Esztergom és Vidéke, 1903

1903-09-03 / 71.szám

igényeinek megfelelő intézmények birtokában és használatában jól érezzék magukat. Az erre való törekvés azt a követelményt állítja tehát elénk, hogy a jövő évtized olykép használtassék ki, egyrészt szigorú takarékosság, másrészt a város gazdászati kérdéseinek helyes megoldásával, hogy a polgárság a nagyarányú megadóztatás alól lehetőleg felmentessék, de egyszersmint különösen a földműveléssel foglalkozók jobb anyagi körülmények közé juthassanak, hogy ennek folyományaként akkor, amidőn az emiitett fontos kérdések napirendre kerülnek, a város, mint erkölcsi testület költségvetési hitele, — mely az adózó polgárok személyi hitelén alapszik —• erős és biztos alapokon feküdjék. Aliquis. Zarándoklás Rákóczi sírjához Konstantinápolyba! II. Rákóczi Ferenc és szabadságharca emlékezetének ünneplésétől zeng az ország, Kárpátoktól az Adriáig. Dicsőitjük a magyar szabadság legeszményibb vezérlő fejedelmének a világtörténelemben páratlan nemes jellemét; kiállítást rendeztünk a daliás kuruc korszak ereklyéiből; szobrot emelünk nemzeti eszményképünknek ; törvénycikkbe óhajtjuk megörökíteni hazánk és nemzetünk megmentése körül szerzett elévülhetetlen érdemeit. De érezzük, hogy mindezzel nem rovtuk le a hála és kegyelet adóját Rákóczi emléke iránt. A nemzeti ünneplés teljességéből hiányzik valami : a legmagasztosabb kegyelet-nyilvánítás, — és sóhajtásuk elszáll messze keletre, hol a dicső és csak itt láttam utunkban az első vasúti vonalat, mely a tekintélyes szélességű Dráva folyón épült szép vashídon át közvelité a közlekedést. Itt egy napi szünetet tartottunk és azután vonatra ülve folytattuk utunkat Gráczig és okt. i-én Gráczba értünk, mit már előzetesen megírtam szülőimnek. Ki kell itt emelnem, a majdnem baleset számba sorozható azon eseményt, hogy midőn a kanyargó Mura vizének természetes elhajlásához, a sziklából levágott útvonalhoz értünk, három cupé kikapcsolódott és a vonat tovább robogott. Szerencse, hogy a vészesnek mutatkozó helyen, a vonat rendesen lassított menetben haladt. Ennek tulajdonitható, hogy a három vágón nem siklott ki és a Mura vizébe nem temette utasait. Azonban a haladó vonat a lekapesolt vagonokért csendcsen visszatolatott, s folytattuk utunkat. A három vagon utasait kizárólag fogolytársaink képezték. Gráczban a vonatról kiszállva majdnem alkonyatig az indulóházhoz közel, a további dispositiot vártuk. Ekkor újra vonatra ülve a Mura melletti Brukba vitettünk, hol a vonatról leszállva egy üres katonai laktanyába szállásoltattunk el, hol a földre hintett szalmán pihentünk meg. Már esti tiz óra volt, midőn a szomszéd szoba nyitott ajtaján beszólt hozzánk Pilaszanovits: >Géza kelj fel, itt az édes apád !« * Ugyan ne bolondozz Géni, úgy szabadsághős és vértanú-társai idegen földben porladoznak. > Megújulnak a nemes magyar nemzet régi sebei< és felújul a nemzet régi hő kívánsága, hogy a szentelt hamvak haza hozassanak és nemzeti pantheonban őriztessenek. De mig ez beteljesedik : Rákóczi konstantinápolyi sírja légyen a magyar nemzet búcsújáró helye. A szabadságharc emlékünnepe mindenfelől kegyeletes vágyakozást kelt a honfiszivekben elzarándokolni a szent hamvakhoz, hogy ott ihletet és új erőt merítsünk nemzeti eszméinkért folytatott küzdelmeinkre s hogy sírja fölött imát rebegjünk a legdicsőbb szabadsághős nemes lelke dicső eszméinek teljesedéseért. Ezen országszerte érzett óhaj megvalósítása végett f. é. október elején nemzeti zarándoklatot rendezünk Konstantinápolyba, hol a lazaristák galatai templomában, a magasztos lelkű Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc és fia József, valamint gróf Bercsényi Miklósné, gróf Csáky Krisztina stb. aluszszák örök álmukat. Fel akarjuk keresni a közeli-HisÁzsiában Thököly Imrének a >kuruc király «пак és Guyon Richárdnak az 1848/49-iki szabadságharc hős tábornokának sírját s elzarándoí kölni kívánunk Rodostóba, Rákóczi és bujdosó társai utolsó kálváriájához, a nagy Bercsényi és a hű Eszterházi Antal, Sibrik Miklós stb. sírjaihoz. Megnézzük Konstantinápolynak a keleti tündérmesékre emlékeztető csodás műemlékeit s köszönetet mondunk a török szultánnak és Törökországnak nemzeti hőseink iránt tanúsított nagylelkűségükért. A kik ebben a Rákóczi dicső szellemének szentelendő nemzeti zarándoklatban , részt óhajtanak venni: jelentkezzenek az előkészítő bizottság irodájában (Budapest, Kishid-u. 4), a honnan részletes tervrajzot kaphatnak. A Rákóczi-Zarándoklat előkészítő bizottsága : Dr. Thaly Kálmán, Yámbéry Ármin, tb. elnök elnök Dessewffy Arisztid, Br. Nyáry Jenő, a képviselőház titkára a főrendiház háznagya Dr. Szádeczky L^jos, Wosinsky Mór, egyetemi tanár. . apátplébános. A magyar közönséghez! A Magyar Védő Egyesület, céljához hiven — a hazai ipari és mezőgazdasági termelés és a hazai munka és nemzeti kereskedelem védelme és ezúton való nemzeti irányú fejlesztésére működését megkezdte. Ezen célból felkérünk ezennel minden ipari és mezőgazdasági termelőt, azok szövetkezeteit és testületeit, — minden iparost és gazdát, akik az általuk előállított cikkeknek nagyobb forgalmát és kelendőségét óhajtják, hogy nálunk jelentsék be, milyen cikkeket milyen mennyiségben óhajtanak egyesületünk »Országos Árúforgalmi Központja* által elhelyeztetni. Fölkérünk minden kereskedőt és különösen a n.ígyobb fogyasztókat, intézeteket, testületeket, gyárakat stb. akik hazai cikkekből hajlandók szükségletüket fedezni, hogy ezen szándékukat, a kereslet tárgyát és az évi szükséglet mennyiségét nálunk jelentsék be. Fölkérünk mindenkint, aki hazai cikkek ajánlása, terjesztése által mint kerületi és helyi képviselő, ügynök, vagy utazó állandó szép jövedelemre szert tenni, avagy rendes kereset forráshoz jutni akar, küldje be ajánlatát. Fölkérünk minden fővárosi és vidéki ujságkiadóhivatalt, amelyik magyar termelők collectiv hirdetéseit (hirdetési iroda mellőzésével) tőlünk megkapni óhajtja, és ily hirdetésekért kedvezményes árakat szabni hajlandó, hogy mutatványszámot és ajánlatot küldjön. Azon termelőket és termelőszövetkezeteket pedig, akik burgonyát, paradicsomot, görög és sárgadinynyét, szőllőt, barackot, kortét, almái, szilvát, szilvaizt, (lekvárt) diót, vajat, tojást, baromfit, stb. akár kisebb, akár nagyobb mennyiségekben külföldre való szállítás céljára már is eladni akarnak, ha egyesületünkhöz fordulnak, oly kiváló külföldi cégekkel hozhatjuk összeköttetésbe, melyek e cikkeket itthon veszik át, minden mennyiségben a legjobb elérhető áron. Levélcímünk : Magyar Védő Egyesület Budapest. Grf. Somsisch Tihamér. ügyvivő alelnök. is azon aggódom, hogy Grácz hirtelen elhagyása következtében sem az atyámmal nem találkozom, sem pedig az esetleg küldött leve'et megnem kaphatom* válaszolám, midőn atyám hangját ismertem fel, ezen megszólításban: >Jó estét fiam !« Képzelhető, hogy örömöm mily határtalan volt. Könnyezve omlottam atyám karjaiba, a ki kieszközölte, hogy pár órát tölthessek vele a szállóban, hol egy tényleges szolgálatban lévő főhadnagy az Este ezredtől várakozott reánk, a ki nyíltan kifejezést adott abbeli nézetének, hogyha nem lett volna hat heti szabadságon Székesfehérváron, s a jelenlegi hazai viszonyok és hangulatról személyes tudomást nem szerzeit volna, az olaszországi hadjáratban szerzett ellenszenves informatióktól saturálva, az atyámat soha nyomomba nem vezette, annál kevésbbé kisérte volna el. Ezen nyilatkozatból elgondoltató, milyen lehetett az osztrák tisztikarnak ügyünk és irántunki érzülete és a kasztszellem mennyire elvakító és elfogulttá tevé őket. Nem csoda, ha törvényes jogainkért folytatott védelmi harcunkat, hűtlenség és lázadásnak tekintették, egyedül az összmonarchia fogalma lebegvén szemük előtt s ezen szemüvegen tekintve azt, a maguk módja szerint, elitélték jogszerű álláspontunkat s megérteni nem tudták s úgylátszik nem is akarták. Azon rövid pár óra alatt, mit édes jó atyámmal együtt tölthettem, ezer apró kérdést intéztünk egymáshoz, részint az ' addig átélt dolgokról és jövőmről, részint édes jó anyám és családi állapotaink felől, ugy sejtve, hogy talán soha, avagy csak sok év múlva látjuk ismét egymást, mi be is következet, mert csak 1853 april 23-án láttuk ismét egymást. A vendéglőből leverve tértem vissza a laktanyába. Több napot töltöttünk Brukban s miután az ottani viszonyok miatt a titkos menekvés csaknem lehetetlenné vált, bár a városban és környékén szabadabb mozgás engedtetett, időnket részint a város figyelemre méltóbb nevezetességei, részint az erősen cultivált erdőgazdaság megtekintésére fordítottuk. Kegyelettel látogattuk meg a kisvárosilag, de mégis csinosan berendezett temetőt és a temető őr megmutatta azon sirt, hol hat huszár hullája volt elföldelve, kik a hazaszeretet áldozataiként alusszák ott, idegenben Örök álmukat, akik a kegyetlen hadkormányzat áldozatai lettek, s azon hatvan huszárhoz tartoztak, kik a lángoló hazaszeretet által vezetve, haza akartak szökni, itt azonban a túlerő által elnyomatva Brukban megtizedeltettek. Letérdeltünk a hős fiuk jeltelen sírjára és üdvükért rövid imát mondottunk el. Legyen áldott a névtelen hősök emléke, kik a hazaszeretet oltárán áldozták fel életöket, s habár sírjuk jel és névtelen, a hősi harcokban elvérzett társaikkal együtt emlékezik meg róluk is a nemzet kegyelete és hálája. (Folyt, köv.) „A gazdasági egyesületiből. Ősz elején. Lassan már elcsendesedik a mező, mintha a nagy munka után pjhenésre vágyódna a nagy természet; mindenütt learatva, behordva, elcsépelve van az élet, a tiszta tarlókon szántogat a gazda, el el gondolkozik amint a fordulónál pihentet, hogy alig volt nyár s már is itt az ősz! Egyszerű számításával arra a meggyőződésre jut, hogy ha nem is volt valami bő esztendő, de azért hála Istennek termett annyi, a miből meg lehet élni újig, hisz az az áldott magyar föld nem hűtlen, megtermi gyümölcsét, hol többet, hol kevesebbet. A magyar gazda számító, legtöbbje takarékos, betudja osztani a mit fáradságos munkája által teremtett. Most, hogy kisgazdáink több időt szentelhetnek maguknak, felhívjuk figyelmüket a szövetkezeti eszmék nagy horderejére s kérjük, hogy a községekben állítsanak szövetkezeteket. A külföld már régén belátta, hogy a szövetkezés minden téren hasznos, melynek összetartásában lévő nagy erejét, munkáját egyesek nem tudnák elérni, s azért majd minden községben vannak szövetkezetek. Nálunk a kisgazda rendkívül sok bajjal küzd, nehéz viszonyok között él, a folyton szaporodó terhek elviselésére egyedül a szövetkezetek felállítása által könnyíthet. Alakítsanak tehát a községek szövetkezeteket ; hitelszövetkezetet, falusi gazda köröket, fogyasztási szövetkezeteket, gabona és bor értékesítő szövetkezetet, lépjenek be a Gazdák biztosító szövetkezetébe. Ha ezt teszik: könnyebben, olcsóbban nyerhetnek szorult helyzetükben anyagi segítséget. Üres óráikban az olcsó körben hasznos könyvek és lapokat élvezhetnek s a kábitó korcsma levegője helyett a téli napok alatt lelkes üditő órákat tölthetnek el a gazdakör kedves otthonában. Fogyasztási egyesületnél pedig a mindennap szükséges dolgokat, olcsóbban, jó minőségben s lelkiismeretes súlyban szerezhetik be. Ha a gabonának, bornak nincs ára, ad arra előleget az értékesítő szövetkezet s nem bell kényszer áron azt elpazarolni lelketlen vevőknek, mert a szövetkezet nagyobb mennyiségben ad el, jobb árt is érhet el, mint a kis gazda 1—2 mm. gabonája vagy pár akó borával, mert bizony szomorú állapotok következhetnek be ott, hol még a tavali bor meg van, eladni nincs kinek, itt van az uj termés, de nincs mibe szüretelni, mert a hordó nagyon drága. A gazdák biztosító szövetkezete pedig a szövetkezeti biztosítást eszközli s