Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-02 / 53.szám

vele semmire. Nem akarta a kocsit hu ni hanem, ha szerét tehette kiszökött az istállóból, onnét pedig a kertekbe és lerágta a gazdasszony nak a legszebb palántáit. No iszen volt is sokszor csete-paté. Az asszony összekároraolta az összes cigány nemzedéket, vele egyetemben a szürke lovat. Egyszer aztán, hogy, hogy nem; a kis szürke egyet gondolt és kiszökött a határba, bekvártélozta magát a község > akácosa f-ba s ott szörnyű kárt tett, összetaposta a növendék-fákat. A kerülő határcsősz befogta. Kerekes uramat pedig meglepték avval a kellemes jó reggelttel, hogy méltóztatnék néhány szóra a község házába fáradni. Mindenről álmodozott ő kigyelme csak arról nem, hogy a szürke az éjjel elszabadult, hogy csak ezért hivatják az irodába. A kisbiró már három izben beszélt, de Kerekes uramnak sok dolga lévén, csak húzta, halasztotta a dolgot. Végre, — nem nyomta az б lelkiismeretét semmi, — csak elballagott. Máskülönben nagyon jó hírnévnek örvendett ő kigyelme, csak az az egy baja volt, hogy az urakkal nem tudott sehogy sem kibékülni. Régi tözsgyökeres paraszt gazdája volt a falunak ; itt lakott talán minden rokona is. Középszerű birtokkal rendelkezett mindannak dacára, hogy a betűvetés sehogy nem ment a fejébe. Az egész ember alig volt 40 éves. Rendesen zsiros, vászon gatyában járt, ami nagy ellentétet képezett cinikus jellemével. Ugy reszketett egy fillérért, mintha az egész vagyona rá ment volna. Ha tudta volna, hogy micsoda kártérítést olvasott rá a községi jegyző ; még arra sem ment volna. Egy nagy dicsértessékkel beköszönt a község irodájába. — Nos! szólt hozzája a jegyző, — tudja-e kend, hogy mi az újság ? — Nem ott, — felelte Kerekes gazda egész őszintén. — Nem-e? Hát a szürkét bekvártéloztuk más kosztra. — Ejnye, de felvitte az Isten a dolgát. — Fel ám, — felelte a jegyző, — hanem nem a kend javára. — Mán miért no ? — A dolog úgy történt, hogy a határkerülő esőz befogta őt az »akácás«-ban, ahol tetemes kárt okozott, összetaposta a növendék fákat és . . . — Hát akkor tetszett volna a szürkét beinvitálni. Mán csak engedelmet instálok hát hiszen, 6 . . . — vágott közbe Kerekes gazda. — Meg osztég, nem méltságos a dolog mibenléte, mert mán a kisbiró koma háromszor koptatta magát hozzám. Dejszem, ha még egyszer elmerészkedne hozzám jönni, megkeresném — a fületövét; — pattog tovább Kerekes. — Nézze kazda uram, — szólt a jegyző szelíden, — kend jól tudja, hogy a gazda felelős a jószágáért; csak beismeri, hogy kárt tett. — — Dehogy tett kárt, még kérem átossággal, hisz még tegnap este odavetek néki egy nyaláb kóró izíket mondok had rágódjék rajta. — Lássa éppen azért; az éjjel egyet gondolt, ott hagyta a kórót, jobb helyet választott. Lerágta a kihajtott fák levelét . . . Már esak nem ! Hogy a bagó csipje meg a bestya lelkét. Hiszen hát, csak éppen nem oly nagy a kár; meg ősszel ugy is lehullott volna az. Az egész dolog oka csak az a gaz kölyök. Möndék neki tegnap este harangszóra: gyerek kösd meg jól azt a kóbor szürkét, mert megint kikászmálódik a kertekbe. Hát megkérem szépszcrűséggel, bizonyára a gaz kölyke azutég megint úgy cselekvén, mint annakelőtte, bizonyára . . . megkötötte a Szöszke ustorával, és az ajtó tápászkodva ki maradt nyitva . . . ez a dolognak a fogantyúja. Dejszem, ha haza mek, megcibálom ő kigyelmét, ugy helybe hagyom, mint . . . osztég kvittek lehetnénk. — Nem úgy van Kerekes uram szólt a jegyző. A község elöljárósága nevében kendre 20 korona pénzbírságot szabtam, azt bizony meg kell űzetni, ha törik, ha szakad. — Nem ott! Már csak azért sem, hogy kerítés nem lévén az »akácos«-nál, — szólt kifakadva Kerekes. — Ejnye gazda uram, már hogy lehet ily gondolata. Csak nem gondolja, hogy a szürke kedvéért elkerítsük az egész akácost? Máskülönben ott van a tábla az útnak bejáratánál, hogy »tilos a legeltetés. * — Hát, hiszem nem tud az a szürke olvasni, — vágott ismét közbe Kerekes gazda, mire a jegyzőt egészen ki vette sodrából. — Ejnye gazda uram, már hogy tud ilyeneket beszélni. Hisz tud kigyelmed! — No most meg eltanulta az igazit. Tud a láncos ördög: nem értem a bötüvetés mesterségét. Erre aztán nagyot nézett a jegyző. No ha ért is, avagy nem, nekem mindegy : a kárt három nap alatt befizeti, mert ellenkező esetben kend bánja meg. — Már csak engedelmet mondok, de nem fizetek egy fagarast sem. Osztég hát megéri azt a húsz koronát ezüstben az a szürke, meg az akácás ? Az ördögadtát ! . . . Egy baglya szénámat már kóstálja, hát a sok palánta ! meg most húsz korona ? Könyörgöm szép jósággal engedje a jegyzŐség azt a néhány garast, majd helyre ütném a dolgot úgy néha-néha. A feleségem meg az a . . . — Hallgasson, rivalt lel a jegyző, vagy fizet, vagy nem. Kerekes gazda sem vette tréfára a dolgot. Elkezdett alkudozni. — Talán tiz koronával is beérhetnénk ! Aztán oda tekintett a jegyző úrra, de a jegyző csak hallgatott: újra felvei te a szót . . . — A feleség nappágos majd tejből meg vajból lassan Iehordogatná, néha kerülne egy szép csibe is, meg . . . — Ejnye még mindig lamentál kend ? Fizessen, mert másként a szürke marad itt. A szó fogott Kerekes gazdán. Lassan előkereste a piszkos Iajbiból a szürke bugyellárist, ami egy erős madzaggal át volt kötözve. Forgatta jobbra, meg balra, de bizony abból nem került elő több, mint egy avult öt forintos. Fél szemmel oda pislantott a jegyző úrra, s egész alázatossággal szólt: — Nem volna több, tessen beérni evvel, vagy ha nem, a másik felét megadnám holdtöltekor, vagy jobban szeretném kukorica tördeléskor . . . — Nem szégyenli kelmed magát igy alkudozni. Csak nem fogja velem elhitetni, hogy nincsen pénze. — Na hát jó van ! A másik felét majd elküldöm a kölyökkel, holnap virradórra. Azutég tessék egy perenyire, ő kigyelmére is ráijesztgetni, meg a nyugtát is kiállítani, hogy lássa az anyuk is, hogy mibe kerül. Egy baglya széna, egy kert káposztástul meg húsz korona . .. adta fenéje. A lerovás után, hivatalosan adassék át a szürke. Másnap reggel, midőn kifizették a kár másik felét; a szürkének csak a hült helyét találták. Ellopták a cigányok. Fehér, Hirdetések Jutányos áron felvétetnek a kiadóhivatalban. Nyavalyatörés! Ki nyavalyatörés, görcs és má* ideges állapotba szenved, kérjen Íratott, ingyen és bérmentve kapható a hattyú gyógyszertár által - Majna Frankfurt. Suchard-féle ! :^x> MILKÄ Tejszittt csokoládé táblákban és tekercsekben A legtejszindusabb tej-csokoládé Legutolsó újdonsága a világhirü PH. SUCHARD csokoládégyárnak Ezen cognaenak minden vevője fel van jogosítva arra, hogy azt eredeti csomagolá ban az alább nevezett intézetben díjmentesen leiülvizsgáltathassa. Ajánlva elsőrendű orvosi tekintélyektől. Camis és Stock első trieszti cognac-pároló intézete Barcolában (Trieszt közelében) ajánlja belföldi Gyógy-cognacját, mely francia módszer szerint, az általános osztrák gyógyszerész egyesület vizsgáló intézetének ellenőrzése mellett (Bécs) készül. Egy üveg ára 5 korona — fél üvegé 2 korona 60 fillér. Esztergomban : Brenner József, Leítgeb János és Vörös József kereskedő uraknál. Nagy érdemű közönség. Van szerencsém szíves tudomására hozni, hogy hosszabb külföldi tanulmányaim után Esztergom, Kossuth Lajos utca 499- szám alatt (az ipar-udvarban) folyó évi június hó i-én mű- és épület-lakatos műhelyt nyitottam. A mai kor követelményeinek teljesen megfelőleg berendezett műhelyemben elvállatok minden e szakmába vágó uj munkákat és javításokat, úgymint: uj és öreg épületeknél előforduló mindennemű vasalást házak, kertek, sírboltok és sírok körülkerítését stb. Ajánlom továbbá falazott és szállítható takarék-tűzhelyeimet. Vas- és fa-redőnyök, nap-ellenzők, vasajtók, pince és istálló szellőztető ablakok, vaslépcsők, üvegházak készítését; kutak, kerékpárok stb. javítását elvállalom s gyorsan és pontosan elvégzem. Szolid munkámról és mérsékelt áraimról mindenki meggyőződhetik. Tervezetek, rajzok, költségvetések ingyen úgy helyben, mint vidékre. Kívánatra bárhova szivesen kiutazom. Magamat és vállalatomat kegyes pártfogásába ajánlva, maradtam Esztergom, 1903 június hóban alázatos szolgája Tácslk Gyula, mű- és épület-lakatos.