Esztergom és Vidéke, 1903

1903-09-27 / 78.szám

2 KSZTfcKGOM га VIDÉK К. (78. szánt-j 1 ' 3 szeptember 27 törvényhatóság rendelkezésére bo­csájtanij mely nem egészen prae­cU határozatát a törvénynek a gyakorlat aképen alkalmazta, hogy mindég az előző évi adókimutatás vétetett alapul. Ilyennel azonban jelenleg az adóhivatal a törvényen kivüli állapotok folytán nem rendel­kezvén, a törvényhatóságnak az 1902. évi adókimutatást küldötte meg annál is inkább, mivel a be­lügyminiszter egy ezen ügyben ho­zott rendeletében kimondotta, hogy az 1904. évre összeállítandó legtöbb adófizető törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzékének összeállításá­nál az J902. évi adókimutatások veendők alapul. Az igazoló választmány bár a névjegyzéket az 1902. évi adóki­mutatás alapján állapította meg, ki­mondotta, hogy habár a minister­nek 76061/903. számú rendeletén alapuló eljárás törvényesnek nem tekinthető, mert törvény ellenére a minister sem intézkedhetik s igy a névsor törvényes alapon egybeállít­ható nem volna, mindazonáltal an­nak kijelentésével, hogy ez az el­járása a jövőre praecedensül nem szolgálhat, az 1904 évi névsor meg­állapításánál az 1902 évi adókimu­tatást vette alapul azért, hogy a jelenlegi törvénytelen állapotbans az előidézett ezen válságos időkben, a vármegye legfőbb törvényes szerve az alkotmányos jogok jövő védel­mére szolgálhasson. A történt megállapítás alapján az 1904. évre érvényes legtöbb adó­fizetők névsora a következő : Vaszary Kolos, Boronkay Jenő, Bródy Zsigmond, Kobek István, Reviczky Ká­roly, Stein Felix, Frey Ferenc, Koditek Károly, Geiger Ferenc, Mattyasovszky Kálmán, Krausz Izidor, Koperniczky Ferenc Heya Tivadar, Brutsy János, Hartmann Márton, Marosi Józseí, Fehér Ferenc, Vargha Dezső, Mórász Antal, Tauber Mihály, Stern Márk, Szilaveczky — És igazán megboszulná a sérelmet? — Kötelességemnek tartom. — Akkor is, ha sok ellenségem volna ! — Ha mindenkivel meg kellene küzde­nie akkor is ? — Ha az egész világgal kellene meg­küzdenem, akkor is! . . . Az asszony boldogan szorította meg a férfi keiét és szép szemeit igéző tekin­tettel vetette fel arcára. — De most, ugy-e megígéri hogy itt marad! A férfi ellenkezni akart. — No, no édes 1 Csak nem kaszaboltatja magát össze miattam. A kész veszedelembe menne. Higyje el nekem, hogy igy is az a kifogástalan gentleman marad előt­tem mind eddig. Végre is a — férjem volt az a goromba ember. — De hát nem akarja megbőszülni? Az asszony szeme felvillant, — De igen, hanem azt csak magam végzem el! — Maga, ugy látszik, édesem— szólt kedvetlenül a férfi, — korlátokat akar vonni elém. Pedig nem ér célt vele. Én tudni fo­gom kötelességemet. Az asszony mosolygott. — No, csak nem fog ezért haragudni. Higyje el, hogy ez nem áll jól magának. Jöjjön, üljön ide hozzám közelebb — igy s aztán beszéljünk inkább arról, hogy mit fogunk csinálni ezután. A boszut pe­dig csak bizza rám. A férfi egy kissé lecsendesedett soda ült az asszony mellé. Karjába fűzte a karját úgy beszélt hozzá. — Lássa, lássa, — végre is boldo­gok leszünk. Higyje el, oly epedve vár­János, Rudolf Mihály, Fürst Adoif, Kle­ment István, Seyier János, Székesváry Imre, Weisz Sándor, Berán Antal, Lindt­ner János, Ziskay Imre, Zlatnyánsiky János, Schiller József, Zsiga Zsigmond, Prokopp Gyu'a, Müller Ernő, Pe'cer Li­pót, Vimmer Kálmán, Draxler Alajos, Oszlik Károly, Eckstein Mór, Azaltovics Imre, Mattyasovszky Lajos, Böszörményi Józseí, Leitgeb János, Adolf Ede, Burián János, Schrank Salamon, Heischmann Ferenc, Szauder István, Graeffel János, Magurányi József, Bachl Lajos, ifjú Andor István, Horn Károly, Binetter Ja­kab, Feichtinger Sándor, Báró Jeszenák Gábor, Grósz Ferenc, Eggenhofer József, SzentesPéter, Háber Ignác, Weisz Sámuel, Kohn Gábor, Boltizár Józseí, Hajts Jáaos, és Tóth Ignác, Színház. Eiztergom, szept. 24. Szerdán a közönség előtt jól ismert Mozgó fényképek cimü bohózat került szinre az esztergomi színkörben, melyet talán ez okból nagyon gyér számú pub­likum nézett végig. A jelenvoltak azon­ban jól mulattak a darab dús komikai vénával megrajzolt jelenetein. Különösen kitűnt Mezei igazgató és Rajz Ödön, a feleségadó após és vő szerepében, ugyanezt mondhatjuk Barna Ilonáról, ki az anyós szerepében bravúroskodott, legjobb volt azonban Kis Pista (Kaján) ki sikerült maszkjában már puszta meg­jelenésével is falrengető derültséget keltett. Csütörtökön Fényes Samu : Bacsányi cimü drámáját adták. A címszerepben Rajz Ödön mutatta be jól ismert hatal­mas drámai erejét, mig Osvai Krisztinát Lőrinczy Erzsike adta, ki drámai alakí­tásainak egyik legjobbikát mutatta be. Csupa hév, mesterkéletlen páthos és erő­teljes előadás jellemezte s a legnehezebb drámai je'eneteket fényes sikerrel oldotta meg ; hanghordozása, mimikája a kereset­len természetességet tüntette fel és a leg­patheikusabb kitöréseknél sem hagyta cserben vénája, mely uralta az egész tam e perczet, oly nyugtalanul, hogy alig bírtam ki. Végre megszabadult attól a goromba embertől. — Csitt! Arról nem szabad beszél­nünk, Érti ? ígérje meg, hogy nem fog, előttem róla beszélni soha 1 — No jó. Akkor legyen szíves, távolit­son el a szobájából mindent, a mi a volt­ra emlékeztet itt, melyek úgyis egy csalfa, hazug álom szüleményei. Az asszony rábámult. — Megsemisitsem ? Nem azt ne kívánja. A legédesebb emlékeimet törném ez­zel Össze. — Akkor még mindig szereti azt az embert ! — Én ? Gyűlölöm, gyűlölöm ! — De hogy mégis megnyugtassam magát, el­teszem a szekrényembe. Hadd legyenek a társaik között. És lassan szedegette a leveleket. A férfi is segített neki. S mikor már majd­nem a végére értek a munkának, a férfi az egyik levéilap tiszta íelén idegen kéz irta sorokat pillantott meg. — No, ni — kiáltott fel — a bucsu­sorokat ide iktatta néhai férje ura. És olvasni kezdte a levelet. Az asszony csak akkor vette észre ezt, mikor a férfi arcára pillantott, mely idegesen rángatolódzott s fehéren, sá­padtan tapadt a? írásra. Hirtelen elkapta a kezéből s aztán mohón olvasni kezdte a neki már idegen vonásokat, melyek a volt férj tollából eredtek. Az arca elpirult s hevesen dobogott a szive, a mint olvasta. » ... Ha egy elhibázott, könnyelmű pillanatban képes is voltál elhagyni darabot, mely mintha szamára lett volna megalkotva. I^en szeretetreméltóan adta Vedrődy Gizella a kis Osvai Jolánt, s ama megkapó szerelmes idiilt, a darab e kedves epizódját, üde temperamentuma igen szépen juttatta érvényre. Jó volt Mezey igazgató Naláczy alispán szere­pében és Szabó Pal Sehi színész szere­pében tüntette ki magát. Péntek es:e Barna Izsónak a főváros ban zajos sikereket ért operettje Casa­nova került szinre. A színház eléggé üres volt, mert a direktor valahányszor valamely jó darab megy, bérlet szüne­tei s igy mindazokat, kiknek még nagy­számú szelvényeik vannak, távoltartja a színháztól. Az e!őadás egyébként jól si­került volt, a clouja persze a közön­ségünk előtt előnyösen ismert Harkányi Gizella fellépte volt, ki játékával, pazar kosztüméivel és kedvességével újból meg­nyerte a közönséget, hangja kiseé gyenge bár, de mégis kellemes és tetszetős. Szabó Pál Casanova szerepében méltó partnere volt Harkányinak, mellette Kis Pista jeleskedett, Rajz Irénke és Ujfa­lusi Be'la ismét táncokkal gyönyörköd­tették a publikumot. Tegnap újból Casanovát adták bérlet­ben, mikor utoljára és másodszor lépett fel Harkányi Gizella. Erről és a mai előadásrói jövő számunkban referálunk. JE3Z HZ ZE^ ZHIJ WWW­— Főispánunk szokásos fogadó nap­jának megtartása végett szerdán reggel érkezett városunkba. Délután vizsgálatot tartott a városi kórházban, pénteken pe­dig részt vett a vöröskereszt ülésén, s este visszautazott a fővárosba. — Rákóczi Ünnepély. Kaszinónk októ­ber n-én Rákócú ünnepélyt rendez, mely­nek hazafias műsorán a rendezőség nagy­ban fáradozik. Ezzel kapcsolatosan emiit­jük meg, hogy a megye és város, az előjelekből ítélve Rákóczi ünnepélyt ren­dezni, aligha fog. — Nagy idők tanuja. Ismét kevesebb azt, a ki téged imádott s a kit te is szeretsz, tudora még most is, — emlé­keidet megtagadni soha nem fogod, mert azokat egy láthatatlan jóságos szellem irta be általam szivedbe. Aminthogy nem leszel képes sohasem megtiltani azt, hogy elhagyott csen­des szobámban te rólad álmodjam to­vább a megszakadt édes álmot s hogy utolsó sóhajtásomban a te ne­veddel váljak meg egykor a szenve­dések életétől. A kinek a lelke bűne a szerelem volt, a büntetése ii csak az lehet.« S mikor az utolsó sort is elolvasta, oda fordult a férfihoz. A szemében könny volt, a szava remegett. — Ugy-e nem fogja megtorolni a aé­relmet ? Ugy-e nem ? — kérem ! . . . A férfi csendesen felelte rá: — Nem. — A szavát adja erre ? — A szavamat! Az asszony erősen megszorította a férfi kezét, de rátekinteni nem tudott. A férfi sem nézett arcába, valami benső erő a lelkében nem engedte. Elfordultak egymástól. A férfi ugy érezte, mintha lelke mélyén a régóta, í gyöngéd szálakkal szőtt édes álom las­san-lassan kezdene szétfoszlani s mintha szivében minden dobbanásra egy-egy húr jajdulna fel . . . Az asszony kibámult az ablakon s a járókelők sokadalma között egy szomorú arcot keresett, — azét az elhagyott, meggyötört, forró szivű emberét, a ki örök szerelemmel irta be az édes em­lékeket szivébe. egygyel azon dicső férfiaknak száma, kik 1848-ban a magyar szabadságot ki­vívni segítettek. Balek Antal 1848I49 ikt honvédőrmester hunyt el f. hó 25-én életének 87- к évében, kiben Bárdos Gyula városi tanitó nagyatyját gyászolja. Sokan ismerték a barátságos, mindig jókedvű öreg urat városunkban, hol éle­tének java részét eltöltötte. Temetése ma d. u. 4 órakor lesz a szt.-györgy­mezei sírkertből. A gyászesetről a követ­kező jelentést vettük ! »Bardos Gyula, Esztergom szab. kir. vá­rosi tanitó az összes rokonok nevében fájdalmas szívvel jelenti, hogy felejt he'ét­len nagyatyja Balek Antal volt kereskedő, 1848/9 honvédőrmester hosszas és kinos szenvedés és a betegek szentségeinek ájtatos felvétele után, á'dásos életének 87. évében 1903. szeptember 25-én éjjel Ii órakor az Urban elszenderült. A meg­boldogult földi maradványai folyó hó 27-én d. u. 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint a szentgyörgy­mezei sírkertben levő halottas házból örök nyugalomra helyeztetni. Az engesz­telő szentmise áldozat a boldogult lelki üdveért f. hó 28 án reggel 8 órakor fog a szt. Ferenc rendiek templomában az Urnák bemutattatni. Esztergom, 1903. szept. 26-án. Á'dís és béke lengjen a drága halott porai felett! с — Tiszti értekezlet. Esztergommegyc tisztikara október hó 3-án d. e. 11 óra­kor értekezletet tart, melynek tárgya я közigazgatás egyszerűsítése tapasztalati eredményének és a járásbíróságnak a megyeházáról történt kiköltözése folytán a vármegyeházi hivatalok ideiglenes aj e'helyezésének megbeszélése. — Vizsgálat a kórházban. Jeleztük már, hogy dr. Gönczy Béla a kórház ellen az egyik helyi lapban intézett tá­madás folytán a főispánnál vizsgálatot kért. Ezen vizsgálatot szerdán fogana­tosította főispánunk a tiszti főorvos közbenjöttével, mi azonban véget még nem ért. Az eddigiek alapján minden rendben találtatott. — Vöröskereszt egyleti ülés. A vö­rös kereszt egyesület megyei választmá­nya pénteken délután tartotta ülését. Megnyitván főispánunk, mint ideig'enes elnök az ülést, felolvastatott az igazgató­ság leirata, -mely egyebeken kivül I rae'eg köszönetet mond a főispánnak j érdeklődése és buzgó fáradozásaiért. El­I nőknek Boltizár József társelnöknek j Andrássy Jánosné választatott meg. ! Diszeinöknek a megye örökös főispánja, j a hercegprímás, alelnöknek báró Jesze j nák István, társalelnöknek Frey Ferencné, jegyzőnek Uray István, pénztárnoknak Zsiga Zsigmond, ügyésznek Pongrácz Zsigmond és orvosokul dr. Seyier Emil, dr. Áldori Mór, dr. Berényi Gyula és dr. Gönczy Béla választattak meg. Ezu­tán határozatba ment, hogy a tagok gyűjtése végett a vílasztmány tagjai gyűjtőivvel láttatnak el, kik, valamint a községek elöljárói és a plébánosok a tag gyűjtésre felfognak kéretni. — Névmagyarosítás. Fülöp Manó vendéglős és három kiskorú leánya nevé­nek Füredire való átváltoztatását a bel­ügyminiszter engedélyezte. — Állandó választmányi ülés volt tegnap d. e. 10 órakor a megyeházán, az őszi közgyűlés napirendjére kerülő ügyek tárgyában. Felemlitésre méltónak tartjuk, hogy az áll. vál. a megyei szál­lításoknál azt a szerintünk is helyes ál­láspontot foglalta el, hogy a hely­belieknek a vidékiekkel szemben előnyt ad. A városi vágóhíd ügyé­ben véleményezte, hogy az ügy újbóli tárgyalás és előkészítés végett a város­nak visszaadassék, főleg pedig azon ok­ból, mivel ujabban a vidéki városok vá­góhidjainak felépítését igen előnyös és elfogadható feltételek mellett eszközli állí­tólag a Gregersen cég. A város általmegadni kért két uj kirakodó és állatvásár enge­délyezését véleményezte. A megyei közp. szegény alap alapszabályainak módosí­tásánál pedig kimondandónak vélemé­nyezte, hogy az alapból úgy a megyei, valamint a városi és községi alkalma­zottak is kaphatnak segélyt. — A járásbíróság költözködése a mai nappal jóformán befejezést nyert. A te­lekkönyvi hatóság már pénteken kezdette meg az uj épületben működését, mig a tárgyalások a mai naptól fogva úgy polgári, mint a bünfenyitö ügyekben a ax

Next

/
Oldalképek
Tartalom