Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-27 / 69.szám

Ssinbáz. A Schleiffer szállóban létesült színkörben hétfőn került színre az első, érdeklődést, keltő újdonság ; — а ъВоЬ herceg*, a Népszínháznak több, mint száz estén át kasszadarabja, mi itt is nagy közönséget vonzott. Bár sokan látták Bakonyi és Martos jeles szerzeményét, sokan hallották Huszka Jenő fülbemászó kedves melódiáit; a kíváncsiság mégis elvitt, vájjon Fedák Sári, a kiválóan ünnepelt díva, és Perényi Margit, a ml dédelgetett földink kitűnő alakítása után mit fogunk látni ? Ez előadás természetesen mögötte maradt a Fedák és Perényi — estéknek, de leszámítva a rendezés egynémely fogyatékosságait, a kardalos színésznők felesleges csevegéseit, meg a zenekar hiányát, amelyet csak zongora pótol, elég kellemes estét szerzett. Az egyes szereplökről szólva, a figyelmet mindenekelőtt Bob herceg — Szécsi Emma érdemli meg. Kedves, eleven temperamentum, kissé gyenge, de igen fülbemászó hang, nagy énektudás és kiválóan ügyes játék jellemzi. Sok-sok tapsot kapott. Lőrtnczy Erzsi a királyné szerepében igazán kiváló alakítást producált. Igen tehetséges művésznőnek gondoljuk. Anniét, Uj-falussi Bella adta, szintén nagy tetszést aratva. A férfiak közül legjobb volt Mezey Kálmán Pomponiusza, ki különösen a III. felvonás egy párjelenetében tünt ki és valóban érdemlett elismerést kapott. Jók voltak még Heltai (Plumpudding) Bérezi (hopmester) és Halász (tácmester.) A darabot kedden megismételték. Ez a második előadás ugyanoly szereposztással ment, de kevesebb ambicióval és lelkesedéssel, mit valószínűleg a csaknem üres ház okozott. Szerdán a Loute című, a fővárosban is nagy sikereket ért bohózatot adták, melyről a jövő számunkban referálunk. Társaságból. A kaszinó utolsó nyári tánczestélye. aug. 22. Az ifjú délután már ott talált Kovácspataknál, benn az erdő szivében, a mentek ?« Azt válaszolám : >Hihetőleg Itáliába«, de tovább nem beszélhettünk, mert az escortot képező határőrök egyike, puskatusát fenyegetőleg emelve fel, reám kiáltott: »Hajde! Hajde !« Én csupán még azt kiáltottam vissza bátyámnak : »Csókold nevemben szülőinket!* Testvérem, ki a fehér kereszt nevű vendéglőbe tartatott fogva és főhadnagy volt a 4-ik honvéd zászlóaljban, mint később megtudtam »geleitcsheinnaU haza bocsájtatott. Én pedig szíves fegyveres kiséret mellett folytattam utamat. Nem volna érdektelen, ha fel tudnám sorolni azon honvéd tisztek neveit, kik velem az oláh templomban őriztettek. Sok, sok év folyt le azóta. A megismertek nevét is nagy részt elfeledtem, csak néhány névre emlékezem, nevezetesen báró Wishof volt osztrák tábornok 20 éves fiára, (kinek apja a csóri csatában esett el), s aki nálunk kapitányi rangot viselt a Schwarcenberg ezred 3-ik zászlóaljánál s mindvégig kitartólag szolgált és hősileg harcolt. Továbbá a kis Lisznyai Damó Kálmánra, a kedves szavú költőre, Városi Tivadarra, Szigeti Abrisra, kik velem egy zászlóaljnál szolgáltak, Simonyi Gézára, Schurmanra, Pilaszanovics Génire, a herkules termetű Ferdinand huszárra, az öreg Beleznay gréif huszár kapitányra, ki elhagyta pestmegyei rabságát, kardott ragadott és csak a harc lezajlása után tért ismét vissza fogságába. Itt volt továbbá báró »Jczike üdülőnél t, hol ábrándozva hallgattam a természet csodás szavát: a patak csergedezését, a falevelek zörgését, a bokrok susogását . . . Bus, resignációs hangulat lepett meg, mit nemcsak az erdő őszieskedő külsejének tulajdonítok, hanem a búcsú előttem lebegő szellemének is, mely síró szemmel figyelmeztetett arra, hogy éltem naplójának egy boldog időszakához Írom ez utolsó kaszinói táncestélylyel ma a végszót ! — És mig resignátiómnak csak tápot adott a tőlem balra fekvő, a távoli hullámsírba siető s igy a mulandóságra emlékeztető Ámor forrás minden cseppje, —• addig jobbra a fák levelei közt átfehérlő kereszt és imazsámolyos Mária kép a hitet, reményt ébreszté bennem : lesz még itt viszontlátás : jön még az ősz és tél után tavasz, lesz még egy szívben — újra nyár!! ... Ábrándomból s-avak ébresztettek fel; az Ámor forrás felöl jöttek ; egy ifjú és egy leány hűsítették epedő , szomjukat az Ámor hűs vizéből és olvastak egymás szeméből — forró szerelmet ! — Majd a kereszt felől hallatszott susogás ! Egy ifjú pár mondott imát — jövő boldogságáért, melynek fakadásáról a kaszinó falai sokat regélhetnének . .. Ismerem őket, boldog jegyespár; szivemhez nőtt barátaim! És én felnéztem az égre, vájjon meghallgatja-e az Úr imájukat s az ég oly tisztán, biztatóan, oly áldásosán mosolygott le rájuk . . . Aztán többen és többen jöttek, hullámzott az út, vidám csevegés töltött el mindent, mig csak öreg este lett és kigyúltak a táncterem lámpái, hogy ^iénk fényt vessenek a csillogó, kedves kis társaságra, mely csakhamar táncra perdült az első lengyelke hangjainál ! Az ifjúsági gárda ma remekelt! ! Még azok is, kik máskor a »sörtol keringnek, ma keringőtól keringtek,* a mivel egyúttal jeleztem azt is, hogy a lengyelkét követő walzerból nem volt elég újra; s végre is, hogy a cigány teljesen >le ne törjön* a gondos rendező a mult századbeli »Bob herceget* volt kénytelen játszatni, a mi ugyan az ifjúság- boston vágyát megcsapantotta, de viszont a mamák és papák jókedvét oly magas hatványra Podmaniczky Frigyes volt huszár kapitány, ki egész Udinéig velem egy transportban kisértetett. — Volt egy kis vörös sipkás hadnagy Baranyából, kinek neve Jelasies volt, Keresztesy Béla, Reményi a hires hegedű művész, báró Pásztori, gróf Batthiani László, gróf Eszterházi István, de ezen három utóbbi a Temesvár felé haladó ut utolsó állomásán eltűnt, itt volt Herzglót gazdag zsidó vadász tiszt, igen kedves ember, Botka Tivadar százados, Komáromy Alajos, később színész a nemzeti színháznál, Nagy Gida BŐnybóI, Sarkady és Varsányi Baramegyéből, Szimély később Pestvárosi tisztviselő, Bárány Somogyból, és a jó Isten tudla, hogy még kik, mert akkor az ismerkedésre nem sok hajlam mutatkozott. Reményi is, ha jól emlékezem Johan vagy Lázársfeldig iött velünk, hol a táborba szállt fogolytársait szép holdvilágos éjen elragadó játékával gyönyörködtette, mire Lisznyai oly extázisba jött, hogy játéka magas ztalásába récékre szedte a holdvilág reszkető fényét. Itt előre kell bocsájtanom, hogy előadásomat dátumok nélkül fogom nagyrészt folytatni és csak ott fogok valaminek elbeszéléséhez, hol valami figyelmemet megragadta, vagy nagyobb részt csak oly eseményt fogok érinteni, mely személyem bevonásával történt. (Folyt, köv.) csigázta — mert hát ó nekik mindig az Ssdivatuak tetszenek — hogy rendezőnk meghagyta a cigánynak, hogy az ezeréves dallamú >Méh és Rózsabimbótc [átsza, mire is a keringni vágyás zérus fokra szállott alá ! — Csend — zenei, de nem a szavak csendje —• uralkodott egész az első négyesig, melyet 40 pár táncolt, s melyet a gyönyör-gyönyörének kellene nevezaünk, ha a zavart a négyesek kedélyességének fokmerője gyanánt tekintjük. Végre is a gordiusi csomót egy hirtelen csárdás vágta szét, mely példás jókedvben tartott a — szuppéig. A máskor prózai szuppé most az édes visszaemlékezésnek sürgő-forgó tanyája lett; levelező lapokat Írattunk alá és bíztuk a gyorslábú postára, hadd vigye el búcsú üdvözletünket a távollevő barna és szőke bájos babáknak, kikkel annyi negédes bostont és szivetolvasztó csárdást lejtettünk, had lássák, hogy szívesen gondolunk rájuk mi, a hű táncosok, a jó barátok, a vonzódó szivek ! ! . . . De hátha elfelejtettek már minket ? ? A mulcat s mindent ? ? . . . Hátha hideg szívvel fogadják forró üdvözletünket ? ... Hisz nem szokás tulajdonítani jelentősé-, jet a viszhangnak sem, mely messze j tájról veri vissza a multak fájó emléké- j nek hangjnít! . . Nem í Hálátlanság ne bántsa nevüket! —, A ki egyszer a kaszinóban jól mulatott, az nemcsak visszavágyik, de vissza is — sir oda !! — Mondanom sem kell talán, hogy a szünet utáni csárdás, túrok és négyes hasonló jókedvben folytak le, mig végre elérkezett a végnek kezdete: az utolsó csárdás, mely talán sosem szűnt volna meg, ha a táncosok háta mögött álló, feikalapozott mamák árgus szemekkel ki nem csalogatják a táncosnőket a táncosok karjaiból. Éktelen hajósipolás végre a cigányt is elszólította a tett helyéről a ringó hajóra és megindultunk kisérve az ég ezer mécsesétől, melyek pislogva világították meg az útját Kovácspatak utolsó mohikánjainak ! . . . Aztán kikötöttünk , s elmentünk — haza, ... az az nem is mhadenki. Mert a szép mondat végére pont is kellett!! Fél kettőt kongatott a vén torony órája, mikor újra meg szólalt a Kovácspataktól nyugvó jávorfa húrja — — egy bájos kis menyasszony ablaka alatt . . . lassan, csendesen . . . Mintha a boldogság fehéruszályos, homlokcsillagos angyalát láttuk volna közeledni, amint hárfájának üveghurjaít pengetve lép idébb és idébb az ablak felé, hogy óvatosan s mintegy észrevétlenül lophassa az örök szerelmet ígérő melódiát a boldog menyasszony szövődé álomvilágába, s a lépésről lépésre mindjobban kivehető az öreg éj csendjében felhangzó ifjú dal: »Lehullott az őszi rózsa levele l

a s majd „Darumadár . . . N Baráti jobbjaink pedig forrón szorítottak meg egy jegygyürüs kezet: maradjon az angyal veletek mindig . . . , örökké! . . . * A jelenvoltak névsora a következő : Asszonyok: özv. Bába Viktorné (Érsekújvár,) Back Gusztávné, Bergmann Károlyné, Breuer Lajosné, Benedicti Gyuláné (Békés Gyula,) Bugsch Aladárné, Frey Ferencné, Geiger Ferencné (Nána), Grósz Ferencné, dr. Helcz Antalné, dr. Horácsek Gyuláné, Horváth Jánosné, Magos Sándorné, Marosi Ferencné, Nágel Sándorné, özv. Nádpataki Lászlóné, Niedermann Jánosné, Österreicher Józsefné, Pfeiffer Izorné, özv. Salacz Gézáné, Sebes Gézáné, Seyler Vilmosné, Schleiffer -.ajosné, Szántó Sándorné, Szenttamáss Séláné, Usztanek Gyuláné, Weisz Re:sóné, Wessel Elekné stb. Leányok-. Bába Rózsika, Baek Irma, Sergmann Irénke, Benedicti Paula és Mariska, Fejér Ella, Geiger Ilonka, jrósz Margitka, Helcz Gizike, Hecht Józsika, Horvát Ilonka, Magos Mariska 's Bertike, Pfeiffer Hedus és Sárika, lenner Valika, Sebes Erzsike, Seyler \largitka, Schleiffer Annuska, Szenttanási Irén és Panni, Usztanek Margitka, /immer Ilonka és Marianne, Weisz lózsika, Jolán és Malvin, Wessel Klárika stb. * ... A siker istennője pedig le szatitott négy levelet a dicsőség fájáról és ritte sebes röpülve messze a tengerpart elé, hol kedves elnökünk piheni ki az \v fáradalmait és joggal nyújtotta át a légy szép mulatság elismeréséül ; tüz?e ízeket a kaszinó sikereinek babérkoszorújába ! . . . Szegfű. — Rimely Károly besztercebányai püspök, valóságos belső titkos tanácsos f. hó 15-én városunkban volt, hová a fiúi kegyelet hozta. Szülőinek sírját jött megátogatni egyik udvari papja kíséretében. Eleusz József takarékpénztári igazgató és Bleszl Ferenc titkár a délelőtt folyamán tisztelegtek nála, ki azokat a fürdő vendéglő egyik külön termében vendégül hivta meg ebédre. Örömmel értesültünk, bogy a tudós főpap jó egészségnek és kitűnő kedélynek örvend. — Látogatás. Schreiber Aladár ipolysághi plébános, kiről annak idején téves értesülés alapján azt irtuk, hogy súlyos beteg, s akiről aggasztó hirek keringtek, kedden városunkban volt, midőn is örömmel győződtünk meg arról, hogy a legtöbb viruló egészségnek örvend. — Építészeti bizottsági ülés volt kedden délután a városházán. Több, kisebb nagyobb javítási és átalakítási munkálat engedélyezését véleményezte a bizottság, majd szőnyegre került a dunagőzhajózási társulat kérvénye, mely a gőzhajó állomásnál egy nyilvános illemhelyet szándékozik építeni. — Állandó bíráló választmányi ülés a megyénél. A megye állandó biráló választmánya kedden d. u. a főispán elnöklete mellett ülést tartott, mellyen Bernhardt Lajos törvényhatósági bizottsági tagsága ügyében, az igazoló választ! mány határozata ellen Hegedűs Béla kéméndi jegyző által beadott fellebbezés került elbírálásra. Az igazoló választmány ugyanis határozatában elutasította a nevezett jegyzőt azon kérelmével, hogy Beruhardt Lajos a törvényhatósági bizottsági tagok névsorából kihagyassék, mely elutasító határozat ellen Hegedűs fellebbezéssel élt. Az állandó biráló választmány az igazoló választmány elutasító határozatát megváltoztatta, és Bernhardt Lajos törvényhatósági bizottsági tagságát az 1886. évi XXI. t. cz. 23. §-ának f. pontja alapján megszűntnek mondotta ki azon megokolással, mert a curiának egy, már ezen ügyben hozott határozata szerint, hogy ha a külföldi gazdasági tanintézeti végbizonyítvány honosítva nincs, úgy annak tulajdonosa, választói jogosultsággal biró okleveles gazdának nem tekinthető. — A csallóköziek budapesti köre augusztus 30-án Komáromba rándul testületileg ifj. Eggenhoffer József orszgy. képviselő vezetésével. Ez alkalommal a nyári színkörben estélyt rendeznek és utánna táncmulatságot a Maitz-féle nag