyzett lángok száma 432, melyek a következőképen oszlanak j meg: 86—5, 86—10, 218—16, 20—25, J

9—32 és 3—50 gyertyafényű. I — A városi tiszti nyugdijalap vagyonállapotáról jelentett a városi pénztáros, I a tanács legutóbbi ülésén, melynek foly[tyán a kérdéssel a tanács behatóan foglalkozott. A pénztárnok jelentésében előJ adta, miszerént nevezett alap már tekintélyes tőkével rendelkezik, egyben pe ! pig javallta, hogy annak jövedelmező ! sége, értékpapírok vásárlásával fokoztas ' sék. A tanács, tekintettel arra, miszerént nevezett alap tőkéje kölcsönadás utján jobban értékesíthető, azt az állást foglalta el, hogy az alap nélkülözhető része, teljes biztosítékot nyújtó jelzálogi biztosítás mellett, magán feleknek adassék kölcsönbe. — Anyakönyvi helyettes Dömösön. Kalosi Józsefet a belügyminister Dömösre, helyettes anyakönyvvezetőnek nevezte ki. — Női kereskedelmi tanfolyam. Nagy Antal reáliskolai igazgató a helyben szervezendő női kereskedelmi tanfolyam nyilvánossági jogának megszerzése végett megkezdte a leány növendékek összeírását. A tanfolyam iránt érdeklődő szülőket ezúton felkéri, hogy az összeírás teljessége érdekében levelező lapon tudassák vele pártoló hozzájárulásukat. — Az üveggyár sorsa. SZÍVÓS élete van a mi üveggyárunknak, felébreszteni nem tudják, agyonütni pedig nem bírják, vagy nem akarják. Hogy mi lesz egyszer már a vége, azt a magyar üveggyári ipar részvénytársaság legközelebbi ülésén fogjuk megtudni. Ezt a terminust tűzte ki nevezett részvénytársaság legutóbbi ülésén. Kíváncsiak vagyunk, hányszor lesz még alkalmunk ugyanezt a hirt közölni. — Perbefogott kórház. Domosilay Irma komáromi lakósnő perrel támadta meg néhai özv. Nieder mann Károlyné végrendeletét s a többek kőzött annak azon részét, melyben örökhagyó a városi közkórháznak 12000 koronát hagyományozott. A tanács legutóbbi ülésén a perbeszállást elhatározta, s a per vitelével a főügyészt megbízta. — A városi halászatot a tanács egy évi időtartamra Borz Ferencnének adta bérbe. — Esküdtek kisorsolása. E hó 19-én sorsolta ki Pulai Géza kúriai biró elnöklete alatt megalakult bizottság a február havi ülés szakban szolgálatot teljesítő esküdteket. A rendes esküdtek névsorában ott látjuk varasunkból Brucsy Gyula, Fidler Ferenc, Gerenday József, Grósz Ferenc, Horváth Gaál István, Laiszky János, Szilva György és dr. Weisz Sándor urakat. — A fogyasztási adók csőkkenése. A pénzügyi tanácsos elkészítvén az elmúlt évről a fogyasztási adók kimutatását, abból sajnosán- győződött meg a város vezetősége, hogy az 1902. évi december havában, a fogyasztási adók címén befolyó jövedelme a városnak, az előző év december havához képest, jelentékenyen megcsappant, ml nem egyedül a fogyasztás csökkenésében, hanem a fogyasztási adók kijátszásában ia keresendő. — Harmadosztályú kocsik a gyorsvonaton. Február elsejétől kezdve a magyar államvasutak gyorsvonataihoz harmadosztályú kocsik is lesznek csatolva, amivel az utazók régi óhajtása teljesül. — Szöllő karó lopás. Özv. Takács Károlyné dőmösi lakósné panaszt tett f, hó 20-án a csendőrségnél, melyben előadta, hogy a felügyeletére bizott és Hirsch Manó budapesti lakos ' tulajdonát képező dömösl nyári lakos pincéjének zárt ajtóját ismeretlen tettesek december 20 án kifeszítették és abból 1100 drb. kemény és puhafa saőll6 karót elloptak. A csendőrőrjárat jelentése szerént a karókat Ledényi János és Kecskés Lajos dömösi lakósok vitték el és ifjú Pásztor István felfogadott fuvarossal Duna-Bogdányra szállították, hol 18 koronáért Kutbrót Mihálynak adták él. A tettesek ellen az eljárás folyamatba tétetett. — A húscsempészós megakadályozása ügyében városi hatóságunk felhívta a kerületi orvosokat, hogy a húsbélyegzés szigorú ellenőrzését a lehető legnagyobb szigorral teljesitsék. — Beszakadt a Duna jege. Nincs év, hogy a Dunán való csúszkálás, korcsolyázás alkalmából előfordult, sokszor végzetessé váló beszakadások intő, figyelmeztető például ne szolgálnának, s dacára ennek mégis fordulnak elő szerencsétlenségek, mellyek kell, hogy valamellyes hatósági intézkedést provocáljanak. Az e'mult héten történt három ily beszakadásról kell hirt adnunk, nevesetesen Matus Sándor és Schönwelder Béla reáliskolai növendékek esetéről. Alacsony vízállásnál ugyanis a Dunában lév6 meleg források helyenként egészen hártya vékonyra megolvasztják a jeget. Nevezettek ily helyre kerültek, kiknek lába alatt beszakadt a jég. A harmadik Szóda István tanuló esete, a ki egy vékony jéghártyával fedett lékbe szakadt be, mit annál kevésbbé lehetett észre venni, mivel a szállinkozó hópelyhek azt elfödték. Szerencsére egy dolgozó munkás csákIyájával kapta meg, külömben a jég alá csúszott volna. A reáliskola igazgatósága átírt a rendőrséghez, a szükséges ovóintézkedések megtétele czéljából. — Elitélt tolvaj. Pekarik Gyula nagysurányi illetőségű foglalkozás nélküli mészárost, ki az utóbbi időben tolvaj l ás ból élt, s aki városunkban is ellátogatott időnként, hol a többek között az elmúlt tavaszon Gruh Jenni nyelvmesternő lakásába hatolt be álkulcsokkal s vitt onnét el ékszereket, mig nem az ősszel sikerült rendőrségünknek őt el-