Esztergom és Vidéke, 1903

1903-09-06 / 72.szám

önmaga bíráskodjék. Pedig a nép nem fog sohasem másként gondolkozni. Falusi. A budapesti szegénysorsú tüdőbetegek sanatorium egyesületéről. Százával, ezrével pusztulnak el a társadalom azon szánalomra méltó alakjai, kiket a tüdővész bacillusai ejtettek hatalmukba. Az észrevétlenül működő, de annál biztosabban ölő betegség gyógyítását a kutató emberi elme már feltalálta, de megállapította azon módokat is, amelyiyek szemelőtt tartásával a biztos halált okozó betegség csirái elfojthatok. Ez okból láttuk helyén valónak dr. Korányi Frigyesnek a sanatorium egyesület közgyűlésén tartott s lapunknak is megküldött záró beszéd közzétételét. A tanulságos és ismeretterjesztő beszéd a következő : Mélyen tisztelt közgyűlés ! Egyesületünk igazgatósága engemet tisztelvén meg a megbízással, hogy közgyűlésünk záróbeszédét megtartsam, megragadom az alkalmat, hogy átnézetet nyújtsak az ügynek jelenlegi állása fölött, amely egyesületünk hivatási terét képezi s ezt annyival időszerűbbnek tartom, mert a magunk elé tűzött föladatoknak .hordereje, valamint eredményei évről évre tisztább megvilágításba jutnak és ma már nemcsak általánosságban, hanem részleteiben is megbírálhatok s igy betekintést nyújtanak azon küzdelem értékébe, amely a tuberkulózis és annak alapján fejlődő tüdővész ellen az egész polgáriasuk világon folyamatban van. A mai helyzet sarkpontját két körülménynek mind sem izlett, sőt éreztem, hogy a szokatlan eledel megfekszi gyomromat. Másnap már éreztem, hogy láz kerülget. Mennyivel boldogabbnak tartottam a magyar nép sorsát, mely nincs hasonló emészthetetlen eledel evésére kényszerítve. Pádua felé vettük utunkat ezután, hol három carantánért öszvérhurkát vettünk, mert szomorú pénzviszonyainknál fogva albergokat (szálló) nem kereshettünk fel, és a négykrajcár napi lénungból valami jobb nem került. Codroipó szép fekvésű hegyi várát fel sem emlitném, ha a népmonda nagyszerű középületének történetéből kis regét nem csinál, mi röviden abból áll, hogy ezen imposans épület hajdan egy gazdag grófi család tulajdonát képezte. Az ifjú gróf haza vezette rendkívül bájos ifjú nejét, és életük az emberi fogalmak szerint páratlanul boldognak ígérkezett. Alig töltöttele azonban ott teljes boldogságban egy félévet, midőn a contessa area mindinkább átszellemülni látszék, és bizonyos bágyadtság lepte meg idegeit, anélkül, hogy az orvosok a baj okát felfedezhették volna. Női környezete azt tapasztala, hogy néha éjjel elhagyja ágyát anélkül, hogy tudnák, hogy hová, vagy merre távozik, és vissza is minden zaj, nyom nélkül érkezik. Ezt egy alkalommal a grófnak is tudomására hozták, a ki különböző gondolat és gyanús érzület közt, részint maga, részint megbízhatóbb emberei által figyeltette őt. A titok híre hihetőleg a cselédség utján elterjedt a vár alatt fekvő faluban s éjen át, számosan lestek a titok nyitjának megoldását. (Vég. köv.) tüdővész okozója a tüdővészes beteg tüdejében tenyészik, s onnan kiköhögtetve, azokat támadja meg legkönnyebben, a kik a kiköhögött bacillust beszívják, s azért a betegek családtagjait, lakótársaikat, munkatársaikat, erről fölvilágosítva, az angolok hozzáfogtak egyesületek fölállításához, a melyeknek tagjai bejártak a betegek családi körébe, oktatták a betegeket, hogyan keil viselkedni, hogy mások egészségét ne veszélyeztessék, gyűjtöttek pénzt, élelmiszereket és más eszközöket a betegek saját lakásukbani gyógyításához és ily módon mentették azokat, a kik már betegek lettek; más oldalról az ország kormányhatóságai támogattak minden törekvést, a mely a közegészségügy javítására vonatkozik és igy egy minden emberbarát lelkét megragadó és mindenkinek ösztönző például szolgáló olyan eredményt értek el, a mely számokban fejezhető ki : fokozatosan leszállott a halálozási arány odáig, j hogy az utolsó tiz évben az már 66 százalékkal kisebb lett, mint azelőtt volt, vagyis mig a XIX. század első felében 40 millió angol közül tüdővészben meghalt átlag évenkint 162.900, addig az utolsó tíz évben már csak 54.320, azaz : évenkint 108.640-tíl kevesebb, és mostani 42 millió lakossága mellett, hetven évre visszanyúló munkásság folytán Angliában évenkint mintegy 20.000 emberrel kevesebb hal meg tüdővészben, mint a nem egészen 20 millió lakosságú magyar birodalomban. (Folyt, köy.) Színház. Esztergom, 1903. szept. 5. A >Magyar Szinházt-ban fenomenális sikereket ért »A Drótos tót« cimű nagy operettel szinészeink is megpróbálkoztak szerdán még pedig oly szerencsével, hogy az előadás a hozzáfűzött legmesszebbmenő várakozást is felülmúlta. A szereplők közül első helyen kell megemlékeznünk Mezei igazgatóról, V\ Pfefferkorn hálás szerepében ragyogtatta tehetségét és oly kitűnő alakítást produkált, mely — bátran mondhatjuk — erősen megközelítette a »Magyar Színház с dédelgetett Sziklaiját ugyanezen szerepében ; csak az a kár, hogy az énekszámokra — rekedtsége miatt — legke vésbbé volt disponálva s igy különösen az utolsó jelenetekben már csak markírozta az éneklést. A címszerepet az előjátékban Mezeiné alakította nagy odaadással, mig Szécsi Emma mint Zsuzska igen kedvesen assistált neki. Rajz Irénke igen hatásos tót táncot mutatott be. A darabb további menetében Zsuzskát Herczeg ssemélyesitette nagy rutinnal és hosszas tanulmányozásra s tehetségre való alakítással. Énekszámaiban kitűnő partnere volt Kovács (Milos) és duettjük a legkényesebb műízlést is teljesen kielégítette. Heltai Jankó szerepében ismét megmutatta, hogy sokoldalú tehetséggel megáldott művész, hangja azonban sajnos ! nem áriákra termett. Micit Vedrődy Gizi adta sok szerencsével, mig Bérezi pompás »Günther

с alakításával mulattatta a publicumot. Garai és Uj falusi fess orfeum énekesnők voltak és további nadrág szerepükben nem egy fiatal úrnak bizsergették meg a vérét. A mellékszereplők is alaposan megtágabb körökbeni fölismerése képezi, hogy tudniillik a tüdővész ragályos betegség, valamint annak, hogy a tüdővész gyógyítható betegség mindaddig, mig az emberi szervezetben túlságosan el nem ЬаЫтаsult. Ezen a tüdővész elleni küzdelem jogosultságát megalapító ujabbkort ismereteket betetőzték a halhatatlan érdemű Koch Róber fölfedezései, a melyek kiderítették a gümőkóros ragály természetét, származási helyét, terjedésének útjait és az eljárásokat is, amelyek segélyével ezen terjedés megakadályozható és az egészséges emberek megvédhetők. Ameddig ezen ismeretek meg-! állapítva nem lettek, fataliztikus megadással, tétlenül nézték a népek a tüdövész pusztítását, mint megmásithatatlant és azért senkit sem terhelhet a felelősség azon szerencsétlenségért, hogy ellenőrzés és gát nélkül terjedt tova a tüdővész századokon át. A mely mértékben az orvosi tudomány kiderítette a betegség természetét és az ellene való védekezés útjait, azon mértékben lettek fölrázva a népek lethargiájukból. Előhaladó, pontos lelkiismeretességgel kezdték vizsgálni a betegségnek az emberek közötti elterjedését, mind tágabb körben lettek szervezve a statisztikai kutatások, a melyek kiderítik a tüdővész halálozások számát és ennek alapján a betegekét. A tüdővészhalálozások hivatalos bejelentése a kulturális államokban ma már nagy pontossággal teljesíttetik, ugy, hogy az 1901. évi Londonban tartott nemzetközi tuberkulózis konkresszuson tett eloterjesz- j tések teljes leplezetlenségben, meg-| állapított számokban tüntették följ azon borzalmas művet, a melyet a| tüdővész, illetőleg az azt okozó, j alig képzelhető kicsinységü lények : a gümő bacilusok az emberi nemben végeznek. A rendelkezésre álló statisztikai számításokból kitűnt, hogy maga an Európában évenkint| több mint egy millió és százezer ember hal meg tüdővészben. Nem kedvezőbbek a viszonyok az amerikai Egyesült-Államokban és általános fölfogás szerint sokkal kedvezőtlenebbek Japánban és kivált Kínában, ugy, hogy teljesen beigazoltnak bizonyul azon tény, hogy a mostani korszakban az emberi nem legelterjedettebb és legpusztítóbb betegségét a gümő kór és ennek alapján fejlődő tüdővész képezi. A halálesetek ezen számából következtetünk a betegek számára és a sok évi számításokból beigazolt tapasztalás szerint a betegek számát legalább hatszor olyannak kell venni, mint amilyen a haláleseteké, úgy hogy föl kell venni, miszerint Európa 396 milliónyi népessége között állandóan hét millió tuberkulózis^ beteg található. Azt is kimutatta az évtizedekre terjedő megfigyelés, hogy ezen betegeknek legnagyobb részét 20 és 40 év közötti korban levők képezik és, hogy a betegek nagyobb fele férfinemü. Számolja föl valaki, mennyi olyan bánat és nyomor szövi át a civilizált országok népeinek kedélyvilágát, amely a tüdőbeteg családtag fölötti aggodalom és gyászból ered! Számolja ki valaki, mennyi szellemi és anyagi munkaképesség és erő vész el a tüdőbetegeknek aránylag fiatal korbani elhalálozása következtében, mennyit veszt az országok védereje, mikor a lakosságnak egy ilyen jelentékeny része beteg, tehetetlen, pusztulásra szánt! A gümőkör ezen vészteljes hatása azonban nem egyenlő mértékben nehezedik az egyes nemzetekre és rendkívül fontosak azon tanúságok, a melyek az idevonatkozó adatokból kiviláglanak. Az óriási orosz birodalomban minden millió lakosra 3986 tuberkulózis halálesetet mutat ki a statisztika, ugy, hogy a birodalom európai részére eső 103,670.000-et kitevő lakosságából évenkint átlag 410.600 ember hal meg tuberkulózisban. Mindjárt Oroszország mellett áll Ausztria minden millió lakos után 3625 halálesettel, Magyarország 3484-el, Franciaország302 3-al

1 Németország lakossága között a halálozási arány egy millió lakos után már csak 2245, Angolországban pedig ennek is csaknem fele, tudniillik 1358 és csak kevéssel több Belgiumé és Skandináviáé. S ha kutatjuk, miben rejlik ezen roppant külömbség oka ? a kérdésre minden kételyt kizáró módon megadja a választ a statisztika. A különbség okát tisztán és egyedül a betegség ellen alkalmazott országos védekezés erélye és ideje képezi. Érdekes, de egyszersmind tanúságokban gazdag jellemvonásokat mutat föl a tüdővész elleni védekezés Európa három vezető nemzeténél, tudniillik : Angol-, Német- és Franciaországban. А XIX. század elején Angliában és kivált óriás lakosságú fővárosában Londonban, a tüdővész pusztításai olyan rémesek voltak, hogy az orvosi szójárásban a tüdővészt morbus londinensis, londoni betegségnek nevezték el. Mihelyt az angolok erről meggyőződtek, gondolkodni kezdtek a védekezésről és e téren is élesen kiemelkedik az angol faj gyakorlati elmeiránya. Mielőtt még más népeknél valamely megbízható utmuta:ást tudtak volna megszerezni a ;üdővész elleni védekezés megkezdésére, az angolok azon egyszerű tapasztalatból indulva ki, hogy a tüdővészre hajlandó legtöbb ember satnya, viszont a jól fejlett és táplált emberek ritkán esnek tüdőkészbe ; továbbá azon tényből, tiogy rossz levegőben élő emberek gyakran szenvednek köhögésben, jó levegőben pedig a köhögős beteg meggyógyul, és végre abból, hogy a tisztaság az egészségnek minden irányban kedvez, a szenny pedig minden irányban árt: ezen általános érvényességű igazságokból kiindulva az angolok már 1838-ban gyógyintézeteket állítottak föl jótékony adományokból szegények számára kedvező fekvésű és tiszta levegővel biró tájékokon, melyekben szabad levegőn való tartózkodás, jó táplálkozás, rendszeres mozgás és a test tisztasága által érték el azt, hogy a betegek visszanyerték munkaképességűket és gyakran egészségüket is, s a mint ezen sikerekről meggyőződtek, hozzáfogtak a szanatóriumok szaporításához, tengerparti üdülőhelyek alkotásához. Bámulatos sikerek jöttek létre azután akkor, midőn a zseniális Kóch Róbert a tüdő vész okozóját, a gümőbacillust felfedezte és fejlődése helyét, valamint terjedése útját kiderítve, kimutatta, hogy a