Esztergom és Vidéke, 1903

1903-10-04 / 80.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEEGOMVTDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. М

е

Ш

е

1

ет

№ Vasárnap és csütörtökön. ~>*<~ ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egées évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — - 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Б^уея «пат ára: 14 ül. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetéseit, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt guda) utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza, r^Esztergom vármegye központi mezőgazda sági bizottságától. Meghívó. Esztergom vármegye központi mezőgazdasági bizottsága a folyó évi ii-ik és iii-ik negyedéves rendes ülését folyó évi október hó io-ik napjának délelőtt ю órájakor a vármegye székházának tanácskozó nagy termében tartja meg, amelyre igen tisztelt Uraságodat, mint ezen bizottság tagját van szerencsém hivatalos tisztelettel meghívni. Esztergom 1903, évi szept. hó 29-én az elnökség megbízásából. Thurántzky Lajos bizottsági jegyző. Emlékezzünk. Esztergom okt. 3. A világ kereszténysége egy évben egyszer járul a kereszten kínhalált szenvedett Megváltó koporsójához ; Magyarország népének két ilyen napja van. Az első, amikor a szent sírhoz zarándokolva hálaimát rebeg a Mindenható előtt, hogy egyszülött fiát az emberiség megváltására küldötte ; a második, amikor nehéz átokban tör ki, hogy a hon szabadságáért martyr halált Iz ЛЕЩ és Vidéke" tárcája. Az Isten is ugy akarta... írta-. Bártfay-Poitell Róza. Az ízletes étkeket az asztalra hozták. Hárman ültek az asztalnál. Egy öreg asszony a férjével és az unokájuk, egy szép 20 éves lányka. ' Az öregek szomorúan nézték unokájuk halvány arcát s kelletlenül szcdie'í tányérjukra a párolgó étkekből. A leányka nem eveit semmit. Nagyanyja szeretetteljesen szólt hozzá : — Miért nem eszel, Berta ? — Nem vagyok éhes, nem izük semmi. — Mindig ezt fe'eled. Már oly rossul nézesz ki, de nem csedá, hiszen alig eszel valamit. Mondd csak, mindig igy lesz ez már, nem leszesz már vidám soha ? Berta szép nagy szeméből könnyek peregtek alá s csak ennyit mondott : — Bocsássanak meg, nem tehetek máskép. A nagyapa haragosan szólt reá: — De igen is tehetnél, ha akarnál; mert egy érdemetlen miatt nem kellene magad annyira epesztened. — Ne haragudjon nagyapa, kérlelé halt félisteneit bakó kezére juttatta az ellenség, amely pedig nem volt győztes és amely nem volt egyéb vérszopó bestiánál! A magyart rendesen két csapás sújtja addig, amig mást csak egyszer viszi megpróbáltatás elé a sors ! A mi második nagypéntekünk e hó 6-án lesz. — E napon lesz ötvennegyik évfordulója annak, hogy dicső szabadságharcunknak tizenhárom hősét gyilkolta le a bakó. A mi kálváriánk ott emelkedik az aradi vár kazamatái mellett; a mi Getsemane-kertünk a világosi sik. Amint Krisztus halála megváltotta az emberiséget, ami tizenhárom vértanunk martyriuma szeretete erősebbé tette bennünk azon érzést, amelyből a honszerdem fakad. Az ellenség elrettentő példát akart elénk, állítani a kegyetlen Ítélet képében. Rosszul számított. A martyrizmus olyan valami, amely rajongóvá teszi az embereket, akik előtt a kínhalál megdicsőülés. A magyar Golgothán virágnyilás van. Vérrózsák fakadnak. Uj életre kél a fűszál, mely a hősök haló porait fedi. Szellő támad a világosi Berta nagyatyját. Belátom, hogy rossz, háládatlan leány vagyok, a miért bánatot okozok azoknak, a kik engem ugy szeretnek s kicsi korom óta minden gyöngéoségökkel elhalmoztak. De nem tehetek róla, hogy nem tudok feledni. Különösen ma, karácsony estéjén eszembe jut minden . . . — Igen, veszi át a szót a nagyanya, ma két éve, hogy azt a nagy fajdalmát okozta mindnyájuknak az a rossz ember. — Ne kárhoztassa őt kedves nagymamám. A szívnek nem lehet parancsolni, nem tehet ő róla, hogy szivében egy másik nő iránt keletkezett szerelem, a mely hatalmasabb volt mindennél! . . . — Egy más iránt, tört ki hevesen a nagyapa, ki volt az a más? Egy kifestett komédiásnő, azért hagyott el téged, a szelid kedves leányt. Berta nem felelt, szomorúan nézett maga elé. — Az öregek is szomorúan fogyasztották el vacsorájukat. Milyen szép is volt az a mult ! Minden szomorúság és bánat nélkül teltek napjai nagyszülői oldala mellett, a kik piciny, korától nevelték az árván maradt leánykát. A legnagyobb szeretet vette körül. Igy érte el azt a kort, a midőn a szív megszólal s jogát követeli. síkon. Enyhe tavaszi légáramlat, a szabadság szellője, amely mig akadályra nem talál, szelíden röppen át messze tájakon s amely, ha . gátat lel maga előtt, orkánná fajulva lerombolja azt! A vérrózsák nyílásának idején idézzük emlékezetünkbe az ötvennégy év előtti rémes napot. Azt megélő- j zőleg teljes egy éven át a magyar nemzet színes virága tört le a harcok mezején, október 6-án pedig tizenhárom pusztult el hóhér kéz alatt a honfiúi önfeláldozás legkiemelkedőbb alakjai közül. A hosszú harcz alatt megkímélte őket a golyó, nem fogta testüket a kard, osztottak ezer halált azoknak, akik a haza : szabadsága ellen törtek! Glóriát érdemeltek volna azok a hősök, nem hóhér kötelet! De vájjon elérte-e a bitor azt a czélt, amit ezzel elérni akart ? Szégyenpír volt-e a magyar nemzet arcán az a pirosság, amely fellángolt a boszunak ilyetén módja felett ? A büszkeség pírja ragyogta be az arezokat, hiszen a magyar nemzet fiaival nem ekkor bánt igy először az ellenség ! Egy halál milliókat váltott meg; a vérpadra lépő hősök- : nek utolsó szózatát szerte vitte a ! Megösmerkedett egy fiatal tanárral, a i kinél a külsőcsina szere'emmel párosult. 1 Megszerették egymást. i Berta egy egész életre SÍÓ'Ó s?ere < lemmel, Bonyhádi tanár pedig, a mint 1 látszott csak egy múlékony, f. Uobb*nó 1 lánghoz hasonló szeretettel. Bonyhádin 1, a csendes boldogító sze- i relnset egy szenvedélye?, mindent, .le- i romboló szerelem váltotta fel. i Be'e szeretett egy színésznőbe. S ez a végzetes szere'em akkor keletkezett I szivében, midőn már az eljegyzést nap i is ki volt tűzve Bertával. í Karácsony estéjén keléit volna megtörténni az eljegyzésnek. \ Berta boldogan várta Bonyhádi jöve- 3 telét. Az öreg szülők vele örültek. A vacsorahoz már fel volt terítve. Berta dobogó szívvel figyelt az ajtónyílásra. : Végre megnyílt az ajtó s a boldog leányka kipirult arccal sietett vőlegénye elé. Bonyhádi komoran, zavart arccal lé- i pett be. Az Öregekhez fordulva megtört remegő hangon monda : — Bocsássanak meg, kérem, ha a mit mondani fogok, bánatot fog okozni Önöknek. De mint becsületes ember, nem : ehetek máskép. Szerettem Bertát s azt hittem, hogy Örökké fogom s?c lazái szellő. Akinek ez a hírvivő /aiamit súgott, az leborult ugyan a földre, hogy engesztelő imát rebegen a kivégzett hős lelki nyugalmáért, de amig imádkozott, a megbánott nemzeti öntudat fellángolt kehéében. Igy halnak a félistenek és igy születnek a hősök. Emlékezzünk! Mondjunk engesz:elő imát a hazáért elvérzett nagyjankért. Ennek az imának érezni fogjuk elemelő hatását. Az emlékezés fájdalma nem fog könnyeket fakasztani szeneinkben, hanem életre kelt bennünk 5

gy gondolatot: hogy nekünk csak így hazát adott a végzetünk ; egy szent érzelmet: honszerelmet s e gondolat és érzelem nyomán terméceny lesz az elhatározás, mely tettre cészt, hogyha tenni kell ! th. Kórházbizottsági ülés. Október 2. A városi kórházbizottság, melyre i törvényhatóság szakközege kinondötu már a halálos ítéletet, a niniszter jogi érzékkel biró és tör;ény alapján álló bölcs intézkedése olytán hamvaiból feltámadva, tegíap délután ülést tartott, melynek •etni. De csalódtam. Egy ellcnál'hatatan érzelem kiszorította szivemből az inök unokájának angyali arcát. ítéljenek ;i, megérdemlem, de nem tehetek raáscép. E pokoli érze'emnek nem jegyezíetem el e kedves, szelid leánykát. Nem udom, mi nevet adjak az érzelemnek, ísak annyit tudok, hogy e pillanatban" ;gész lényemet uralja s én nem vagyok ira nemesebb akaratomnak. Az öreg szülők némán, kétségbeeseten hallgatták Bonyhádi szavait, mivel udtá.k, hogy ezek a szavak szeretett mókájuk szivét ölik meg. Ber a halálsápadtan bámult maga elé ! csak akkor eszmélt fel, mikor В nyíádi megfogta jéghideg kezét s remegő, Megtört hangon monda : — Bocsásson meg, édes angyali jó»águ Bertám, ezért a nagy fajdalomért, a nelyet magának okozok, de Isten látja elkemet, hogy mennyit szenvedek. Szeptern én még most is, ugy mint eddig jzerettem, de egy kimondhatatlan szenvedély erői vett rajtam s egy csábos irc háttérbe szorította a maga angyali ircát. Nyomorult ember vagyok, tudom, le még nyomorultabb lennék, ha nem ett volna bátorságom ezt megmondani. Midőn Bonyhádi elhallgatott, Berta ninden erejét összeszedve elég hallha:óan monda: