Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-12 / 56.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap cs csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egéi» érr — — — — 12 kor. — ffl. Fel érre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed érre — — — — 3 kor. — fii. Egyei iíám ára: 14 fii. Nyiltter sora: 40 ffllér. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nyütterek és hirdetések küldendők) Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca 486. szán>. Kéziratot nem adunk vissza. A városi kölcsönök conver siója. juliu. II. Az óvatosság, a körültekintő gon doskodás által javalt lassúbb ütemek ben ugyan, de meg nem zavari következetességgel érlelődött a vá ros adósságai convertálásának kér dése, mely most már az intézők két ségbe nem vonható jó szándékai mellet! az általános pénzügyi helyzet legkedvezőbb alakulásai által támogatva oly concret ajánlatokat eredményezett, milyenekre a város által nyújtható dologi biztosíték és a közel ioo %-nyi pótadó után számítani alig-lehetett. Tudomásunkra három pénintézet részéről érkezett be ajánlat, és pedig : A pesti hazai első takarékpénztár, — A p«sti magyar kereskedelmi bank, — és Az esztergomi takarékpénztár részéről. Nem volt ugyan alkalmunk ez ajánlatokba bővebben betekinthetni, Iz „Esztergom és Vidéke" tárcája. Végre . . . (D. Wild után németből.) Oh mi szeretnélek egyedül találni A. virágos mezőn pirosló alkonyban, Amidőn a zengő estéli harangszó S az elfáradt nap pihen nyugalomban. Midőn a nap veszti lángoló biborát És utoljára tűz a felhőkőn által, Elhallgat a puszta s a csendes természet Megtelik sejtelmes, méla borongással. Oh milyen jó volna, ha nem lennél [többé Rám nézve idegen, felém közelednél, A mi titkolt, édes szerelmünk csodásan Végre felragyogna s örökre szeretnél... Fordította: Taffy. 1148. évi nemzetori és honvédkor! élményeim. Irta: HORYÁTH GÉZA. Folytatás (XIV.) Komárom felmentése. April 26-án. Ezután Komárom felmentésére siettünk. Előhaladásunknak a Garam, Zsitva és Vág folyók áradása némi akadályul szolgált, aminek elhárítására a vezérkar (

de megbízható forrásokból meritet értesülésünk szerint azokban szám szerüleg és lényegileg jelenléke nyebb eltérés alig mutatkozik. Ha tehát azok elbírálásával kivá nunk foglalkozni, legelsőbben azon elveket óhajtjuk megvilágítani, melyeket a döntés kérdésénél figyelembe veendőknek vélünk. üzen elvek nézetünk szerint nem a krajcáros lealkuvás, nem az egy két korona differentia megtakarításának elérésében keresendők, hanem keresendők az általános pénzügyi politikában, mely egyaránt tekint a jelenre és a jövőre, a mely a helyi piac jogos követelményeit is méltányolja. És ha ezt alapul vesszük, — a nélkül, hogy egy vagy más irányban határozott állást kívánnánk elfoglalni, — bizonyos nationalizálási irányhoz, bizonyos localis patriotizmushoz mereven kell ragaszkodnunk. Ezirányban példaként áll előttünk a hatalmas Anglia, a föld leggazdagabb nemzete, mely az ó és ujvirészéről a kellő intézkedések megtétettek. A viz által átszakított utakra deszkákból rögtönzött átjárót készítettek. Gyakran térdig érő vizben kelle folytatni utunkat s ha emlékezetem nem csal, ápril 20-án bevonultunk a Vágduna mentén Komáromba, miután az ott zárttartó osztrákok ellentállás nélkül visszahúzódtak. Komárom városa azonban kevés kivétellel romban hevert, a lakosság nagyrésze, mely vidékre nem költözött, vagy a belsővár körüli épülcfekbe húzódott, avagy a lővonalon kivül táborozott. Az osztrákok bombái oly rombolást vittek i véghez, hogy az előbb virágzó város I romhalomnak volt nevezhető, s csak imittamott volt található hely, hol a honvédség fedél alá húzódhatott. Én és Kovács Lajos őrmester társam ! oly szerencsések valánk a velünk lévő j félszázaddal együtt, hogy egy épen

( maradt kis házikóba vonulhattunk, mely-j nek első szobáját zárva, azonban a hátulsót egy asztallal, két székkel, két ágygyal és ágyneművel bebútorozva találtuk, mit az elszállásoló fertálymester számunkra felnyitott. A ritka alkalmat felhasználva, elfoglaltuk a szobát, a legénység pedig az istállóba vonta meg magát. Az ostrom lövegek egyre dörögtek s a házhoz közel levágódott, vagy a légbe szétpattant bombák recsegéseit legényeégünk megéljenezte. Mintegy alkonytájban két hunyadi huszár állt meg és szállt le lováról a ház előtt és míg a közhuszár a lovakat az istálló Iág minden államánál nagyobb államadóssággal kénytelen elszámolni, de azt legkönnyebben cselekszi, mert hitelezőit saját polgáraiban birja. És most térjünk át a küszöbön álló converzionális ügynek tudomásunkra jött adataira. A városnak consolidált tartozásai 1,764.417 К 54 fillért tesznek, melyhez véve a különféle műveletekre előirányzott összegeket, a felveendő kölcsön mintegy 1.980.000 koronában volna megállapítandó. Hogy ezen összeg a város rendelkezésére maradjon, a kölcsön nyújtásra ajánlatot tevő fővárosi pénzintézeteknél a conversionális költségek és egyebek hozzászámitásával legkevesebb 2.100.000 К kölcsön felvételébe kellendne bocsájtkozni. Nézetünk szerint senki előtt sem lehet közömbös ha a nagyobb részben a jövő nemzedékre áthárított köztartozásoknál a késő utódok 120.000 koronával nagyobb oly terhet fognak találni, melyből a ki• .- 'ageaaa —f—-g-gsa felé vezette, addig a huszártizedes minden szó nélkül behatolt a szobába. Mi természetesen meleg fészkünket nem akartuk a betolakodónak átengedni, ő azonban iszonyú káromkodások között követelte a lak megosztását. Noha hatalmunkban állt volna annak átengedését meggátolni, duzzogva bár, de az egyik ágyat átengedtük, neki és a közhuszár segédkezése mellett azonnal levetkezett, lefeküdt és elaludt. Mi is rövid falatozás után lefeküdtünk, élvezve az ágy melegét, mit már régóta nem élveztünk, és hamar el is aludtunk, nem törődve a bombahullással. Kovács Lajos belül, én pedig kivül feküdtem. Egyszerre ciak azt éreztem álmomban, hogy valaki a torkomat fogta meg, és fojtogatni kezd. Egyik kezemmel a szorító kezet iparkodtam elhárítani, mig a másikkal a reám súlyosodni készülő teherhez kaptam és egy mezítelen testhez ért kezem. Egész erővel igyekeztem azt magamtól eltávolítani; nyöszőrgéaemmel igyekezvén Lajost felébreszteni, a ki álmából felriadva a sötétben ellenünk küzdő embert hátralökte, és ez által engemet is felszabadított. Én is siettem felugorni és a fojtogató ember karját átkapni és igy ketten a beállható veszélyt magunktól elodáz* tuk. Ekkor a támadófél erős káromkodásba tört ki, magánkívül ordítván: »Hol a kardom, hadd aprítom őket agyon !c A lármára és a küzdelem zajára, először a huszár közlegény lépett be, ki utasításunk folytán gyertyát gyúj-' bontakozást bírságok akadályozzák. A kezünk ügyébe jött calculus szerint a tartozásoknak 120.000 ko. rónával növekedése mellőzhető leendne, ha az esztergomi takarékpénztár convertálási ajánlata elf«gadtatik. A takarékossági erv teI hát ezen ajánlat mellett nyilatkozik. I Előre bocsájtottuk, hogy a célba vett nagyszabású pénzügyi műveletnél nem az egy-két koronányi differentia megtakarítása körüli törekvésnek szabad uralkodnia, hanem tért kell engedni a localis pratrioj tismusnak. I És ha ezt tesszük, ez nem eszményi felfogásból, hanem általánosan felhangzott azon panasznak méltánylásából történik, hogy : > Városunk közgazdaságilag süfyed, a közvagyonosodás alább száll, a for'galom ipar és kereskedés hanyatlik.* j Hova fognak a panaszok fejlődni ha a két millión felüli tartozásnak az adózó lakosság filléreiből gyűjtött járadéka 50 éven át a városból kivándorol s mintegy hűbéresi, tott, és szelíd szavakkal igyekezett társát lecsillpitani, de ez ütött és hadonázott. A legény látva ezt, azt monda, húzzuk le annak a csizmáit, s fektessük le, megjegyezvén, hogy ez az ember nagy beteg. Csizmáit lehúzva ágyba fektettük, de alig hogy elnyújtózott, szemeit rémesen forgatni kezdé és elcsendesült, és esak reggel felé vettük észre, hogy meghalt. Mi rögtön jelentést tettünk, és a megjelent huszárok is constatálták, hogy már több nap óta gyakran magánkívül beszélt. A holt huszárt az udvaron kétszál deszkára fektettük, később a háztulajdonosai egy öreg asszony éi egy öreg ember jöttek a házhoz, kik meglátva a halottat, abban saját fiukra ismertek, kit már három éve nem láttak. Mi is mélyen meg voltunk hatva a váratlan esemény által. Az orvos szerint ideg láz ölte meg. Én az ujja nyomát hetekig viseltem a torkomon az esemény emlékéül. Még egy éjet és két napot töltöttünk e reánk nézve ominózus helyen. Április 25-én délután sorakozva álltunk az utcán, midőn megjelent közöttünk Zákó István alezredes a zászlóalj volt őrnagya és szép beszédet intézve hozzánk kellemes csengésű hangján, melyben hazafiságra, hősies bátorságra szólított fel bennünket, parancsul adta, hogy este tiz órakor a vár udvarába hangtalanul vonuljunk be.; Mi, miután tudomással bírtunk arról,