Esztergom és Vidéke, 1903

1903-09-24 / 77.szám

ESZTERGOM es VIDÉK К (77. szám. 3 szeptember 24 méltó ivadéka azoknak a félistenek­nek, kik hazájuk szabadságáért bujta­nak el. Ezen ügyben vettük a megye alis­pánjának alábbi megkeresését, mi­nek a legnagyobb készséggel adunk helyet. Esztergom vármegye alispánja, ad. 7461. 1903. Tárgy : Rákóczy sírjához való zarándoklat. Tekintetes Szerkesztő Úr! Folyó évi október hó 9-én illető­leg 10-én zarándoklat indul, II. Rákóczy Ferencz és társai sírjá­hoz Konstanti nápglyba, Rodostóba és Kis-Ázsiába, mely útnak költ­ségei I. osztályon 375 kor., Hon 275 koronát tesznek ki. Az utazásra vonatkozó Prog­ramm az alispáni hivatalban, min­den felvilágosítás pedig a m. kir. államvasutak menetjegy irodájában (Budapest IV. Vigadó tér 1. sz.) kapható. Midőn ezeknek közlésére kérem fel a tek. szerkesztőséget, meg­jegyezni óhajtom, hogy igen alkal­mas az utazásban résztvevőknek, a nálam őrzött részvételi iv kitöl­tése. Hazafias tisztelettel Esztergom, 1903. szeptember 22-én. kir. tanácsos, alispán helyett. Szabó Mihály * Kapcsolatosan emiitjük meg e helyütt, hogy Esztergom megye törvényhatósága szintén helyez koszo­rút Rákóczi Ferencz sírjára. Klinda Rezső. 1830—1903. A tanügynek egy lelkes és fáradha­tatlan munkása dőlt ki Klinda Rezsőben. Egész életét a tanügynek szentelte, melynek rögös pályáján félszázadot meghaladó időn át küzdött, munkálko­dott lankadatlan szorgalommal. Azon emberek közé tartozott, kik a köte­lességérzettől áthatva az eredményes munkával szereznek maguknak érdemeket. Nem is maradt megjutaimazatlanul hasz­nos működése, mert a jól kiérdemelt I legfelsőbb elismerés, a királyi kegy, 50 tem volna. Ám csupán a kötelesség ho­zott. Azzal egy cédulát húzott ki zse­béből s oda adta az iíjunak. A cédul­kán elmásitott betűkkel ez állt: — Holnap este felé még utoljára, legyen ott . . . I Elolvasta többször, de a betűk csáb "egyet mondtak ... A leány csak várt, j — Szolgálhatok még valamivel ? — ä szólt végre az ifju. \ — A feleletre várok, j — Tudja a levél tartalmát? — Nem j felelt a leány. — Tehát, mondja meg j hogy »igen.« * * * Esteledik. A lágy szellő végig suhani az akác iák lombján, ahova a lenyugví [ napnak utolsó halvány sugarai gyéi J fényt vetnek. Az egész láthatár vöröi j fényben úszik, amelyen az alkonya Hassan megtörik. Egy gyalog ösvényen az ifju sétál minden neszre felügyelve. A találka idej< már elmúlt s akit várt nem jött. Utolsc csalódásában mindenről lemondott, — de mégis fellobbant benne a régi sxon vedély; nem azért, hogy ismét szerel met koldoljon, hanem azért; hogy ize mébe vágja annak a leánynak, hog) többé nem szereti. Az latén meghallgatta őt; lelke át szelleműivé, egy uj ébredésen ment kt évi szolgálata elismeréséül n :hány évvel ezelőtt az arany érdemkereszttel tün­tette ki, metyre valóban reá is szolgált. Az iskola falain belül szigorú, de igaz­ságos volt, ki tanítványainak állandó szeretetét tudta magának biztosítani. Mint példás családfő öt derék fiút ne­velt a hazának. A tarsas életben szerény, magába zárkózott volt, s szabad idejét a zenének szenteite. Mint a régi dalár­dának tagja, majd mint a zenei körnek egyik alapitója és oszlopos tagja, a ze­nészét terén hasznos szolgalatokat tett. Évek hosszú során át tagja volt a basi­likai karnak. Evek hosszú során át volt pénztárnoka az esztergomi r. k. tanító­egyesületnek. 1830 március б-án született Búr-Szent­Miklóson, Pozsony-megyében. Tanulmá­nyait Sasvárón, Dévényben és Pozsony­ban, majd az akkor két éves tanfo­lyamú érseki képezdében Esztergomban vé­gezte a szabadságharc lezajlásának évei­ben, hol is mesteri és jegyzői hivatalra lőn képesítve, mely képesítést csakis a szorgolmasabb és tehetségesebb növen­dékek nyertek el. 1849 évi július i-én lépett Esztergom város szolgálatába, s mint segédtanító az I osztályban, majd Schiszler tanitó halála után a II-odik osztályban lett he­lyettes tanitó. 1853-ban az akkori szokás szerint a budai helytartóság által ren­des főelemi iskolai tanítóvá neveztetett ki, ugyancsak a II osztályba. Egy év múlva a főelemi iskolák négy osztályúakká lettek s akkor a III osz­tályba osztatott be. 1856 ban Scitovszky hercegprímás által a kir. és érseki képezdébe a számtan tanárává neveztetett ki, mely állásában 1870-ig működött, midőn is a képezdei tanfolyamnak három osztályúvá történt átalakítása, s igy az órák szaporodása folytán rendelkezésre álló idő hiányában kénytelen volt ezen állásáról lemondani. 1859-ben nyerte el a főelemi iskolai képesítést az esztergomi kir. és érseki képezdében, amidőn is a magyar, német és tót tannyelvű főelemi iskolákra lett képesítve. 1870-ben Esztergom város közgyűlése egyhangúlag igazgató tanítónak válasz­totta. 1886-ban megüresedvén a kir. városi egyházi karmesteri állás, az általa tölte­resztül. Kitörölte annak a leánynak ké­pét emlékéből — a szent esküt meghall gatta az ég. Elfelejtette, hogy miért jött ide. — Térdre omlott kint a szabad ég alatt a mindenség honában, hogy hálát adjor az ég urának. Esküdtem neked : meg tartom, Legyen áldva a neved örökkör örökké Amen ! Aztán arccal a földre borult és meg csókolta azt a földet, amit a Minden ható teremtett. Egyszerre csak egy sirí panasz zokogása üti meg fülét, amelj egy bokor mögül jött elő. A hango tompán adta vissza a föld, amelyei arcra borulva volt. Felugrott s fürkészve tekintett körül Egy odvas^; fa mögött egy leány pillantott meg, ki könytől nedvesült ar cát két kezébe temette. Néhány lépés tett ... és felismerte. — Ön itt! és sir ? Szóljon, miért < könnyek ? Ezen kérdésekkel zaklatta ; Leányt. De ő nem szólt csak hallgatott Megfogta a leány kezét, — azon kezet amelyben a találkára hivó| cédulát hozt — és kivezette a gyalog ösvényre. — A végzetes pillanatokban, — szól az ifju, — mindég önnel kell találkoz nom. Tegnap, midőn esküvel er ősitetten fogadásom, szemtanúja volt annak — 1 ják, hogy a marha néha-néha kijárja 1 magát. 1 A városi marhatartó gazdákra nézve 1 tehát nemcsak azon fontos gazdászati érdeknél fogva, a melyek szerint { a tejelő marhák istálóztatása mielőbb ] bekövetkezik, és pedig: 1) az állati betegségeknek minél nagyobb mérvbeni távoltartása 2) a tejtermelésnek minél fokozot­tabb mérvbeni elérése 3) a trágyának hatványozottabb mérvbeni szaporulata szempontjából, kell a városnak a majorbeli gazdá­szattal felhagyni, hanem fel kell hagyni azért is, mert a város jelen nyomasztó pénzügyi viszonyai mel­lett minden eszközt meg kell ragadni arra nézve, hogy az adózó közönség a súlyos adóteher alól lehetőleg szabaduljon, s ily körülmények mel­leit nem lehet megengedni, hogy oly gazdasági rendszert tartson fenn, a mely a városra nézve veszteség­gel jár. Fokozatosan és kellő körültekin-j téssel haladéktalanul meg kell kez-j deni a város bérföldeinek a gazda-1 közönség tulajdonába való áten-1 gedését. Kultúra alá venni, parcellázni kell mindazon legelőterületeket a melyek arra alkalmasak. í Aliquis. j Zarándoklás Rákóczi sírjához Konstanti­1 nápolyba. j Megemlékeztünk már lapunkban arról a hazafias mozgalomról, mely tervbe vette, hogy a magyar szabad­ság vezérlő fejedelme iránti hála és kegyelet adóját azzal is le akarja róni, hogy elzarándokolva a messze keletre, felkeresi az idegenben azo­kat a szentelt hantokat, melyek alatt j a dicső szabadsághős és vértanú 1 társai porladoznak, hogy hő imátl rebegve azoknál a Mindenek urához s megkoszorúzva azokat, tanújelét j adja annak, hogy a hálás utókori IKB...-l-1—. 11 I. }- 1 „l 1 .,! •', , hant a folyónak, hogy beleölje magát, \ de visszarettent . . . mert óh, mégis fájdalom ily ifjan meghalni. Ennek az ifjúnak nincs bűne, csak forró szerelme, s az a nyomorult leány — aki megcsalja, aki hitegeti . . . azért fogadott hosszú, négy évi böjtöt. j Sajnálta, talán a megszánakozás annyira \ vitte volna őt, hogy oda borult volna \ annak az ifjúnak a kebelére, — aki ifjan] ennyit szenvedett, — s úgy vigasztaltál volna őt . . . Úgy elrohant volna, de' lábai gyökeret vertek. A végzetes pilla-1 nat neki juttatta osztályrészül azt, hogy | végig kelljen néznie egy ifjú vergődését j kit ő is szeret ... Miért is jött csak ide ? Oh, emlékszik már ; egy cédulát hozott . . . s azt is б I tőle. Avval a tudattal hozta azt is, hogy J talán megnyugvást fog neki szerezni. . . % íme, annak ellentétéről kell neki meg-1 győződést szereznie . . . Oda adja-e azt ж kis célúdat ? . . . Csak néhány percig gondolkozott . . . mi alatt az ifju felkeit s ott látta maga­előtt a remegő leányt: szemeiben még ott csillogott néhány könny, amely ar­cát fenségessé varázsolta. —- ön itt!.? szólt az ifju. — Igen, felelt a leány ; — de ha tud­tam volna, hogy háborgatom, nem jöt­ett be. Ugyanezen évben nevezte ki őt jinaor János hercegprímás az érseki ta­litóképző ének és zenetanári állásra, mely­ien a képzőintézetnek 1895-ben négy »sztályúvá történt újjászervezéséig műkö­lött. Az utóbbi időkben csupán a kir. árosi karmesteri állást töltötte be, mig­ein a halál f. hó 21-én d. u. 5 órakor iragadta őt szerettei köréből, véget •etve munkás életének. * A boldogult haláláról övéi az alábbi gyászjelentést adták ki. »Özvegy Klinda Rezsőné szül. Hermá­lyi Sztankay Berta, valamint gyermekei jyula, Kálmán, Aladár és Jenő úgy a aját, mint az összes rokonok nevében ájdalomtÖl megtört szívvel tudatják, íogy a szeretett férj, a legjobb édesatya :s rokon Búrszentmiklósi Klinda Rezső ro\t elemi iskolai igazgató, képezdei ta­lár s belvárosi karnagy, az arany érdem­cereszt tulajdonosa életének 73-ik, bol­log házasságának 38 i к évében, folyó :vi szeptember hó 21 én délután 5 óra­cor, a haldoklók szentségeinek ájtatos elvétele után, áldott lelkét Teremtőjének isszaadta. A megboldogult drága halott Öldi maradványa folyó hó 23-án délután [. órakor fog a halottas há/.ban (Duna­itca 139. sz.) beszenteltetni s onnan a drályi városi sírkertben, a róm. kath. ;gyház szertartása szerint örök nyug.j ómra helyeztetni. Az engesztelő szent nise-áldozat szeptember 24 én reggel ) órakor fog a belvárosi plébnnia templom­ján az Urnák bemutattatni. Esztergom, 903. szeptember 21. Béke hamvaira!« Temetése tegnap délután volt nagy •észvét mellett, melyen a nagyszámú kö­:önségen kivül ott volt a város képvise­őtestülete s tisztikara, összes intézeteink anári kara, kivonultak temetésére az jsszes fi és leány elemi iskolák tanáraik /ezetése alatt, majd az érseki képezde. \ halottas háznál a tantestület jár. tani­:ó egyesület stb. koszorújával borított •avatal mellett megható gyászdailal vet­lek búcsút pályatársai. Színház. — A második Perényi este. — Esztergom, szept. 23. Szombat este még a péntekinél is zsú­foltabb ház tömörült össze az ünnepelt művésznő tiszteletére, ki ez alkalommal a »Bob herczegf czimő szerepében ragyog­tatta istenadta tehetségét. A város és megye legelőkelőbb köreit képviselt közönség izgatottan leste­várta a függöny felgördülését: a kipirult most megint csak itt van. Szóljon mát jelentsen ez ? Azon perc óta midőn láttam, hogy boldogtalan, szólít a leány, a megszána­kozás annyira erőt vett rajtam, hogy megszerettem. Nem volt szabad szólnom, mert tudtam nagyon jól, hogy én önre nézve nem élek. Mit is gondol ön é» velem ! Mégis egy cél lebegett előttem, hogy önt megmentsem. Hallottam eskü­jét, s azt is, hogy a találka helyére jött. Az a leány nem méltó arra, hogy eskü­jét megtartsa, mert most is megcsalta. Az Isten meg fog önnek bocsájtani, ha nem fog négy évet végig szenvedni . . . s ez legyen egyedüli boldgságom, — ha már azt — a leányt el is felejtette, hogy az ily áldozatról mondjon le, s én nyu­godt leszek, hogy ön többé nem fog küzdeni és szenvedni . . . Ugy-e meg­teszi ? Az ifju csak hallgatta a leányt, mi­alatt lelkén egy boldogító érzelem fu­tott keresztül. Aztán feltekintett az égre, amelyen itt-ott csillagocska tünt föl s igy kiáltott föl: — Eskümet megtartom, ura leszek szavamnak ! —• azután belenézett abba a két könytől ázott szembe, amelyben egy édes vágy lobogott és lágy, re«gő hangon suttogta; De te érted.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom