Esztergom és Vidéke, 1903

1903-06-25 / 51.szám

es A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. M^ai

e

^

ei

>ik Vasárpap és csütörtökön. jiLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Ezés* érr — — — — 12 kor. — fii. Fel é?re - — - - — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. E^yei »íám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a ké ziratok, előfizetések, nyilttereb. ős hirdetések küldendő*) Kossuth bajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. Й pánszláv vagy pangermán pap. Esztergom június 24. Ha ugy áll a dolog, mint az e lapok mult számában volt közölve, hogy a kesztölci lelkész pánszláv propagandator, mint ilyen egész táborkart szervezett otthonában, ak kor nincs egyéb hátra, mint elrettentő példaadásért megtorolni őt azon üzelmekért, melyeket a magyar nemzeti államegység kialakulása ellen itt a székes főváros és a magyar katholikusok metropolisa között vakmerően folytat. Nem szabad semmi körülmények között tűrni, hogy a magyar állam határai között bárki a magyar nemzeti eszme utáni törekvések bár lassú de biztos munkáinkban megzsibaszszon, megbénítson, megakadályozzon. A magyar nemzeti eszme megvalósulásának nagy munkájában ellentétes értelmiséget nem szabad ismernünk, nem szabad megtűrnünk. És ha a köznép ragaszkodik is a nemzeti eszme értelmében vett idegen ajkú anyanyelvéhez és ha ezen anyanyelvhez való ragaszkodást kellőképen méltányolni tudjuk is, e méltányosság nem terjedhet ki azon b „EsztBPgora 6 Vidéke" tárcája. 1848. évi nemzetori és honvédkori élményeim. Irta: HORVÁTH GÉZA. Folytatás (IX.) A tavaszi hadjárat. A tápio-bicskei csata. Ápril hó 4-én hadtestünk Nagykátára érkezve arról nyert értesülést, hogy Jelasits visszavonuló hadteste utóhadának nyomában van. Midőn zászlóaljunk Nagykátáról kiindult, Kazinczy ezredes azzal fogadott bennünket: >No fiúk csak előre ! egy csapat horvát van itt! jó lesz reggelire, с Azonban ezen csapat húszezer emberből és számos ágyúból állt. Mi éljennel válaszoltunk és átkeltünk a keskeny, karfátlan hidon, mely a hó létől megdagadt Tápió vizén vezetett át. Rövid idő alatt arról győződtünk meg, hogy nemcsak nálunknál nagyobb haderővel állunk szemben, hanem arról is, hogy vezéreink sem az ellenséges haderő állását, sem a haditerepet nem ismerik. Zászlóaljunk a központot foglalta el. Az ellenség a hepehupás homok buckákba volt rejtőzve, s mintegy kétezer lépésre bocsájtott bennünket előre anélkül, hogy tüzelni kezdett, vagy! magát mutatta volna. A második század Csákós Sándor kapitány vezérlete alatt csatárláncba oszlott, mi pedig az első század, a fedezetet képeztük, mig négy határokig, melyen túl egy nemzeti gondolat szolgálatába szegődve ellentétbe helyezkedjék a magyar nemzeti gondolat sanctionálásával szemben azok részéről, kik magasabb fokú rendeltetés, hivatás, értelmiségük folytán, mint akár a magyar állam, akár az ősiség alapján való tagosultságát képező vármegye akár a magyar kath. egyház, akár az állam területén egyenjogúsított egyházak bármelyike által alkalmazást nyertek arra, hogy a köznépet közművelődési szempontokból neveljék, vezessék képezzék és irányítsák, avagy állami és társ dalmi összműködésének gépezetében közbiztonságiig óvják. Ilyen embereket megtűrni nem szabad s minden áron oda kell hatni, hogy a magyar nemzeti eszmével ellentétbe helyezkedő munkásságuk, 1 mint az állam egysége ellen elkövetett vétségek szigorúan megtoroltassanak. Az ilyen embereket tehetetlenné kell tenni, s ha nem engednek, ki űzni őket oda, hol sajátos nemzeti gondolatuk érvényesülhet az államban, de semmi körülmények között sem a magyar államban. Tudomásul kell nekik adni, hogy század a tartalékot alkotta. Utánunk egy üteg ágyú vonult. Egyszerre megszóllaltak az ellenség ágyúi erősen tüzelve reánk, mit a mi ütegünk is a túlnyomó ágyúsor ellen bátran viszonzott. A balszárnyra tekintve, úgy látszott, hogy rövid harc után a hatodik zászlóalj visszanyomja az ellenséget, mig a jobb szárnyra nézve megütközve tapasztaltuk, hogy bátori Schulz Bódog dandára >éljen* szóval hátrálni kezd. A dolgot megmagyarázni nem tudtuk. Ekkor történt velem, hogy a mint a század közepén álltam, egy ágyúgolyó a balról közvetlen mellettem állott három embert kiütötte, kiknek vére köpönyegemre hullott. A század ezen lövés következtében kétfelé nyilt és lebukott, csupán én egyedül tartottam meg állóhelyemet, de bevallom, hogy ezen esemény következtében egykét másodpercre megmerevedve maradtam. Magamhoz térve, a századra kiáltottam : »Mit bukdácsolsz zárkózz !« és a jelzett pillanatnyi merevség mit éreztem, még inkább megállapitá egyéni bátorságom hírét, de nemcsak a századnál, hanem a zászlóalj tisztikara előtt is. Az ellenség ágyútüzét ágyúütegünkre irányitá, mely annak folytán hátrálni volt kénytelen, a fedezetül szolgáló négy századdal együtt. Ugyanekkor három határőr zászlóalj bontakozott ki a homokbuckák mellől, s iszonyú »Hurrah« ! kiáltással szuronyt szegezve rohant ellenünk. Csákós kapitány a helyett, hogy visszavonult volna, éles hangon elkiáltá magát: „Ide mellém, ne engedd magad a magyar nemzet, mint államalkotó tényező az általa elfoglalt haza területén belül oly evivális privilégiummal rendelkezik, mely egye(

nesen kizárja azt, hogy vele szem, ben bármely, a haza határain belül élő népfaj különleges nemzetiségi aspiratiókat szolgáljon; hogy vele \ szemben a népbajoknak oly korlátlan szabadsága legyen, mely ál4al a magyar nemzeti állam léte, |az állam alkotó és fentartó magyar faj uralma legyen veszélyeztetve. I Tudomásul kell adni, hogy a meghódolt népeknek jogköre a hó(

ditóval szemben nagyon kis határokra terjed, mikor nemzetiségükről van szó. Tudomásul kell adni, hogy a betelepített népek, illetve nemzetiségek, nem azért telepittettek le, hogy nemzetiségük terjesztésének legyenek erjesztői, hanem hogy a kedvezőbb megélhetést szerző viszonyaikkal szemben a magyar nemzeti állam erősbbülését mozdítsák elő. Tudomásul kell adni, hogy a magyar nemzeti állameszme, gondolat, szabadság nem a nemzetiségek conglomeratumán épül fel, hanem a folyton fokozódó beolvadáson, melynek egyik végcélja nyelvében egységes magyar nemzet. üsd:

w Ezzel a kétszázad az ellenséggel szuronycsatába bocsájtkozott, főleg pedig azért, hogy Csákós kapitányt a veszedelemből megmentse, mert ily tömeggel szemben győzelemre nem számíthattunk, de törekvésünk hiába való volt, mert Csákós kapitány több lövéstől találva, halva rogyott össze és vele a zászlóalj legbátrabb tisztje és embere esett el. Nem mellőzhetem megemlítését annak, hogy egy határőr hasamnak irányozta szuronyát, de sikerült elpariroznom annyira, hogy annak csak hegye érinté balcombomat, de abban a pillanatban egy Csizmás nevű honvéd puskatussal ugy fejbe vágta, hogy agyveleje szétfrecscsent. Harminchat halott hátrahagyásával sikerült menekülnünk. Ágyúink, töltényszekereink, nemkülönben a huszárság (látva a centrum áttörését) rémült futása következtében, miután az ellenség ágyúi folyton üldöztek, a gya-. logság nagy része a Tápió folyóba ve- | tette magát és igy igyekezék túlpartot érni. Szóval hadtestünk teljes rendetlen-' ségben futott, sőt ágyúink a túlparton sem foglaltak állást az ellenség feltar-j tóztatása céljából. A malomnál szélesebb lévén a viz, úgy hiszem sokan ott lel- j ték halálukat, azonfelül az ellenség golyói a vizbe is csapkodtak. Útközben kérdeztem Kovács Lajos őrmester tár-1 samat, ki zentai és igen bátor fiu volt: »Bele menjünk mi is a vizbe?« mire aztj válaszolá: „A kápolnai csatában kapott lő sebem még mindig varas, nem hűtőm át magamat, menjünk a hidra !« s noha Tudomásul kell adni, hogy a magyar nemzeti állam integritása magyar nemzeti szempontból nem tűrhet meg evolutiokat, melyek azt veszélyeztetik, mert ez az ország első és legelső sorban a magyaré és azé is kell, hogy legyen mind addig, mig utolsó csép vére feláldozásával azt jogszerint magának tulajdonítja ; mig sírját más népek milliói nem veszik körül. A magyar nemzeti államnak egy szemernyivel sincsenek kevesebb jogai, mint a francia köztársaságnak, a porosz királyságnak, az orosz birodalomnak s legutóbb az Egyesült Államoknak, mely nemzetiségi aspiratiókat meg nem tűr kebelében. A magyar szabadság eszméje .nem a nemzetiségi törekvések szabadossága, hanem pusztán csak a , nemzetiségi nyelvnek mint anya. nyelvnek tiszteletben tartása. Másutt még ennyit sem engednek meg. És joggal megkövetelheti, mert lé! tének egyik sarkköve, hogy az ' államterületén minden honpolgár szóban és írásban értse az állam törvényes nyelvét, a magyarnyelvet és joggal megkövetelhetik ha magyar állampolgár, akkor szive verése, érzelmeinek szálai a gondolat az ellen tüzérsége a hidra menekvőkre irányozta gyakori lövéseit, még is sikerült azon átjutnunk. Alig értünk át, abban a pillanatban hasította ketté egy ágyúgolyó az út mellett közelünkben levő egyik topolyfát, s egy futó markotányosné fejét kapta le, kinek gazdátlanul maradt készletét a szaladó honvédek azonnal elfogyasztották. Jobb felül a golyó egy szegény gubás honvédet ütött hátba, ki az ütés után még vagy nyolc lépésnyire szaladt és akkor esett össze. Ugyanekkor lőtték el lábát a hunyadi ezrednél szolgált fiatal huszár tisztnek. Igazán szép fiu volt, azt mondták, hogy az akkori bajai polgármesternek a fia volt. A csapat parancsnokok rendezni kezdték zászlóaljaikat, mert az ellenség a hidon átjönni nem mert, okulva ami könnyelmű átvonulásunkon. Az alatt én is időt nyertem, vérző balcombon bekötésére, mi abból állott, hogy zsebkendőmmel jól össze szorítottam és nyolc napig felsem bontottam. Igaz, hogy a seb csekély volt és a további hadjárat alatt behegedt, de emlékül nyomát halálomig viselni fogom. A csata felsorolt előzményeibői stratégiai tudomány nélkül kivehető annyi, hogy balszárnyurtk előnyomulása azért engedtetett oly könnyen az ellenség részéről, mert gyenge centrumunkat akarta áttörni, és a viznek neki szorítva hadtestünket kétfelé választva megsemmisíteni, vagy legalább is szétszórni remélte, Ugy látszik Schulz ezen törekvést észre-