Esztergom és Vidéke, 1903

1903-06-25 / 51.szám

nyös helyzetét midőn legutóbb nagyobb mértékű állami beruházások vétettek tervbe, készséggel használtam fel ezt az alkalmat, hogy a téli kikötők költsé­geire is a fedezetet ezen beruházások keretében biztosíthassam és miután a m. kir. kormány ez irányú javaslato­mat elfogadta és a téli kikötők építé­sére 2 millió koronát irányzott elő, a vonatkozó törvényjavaslat alkotmányos tárgyalása és szentesítése után mód lesz arra nézve, hogy a városnak a téli kikötő megépítésére vonatkozó óhajtása megvalósulást nyerhessen. Erről a vármegye közönségét azzal értesítem, hogy ezen elhatározásomat a városnak tudomására hozni szíves­kedjék. Kelt Budapesten, 1903. évi június hó 19-én. Darányi s. k. A másolat hiteléül: Pázmándy s, k. s. h. igazgató. — A kllStOZZai emlékünnep. Szomba­ton vette már kezdetét a 76-ik gyalog­ezred kustozzai emlékünnepe, mely teg­nap délután ért véget. Szombaton a tisztikarnak majd a legénységnek ver­seny céllövése volt a katonai lövöldé­nél. Kedden este a tisztikar a »Magyar jKirályc-ban hangversenyt adott a galy­I lyakkal és lampionokkal díszített helyi­i ségben. Tegnap a kora reggeli órákban Ja katona zenekar járta be a várost, raig (kilenc órakor a plébánia templomban misét hallgatott, honnét visszavonulva a kaszárnyába hadoszlopban állott fel a tágas udvaron, hol előbb ßotics ezredes , német, majd utánna Buchs Aladár fő­hadnagy magyar nyelven ismertette a nap történetét. Ezután következett a szombati versenylövés nyerteseinek díjkiosztása. Frigyes főherceg diját, egy dupla fedelű arany órát Redlich kapi­tány kapta. Délben a tiszti étkezőben nagy ebéd volt, mig a legénység j szintén meg lett vendégelve. Dél­j után négy órakor kezdődött a ka­I szárnya udvarán a legénységi játék, mely ; hat óráig tartott el. Voltak különféle j mutatványok, magánjelenetek, volt ének, [szaval lat, bohóc előadás s végezetül csata, mit a helyőrség tisztikarán és legény­ségén kivül nagyszámú közönség nézett végig. — Központi választmányi Ülés. Esz­tergom megye központi választmánya j július i-én d. e. 10 órakor ülést tart, melyen az országgyűlési képviselő vá­lasztók közszemlére kitett ideiglenes név­jegyzéke ellen beadott felszólamlások és észrevételek fognak elbíráltatni. — Diákmajális. A főgymnásium ifjú­sága ma tartja hagyományos fényes sikerű nyári mulatságát a Kovács pa­taknál, mely ez alkalomból is látoga­tottnak Ígérkezik. A csavargőzös társu­lat, tekintve, hogy a diákmulatságokat mindég nagyszámú közönség látogatja, a rendes meneteken kivül esti 7 és 10 órakor is fog ez alkalomból közlekedni. — A sorozás elhalasztása. A honvé­delmi minister a fősorozásokat újból, s most már bizonytalan időre halosztotta el. — Halálozás. Rényi József ügyvéd, volt negyvennyolcas honvédtiszl, a szat­mármegyei Zelestya községben 82 éves korában elhalálozott. A megboldogultban Rényi Dezső székesfővárosi főjegyző édes atyját gyászolja. — Uj lap. Miként értesülünk, városunk­ban mozgalom indult rr.eg egy uj, hato­dik lap abpitása iránt. Az újszülött poli­tikai hetilap lesz, mely a függetlenségi eszmék szolgálatában fog állani. — Tanügy. Az iskolai év befejeztével véget érnek azon ideiglenes intézkedések, helyettesítések, mellyek azon időre szól­lottak, s helyökbe lépnek a véglegesíté­sek, mellyekre nézve, a következő kombi­nátiókról vettünk tudomást. Néhai Szőllósy János helye, mellyet eddig ideiglenes minőségben Szoleczky János töltött be, Maros Antal által töltetnék be, mig ennek helye; Szoleczky Jánossal. Hegedűs Sándorné helyébe, miként előre látható, a közbizalom Schönbeck Justa tanítónő úrhölgyet fogja helyezni. — Tavaszi szemle Lovag Aujfenber­ger Mór a 65-ik dandár parancsnoka hétfőn városunkba jött, hogy háziezre­dünk itt lévő zászlóalja felett, a szoká­sos tavaszi szemlét m<wtartsa. Tiszteld. Darányi Ignác, Láng Lajos, Appon> Aibert Gróf, Zichy Jenő gróf, özv. Rhc! dey Lajosné grófnő, gróf Csáky Al binné, gróf Karácsonyi Jenőné, grc Somssich Tihamérné, báró Dániel Ei nőné, gróf Széchényi Aladarné Ginevern Győry Ilona, Wlassits Gyula, Wicken burg Márk gróf, Hegedűs Sándor, Lud wigh Gyula, Kossuth Ferenc. Ügyvivő alelnök lett: S?»mssics Tiha m'r gróf. Alelnökök : Halmos János aki kijelen tette ugy a maga mint Budapest, székes főváros közönsége nevében is, hogy a egyesületet legmesszebb menő támoga tasban fogják részesíteni. Beniczky Lajo; alispán, Battyányi Pál gróf, Hajós Jó zsef, Hlatky István esztergályos, d Gaál Jenő min. tan. Vikár Béla szabó mester, Sombory Lajos, Brázay Kálmán Széchényi Bertalan gróf, kik e tisztsége elfogadták. Ezután az elnöki tanácsba közéletünl számos kitűnőségét választották be majd az igazgatóság, ügyvezető bízott s?.g és választmány megválasztása követ ke/.ett, melyekbe a társadalom minder rétegéből oly férfiakat választottak, akit mar eddig is eredményes tevékenységei fejtettek ki hazafias téren. A sajtónak az alapszabályok szerin tervezett messze menő támogatására vak tekintettel beválasztottak számos fővá rosi előkelő hírlapírót, kik e tisztsége ket el is fogadták. Érdekes intézménye, ugyanis az egye saletnek az, hogy tagjaitól vásárolt haza, ipar cikkek és iparművészeti tárgyaka továbbá szerszámokat, szakkönyveket é. lapokat fog tagjai között kisorsolni hogy igy az ipar fejlődését a hazai sajtc támogatásával egybe kapcsolva szolgál hassák. Л közgyűlés után ügyvezető bizottsági ülés volt, melynek tagjai az elnökségen kivül Bátyán Ernő Gróf. Baftha Miklós, Dirányi Gyula Dr. Györgyi Kálmán, Kuszkó István, Sztipán Isván, Hajnos Sándor. Bernát István Dr. Forster Géza, Horváth János, Dr. Lőherer Andor, Tóth Károly, Zseni József, Rózsa Károly stb. Főtitkárnak egyhangúlag Jeremiás Ar­noldot választották, mig titkárnak Zórád Árpádot, jegyzőnek Pálffy Józsefet és fo­galmazónak Börötzffy Jenőt nevezték ki. твт мят иш» iwwfc иишимвд дм ним — Ezüst mise. Karkecz Alajos Pilis­maróth közs:g népszerű és derék plé­bánosa holnap tartja ezüst miséjét. — Téli kikötő Esztergomban. Öröm mel adnnk helyet az alábbi soroknak, melyekből míg egyrészt azt olvassuk, hogy a rég óhajtott téli kikötő a meg­valósulás stádiumában van, addig más­részt a sorok tanúbizonyságot tesznek arról, hogy országgyűlési képviselőnk, Frey Ferenc a város és megye érde­kében hol csak lehet érvényesiti befo­lyását, s igyekszik annak érdekeit elő­mozdítani. éBw9apeot, 1903. juniub 20. Шгь^ $eienc& uzna-h, оъь&<у^. 'h&pvibztő. cBi4.3apeí>t. ö ^Ca^i^nvíttó^á^a mccyfa&áöábót -uacj.'i^ecou czde$vtod£$& jofytán- uaw cztesitcríi, -ft-oc^ij- О &occcttenciája tsutczyom vázmeyyz-heib a<& &xz>Uzyom vázoyban -tetteikeni óhajtott -téli -fU­kotő we^vaíóoitása ücj.-v}é f>eii. a Ä&iveo ] tudomás vítei végett tio&tetcttet СдЛ­tóit iiizatot intí&ni -mé-ftófctatott. Stoyadja ^УСасууьауод hivató ti$&­tefetem оыьхпХе, -m^if-vánítádát. Kungli s. k. miniszteri tanáesos, as elnöki oszlály főnöke. M. kir. földmivelésügyi minister. 58531/V. Másolat. Esztergom vármegye közönségének Esztergom. Méltányolva Esztergom r. t. város­nak a közhajózás szempontjából elő­téré hétfőn este a 1 Fürdő «-ben a hely ér­ség tisztikara barátságos öszejövetelt tar­tott, melyen a 76-osok zenekara játszott, Kedden a 26-osok céllövésen voltak. A dandárparancsnok, ki szerdán délben utazott el, általában minden tekintetben a legnagyobb megelégedésének adott kifejezést. — Állategészségügy. Kirván a lépfene míg Piszkén a sertésvész fellépett. = Elővigyázat Szükséges! Nagyra­becsült háziasszonyainkat saját érdekében ismételten figyelmeztetjük, hogy a ked­velt és egy évtizednél már tovább mindenütt kitűnőnek bizonyult Kathrei­ner íéle Kneipp-maláta kávé csak a zárt eredeti csomagokban Kneipp páter véd­jegygyei valódi. Csak a Kathreiner-féle Kneipp-maláta kávé bírja a babkávé ízét és zamatját, a miért is mint pótlék a kávéitalhoz azt finomabbá, enyhébbé és az ínynek kellemesebbé teszi. Babkávé hozzáadás nélkül is a Kathreiner-féle Kneipp-maláta kávé kiválóan jóizü és az egyedüli megfelelő pótlás annak he­lyébe. Ellenben, a mit nyitva mérlegelve árusítanak, mindég csak egyszerűen pörkölt árpa vagy maláta, de soha sem »Kathreiner.t A szórakozott. Egy zivataros áprilisi délután, apró fekete emberke nyitott be a d . . i posta hivatal helyiségébe. Haja gyér, de mit az idő viszontag­sága még meghagyott, az fekete volt. Bajusza, szakálla szintén. Öltözékéről igen bajos lett volna meg­megállapitani, a társadalom melyik osz­tályához tartozik, mert mig gallérján a napok nyomai látszottak, cipője kifogás­talan szabású és tiszta volt. Ha a postamesternőnek ideje lett volna publikumával törődni, bizonnyal feltűnt volna ennek a kis embernek külö­nös viselkedése . . . Apró fekete sze­meit — melyekben olyan furcsa, majd­nem őrületes fény lobogott — nyugta­lanul jártatta körül a hivatalos helyi­ségben, szemügyre véve minden lúgot. A mellett türelmesen bevárva, mig a | sor reá kerül. Sürgős dolga nem lehe­lehetett, különben nem maradt volna utolsónak. Végre a hivatalnoknő emberünk felé for­dult mintegy megkérdezendő: mire vár ? Tekintetük találkozott. Az az őrületes fekete fény, — mely a férfi szeméből ki lövelt — megborzongatta őt. Eszébe juttatván egy pillanat alatt az összes hallott és olvasott rabló históriákat. A férfi feladta levelét, miközben idegentől legkevésbbé várt, azon furcsa kérdéssel fordult a hivatalnok nőhöz: vájjon a hivatalos helyiségben tölti-e az éjszakáit is, hogy van-e ilyen községben nagy nem pénz forgalom. Feleletet természetesen nem kapott ezekre a különös kérdésekre ; tehát mint jött, nesztelenül eltávozott. Az amúgy is félénk postamesternő nyugalma csak addig tartott, míg a külö­nös ember betette maga után az ajtót, azután fog vacogd, egyedülíségének tudatában ült íróasztalához, folytatni a munkát, melyet a feladott anyag rova­tolása ad. Komoly, nyugodt természete volt, a mellett az élet szigorú iskolája korán megtanította őt, mindent a mun­kának és kötelességnek alá rendelni. A különböző arezok és alakok, kik hivatalos helyiségében megfordultak, nem voltak reá semmi hatással. A folytonos sietség, az egész embert kívánó szellemi munka nagy mrrvben közömbössé tették. De meg hova is jutna az a hivatalnok, kinek naponkint annyi különféle rendű és rangú emberrel van dolga, ha mindegyikét külön figye­lemre méltatná!, És most mégis ... ez a kis fekete ember, furcsa kérdéseivel, apró szemei­nek őrületes lényével, olyan rettegést idézett elő a szegény hivatalnoknőnél, amilyenre önállósága egész ideje alatt nem emlékezett. Több éjszakán keresztül nem merte nyugodtan álomra hajtani fejét. Képze­letében mindig ott látta a fekete embert, amint éles kését felemelve, életét — vagy az állam pénzét — mindegyiket féltett — elvegye tőle ... Nem volt már menedéke esak a jó Szűzanya. Ő hozzá imádkozott : mentse meg minden rossztól. — Megmentette! D. községben a népnek munkát adandó — az igazság kedvért hozzá kell tennem, hogy még egy két budapesti nagy fu­varosnak meggazdagodási vágyából — gyárat építettek. Az emberek egyideig másról sem beszéltek, mint a nagysza­bású munkálatokról, mely annyi szegény családnak ad majd kenyeret. Biz az ke­vés kenyeret, annál több csalódást jut­tatott az embereknek osztályrészül. Ezt azonban előre senki sem tudhatta, most egyelőre esak a munkálatok folytak se­rényen. Már meg is érkezett a mérnök, hogy felmérje a telepet és személyesen vezesse az építkezést. Persze szörnyű nagy az érdeklődés. Egy eleven mérnök, akinek azonfelül re mek ajánló levele van: nőtlenségében! Találgatják: tesz-e vájjon látogatást? Tesz, hogy ne tenne l Hisz D. község intelligenciája, messze híres vendégsze­retetéről. Két napig szakadatlanul esett az esÓ, utánna gyönyörű, verőfényes nap követ­kezett. De az építendő gyár telepen fe­neketlen a sár, aki onnan szalonképesen akar kikerülni, annak vagy szárnyakkal kell bírnia, vagy legalább is fogatjának kell lenni. Ezt a szép, de sáros napot választotta a mérnök úr, hogy megtegye a várt látogatásokat. Es mert sem szár­nyai, sem fogatja nem volt, egy harma­dik kijutási módot kellett kieszelni. De mit ? No bizony! hát azért mérnök a mérnök, hogy más csinálja meg neki a tervet! Már csak tud magán segíteni. Tud, hogy ne tudna, sőt már segített ls. Mire való a sárcipő ? arra, hogy az ember kigázoljon vele a sárból. . . A postahivatal legközelebb esett neve­zett gyártelephez, a mérnök úr ott kez­dette látogatásai sorozatát. Nem rajta mult, hogy azon napon nem jutott tovább ... Délelőtt II órakor kopogtatnak a posta­mesternő lakásának ajtóján, s belép tel­jes látogatási díszben a — kis fekete ember: ki oly sok álmatlan éjeiéinek volt okozója. Teljes díszben, kifogástalanságának tu­datában tett egy-két lépést előre; azon­ban mielőtt címeit elmondhatta volna, a háziasszony egy futólagos, de jelentősé­ges pillantást vetett a vendég cipőjére és bár erősen küzdött ellene, nem birta a nevetést visszatartani. A látogató sértődötten követte a háziasszony tekin­tetét egészen a saját, különösen kipará­dézott lábáig. Most a kis fekete ember legkevésbbé sem hasonlított a hetekig rettegett rablóhoz, inkább egy komikus hatását tette a szemlélőre; ugyanis nad­rágjának egyik szára magasan fel volt gyűrve, egyik lábán végig sáros otromba pár cipő, mig a másikon kiíogástalan szabású szalon cipő volt ... Mikor idáig jutott az elegáns kis ember az ön­vizsgálattal, egy szó köszönés nélkül, valami pardon félét rebegve elrohant, vissza egyenesen a gyártelepre, honnan állítólag napokig ki nem mozdult . . . Csak később derült ki az egész nevet­séges dolog. Ugyanis a mérnök úr otromba sár cipőivel kigázolt a telepről, lehúzta a sár cipőt, helyébe a jól sza­bott szalon cipőt húzta fel, mely műve­let közben régi baja, a szórakozottság

Next

/
Oldalképek
Tartalom