Esztergom és Vidéke, 1903

1903-01-22 / 7.szám

háromszor akkora összeget kénytelen adni, ha az összeget azonnal készpénzben le nem teszi. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy a tisztességes vevő — ha mindjárt apránként is — a valóságban gyakran értéktelen cikkekért nagy öszget fizet, rögtön szembeötlik az egész eljárás erkölcstelensége. Mig az uzsora vétségét régóta bünteti a törvény, addig a részletüzleteknek mind-e mai napig szabad folyást engedtünk, amin méltán lehet csodálkozni mert a dolog természete szerint az uzsora-törvényt nyomon követnie kellett vo'na az árúrészletügyek szabályozásáról szóló törvény életbeléptetésének. Immár végre ezt a dolgot is rendezik s ezen csak örülhetünk. Ám nem hallgathatjuk el azt az aggodalmunkat, hogy a rendezéssel együtt magát a részletüzletet is teljesen lehetetlenné fogják tenni. Ez pedig nagy hiba volna. Mert a részletüzlet, ha egészséges mederben folyik és visszaélés vele nem történhet vagy ha történik, súlyosan megtoroltatik, valóságos áldás a népre, mely ily módon könnyebben fedezheti szükségleteit. A legjobb kulcs, mely a kérdés helyes megoldására vezet, az áru értékét venni alapul. Vagyis a törvénynek pontosan meg kell határoznia, mennyivel többet szabad a kereskedőnek részletfizetés mellett az áru tényleges értékénél követelni, más szóval: mennyi kamatot fizet a vevő azért, hogy a megvásárolt cikk árát egyszerre le nem fizeti. Ha az uj törvény alkotásánál ezt az elvet tartják szem előtt s a törvény részleteit e szerint szabják meg, ugy olyan intézkedést fogunk vele nyerni, mely a gyakorlati életben igen üdvös hatású lesz. Természetes, hogy egyúttal mindama csalafintaságok is, melyekkel a részletüzletkereskedők eddig éltek, kell, hogy lehetetlenekké tétessenek, mégpedig nemcsak akként, hogy a csalások utólag megbüntettessenek, hanem már -részletüzletek megkötése alkalmával ne lehessen a vevőt becsapni. Igy a részletfizetéses vevők, kik leggyakrabban a szegényebb néposztályból kerülnek ki a kereskedők tői nem igen fognak ezután részletfizetésre egykönnyen árut kaphatni, az uj törvény életbeléptetésével nyilván tartózkodóbbak lesznek a különféle kereskedők mézes-mázos kinálgatásaival szemben, tínnek meglesz az a praktikus nemzetgazdasági haszna, hogy a nyomasztó helyzetűek a takarékossághoz szoknak, amennyiben készpénzzel vásárolnak majd, mert addig valahogy nélkülözik ezt vagy azt a tárgyat, holmit, mig a megengedett határokon belül, félrerakott fillérekből ki nem kerül a vásárolni szándékozott portéka ára. S igy a kamatokat, a kamatok kamatjait megtakarítják s azok megmaradnak nekik. hiszen megtalálta a szive választottját. Amilyen vadócz volt születésénél fogva, nem is igyekezett, hogy az érzelmeit rejtegesse, ami az angolt nagyon mulattatta, Mikor tovavonult. Lispeth elkísérte végig a bérceken egész Narkundáig, s nagyon szomorú volt s végtelenül leveri. A káplán felesége, jó keresztyén létére, aki irtózik minden feltűnéstől és botránytól, látva hogy Lispeth már egészeri kinőtt a vezetése alól, legalább az angolt birta rá, hitesse el a lánynyal, hogy majd visszatér és elveszi. »Hiszen valóságos gyerek még, monda az asszony, s tartok tőle, hogy a lelkében még mindig pogány*. Igy hát tizenkét mértföldön végig az angol együtt ment a lánynyal, a karját a derekára íűzte s újra meg újra megígért neki mindent. Fönt a narkundai magaslaton, Lispeth sirva követte szemmel, mig el nem nyelte az országút. Aztán letörölte a könyeit, visszatért Kotgarhba, s megmondta a káplán feleségének, hogy: »Visszajön majd és elvesz. Csak haza nézett az embereihez, mert valami mondani valója van nekik«. S a káplán felesége is vigasztalgatta Líspethet: »Igen, igen biztosan visszatér.* Két hónap muiva Lispeth elkezdett türelmetlenkedni ; megtudta, hogy az angol a tengeren tul Angolországba utazott. Tudta, merre van Angolország, mert tanult egy kis földrajzot, de a tengerről, természetesen, sejtelme sem volt a hegyvidéki lánynak. Volt a házban valami játékszer, a világ térképe, amit össze lehet rakni. Gyermekkorában játszott még vele, s most újra előszedte, összeállította, s valami mód ki akarta tudni, merre lehet most az angol. Minthogy fogalma sem volt távolságról, vagy Farsang. Tiszti estély. Esztergom, jan. 20. Minden tekintetben kellemes és kedves estélyben volt részük azoknak, kik az itt állomásozó 76-ík gyalogezred tisztikarának szombaton este, a »Magyar Király*-ban adott hangversenyén megjelentek. Az Ízlésesen berendezett eléggé tágas terem, sima, fénylő parkettjével, a szép és kellemes világítás hatását fokozó festése a falaknak, kétségtelenül hozzájárultak és emelték az estély kellemét. Nem nagy, de szép közönség élvezte a teremben sorakozott székeken, a válogatott számokból egybeállított műsort, melynek minden egyes számánál tapsviharral jutalmazta a hallgatóság a zenekar karmesterét. Tetőfokára hágott a tapsvihar az utolsó számnál, Bachó J. »Magyar Ábránde-jánál, melynél jól esett hallá nunk a szózat és hymnus magasztos akkordjait. Ott voltak: Bonn Gusztávné, Buchs Aladárné,Burány Ernőné, Büttner Róbertné, Csupor Istvánné, Ernst DezsŐné (Dorogh), Etter Gyuláné (Kernend), Grósz Ferencné és Margitka, Hamar Árpádné és Ilonka, Häuser Károlyné, Klein Margit (Győr), Kucsera Hugóné, Nedeczky Miklósné és örzsike, Petri Gyózőné, Póka DezsŐné, Reviczky Gáborné és Örzsike, Szecskay Antalné és Valika, özv. Schuhmacherné Ida. A hangversenyt tánc követte. — A fesztelen és kedélyes hangulatnak a hajnali órák vetettek véget. Jelmez estély. A tisztikar által január 31-én rendezendő jelmez estély igen látogatottnak ígérkezik, mint azt, az általános készülődések mutatják. A már magában is igen érdekesnek mutatkozó estély változatosságát emelni fogja a kotillion, melynek egybeállításán nagyban fáradozik a rendezőség, mely lapunk útján kéri fel a mulatságon jelmezben résztvenni szándékozókat, úgy a nőket, mint a férfiakat, hogy álarcban jelenjenek meg. Farsangi naptár. Jarmár 24. A kaszinó táncestélye saját helyisegében. Január 25. Az ev. rev. hitközség családias jellegű estélye a »Magyar Király«-ban. „ A szentgyörgymezei kath. olvasókör tánccal egybekötött szinielőadása. Január 31. A helyőrségi tiszti-,ar jelmezestélye a »Fürdő«-ben. Február I A kath. legényegylet tánczvigalma. Február 2. A katholikus kör házi estélye. Február 7. Jogászvacsora. Február 21. A helyőrségi tisztikar hangversenye a »Magyar Király„-ban. Február 27. Ugyanannak »Häring estélye« vig előadásokkal a »Fürdő s-ben. gőzhajóról, a föltevései bizony fölöttébb hamisak voltak. De ha helyesek lettek volna, is vajmi keveset változtatnak a d#lgön, mert az angolnak álmában sem jutott eszébe, hogy visszatérjen s elvegyen egy indus lányt. Elfelejtette már, mikor Assamban lepkéket kergetett. Később irt is egy könyvet Kelet-Indiáról — a Lispeth neve nem fordul benne elő. Három hónap múlva Lispeth naprólnapra átzarándokolt Narkundába, hogy kikémlelje az országúton, nem jön-e még az angol. Ez némiképpen megnyugtatta, s a káplán felesége már örült is, hogy a lány majd csak kigyógyul ebből a a pogány és nemehagyott botorságból. De csakhamar nem használtak ezek a vándorlások sem, s Lispethnek bizony nagyon rossz volt a kedve. A káplán felesége végre elérkezettnek látta az időt, hogy fölfedje előtte a dolgok valóságos állását: hogy az angol, csak hogy megnyugtassa, azért biztosította a szerelméről, de nem gondolta komolyan ; hogy milyen helytelen és illetlen, ha Lispeth angol embert akar férjül, aki először is különb vérből való, mint ő, aztán meg van is a maga népéből való jegyese. Lispeth azt felelte, hogy mindez lehetetlen, mert az angol maga mondta neki, hogy szereti, s a nagyaszszony maga mondta, hogy vissza fog térni.. »Hat hogy lehetne nem igaz, kérdé Lispeth, amit ő mondott meg ön is mondott ?« »Edes gyermekem, csak azért mondtuk, hogy megnyugtassuk* felelt az aszszony. »De hiszen akkor hazudtatok*, kiáltott Lispeth, »ön is meg б is !< Az asszony némán csüggesztette le a fejét. Lispeth sem szólt egy ideig. Majd kisietett, le a völgybe. Csak később tért vissza, a hegyvidéki lányok viseletében — szörnyű piszkosan, de orrgyürü és fülbevaló nélkül. A hajét hosszan befonta fekete fonállal, mint a hegyvidéki lányok szokták. »Visszatérek az én népemhez* monda. »A Lispethet megöltétek. Nem él más, mint az öreg Jadech gyermeke, egy pahari lánya, a Tarka Devi szolgálója. Hazugok vagytok mindnyájan, ti angolok !* Mire a káplánná fölocsudott azon való ijedségéből, hogy Lispeth visszatért az ősei isteneihez, a lány már elment. S vissza se tért többé. Belemerült az ő tisztátalan népe vad életébe, mintha csak azt akarta volna, hogy a mult időnek minden nyoma kitörlődjön. Rövid idő múlva férjhez ment egy favágóhoz, aki verte is, a pakarik módjára. A szépsége hamar elfonnyadt. • Nincs szer e pogányok rigolyái ellen* elmélkedett a káplánné. »S azt hiszem, hogy Lispeth a szivében mindig pogány maradt,* Hogy a lány öt hetes korában vétetett föl az angol egyház kebelébe, azzal a jámbor asszony nem számölt. Lispeth pedig vén asszony volt már, mire meghalt. Holta napjáig teljesen tudott angolul. Olykor, ha leitta magát, rá lehetett venni, hogy elmesélje az ő első szerelme történetét. S nehéz volt elképzelni erről a fekete, ráncos teremtésről, aki inkább egy batyu elszenesedett rongyhoz hasonlított, hogy valaha ez lett volna az a hires kotgarh misszióbeli Lispeth. — Főispánunk, hogy keddi fogadó lapját megtartsa, hétfőn városunkba érkezett. — Uj jogügyi főtanácsos. Dr. Gerenlay György kir. közalapítványi jogigyi tanácsost, О Felsége jogügyi fótalácsossá léptette elő. — Bellatini Braun Arthur budapesti jezsgőgyárosnak megengedte a király, logy előnevét családi névül is használlassa. — Bányászok estélye Annavölgyön. Az annavölgyi bányász tisztikar február ;-én Annavölgyön táncestélyt ad. — Otthon a katolikus körben. A katolikus kör tagjainck nő családtagjai Г. hó 20 án lovag Mattyasovszkv Lajos elnöklete alatt értekezletre gyűltek egybe, melynek célja volt a körben családi otttiónt létesiteni, mit jourok tartása által terveznek megvalósítani. A jourok jellegükre egyszerűen családi összejövetelek lennének, melyeken a nők társasjátékok, társalgás és kézi munkával stbve szórakozna Eiak. — Ki lesz a közjegyző? Régóta és mindjobban foglalkoztatja e kérdés nemcsak jogász világunkat, hanem az egész város közönségét, mely nagy érdeklődéssel néz a kinevezés elé azok után a mellőzések után, mellyekben az utóbbi kinevezéseknél a város fiainak része volt. Ujabban ismét kezd erősödni az a hir, hogy Janics János nyitrai országgyűlési képviselőt szemelte Ki az igazságügyi kormány. Ez a hír annyira tartja magát, hogy miként értesülünk. Nyitrán már is megindult a mozgalom, mely Janics utódául Rudnay Sándor nyitrai polgármestert állította fel, kinek pártja oly erős, hogy megválasztásához semmi kétség sem fér. -— A kaszinó táncestéivé, mely szombaton lesz megtartva a kaszinó helyiségeiben, a farsang egyik legsikerültebb mulatságainak ígérkezik*. — Rendkívüli közig, bizottsági ülés. Esztergom megye közigazgatási bizottsága f. hó 24-én d. e. 10 órakor rendkívüli ülést tart, melynek tárgya, a kir, államépitészeti hivatal főnökének jelentése a kéméndi Garamhid rozzant állapotáról s az ennek folytán teendő intézkedések elhatározása. Rendkívüli ülésről lévén szó, a törvény intézkedésének megfeleiőleg tárgy sorral ellátott meghívók küldettek szét a tagoknak. — A lévai katholikus kör február i-én zártkörű farsangi estélyt ad, amelynek érdekes műsorából olvassuk, hogy Dombay Nárczis,- a bencésrend helybeli székházának rokonszenves tagja áz estélyen felolvasást tart. — Selyemgyár megnyitása. A Komárom-újvárosi állami selyemgyárnál megtartott egy havi szünet után a munkát e hó 19-én hétfőn 400 munkással ismét megkezdették. — Jégpályamegnyitás, A tornaegyesülct szigetikerti műjégpályája kedden nyílott meg újból. Ugyan e napon nyilottak meg a kisdunai néppályák.