Esztergom és Vidéke, 1903
1903-07-30 / 61.szám
A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA, МеЙ1 е 1 с Щк Vasároap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Eeée* évr — — Fel évre — — — 12 kor. — Ш. - — 6 kor. — fii. Negyed érre — — — — 3 kor. — fii. Eirves «tarn ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyütterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. Gazdasági Program-pontozatok. Esztergom, jul. 27. I. A város anyagi érdekeinek előmozdítására irányuló ama eljárás, a mely a megye érdemes főispánjának kezdeményezése folytán megindult, mindenesetre elismerést érdemel és az ezen mozgalomban résztvevők személye elég grantiát nyújt arra, hogy az ilykép megindult munkásság, sem hatályosságában veszíteni, sem pedig a maga elé tűzött feladatok lehetőleges elérésére szolgáló eszközökre nézve a sikeres és egyöntetű eljárás hiányozni nem fog. Méltán nevezhető tehát eme minden oldalról kifejezésre jutott jóakarat egy jobb kor hajnalhasadá sának, mely után a költő szavai val élve, ezer és ezer adózó közönség sóhajtva eped. És mindezek dacára, habár elismeréssel adózunk a kezdeménye-! zőknek és bizva bízunk abban, 1 hogy ezen férfiak működését kell, hogy siker koronázza, valljon megállapodhatunk e abban, és teljes- j seggel hitvallásunkká tehetjük-e azt, hogy csakis ez az az út, a mely a jobblét révpartjába juttat ? Megelégedhetünk-e, a jelen nyomasztó pénzügyi állapotok mellett azzal, hogy egyedül a magas kormány jó akaratára támaszkodjunk és várjuk be mig az, az óhajtott és kérelmezett intézményeket nálunk I létesítteti. Hát én abban a meggyőződésben' vagyok, hogy ebben a tekintetben. valami nagy obtimistáknak nem szabad lennünk, ellenkezőleg, alap-1 elvül kell magunk elé állítani azt' a régi példaszót: „Segíts magadon s' az Isten is megsegít." De ha bármily konzervatív álláspontot is foglalnánk el, az idő kereke, a változott viszonyok, az élet szükségletei olyanok, a melyek megnem engedik a megállapodást,! és nfigyon is hangosan követelik a kielégítést. És ezzel, midőn nagyon is tisztában vagyunk a magasabb regiokból eredhető segéllyel szemben, jöjjünk tisztába önmagunkkal és állapítsuk meg egyrészt, hogy mink van, és ezzel a vagyonnal miként cselekedjünk, hogy a fennálló bajokon segíthessünk. Állapítsuk meg, hogy mi az, a mi oly súlyosan nehezedik az adózó kÖ- zönség vállaira, és mellyek volnának i, azok az eszközök, amellyek ezeket • a bajokat ha egészben megnem is - szüntetnék, de azok elviselését legt alább is megkönnyitenék. 1 Forduljunk mindenekelőtt a t statisztikához, már a mennyiben az • rendelkezésünkre áll és állapítsuk • meg a mennyire lehetséges, hogy L milyen is nálunk a teherviselési ' arány. L Az 1901 évi összeírás szerint — " a mely a népesedést illetőleg ma is elfogadható alapul vehető — Eszter• gom szab. kir. város lakosságának j száma a 961 katona levonásával 16.948. Ezek közül: 6 évnél fiatalabb 2414 ( 6— 11 éves „ 1972 12—14 éves „ 1208 : 15—19 éves „ 2142 v. i eme összesen 8736 személy , az adóztatást illetőleg tehát a számításból tökéletesen kihagyandó. j A 20—39 éves kort tevő szemé-j lyek száma 4801, ebből a nagyobb szám ismét csak azok közé tartó- j zik, a kik adó alá nem esnek ; \ a 40—50 éves korúak száma 3349. j Körülbelül ezek volnának azok, kik a megadóztatás terhét viselik. Ámde a ki tudja azt, hogy mily sok föld-1 műves munkás van nálunk, a kikJ nek nincs egyebük mint a kapájuk' j és kaszájuk és igy ingatlan vagyon hiányában mint napszámosok adó .alá nem esnek, az rögtön tisztába j jut azzal, hogy a 40—50 évet el-1 1 értek közül is igen sokan vannak ' olyanok, kik az adófizetés terhében 1 nem osztoznak. 1 Helyes számítással marad tehát körülbelül 4000 adózó. Ennek aj négyezer adózónak a saját szükség: létén kivül, meg kell keresni az| 1736 gyermek, 3060 nő, illetve feleség, összesen 11.796 személy ételét,! italát, lakását, ruházatát, s fizetni' állami adóban évenkint 279.972 К 17 f. pótadóban 171.777 К 26 f. összesen 451.749 К 43 f., a melyből átlag egy-egy adófizetőre esik 115 kör. 30 fill. Számítsuk ehhez, hogy ugyancsak ez a négyezer adózó fizeti a fenti adóösszegnél aligha kevesebb mennyiségű adósságának tőkéjét és kamatját, és ebből a két tételből mindjárt rájövünk arra, hogy nálunk a megélhetési és létfenntartási viszonyok ezidőszerínt meglehetős nehezek. Menjünk tovább és állapítsuk meg azokat a jövedelmi forrásokat a melyek nálunk a megélhetés alapjául szolgálnak. Állapítsuk meg különösen azon osztályét t. i. a földművesét, a kisgazdákét és napszámosokét, a mely osztály nálunk a lakosságnak körülbelül két har- j madát képezi, a mely osztály ma leginkább sinyli a sors mostohaságát. A statisztika szerint Esztergom területe katastrális holdakban 14.880. Ha ez a földterület egészben egyesek tulajdonát képezné, úgy átlagban minden lélekre esnék 1200 ] öl, a miből magából kitűnik a lélekszámot tekintve a megélhetési alap elégtelensége. De itt vaa а város mint erkölcsi testület ingatlansága, és pedig : 1. szántóföld 585 hold 689 öl 2. rét 153 я 214 „ 3. legelő 1863 „ 1215 „ 4. erdő 2771 „ 1238 „ 1 Összesen 4874 „ 156 „ 1 s ha ezt levonjuk az egészből, marad nem egészen 11006 hold. Ebből ugyancsak levonandó az egyesek kezében levő, igy pl. a kenyérmezei Krausz, a Schalkász, az Eggenhofer stb. birtokok, továbbá a phyloxera által elpusztított mintegy 2000 hold szőlőterület. Mind- 1 ezekből rögtön rájövünk, hogy f aligha van Magyarországban egyj második város, a hol a gazdasággal, foglalkozók megélhetési viszonyai. rosszabbak volnának a mieinkénél. j Numerusokkal, számokkal mutat-; tuk ki azt a nagy nyomorúságot, amely nálunk fennál. Számokkal, mutattuk ki, hogy lakosságunk két-1 harmadrészének megélhetési alapja oly csekély, hogy az absolute nem elégséges egy jobb állapot megteremtésére. És mindezekkel a szomorú tünetekkel szemben, csodával határos földműves népünknek kitartása, az anyaföldhöz való szivós ragaszko• dása. Nem ment még egysem Amerikába, hanem egyrésze hozzáfogott a kupeckodáshoz, a másik része a tejtermeléshez, ámde ez a kereseti forrása is veszélyben forog ( ha idején elé nem veszi a jobbik eszét. Csak a vármegye túlsó járásából I nap-nap után mintegy kétezer liter tejet hoznak be a városba. Olyan numerus ez, a mely a mi tej termeléssel foglalkozó kisgazdáinkat tökéletesen sújtja. Máris beszélik, hogy a tehenek száma évről-évre kevesebb lesz, a minek nem lehet más az oka, mint az elszegényedés és az a nagy verseny, a mely a tejtermelés terén támadt. Többszörösen hangoztattuk és ma is azt állítjuk, hogy nálunk az anyagiak terén a jobblét mindaddig benem következhetik, mig hegyeink valamellyes módon gyümölcsöző obicktumokká nem válnak. Rég elkövetkezett az ideje annak s a jelen nyomorult gazdászati viszonyok feltétlenül megkövetelik, hogy a város gazdasági tanácsosa érzékkel bírjon necsak a négy fal között mozogni, hanem ismerje fel a bajokat, buzgólkodjék megtalálni azt a fonalat, ha máskép nem önképzés és tanulás utján, mely az anyagi viszonyok javítására vezet. Mert mi úgy képzeljük a város gazdasági tanácsosát, hogy amint gazdája a városnak, úgy vezető eleme legyen mindazon gazdasági kérdéseknek, a melyek az egyesek érdekeit vannak hivatva előmozdítani. Sürgősen meg kell kezdeni a hegyi szőlők rekonstruálását, kezébe kell venni a gazdasági tanácsosnak az 1896 évi V. törvénycikket, meg kell állapítani azon elpusztult szőlőterületeket, a mellyek ismét szőlővé alakithatók át, s az erre adandó kölcsönöknél olykép eljárni, olykép folyósítani azt, hogy a törvényhozó testületnek gondossága, a felveendő összeg ne válljék átokká a kölcsönvevőre nézve. Azok a szőlőterületek pedig, a mellyek nem alkalmasak arra, hogy szőlővé alakíttassanak át, ribizkével, szederfával lennének beültetendők. A szederfa olyan áldott természetű, hogy az megél a jég hátán is. Feltétlenül megkell honosítani a selyemtermelést. Klímánk, a kormány
