Esztergom és Vidéke, 1903

1903-01-25 / 8.szám

— Főispáni leirat a Gunda-féle vizs­gálat ügyében. Nagy megnyugvásul szol gálhat a főispánnak az ismert Gunda-féle -vizsgálati ügyből kifolyólag a napokban érkezett leirata. Ezen leiratban konsta­tálja ugyanis a főispán, hogy Gunda Zoltán miniszteri számtanácsos által 1901. év végén megejtett vizsgálat alkalmával észrevételezett hiányok úgyszólván tel­jesen pótoltattak s csupán a módosított gyámpénztári szabályrendelet továbbá a jövedéki hivatal kezeléséről alkotandó szabályrendelet beterjesztését, a pilis­maróthi vámnál éjjeli szolgálat rendszere­sítését és még egy-két aprőbb hiány pótlását rendelte el. A főispáni leirat utolsó passzusa, melyben a tapasztaltak feletti elismerésének ad kifejezést igy szóll: »Egyidejuleg ismételten elismeré­semet fejezem ki úgy polgármester úr­nak, mint a város tisztikarának az iránt, hogy a város közönségének javára, a város jó hírnevének megóvására a leg­jobb akaratuk és tehetségük szerint ipar­odtak a rendeletekben foglalkoztaknak «leget tenni, s midőn ezen elismeré­semet részemről a legszívesebben teszem, kérem egyúttal úgy polgármester urat, mint a város tisztikarát, hogy jövőre vállvetve dolgozzanak a kijelelt úton a város felvirágoztatásának érdekében, ne­hogy visszaesve, az áldatlan állapot hatványozott bajoknak legyen kútforrása.* — Hatásköri felruházás. A belügy­minister Pelczer Jenő esztergomi h. anyakönyvvezetőt, az anyákönyvvi teen­dők vitelének terén, teljes hatáskörrel ruházta fel s részére 200 kor. személyi pótlékot engedélyezett. — Monster tanuhallgatás. A szálkai országgyűlési képviselőválasztás meg­semmisítéséből kifolyólag elrendelt tanu­hallgatások, f. hó 25-én veszik kezdetü­ket Szobon, hova nevezett napra 90 tanu van beidézve. — Halálozás. Egy jó lelkű úri nő­ragadott el ismét a halál az élők sorát ból, kinek váratlanul bekövetkezett gyors halála érthető részvétet keltett. A meg­boldogult özvegy: Babinszky Alajosné, aki Márkus Sándor nyug. miniszteri tanácsosnak volt nővére. A hozzátarto­kére, hogy б neki Sáráról le kellett mondani. Apja szemébe vágta, hogy nem becsül egy oly ember lányát, aki őt gazembernek nevezi. Hej de sokszor meg­bánta ő e szót. Astán lelkére nehezedett annak a leánynak a betegsége is. Nem volt sehol nyugta, ugy kóborolt nappal kint a határon, csak ha a csendes est terjesztette szét szárnyait, akkor mert belopodzni egy pillanatra a faluba. Ha j tudta volna, hogy a leány érte sóhajto­zik ; szárnyon repült volna hozzá. Az éj sem adott neki nyugodalmat, mindég maga előtt látta a leányt, amint kínos lázban vergődik. Sokszor feltett szándéka volt, hogy titkon oda lopód­zik a ház tájékára, csak egy pillanatra, benéz, aztán nyugodt lélekkel fog onnét eltávozni; de nem mert. A sok gyötrő gond megvise'te ; szép piros arca hala­vány lett; szemei körül kék karikák képződtek. Annak a leánynak egy csókjáért majd el epedt, ha csak egyszer szoríthatta volna keblére, oda adta volna minden üdvösségét. Sokszor elhevert éjeleken át az ég alatt, a puszta földön. Nem érezte a ke­mény földet, amelyen gyötört teste pi­hent ; csak merőn nézett fel az égnek milliárd csillagjaira. Egy estelen amint ismét igy nézett fel az égre egy csilla­got látott lefutni az égről: egy gondo­lat szállta meg őt: »Hátha ez az Ő csi­laga volt.* Egy vágy epesztette őt; minden áron Sárát akarta meglátni. Mintha egy hang sugalta volna neki: zók által kiadott gyászjelentés igy szóll: » Márkusfalvi Márkus Smdor nyug, m. kir. miniszteri tanácsos és neje szül. magyar-soóki Fülöp Ida és gyermekei, továbbá özv. Márkus Imréné és gyer mekei, fájdalommal tudatják, a szere­tett nővér, sógornő, illetve nagynéni özv. Babinszky Alajosné szül. márkusfalvi Márkus Hermin úrnőnek Esztergomban 1903. évi január hó 22-én reggel 3 óra­kor, életének 73-ik évében, váratlanul bekövetkezett gyászos elhunytát. A megboldogultnak hült porai a róm kath. anyaszentegyház szertartása szerint 1903. évi januír hó 23-án délután fél 3és félórakor fognak Városház köz 343. sz. a lévő la­kásán beszenteltetni és a belvárosi sír­kertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat f. hó 24 én délelőtt 9 órakor fog a belvárosi kegyúri templomban a Mindenhalónak bemutattatni. Esztergom, 1903. január 23. Ki életében a békét szerette, ta­lálja fel azt a túlvilágon is!< — TŰZ. Pilismaróthon f. hó 19-én tűz volt, mely alkalomból Molnár Sándor és Lick Dániel közös pajtája égett le. A kár 970 kor. melyből 540 kor, a biztosí­tás révén megtérül. — Temetés. Az élte legszebb férfi­korában elhunyt Véghelyi Ödön, volt megyei főszámvevő temetése, f. hó 22-én d u. 3 órakor volt, kinek tetemét a szentgyörgymezei családi sírboltban he­lyezték el. Temetése nagy részvét mel­lett ment végbe. A fáklyákat a meg­boldogult tiszttársai vitték, kik az el­hunyt ravatalára egy pompás koszorút helyeztek. A mélyen sújtott család a gyászesetet ezekben tudatta : >Alulirottak # megtört szívvel tudatják a jó férj és atya, a szeretett testvér Vég­helyi Ödön volt vármegyei főszámvevő, az esztergomi m. kir. számvevőségi ki­rendeltség főnökének rövid szenvedés után folyó évi január hó 21-én 12 1 / t ^ra­kor, 37 éves korában történt gyászos el­hunytát. A boldogult hült tetemei folyó évi január hó 22-én d. u. 3 órakor fog­nak szentgyörgy mezei uri-utcai lakásáról a szentgyörgymezei temetőben levő csa­ládi sírboltba örök nyugalomra elhelyez­tetni. Az engesztelő szent mise-áldozat »Eredj, siess mert a lány meghal érted.* Futott mintha kergették volna. Arcáról a verejték csurgott midőn ott állt a gaz­dag Kadós háza előtt. Nem sokáig gondolkozott belépett a házba. Mindenütt csend, csak Sára ne­héz lélekzete hallatszott. Mivel ő a ker­tek alatt futott be, a házhoz tartozók a gyóntató papot kisérték ki, s igy senki nem volt oda"bent. Odarogyott az ágy szélihez, s görcsös sírásba fakadt. De a leány nem hallotta. Megfogta jéghideg kezét, s homlokára egy édes, hosszú csókot nyomott. Mintha lágy szellő érintette volna a leány arcát, szemei lassan kinyíltak s első tekintete Ferkére esett. Lágy hangon suttogta: — Te vagy az Ferke? — Én édesem, — felelt Ferke. — De régen vártalak, azt hittem, hogy szivem megszakad. — Már nem vagy beteg ? kérdte Ferke. — Nem, nem, — felelt a leány — mert te itt vagy nálam. — Hát megbocsájtol ? — Meg! meg! Talán édes apám is. Boldogan borultak egymás kebelére. Az ajtó halkan kinyílt s azon a gazdag Kados lépett be. Amint meglátta Ferkét, mintha lábai gyökeret vertek volna. Bá­mult, nem akart szemeinek hinni, hogy az ő lánya ott pihen annak az ember­nek kebelén, akit ő egykor gazember­nek nevezett. Nem szólt, halkan vissza lépett: nem akarta háborgatni az б bol­dogságukat. Fehér. folyó évi január hó 23-án reggel 9 óra­kor fog a várbeli Bakácskápolnában a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1903. január 21. Az örök világosság fé­nyeskedjék neki! Özv. Véghelyi Ödönné szül. Mohay Viktória, mint neje. Véghelyi Lajoska, mint fia. Hamar Árpádné szül. Vaisz Ilona, mint nővére. — A megyei pénztár átadása a na­pokban ért véget. A megyei pénztár átadott 134.000 koronát, a gyámpénz­tár 1134145 kor. 47 filér értéket, — Kik vezetik be a villamvilágitást. Koksa Tivadar ellenőr, Brandzsa Mihály kőmives mester, Tiefenthal Gyula mér­nök, Szt.-Anna zárda, Számord Ignác lelkész, Wimmer Ferenc magánzó, S. Rochlitz Arthur gyógyszerész, Kaán Károly tisztviselő. Miller Imre cukrász, Perényi A.főszámvevő, Mattyasovszky Kál­mán ügyvéd, Schenkengel Antal lakatos mester,, dr. Áldori Mór t.orvos, Cseics­ner János kalapos mester, CserŐ Zsig­mond üvegkereskedő, Havas Vince bir. végrehajtó, Leitgeb János fűszerkercskedő, Pelczmann László férfiszabó, Kührner Antal építési vállalkozó, Osváth Andor tanácsjegyző, dr. Gedeon Kálmán orvos, Brukner Albert füszerkereskedő, Unger Hugó rendőralkapitány, Kiffer József korcsmáros, Borászati egyesület, Kósik Ferenc építész vállalkozó, özv. Eincinger GyÖrgyné pék, özv. Stéiner Lajosné rö föskereskedő, Izraelita hitközség, Vörös József füszerkereskedó, Deutsch Mór rö­vidáru kereskedő, Hubert Daniel magánzó, Kecskeméthy János kereskedő, Magurányl József ügyvéd, özv. Poiyák Bonaventura j magánzó, özv. Szecsányi Kajetánné ma­I gánzó, özv. Kádas Károlyné fényképész, jMiedler Rezső kereskedő, Vágner Antal ! korcsmáros, Sinka Ferenc építőmester, I Balogh László kereskedő, Nóvák József í magánzó, Guzsvenits Vilmos igazgató, Berger Herman kereskedő. Metz Sándor i kereskedő, Draxler Ferenc nőszabó, Esztergomi katholikus kör, Mattyasovszky I Lajos magánzó, Stricz Lajos férfiszabó. Összesen 49 fel. A jegyzett lángok száma 432, melyek a következőképen oszlanak j meg: 86—5, 86—10, 218—16, 20—25, J 9—32 és 3—50 gyertyafényű. I — A városi tiszti nyugdijalap vagyon­állapotáról jelentett a városi pénztáros, I a tanács legutóbbi ülésén, melynek foly­[tyán a kérdéssel a tanács behatóan fog­lalkozott. A pénztárnok jelentésében elő­J adta, miszerént nevezett alap már tekin­télyes tőkével rendelkezik, egyben pe ! pig javallta, hogy annak jövedelmező ! sége, értékpapírok vásárlásával fokoztas ' sék. A tanács, tekintettel arra, miszerént nevezett alap tőkéje kölcsönadás utján job­ban értékesíthető, azt az állást foglalta el, hogy az alap nélkülözhető része, tel­jes biztosítékot nyújtó jelzálogi biztosí­tás mellett, magán feleknek adassék kölcsönbe. — Anyakönyvi helyettes Dömösön. Kalosi Józsefet a belügyminister Dö­mösre, helyettes anyakönyvvezetőnek nevezte ki. — Női kereskedelmi tanfolyam. Nagy Antal reáliskolai igazgató a helyben szervezendő női kereskedelmi tanfolyam nyilvánossági jogának megszerzése vé­gett megkezdte a leány növendékek össze­írását. A tanfolyam iránt érdeklődő szülőket ezúton felkéri, hogy az össze­írás teljessége érdekében levelező lapon tudassák vele pártoló hozzájárulásukat. — Az üveggyár sorsa. SZÍVÓS élete van a mi üveggyárunknak, felébreszteni nem tudják, agyonütni pedig nem bír­ják, vagy nem akarják. Hogy mi lesz egyszer már a vége, azt a magyar üveg­gyári ipar részvénytársaság legközelebbi ülésén fogjuk megtudni. Ezt a terminust tűzte ki nevezett részvénytársaság legu­tóbbi ülésén. Kíváncsiak vagyunk, hány­szor lesz még alkalmunk ugyanezt a hirt közölni. — Perbefogott kórház. Domosilay Irma komáromi lakósnő perrel támadta meg néhai özv. Nieder mann Károlyné vég­rendeletét s a többek kőzött annak azon részét, melyben örökhagyó a városi köz­kórháznak 12000 koronát hagyományo­zott. A tanács legutóbbi ülésén a perbe­szállást elhatározta, s a per vitelével a főügyészt megbízta. — A városi halászatot a tanács egy évi időtartamra Borz Ferencnének adta bérbe. — Esküdtek kisorsolása. E hó 19-én sorsolta ki Pulai Géza kúriai biró el­nöklete alatt megalakult bizottság a február havi ülés szakban szolgálatot teljesítő esküdteket. A rendes esküdtek névsorában ott látjuk varasunkból Brucsy Gyula, Fidler Ferenc, Gerenday József, Grósz Ferenc, Horváth Gaál Ist­ván, Laiszky János, Szilva György és dr. Weisz Sándor urakat. — A fogyasztási adók csőkkenése. A pénzügyi tanácsos elkészítvén az elmúlt évről a fogyasztási adók kimutatását, abból sajnosán- győződött meg a város vezetősége, hogy az 1902. évi de­cember havában, a fogyasztási adók cí­mén befolyó jövedelme a városnak, az előző év december havához képest, je­lentékenyen megcsappant, ml nem egye­dül a fogyasztás csökkenésében, hanem a fogyasztási adók kijátszásában ia kere­sendő. — Harmadosztályú kocsik a gyorsvo­naton. Február elsejétől kezdve a ma­gyar államvasutak gyorsvonataihoz harmadosztályú kocsik is lesznek csa­tolva, amivel az utazók régi óhajtása teljesül. — Szöllő karó lopás. Özv. Takács Károlyné dőmösi lakósné panaszt tett f, hó 20-án a csendőrségnél, melyben elő­adta, hogy a felügyeletére bizott és Hirsch Manó budapesti lakos ' tulajdonát képező dömösl nyári lakos pincéjének zárt ajtóját ismeretlen tettesek decem­ber 20 án kifeszítették és abból 1100 drb. kemény és puhafa saőll6 karót el­loptak. A csendőrőrjárat jelentése sze­rént a karókat Ledényi János és Kecs­kés Lajos dömösi lakósok vitték el és ifjú Pásztor István felfogadott fuva­rossal Duna-Bogdányra szállították, hol 18 koronáért Kutbrót Mihálynak adták él. A tettesek ellen az eljárás folya­matba tétetett. — A húscsempészós megakadályozása ügyében városi hatóságunk felhívta a kerületi orvosokat, hogy a húsbélyegzés szigorú ellenőrzését a lehető legnagyobb szigorral teljesitsék. — Beszakadt a Duna jege. Nincs év, hogy a Dunán való csúszkálás, korcso­lyázás alkalmából előfordult, sokszor végzetessé váló beszakadások intő, figyelmeztető például ne szolgálnának, s dacára ennek mégis fordulnak elő sze­rencsétlenségek, mellyek kell, hogy vala­mellyes hatósági intézkedést provocálja­nak. Az e'mult héten történt három ily beszakadásról kell hirt adnunk, nevese­tesen Matus Sándor és Schönwelder Béla reáliskolai növendékek esetéről. Alacsony vízállásnál ugyanis a Dunában lév6 meleg források helyen­ként egészen hártya vékonyra megol­vasztják a jeget. Nevezettek ily helyre kerültek, kiknek lába alatt beszakadt a jég. A harmadik Szóda István tanuló esete, a ki egy vékony jéghártyával fe­dett lékbe szakadt be, mit annál ke­vésbbé lehetett észre venni, mivel a szállinkozó hópelyhek azt elfödték. Szerencsére egy dolgozó munkás csák­Iyájával kapta meg, külömben a jég alá csúszott volna. A reáliskola igazgatósága átírt a rendőrséghez, a szükséges ovó­intézkedések megtétele czéljából. — Elitélt tolvaj. Pekarik Gyula nagy­surányi illetőségű foglalkozás nélküli mé­szárost, ki az utóbbi időben tolvaj l ás ­ból élt, s aki városunkban is ellátoga­tott időnként, hol a többek között az elmúlt tavaszon Gruh Jenni nyelvmes­ternő lakásába hatolt be álkulcsokkal s vitt onnét el ékszereket, mig nem az ősszel sikerült rendőrségünknek őt el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom