Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-02 / 62.szám

növendékek, kik először szerencsések ez új épület által nyújtott előnyöket élvezni, valahányszor ez intézet küszöbét átlépik, midannyiszor jusson eszükbe О Eminenciája, a kegyes alapító, kit ez épület áldozattal való felállításában az a nemes szándék vezérelt, hogy a kisdedóvás szent ügyét ezzel előmozdítsa, hogy ebben az óvónői pályára hivatást érzők kath. szellemben képeztessenek s később a létesítendő óvó-intézeteket kath. meggyőződéssel vezessék. Emlékezzenek meg naponkint a kegyes alapitóról, legyen szivök hálától eltelve, s hálájukat fejezzék ki az által, amit ő önöktől méltán megkövetel : példás, feddhetetlen életökkel szorgalmukkal s iparkodásukkal. Adja Isten, hogy О Emineciájának öröme teljék ez intézetben, adja Isten, hogy О Eminenciája e képzőintézetet szent egyházunk és édes hazánk javára virulni sokáig láthassa !" Számord Ignác igazgatónak beszéde után Horváth Mariska II. éves növendék, fejezte ki társnőinek háláját. Az ünnepély zárópontjául a növendékek a hymnust énekelték. Esztergom Vaszary Kolos, bibornok hercegprímás, nemeslelkű áldozatkészségéből egy kulturális intézethez jutott, melynek létesítéséhez a városnak egy fillérrel sem kellett hozájárulnia. Számord Ignác. (Folyt, köv.) Megyei közgyűlés. Julius 31. Esztergom megye törvényhatósági bizottsága ma rendkívüli ülést tartott, mit a felszaporodott és elintézésre váró ügyek halmaza tett indokolttá. Megnyitván az elnöklő főispán az ülést, üdvözölte a meglehetősen csekély számú megjelenteket, mely után magas szárnyalású és költői lendületű szavakban hasem kaptuk meg, sőt arra sem emlékezem, hogy a kiváltak névsora bekéretett vagy a hivatalos közlönyben közzététetett volna. Ezen ünnepélyesnek Ígérkező jelenet után visszatértünk szállásunkra, s még aznap átmentem Pestre. Érdekes látvány volt, amint a nők elfogtak bennünket és virág csokrokat tűztek mellünkre, A következő napon édes anyám Hegedűs által értesítve bejött Budára és kikért a kapitánytól. Mivel öreg kocsisunk nagyon be volt kapva, hazáig én hajtottam a négy lovat s miután arra is hellett vigyáznom, hogy a kocsis leneessék, a kocsiuthoz közellevő budai kofák majdnem egész sorát elvontattam, azok ezer szitkaitól kísértetve. Nem képzelhető az öröm, mellyel édes atyám, családom és az uri rokonok és a lakosság részéről fogadtattam. Ha az otthon töltött harmadfélnap alatt valahová látogatóba mentem, a falu leányai, asz szonyai s főleg gyermekei, népe által mint valami csoda, kisértettem. Az úrihölgyek által megkoszoruztattam. Én voltam akkor a helyi nevezetesség. A gazdák közül is boldognak tartotta ma* gát az, ki velem pár szót válthatott, vagy kezet szoríthatott. Ilyen volt akkor a nemzeti hangulat. Rövidvason, és tiszti proponáltatásom. Ez idő alatt zászlóaljam átkelt a Dunán. Szülőim engem kocsin küldtek utánna, mellyet Köbölkúton értem be, hol én is táborba szálltam, más szóval emlékezett meg azon veszteségről, mely a katholika egyházat Leo pápa elhunyta alkalmából érte, mit a jelenlévők állva hallgattak meg. Mély gyászba borult — úgymond — a keresztény világ. A nagy XIII. Leo pápa nincs többé az élők között. Világszerte nevezetes szemei bezáródtak, melyeknek szelidsége jótékonyan hatott az embetiségre. Nemes lelke vissza szállott teremtőjéhez beszámolni, hogy egy hosszú dicsőségteljes életen át — nemes és jól cselekedett. Lelkének porhüvelyét őszinte és igaz részvéttel, mély fájdalommal kisérték utolsó útjára a népek milliói. Midőn e helyről is őszinte részvéttel és mély megilletődéssel jelentem be a keresztény világ nagy veszteségét — nem parányiságom feladata, a történet legújabb nagy alakjának kimagasló egyéniségét méltóan jellemezni, — s csak annyit említek fel, hogy már is egyik történet Írójának művében, mely koporsójába helyeztetett a nagy halottnak, e szavak olvashatók : Akár szivének jóságát, Akár lelkének magasztosságát, Akár jellemének szilárdságát és tisztaságát, Akár az egyház érdekébeni oda-adó munkásságát tekintjük, méltóbb pápa nem fog melléje helyeztetni. A népek milliói el voltak már készülve — életének utolsó fellobbanására, mégis mély fájdalom és megilletődés lógta el a sziveket, köztük Esztergom megye és sz. kir. vátos közönségét is, — ennek vélek kifejezést adni, midőn tiszteletteljesen és mély megilietődéssel indítványozom, miszerint XIII. Leó pápa О Szentségének elhalálozása alkalmából érzett mély fájdalmunknak jegyzőkönyvileg adjunk kifejezést. Indítványára a törvényhatósági bizottsága eihatározta, hogy őszinte és mély fájdalmának jegyzőkönyvileg leendő megörökítése által ad kifejezést. Majd id. Eggenhoffer József törvényhatósági bizottsági tagot parentálta el. kapitányomnál jelentkeztem és már mint valóságos őrmester a napi inspectiót átvettem. Akkor történt, hogy közel az ebéd időhöz Pokorny kapitány őrmesteri összhivót veretett, d« mire én az első, Várady pedig a hatodik századtól oda érhettünk volna, már a parancsot kiadta, s komoly hangon intézte hozzám és Váradyhoz azon rendeletet, hogy késedelmeskedésünk miatt a proföznál 12 óráig tartó rövidvasra jelentkezzünk. Jelentkeztünk tehát és reánk illeszték a rövidvasat. Ekkor én a prohízhoz fordultam, ki családos ember volt s felkértem, hogy ezen nagy tisztességhez csináltasson nekünk rántott csirkét, mert az egész büntetést — ok nélkül lévén — tréfának vettem. Pokornay kapitány neje és nála látogatóba levő rokonai meglátogattak bennünket, helyet foglalva nálunk a gyepen, s én oda fordultam hozzájuk mondván : — „Kérem nagyságtokat legyenek kegyesek etetni, mert a vas miatt nem mozdulhatok I

й és ők nevetve kegyesek voltak kérésemet teljesíteni, szóval két órai időt körükben töltöttünk el vigan. Ekkor vasaink feloldattak, s a kapitány szivünkre kötötte hogy ebből vonjunk le tanulságot, s mindig kegyesen és igazságosan bánjunk alárendelteinkkel, s épen azért akart nekümk ezen eljárásával példát adni, kik az altiszti karban ssép állást foglalunk el. Mi a büntetést szabályszerűen megköszöntük, s 6 kezet szorítva bocsájtoft el bennünket. Másnap reggel Nagy SánCsak nemrég láttuk úgymond örömmel a közügyek mezején, a közigazgatási bizottságban a betegségiből felépült, mindenek által tisztelt, s közbecsülésben állott tagját a bizottságnak, id. Eggenhofer Józsefet s ma tevékeny és munkás életének a kérlelhetlen halál véget vetett. Emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökíteni határozta. Ezután következett a tárgysorozat, melynek első része, a felsőbb rendeletek közül felemiitjük, a ministerelnök leiratát, melyben az uj kormány megalakítását, tagjainak névsorát közli, s kéri a törvényhatóság támogatását, minek tudomásul vétele után a kórmínynak feliratilag leendő üdvölése határoztatott el. A jelentések csoportjából kiemeljük B. Szabó Mihály főjegyző jelentését a Deák Ferenc ioo éves születésnapi évfordulójára rendezendő ünnepség előkészítése tárgyában, melynek kapcsán felemlítette, hogy az ünnepség rendezésére kiküldötteket egybehiván, azok egyike sem jelent meg, s igy indítványozta, hogy az elmaradó önnepség helyébe az október 15-én tartandó őszi rendes közgyűlésen mondassék egy emlékbeszéd, mire a főispán javaslata alapján dr. Hulényi Győző kéretett fel. Többek hozzászóllását és nagyobb vitát provokált a városi közkórház 1903 évi pót és 1904 évi rendes költségelőirányzata, majd az ezek keretén belül eszközlendő személyszaporitás kérdése. Az állandó választmány számtalan alaki hiányokat látván fennforogni, az egész ügyet a város képviseletéhez visszavezérelni javasolta. Különösen figyelemreméltó alaki hiányként hozván fel azt, hogy a városi kórházbizottság, mely az ügyet, mint szakbizottság előkészítette, nem volt törvényesen megalakítva. Dr. Földváry István felszó Hálásában a feletti aggodalmának adott kifejezést, hogy mig az alakiságokkal vesződünk, addig a kérdés érdemi része, hátrányt fog szenvedni. Dr. Gönczy Béla tiszteletbeli főorvos kórházi igazgató főorvos szollott ezután a tárgyhoz felvilágosító szavaival. dor tábornoknál lettünk bemutatva, és többen tisztekké proponáltattunk. Érdem rend helyett ezzel lettem budavári őnkénytességemért kitüntetve, 16 éves koromban. Visszapillantás a patai, sopornyóí ós •emptoi csatára. Ezután lassú, kényelmes előnyomulás következett, mintha egyébb dolgunk sem lett volna, mint az osztrák futó hadsereg kényelmes nyomozása. Görgei a helyett, hogy a 7-ik hadtest előrelátható megtámadtatásának megelőzése végett erőit összpontosította volna, hadseregét szétszórta, és ezáltal előidézte azt, hogy a hadtestek összműködés helyett, a túlnyomó erő által egyenként veressenek meg az ujjá szervezett és az uj erők által megerősödött osztrák sereg, által, mire elég idő engedtetett, és a mindenkor segítségükre siető Panintin féle orosz hadosztály által, a sikertelen hősies küzdelem és aránytalan nagy veszteségek következtében detnoralizáltassanak. De tovább megyek. A Zsigárd-Peredi csaták után Knézicset és Asbothot a II. és III. hadtest vezérletétől Görget megfosztotta, ezeket okozván a csaták elvesztéséért, holott tulajdonképen a csatatérre történt késő érkezte volt a fő ok, mert azok az adott viszonyok közt, a további támadástól atm tartózkodhattak. (Folyt, köv.) Dr. Seiler Emil tiszti főorvos, dr. Prokopp Gyula és dr. Fehér Gyula felszóllalása után dr. Helcz emelkedett szóilásra, azzal kezdvén beszédét, hogy anélkül, hogy éles akarna lenni, ő az előadói javaslatot másnak, mint szőrszálhasogatásnak nem tekinti. Felemliti, hogy az alakiságokhoz való szívós ragaszkodás az ügy érdemének mindég ártani szokott. Reá úgymond azt a benyomást kelti a javaslat, hogy mennél több okot lehessen felhozni a visszautasításra. Dr. Seyler és dr. Földváry ismételt hozzászóllása után e'nöklő főispán kijelenti, hogy mint a törvények és rendeletek e helyütt legfőbb őre jóváhagyólag nem vehetne tudomásul oly határozatot, mely a törvény által előirt alakiságok mellőzésével hozatik, s ha ez megtörténnék, úgy kénytelen volna törvényes határköréből kifolyólag jogorvoslattal élni, mi az ügyet csak elodázná. Az elrendelt szavazás folytán 12 szóval II ellenében az állandó választmány véleménye fogadtatott el, mely az ügyet újbóli előkészítés és a kórházi bizottság szabályszerű megalakítása végett, a városhoz visszavezérli. A városi villamvilágitás ügye következett ezután, mely ellen két felebbezés adatot: be. Bártfay Géza felebbezésében a Hazai cégnek előnyösebb ajánlatát kérte elfogadni, mig dr. Prokopp Gyula az alapon fellebbezett, hogy a közgyűlés a lámpák számát illetőleg, a fényerő tekintetében tévesen határozott, másrészt azt bizonyította felszóllalásában, hogy a képviselők nagy része félre lett vezetve, tévedésbe lett ejtve, s csak igy történhetett az meg, hogy az a husz, harminc ezer korona biztos jövedelmet oly könnyelműen eldobta magától. Kérte a közgyűlési határozat megsemmisítését s annak elrendelését, hogy készítessék a gáz bevezetésére vonatkozólag az egész városra kiterjedőleg egy csőhálózat, ennek alapján terv és költségvetés és jövedelmezőségi kimutatás és csak ezek után, midőn t. i. a két világítási nem közötti óriási pénzbeli előnyök tárgyilagosan Iesxnek megvilágítva, döntsön a felett, hogy mellyik világítási nemet választja. Dr. Földváry István az állandó választmány javaslata mellett szollalt fel. A felállással történt szavazás eredménye az lett, hogy dr. Prokopp Gyula és dr. Varga Dezső szavaztak az állandó v. javaskta ellen, mig a többi, mintegy 20 jelenvolt mellette szavazott. A hazánkban nem lakó, de innét jövedelmét élvező birtokosok megadóztatása, a pénzügyi közigazgatásnak teljes elkülönítése s a kincstári követeléseknek állami közegekkel való önálló érvényesítése, a községi törvény revisiója, a bűnvádi nyomozásoknak a közigazgatás köréből való kivétele, a közgazdasági állásoknak hivatali alapon való újjászervezése, a fedezetlen tőzsdei határidő üzletek megszüntetése stb. ügyében pát tolás végett megküldött feliratok felterjesztésének elhatározása után, az e hó végén Brassóban tartandó kárpátegyesületi közgyűlésen való megjelenésre dr. Földváry István és dr. Hulényi Győző bizottsági tagok kérettek fel. — f. Fegyelmi ügyek a megyénél. augusztus I. Esztergom megye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya csütörtökön d. е. ю órakor ülést tartott, melynek napirendjére Kollár Károly városi gazdasági tanácsos és Ridly István nyergesujfalui körjegyző fegyelmi ügye került.