Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-02 / 53.szám

2 ESZTERGOM e» VIDÉKE. (

53. szám.) I '3. július 2 tányság kiküldötte is megjelent, mig a főszolgabiróság részéről Palkovics László. A tárgyalások, semmi eredményre sem vezettek, mivel egyik fél sem akart engedni. A munkások, számra ezerötvenen az Annavölgyhöz közeli erdőben tanyáznak s várják, hogy a központi bizottság őket pénzzel élelemmel ellássa. A bányavezetőség semmi körülmények között sem h?jlandó a több fizetés és kevesebb munkaidőre, általában azon követelményekre nézve engedményeket tenni, melyek anyagi áldozattal járnak a társulatra nézve, mivel a társulati részvények jelenleg amúgy is csak oly osztalékot adnak, hogy anyagi áldozatot a társulat nem hozhat, inkább kész a nevezett bányaüzemet beszüntetni. Miként megbízható forrásból értesülünk, a sztrajkolóknak a fizetés javításra irányuló kérelmük méltánytalan, mivel a magyarországi bányák között az annavölgyi bányamunkások vannak legjobban dotálva. A helyzet ily körülmények között, amennyiben egyik fél sem hajlandó engedményekre, válságosra kezd fordulni. A sztrájkolok, kik dinamittal vannak ellátva, azzal fenyegetődznek, hogy légberöpitik a bányamüveket. Kisebb kihágások is fordultak elő, amennyiben a sztrájkolok azokat, kik hozzájuk nem csatlakoznak, s a munkába állásra hajlamot árulnak el, megtámadják s bántalmazzák, miért is huszonöt csendőrt rendeltek ki a helyszínére, s ezen kivül a szomszédos községekbe is Összpontosítanak csendőrséget. A társulat elvan határozva, hogy ha rövid idő alatt a sztrájkolok munkába nem állanak, a salgó-tarjáni bányából hozatnak munkásokat, mi ha megtörténnék, előreláthatólag válságosra fordulna a helyzet. A bányatársulat, miként értesülünk, tekintettel a helyzet komolyságára, egyszázad katonaságot kért 6 napra. A kath. Legényegyesület nyári mulatszállni a völgybe, s mindegyik kapott j kulacsába bort, a hadnagy ügyelvén fel, mig az edények megtöltettek. Többet senki sem kapott s a hordókhoz őrök állítattak, kik a később jelentkezőket elkergették. Ezek után megindítottam a felszázadot és a lapályos erdő felé haladtunk. Ekkor vettem észre, hogy az erdőtől lőtávolságra egy svadron svalizsér áll. Tudva azt, hogy a legénység szeret, részint bátorságomért, részint azon oknál fogva, mert a kenyér, szalonna, bor, pálinka és hus osztásakor látta igazságosságomat, s látta, hogy magamnak sem juttatok nagyobbat, vagy többet, mint neki, kiléptem az erdőből a legénységet maradásra intve, és vagy Ötven lépésnyi távolban leültem a svalizséroknak hátat fordítva, és elkiáltottam magamat, több negéddel, mint ésszel: »Kapitany ur ! ide jöjjön hozzám!* mit látva a svalizsérok, közülük négy kibontakozott a sorból, a mit én háttal lévén feléjök fordulva nem láttam ugyan, de csak abból következtettem, hogy készül ellenem valami, mert a legénység kijővén az erdőből, felém kezdett lódulni, mi által figyelmessé téve, vissza fordultam. Ekkor láttam, hogy a kivált lovasok újra elfoglalták helyeiket. Ezalatt kapitányom a dobossal visszavonulót veretett. Ugy hiszem a lovasságnak is hasonló utasítása és feladata volt mint nekünk, hogy t. i. a netán tapasztalandó hadmozdulatokról jelentést tegyen, de ténylegességekbe ne bocsájtkozzék. (Folyt, köv.) Esztergom, jun. 29. Kis propellerünk teljes lobogó díszben, prüszkölve várta azt a hatalmas embertömeget, mely június 28-án, azaz vasárnap délután a csavargőzös állomás felé tódult, hogy a kath. Legényegyesület Kovácspataknál tartandó juniálisán résztvegyen. Szép idő kedvezett a mulatságnak s igy annál többen óhajtottak megjelenni. Azonban a kis hajó ez embertömeggel szemben valóságos kis csonakocskává törpült, mert a beszállani akarók egy negyedét is alig volt képes befogadni. Zsúfolásig megtelt s bizony félni lehetett attól, hogy az ünnepi ruhák, könnyű battisztok és lakkcipőcskék dunaifürdőt vesznek a szél által csábító ringásba hozott szőke habokban, mielőtt a tánchelyiségben egyet is fordultak volna. Szerencsére ez nem következett be. A propeller egész déluUn szakadatlanul szállította a mulatni vágyók seregét, mindannyiszor zsúfolásig meglelve kötvén ki a kovácspataki állomáson, úgy, hogy d. u. 6 óra felé 6—700 főnyi közönség kacagott, mulatott és sörözött a Kovácspatak árnyas, hűvös lombsátorai alatt. A buzgó rendezőség rövid, de annál mulattatóbb programról gondoskodott. Volt versenyfutás, melyben a győztes Uzsák Albert lett. Kitűnően mulatott a közönség a »cseréptörés* tréfás játékon, hol a bekötött szemű játékosok botokkal felfegyverkezve indulnak a cserép irányában. Természetesen mig oda érnek, sok tréfás kalandon mennek keresztül, úgy, hogy a néző közönség ki nem fogy a kacagásból. Volt még dijtekézés is. A.z első nyereménytárgy egy kis bárányka, ma már vigan legelész a szerencsés nyerő, Pelczmann László udvarán. A rendezőség póznamászast is vett fel a programmba, s bár pózna volt, de mászó nem akadt. A tűzijáték azonban Pelczmann László személyes vezetése és ügyes kezelése alatt annál jobban sikerült. (S a mi fő itt nem hirdettek a Dunán megtartandó tűzijátékot, de nem is tartottak, mint valahol.) A közönségnek fiatalabb része a táncteremben vigan mulatozott. A négyeseket 80 pár táncolta. Éjfélig tartott a kitűnően sikerült mulatság, melyért valóban elismerés illeti a derék rendezőséget. A propeller ismét csak nagy nehezen birt a közönség óhajának megfelelni. Éjfél után egy órakor jött fel az utolsó propeller, a mely menetért az igazgatóság külön 20 koronát számított fel, dacára annak, hogy a nagy személyforgalmat képtelen volt a kis gőzös egymaga lebonyolítani. Az esztergomi állomástól igen sokan visszatértek, mert nem lehetett felszállaniok a túltömött prope'lerre. Ebből látható, hogy az egyesületnek némi kára (?) is esett és mégis, még külön 20 koronát fizettettek. Véleményünk szerint ez nem méltányos eljárás. Argus. nos kelbmes hangja és jó fe'lépése zajos elismerésben részesült. Utánna crök szép Lili-t adták, a címszerepben Robicsek Rózsikával. Az első fe'vonás kissé nehezen ment, de később belemelegedlek és Robicsek Rózsi partnerével Oláh Gyulával, ki Plinchard tüzért játszotta figyelemreméltó előadást produkáltak és biztató jövőjű színészeknek mutatkoztak be. Különösen tetszett a második felvonás bájos duettje. Jól játszott még Cseh István és Szamosi Lajos. Hétfőn délutáni előadásul publicumunk közkedvelt amateur darabja „Náni*, este pedig „Tarka színpad* volt sörön. Sietünk kiemelmi, hogy a tarka szinpad rendezése szerencsés ötletre vall, az egyes számok azonban már kevésbbé jól voltak megválasztva, de közönségünk ez este először gyönyörködhetett egy — írisz Mariska és Deák Gyula által lejtett — hamisítatlan Cace Walke-ban, melyet előbbi cipellőinek a közönség közé való rugdalásával fűszerezett. Gozon Gyula hatásos énekszámokat adott elő szép tenorján nagy lelkesedéssel, de kissé szögletes mozdulatokkal ; a közönség többs'ör hivta lámpák elé és az esztergomi kereskedő ifjak babérkoszorúval tisztelték meg volt collegájukat. A >Nevelő* egy felvonásosban különösen Pintér Margit ügyeskedett oly otthonossággal a világot jelentő deszkákon, hogy szűnni nem akaró lapsvihart provokált; orosztáncával pedig valósággal extázizba ejtette a szürkülő hajú, (de látcsővel alaposan felfegyverzett) erősebb nemhez tartozó közönséget. A többi szereplőkről is általában csak jót mondhatunk. A záradékul hirdetett »Varazshegedü« elmaradt, mert csodálatosképen a >tehetséges fiatal kezdők* is váratlanul, épp ugy be tudnak rekedni, mint a már nagy hírnévre vergődött collégáik. Azrén. Színészet. Rákosi Szidi neves sziniiskolájának néhány növendéke debűtirozott vasárnap és a következő estéken a Magyar Király nagytermében. Első este lépett fel Gózon Gyula városunk fia, ki nagy hatással néhány jó operett részletet énekelt. Csi— Főispánunk szokásos fogadó napja alkalmából kedden és szerdán városunkban volt, hol több látogatást tett. — Vimmer Imre polgármester hat heti szabadságidejét e hó 15-én kezdi meg. — Fürdőzés. Perényi Árpád érsekuradalmi főszámvevő vasárnap öt heti gyógy folyamra Karlsbadba utazott. — Jubileum. Kedden volt harminc éve, hogy Magos Sándor kir. táblabíró, a járásbíróság vezetője a közpályára lépett, mely alkalomból a birói és ügyvédi kar nevezett tiszteletére ünnepséget rendezett, mi, tudva azt, hogy a táblabíró minden ünnepeltetést mennyire kerül, tisztán csak a birói és ügyvédi kar szűk, hogy ugy irjuk családi körében folyt le. Hétíőri a birói kar testületileg kereste fel a táblabírót, melynek jó kivánatait Környey Imre járásbiró tolmácsolta. Magos meghatottan köszönte meg a jó kivánatokal, kiválólag hangsúlyozván beszéde fonalán azt, hogy büszke arra, miszerint Oly birói testület főnöke, mely hivatásának magas színvonalán áll. Kedden délelőtt az ügyvédi kar küldöttsége tisztelgett dr. Földváry István vezetése alatt, s a kar nevében üdvözölte az ünnepeltet, ki válaszában örömmel mutatott reá arra a ritka jó viszonyra, mely az esztergomi birói és ügyvédi kar között van. Este a » Fürdő*-ben bankett volt, mellyen kizárólag a birói és ügyvédi kar vett részt, dr. Földváry István városi főügyész az ügyvédi, mig Lipschitz József albiró a bírót, Gergely József muzslai járásbiró pedig a muzslai bírói kar nevében szóllalt fel, kik mind a táblabírót éltették, ki meleg szavakkal mondott köszönetet, ár. Horn Károly pedig a birói, mif dr. Alfóldy Dezső biró az ügyvédi karra ürítette poharát. Szenttamási Béla., Janits Imre közjegyzőt és Vimmer Imre polgármestert éltette. Janits pedig Magosra, majd az ügyvédi és birói kar közötti jó egyetértésre ürítette poharát. — A kaszinó mulatsága. A kaszinó fiatalsága által a nyár folyamán rendezendő mulatságok elseje szombaton lesz a Kovácspataknál, melynek sikerét előre is biztosítja a rendezőség hatalmas gárdája. — Búcsú a kegyúri templomban. Péter és Pál ünnepén a városi plébánia templom védőszentjeinek ünnepét ülte. A Kis Duna partján mozsárdurrogás jelezte a bucsut, a templom előtt pedig egy mézes babos-sátor ásítozott, mélabúsan elmélkedvén azon régi jó idő fölött, a mikor még egész sor sátor állott a templom előtt s mégis mindegyiknek annyi vevője volt, hogy alig győzték kiszolgálni. Hej ! régen volt ... A templom belseje az ünnepi alkalommal zöid gályákkal volt csinosan diszitve. A szent misét Fehér Gyula dr. t. udvari káplán, plébános celebrálta fényes segédlettel, az ünnepi beszédet dr. Trikál József tanítóképző intézeti hittanár mondotta, a melylyel valóban emelte az ünnepi hangulatot. Mise alatt Math Gyula alkarmester dalárdája szép egyházi énekeket adott elő. Délben 1 órakor a plébánián díszebéd volt, amelyen a városi magistrate teljes számban megjelent. — Kérelem! Az óvó és tanköteles gyermekeket összeíró bizottság kéri ez uton is a nagy közönséget, hogy nehéz munkáját könnyítsék meg azálta', hogy gyermekeik nevét és az életkorukra vonatkozó adatokat a valósághoz híven mondják be, nehogy a törvény szigorát kénytelenitessenek igénybe venni. A 3—15 éves gyermekek, vagy ennél idősebb tanoncok mind bele jönnek az »ovo és tanköteles gyermekek* lajstromába. — Tizéves találkozó. Azok, kik most tíz éve tették le az érettségi vizsgálatot a helybeli gymnasiumban, tegnap találkára jöttek össze városunkban, melyen résztvetlek: Mezey Bertalan, Mattyasovszky Zoltán, dr. Kabina Sándor, Stóhl Kornél, dr. Juriga Nándor, Beslits György, Kaveggia Kálmán, Rosszival Mihály, Pissúth Aladár, dr. Ferenc Emil, Fiihom Antal, dr. Zvillinger Ferenc, Erdélyi Béla, Szuchán József, dr. Babura László, Marcinka Imre, dr. Tillmann Béla, dr. Baross János, dr. Á'dori Viktor, dr. Péchy Gusztáv. Többen már kedden délután érkeztek meg s este a >Fürdő* vendéglőben jöttek össze. Tegnap felkeresték tanáraikat, délben pedig ugyancsak a »Fürdő«-ben jöttek össze ebédre, mellyen volt tanáraik közül Hollósy Rupert igazgató, Borossay Dávid, Rózsa Vitái és Schedl Arnulf vettek vészt. A gymnásiumi diákasztal javára 300 koronát adományoztak a nap emlékére. — IfjU turisták. A napokban beállított a főgimnáziumi igazgatóhoz szállást kérve három diák, egy debreczeni és két kisújszállási. Kaptak is kvártélyt, de élelemről sem kellett gondoskodniuk, mig itt voltak Esztergomban. A Dunántúlt akarják beutazni. Esztergomból másnap Komárom felé folytatták utjokat. Visegrádon Görgeinél tették tiszteletüket. Az ősz tábornok barátságosan fogadta a hosszú, hegymászó botokkal fölfegyverzett diákocskákat, mindegyiknek 2—2 korenát adott, megkínálta őket borral, kocintott is velük. Ajánló levelük hátára e sorokat irta: »Baak István, Pecze János, Veres Simon ifjak megtiszteltek engem is szives, barátságos látogatásukkal. Bulgária, 1903. június 27. Görgei Arthur.*