Esztergom és Vidéke, 1903

1903-06-25 / 51.szám

összegségével a magyar nemzeti eszme szolgálatában álljanak, mert ezen kivül állni a haza árulással egyenlő vétség. És ha a magyar állam területén magyar állam polgársággal dicsekvő kath. pap esik a vétségbe, az reánk nézve kétszeres fájdalom, mert ma­gyar eredetű és magyar tulajdont képező vagyon révén nyerhette és nyerte meg kiképzését, mert a ma­gyar kath. egyház nagy múltjának tanúsága szerint egy ezredéven át leghívebb ápolója fejlesztője volt az jelenleg is és lesz a magyar nemzeti ál­lam, eszme és gondolat kialakulá­sának, mint a hogy nem is lehetett más mikor ő volt a letéteményezője is, ki nélkül már réges-rég, mint a népvándorlásban szereplő vitéz, de letűnt népről emlékeznék meg Clió. A magyar kath. egyház ily hűt­len sáfárja ily háládatlan existen­tiája megérdemli, hogy vezekelni küldessék, működésében pedig a legszigorúbb megtorlással megaka­dályoztassék. Az ilyen papok nem állhatnak élén a magyar kath. iskoláknak, valamint nem állhatnak a vele egy húron pendülő tanitók sem, kik csak megvetést érdemelnek. Es a ki a kath. iskoláknak létét, virágzá­sát nemzeti aspiratiókkal veszélyez­teti, jegyezze jól meg, az első sor­ban a hitvallásos szellemet veszé­lyezteti és ne jajgasson, hogy nyomában az állami iskola kél, amelyoen szerinte szám­űzve van a hitvallásos szellem ; de vette, és azért kezdte meg éljen szóval mélyebb harcba bocsájtkozás nélkül visszavonulását. A középnek áttörése és a vezénylet teljes hiánya miatt méltán attól tarthatott, hogy dandárának vissza­vonulási útja el fog vágatni. Az ellenség terve csakugyan sikerült is, mire hadtestün­ket az általános pánik szállta meg, és vad­futásnak eredt, mi iszonyú áldozatta! járt, és több ágyút is vesztettünk. Ekkor érkezett meg Damjanits had­teste. E pillanat valóban felséges és oly nagyszerű volt, hogy azt hiába kisérte­ném meg leirni. Elöljárt a 9-ik és 3 'ú zászlóalj lelkes éljeneket hangoztatva tiszteik kezében felbátorítólag villogotl a kard, a legénység szemében a harc vágy tüze lángolt, és oly páratlan rend ben és nyugodtsággal haladt előre mintha vidám ünnepre sietne. A közibüfe vágó sürű-ágyúgolyókat éljen üdvözlés­sel fogadta és a hidra concentrált ágyú­tűz dacára, roham lépéssel tört keresz­tül a hidon. Hasonló lelkesedéssel kö vette őket a többi zászlóalj. A harma­dik hadtest tüzérsége is megkezdte a tüzelést, és előnyomulását, szóval az egész hadtest öszműködése valóban pá­ratlanul nagyszerű volt, de nem csoda ott járt közöttük a mester, Damjanití mint egy had Isten. De fájdalom, közöttünk nem láttunl vezért, intéző kezet, a ki a csata kimene tele érdekében befolyását érvényesítette volna. Tartalékunk nem volt, a csapa tokra hagyatott a szükkörű intézkedés, г ezért a csatát el is vesztettük. De háh Isten, Damjanits helyre hozta azt. Hadtestünk is rendben állt, s követt« a csata menetét, de a nagymunkábó többé nekünk mi sem jutott, mert Jela sits hadtestét Damjanits teljesen első pörte, és alkony tájban a Tápió-Bicskéi túlfekvő magaslatokon táborba szállv; tölténk az éjet. (Folyt, köv.) legyen arról is meggyőződve, hogy a pánszlávizmus és a pangermaniz­mus is, mint minden kath. iskolában, hol vezetői, irányitói a lelkészek és a tanitók a magyar nemzeti szel­lem szolgálatában ernyedetten és kitartó harcosai ama legszentebb nemzeti törekvésnek, hogy az ál­lam egységessége a nyelv egység­ben domborodjék ki. Miért ? mert a nyelv határainak kiterjesztésével párhuzamban halad az állam nagy­sága és hatalma is. Erre a nagy­ságra pedig minden magyar em ber törekedik és e törekvésben meggátolni senki által sem engedi magát. Ezen kijelentés gyönyörűen tükröződik Magyarország hercegprí­másának Vaszary Kolos bíboros ér seknek a magyar nyelv tanítása ügyében kiadott rendeletében, a melyben a magyar nemzeti egy­ség eszméje, gondolata ' sugárzik ki, nyelvében is magyarrá tenni a haza összes polgárait, mely összesé­gében a magyar nemzetet alkotja. Aliquis.. A kath. kör jubileuma. Esztergom, június 21. Helyi társadalmunk egyik jelentősebb tényezője, az Esztergomi kath. kór f. hó 21-én, azaz vasárnap ünnepelte fenn­állásának io éves évfordulóját. Kétsze­res örömmel ünnepelte ezen előkelő egye­sület a jubileumot, mert a jelen viszo­nyok között, amikor egy egyesületnek létezése, vezetése, az egyesületi élet és szellem ébrentartása és fokozása tö­mérdek nehézségbe ütközik, szép ered­mény az, mellyet a kath. kör. elért. Az ünnep a királyvárosi plébánia tem­plomban d. e. fél II órakor tartott szt. misével kezdődött, melyet dr. Walter Gyula apátkanonok, a kör alelnöke, di­szes íőpapi ornátusban, fényes segéd­lettel poníificált. Mise alatt a kör da­lárdája szép egyházi énekeket adott elő, Mise után pedig az egész jelen volt kö­zönség a kör nagy termébe vonult, hol x / 4 12 órakor díszközgyűlés tartatott. Mattyasovszky Lajos lovag elnök meg­hatott hangon üdvözölte a megegjelenl diszes közönséget s büszkén tekinteti vissza, a kör életében oly szerencséser lefolyt egy évtizedre. A jkv. hitelesíté­sére Maszlaghy Ferenc praelátus kano nokot és Frey Ferenc orsz. képviselői kérte fel. Ezután Bárdos Rémig dr. a kör fárad­hatatlan titkára állott fel szólásra. A kör 10 éves működéséről számolt be olj ékes szavakkal, oly lelkes, tartalmai előadásban, hogy a jelen volt közönség zajos tetszésének élénk tapsviharral adotl kifejezést, melynek utánna a tiszteletbe! tagok választása következett. Mattya sovszky elnök ajánlatára a közgyűlés gróf Ziehy Nándort és ifj. gróf Zichy Jánost egyhangúlag tiszteletbeli tagoku választotta meg. Az elnök zárószavában a jelenvol szép és diszes hölgyközönséghez fordult Kérte őket, hogy mint minden szépnél és nemesnek hivatott pártfogói és forrásai a jövőben is őrizzék szivükben a vallás és erényt, és ne vonják meg érdeklődé süket és szeretetüket a kath. körtől. A közönség déli 12 órakor szétoszlott A kör férfi tagjai d. u. 3 órakor г kertben megtartott tekeversenyen ujbó megjelentek. A versenyen igen számosat vettek részt és azt mindvégig a leg nagyobb érdeklődéssel kisérték. Végre esti б órakor az elnök kihir dette az eredményt, mely szerint: I. dijat nyerte : dr. Perényi Kálmái 2. dijat nyerte : Kersch Ferenc (Kis Kohn bronz tintatartót.) 3. Szoleczky János (Lámpát Íróasztalra.) 4. és 5. dijat nyerte: Etter Gyula (Ezüst citrom facsaró, és egy üveg pezsgő.) 6. dijat nyerte: Kersch Ferenc (Hamu­tartót.) Ez alatt a tagok nejei is lassan a kertbe gyülekeztek, a melyet ez alkalom­mal díszes lampionokkal ékesítettek fel. A tekeverseny berekesztése után az egész társaság a termekbe vonult, hol őket teritett asztal, ízletes vacsora és cigány zene várta. Az ünnepi vacsora menüje a következő volt : Sonka. Füstölt marha nyelv. Borja sült. Liba és kacsa sült. Saláta. Túrós és diós lepény. Gyümölcs. Sajt. Bor. Pezsgő. Elnök a jelen volt hölgyekre, dr. Perényi főbiró az elnökre és titkárra mondottak felköszöntőket. Az ízletes vacsora után a közönség a kivilágított kertben sétált, asztalbontás után pedig a cigányzene hangjai mellett táncra per­dült a fiatalság, mely csak az éjfél utáni órákban oszlott szét. Alabárdos. Magyar Védő Egyesület. Országos fontosságú esemény történt e hó 14-én Budapesten. A 40-es évek hagyományai újultak meg e napon. A magyar ipar és termelés mostoha sorsán érzett jogos aggódalom és a segítés el, halaszthatatlan szükségének érzete hozta össze közéletünk jeleseit, amikor a Ma­gyart édő egyesület az uj városháza dísztermében megtartotta alakuló köz­gyűlését. Mintegy negyedfélszázan jelentek meg a magyar társadalom minden rétegéből, közöttük közéletünk számos kitűnősége, mig mások kik a nyári szeson miatt már elutaztak a fővárosból levélben és távi­ratokban csatlakoztak a mozgalomhoz. Jelen voltak : Gróf Sommssich Tihamér, Barthos Tivadar táblabíró, Hlatky Ist­ván, esztergályos mester, Halász Ferenc min. o. tanácsos, Gyömrői Manó udv. kárpitos, Haasz Alfréd gyáros, Herman Ödön udv. szállító, dr. Loosy gépgyár­igazgató, Láng Lajos gyárigazgató, tor­nyai Schossberger Rezső, Szerencs Já­nos főrendiházi titkár, lik Mihály nem­zeti kaszinói titkár, Rózsa Károly, Zseni József, Löherer Andor, Zórád István az О. M G. E. titkára, a fővárosi ipartes­tületek elnökei és több fővároei testület elnöke stb. A karzatot szép hogy kö­zönség töltötte meg. Az elnöki széket Somssich Tihamér Gróf, Hlatky István és Barthos Tivadar foglalták el. Somssich Gróf lelkes sza­vakkal magyarázta a mult század negy­venes éveinek mozgalmát és köztetszés között fejtette ki, hogy az alakuló egye­sület becsületes homlokára csak ez van irva : >Szeretem hazámat jobban, mint a külföldet, anélkül, hogy a külföldet gyű­lölném. A hazai ipar és mezőgazdaság gyönge növényét akarom táplálni mig megerősödik annyira, hogy maga is meg­küzdhet erősebb versenytársával.€ Fel­hívta a társadalom .minden rétegét a mozgalomhoz való csatlakozásra. Üdvö­zölte az iparosokat a kereskedőket és gazdákat, kik együtt megjelenvén, fényes tanúságot tettek a mellett, hogy nem ők ellenségei egymásnak, hanem a kül­föld valamennyinek. Megnyitja a közgyű­lést, hosszas szűnni nem akaró taps és ezután lélekemelő jelenet következett. A polgári dalkör rázendített a szózatra, melyet lent és a karzaton állva énekelt vtle négyszáz torok, miközben számosak­nak könnyek gördültek végig arcán. Barthos Tivadar táblabíró meghatott szavakkal adta azután elő a szervezke­dés történetét. Rámutatott arra, hogy fejletlen iparunk folytán Ausztria és a többi külföld iparának valóságos gyar­mata az ország, minek folytán száz meg száz millió vándorol ki az országból és a nemzet folyton szegényedik. Ezután ifjúi tűzzel lelkes szózatot intézett a kö­zönséghez, hogy pártolják, védjék a hazai ipart és mezőgazdasági termelés^ a magyar munka gyümölcsét és a ma­gyar munkást. Szavait, melyet viharos tetszésnyilvá­nítások amúgy ís sűrűn szakítottak félbe, percekig tartó lelkes tüntetés és taps követte. Jeremiás Arnold előadó felolvasta ezu­tán az ország minden részéből érkezett sürgönyöket többek között Vig Albert iparoktatási kir. főigazgató, nagysombory Sombory Lajos főrendiházi tag. Kohl Medárd püspök, Zilahi Simon, Budai Barna, Zilahi Rezső és mintegy negy­ven sürgönyt és több levelet. Felolvasta az E. M. К. E. átiratát, melyben az egyesület mozgalmához test­véri csatlakozásukat jelentették be, fel­olvasta Rákosi Jenő levelét, melyek nagy lelkesedést keltettek ép ugy, mint a temesvári keresk. és iparkamara üd­vözlő sürgönye, melyben a kamara az egyesület támogatását igéri. Tóth Károly az iparosok nevében tartott ezután szép talpra-esett beszédet, Erdős Lajos ref. lelkész pedig magas­röptű szép beszéddel valósággal elra­gadta a hallgatókat. Rákóczy Károly szép beszédben jelen­tette be, a fővárosi házfelügyelők egye­sülete tízezer tagjának testületileg való belépésit. Springer József a fővárosi kis­vendéglősök és korcsmárosok ipartestü­letének tagjai nevében bejelenti, hogy ezennel mindnyájan belépnek az egyesü­letbe. Sedianszky János bejelentette, hogy a szűcsök stb. ipartestülete szintén testüle­tileg belép az egyesületbe. Jeremiás előadó jelentette ezután, hogy az egyesületnek eddig közvetlenül belé­pett tagja van 600. Testületileg be­léptek : A nagykőrösi, a zombori, a kolozs­vári, az újpesti, az eperjesi, simontor­nyai, szegedi, erzsébet-kossuthfalvai ipar­testületek kilenc fővárosi ipartestület, az első III. ker. polgári kör, stb. Belépett az országos központi hitelszövetkezet ipari oszt. főnöke, az O. M. G E. igaz­gatója és titkárai. A magyar gyáriparo­sok szövetségének elnöke, az Otthon irók körének elnöke s a többi. Jeremiás Arnold felolvasta ezután az egyesüket alapszabályait, mely szerint az egyesület célja : a hazai ipari mezőgaz­dasági termelés és a hazai munka és kereskedelem védelme és fejlesztése. A magyar birodalom gazdasági és ipari termelésének védelmét és fejlesztését célzó mozgalmaknak és az e célokra tö­rekvő érdekeknek egyöntetű és orizágos képviselete, úgyszintén e- célok érdeké­ben alkotott törvények, rendeletek és hatósági intézkedések gyakorlati végre­hajtásinál a hatóságok támogatása és a végrehajtás ellenőrzése. Többek hozzá szólása után az alapszabályok egyhangúlag elfogadtat­tak és a választások következtek. Rá­kosi Jenő és Császka György kalocsai érsek javaslata folytán egyhangúlag, nagy lelkesedéssel az egyesület fővédőjéüi megválasztották : József Ágost magy. kir. herceg ur ő fenségét kihez küldött­séget fognak meneszteni, és Vaszary Ко­lozs bíboros, hercegprímást, Esztergom érsekét. Jeremiás Arnold olőadó felolvasta ezu­tán a hercegprímás levelét, melyben ő eminentiája a fővédŐség elfogadásásáról értesiti az egyesületet. Lelkes tüntetés közben elhatározta a közgyűlés, hogy táviratilag üdvözli ő eminentiáját. Védnökökül megválasztották: Császka György kalocsai érseket, Károlyi Sán­dor grófot, Chorin Ferencet, Bánffy Dezső bárót, Mailálh Gusztáv püspököt, Dessewffy Aurái grófot, Rákosi Jenőt. Előadó bejelenti, hogy Chorin Ferenc és Rákosi Jenő főrendiházi tagok, már a szervező bizottságot is állandóan támo­gatták tanácsaikkal. Tiszteletbeli elnökök lettek: Béldi Ákos gróf, Márkus József főpolgármes­ter, Mailálh József gróf, Talián Béla, Seydl Ambrus min. tan. Andrássy Dé­nes gróf, Pálffy Miklós herceg, Pálffy Já­nos gróf, Szapári Pál gróf. Tiszteletbeli tagokul választattak: Özv. Somssich Pálné, özv. báró Lipthay Bé­láné, gróf Szapári Pálné, gróf Vay Ábrahámné, gróf Andrássy Aladárné, gróf Vigyázó Sándörné, Inkey Kálmánná

Next

/
Oldalképek
Tartalom