Esztergom és Vidéke, 1903
1903-05-21 / 41.szám
A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. МеЙ е 1 е ЩЬ: Vasárnap és csütörtökön. jlLŐFIZETESI ÁRAK '. Егем évr — — — — 12 kor. — fii. F«l érre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egyes ex ám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nyiltterek ós hirdetések küldendő Í Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Az ifjúsághoz. Édesdeden pajzánkodó öröm a szivekben, dicsőséget szomjazó vágy a keblekben, midőn az ős királyi székváros Esztergom, a tavaszi szellőtől lengetett lobogókkal feldíszített falai között üdvözli a Duna és Tisza vidékéről egybesereglett középiskolák nemes ifjúságát. A szeretettől izzó érzelmektől áthatottan szól az ősváros az ifjakhoz : Hozott Isten benneteket! Hozott Isten benneteket mi édes magyar nemzetünk drága kincsei, kik zálogai vagytok a költő király azon lantba foglalt örök igazságának : A nagy világon e kivül nincs számodra hely ; áldjon vagy verjen sors keze: itt élned, itt halnod kell. Ti vagytok a haza jövő nagyságának, boldogságának, jólétének letéteményesei, szerető atyáitok gondozásától és édes anyáitok áldásától kisérve. Előttünk mindegyike egy-egy Imre, Béla herceg vagy az ármány áldozatává lett Hunyady László. Iz „Esztergom is lie" tárcája. Й magyar katb. tanítók római zárán- ; doklata*) Irta: BÁRDOS «YULA. Folytatás (VII.) Gondolánk pedig, mig mi elmerülve csodáltuk e derült, élénk képet, zajtalanul sikamlott végig a sötétkék hullámokon, mignem céljához, a „Hotel Milánódhoz ért. E szálloda a Grande Canal torkolatának közelében van, honnan Venezia szép és tágas kikötőjét be lehetett látni. Pár pillanatig a kikötőben horgonyzó olasz hadihajók hatalmas arányaiban, a festői színezetű vitorlás; bárkák tömkelegében és a sürgő-forgó apró gőzösökben gyönyörködtünk, azután — mint mondani szokás, — ruganyos léptekkel siettünk fel a szállóba, hogy a számunkra kijelelt és a kényelemszeretet nézőpontjából minden kívánatossal felszerelt szobáinkat elfoglaljuk. A szokásos csinositgatás után, hogy a rövid két napból, melyet Velenczében' tölteni szándékoztunk, egy pillanat se' maradjon kiaknázatlanul, azon melegében e szép és különleges város megtekintésére indultunk. Első utunk a Szt. | Márk térre, Velenczének e ritka szép- • ségü terére vezetett. A Szt. Márk-temp- j lom mozaik díszben és oszlopokban gaz-! dag homlokzatával épen szembe kerüli ' j *) Szerzőnek az esztergom-járási r. k. tanítóegyesület f. é. ápril 30-iki közgyűlésében tartott felolvasása , Honszerelemtől, kötelesség érzettől hevített nemes ifjúság, kinek viszont legnagyobb kincse, hogy magyar. Spárta ifjúsága acélosodon izmaitól megedzetten, roppanó erőtől duzzadva, a fegyelmezettségnek, a rendithetlen bátorságnak oly jeleit adta, melyek bámulatba ejtenek bennünket. Egy Lenoidás a görög hitregetan félisteneinél többet ér. Volt is nagy értéke az izom erősítő s bátorságra, Önmegtagadásra serkentő testgyakorlatnak, melyet később Róma is kötelezővé tett ifjúságának nevelesében úgy, hogy az a tudomány és művészet előfeltételéül tekintetett. S mig a tudomány és a művészet karöltve haladt a test nemes edzésével, addig nagy volt az ókor e két és az emberi művelődésben világító szövetnekül szolgáló állam ; de letűnt, letűnnie kelletett, mihelyt azt az élvezet vágygyal kisért léhaság váltotta fel, elpuhítva, kora aggságra, tehetetlenségre kárhoztatva a testet, tompává az értelmet és bárgyúvá a szivet. tünk s igy csak annál közvetlenebb volt a hatás, melyet reánk e pazarul diszes épület gyakorolt. Mellette a régi dicsőségéből porba hullott büszke Campanille romjai hevernek, melyet az élelmes olaszok siettek bekeríteni, hogy a jámbor idegeneknek az egyszerű szürke romokat pénzért mutogathassák. Volt annyi eszünk, hogy nem léptünk be, később, a Doge-palota erkélyéről úgyis megláttuk az egész kőhalmazt. A Szt. Márk templom bal oldalán van a hires órás torony. Különös érdekessége az, hogy a torony tetején, fodetlenül, egy vaslábon áll a harang, a melyen minden órában pontosan elveri az órát az a két vasas emberi alak, a melyek a harang jobb és baloldalán állanak. A torony homlokzatában pedig egy számozott és éjjente kivilágitott óra lap van, s a mely 24 órára van felosztva. Kissé szokatlanul hangzanék a magyar fülnek, ha például ilyenforma párbeszédet kellene hallania: — Ugyan kérlek Tónikám, légy szíves 18 órakor otthon lenni. — 18-kor ? I (Gondolkozik.) Nem lehet barátom, de 20 órakor már rendelkezésedre állok . . . A Szt. Márk templom tőszomszédságában van a Doge-palota, a maga szépséges épitkezési styljével. A hajdani dogek e nagyszerű hajléka gyönyörű kilátással bir nemcsak a tengerre, hisz' ép a kikötő partján van, hanem magára, a városra is. Behatóbban csak ebéd után néztük meg s ekkor volt okunk bámulni a termek sokaságán, szépségein és a művészi freskókkal gazdagon ékesitett falakon. Hosszabb időre bilincselte le figyelmünket a nagy terem, a melyben most két drb. papir-machéból készült földgömbön kivül semmi egyéb Nem is lehetett az máskép, mert a test fegyelmezettsége egyúttal a lélek fegyelmezettsége is, amely utóbbiban szűrődik ki a jellem^ ez az egyéni, faji vagy nemzeti sajátosság, mely disze, büszkesége hozzátartozóinak, Innen azon nagy horderejű neveléstani igazság, amely szerint a lelki épség testi épséget tételez fel s hogy meglegyen, a test ápolása, erejének fokozása, edzése, a modern kor előtt is oly életcél, mint az ó kori népeknél volt. Hát még a magyarnál! Im itt van körünkben a magyar nemzet ifjúságának másfél ezredet kitevő tekintélyes része, hogy egymással tornában versenyre kelve szolgáltasson tanúbizonyságot arról, hogy a magyar anyák gyermekei méltók azon ősökhöz, akik egykor hajdanában, mint gyermekek a leventék körül, mint leventék a tornákban s majd a férfi korban, a halál arató mezőin, —s mint vének a nemzet gyűléseken szerezték meg a dicsőség pálmaágát és a halhatatlanság cserkoszoruját áldomásra gyűlve, hogy a közösség, az együvétartozás szent érzelmétől áthatva egy serlegből igyanak a nemzetre. Mind épek voltak ők és erősek testben, lélekben egyaránt. Szűzi üdeség lehelete vonta be gyermeki arcukat a mit felváltott a levente, majd a férfikor bátorságáról, az értelemről tanúskodó vonás, a mely a duló csatákban való részvételtől, ha marconává is vált: szépek voltak ők, mint a hogy szép, felséges és fejedelmi a magyar. A magyar, kinek egyedüli életcélja a fajfentartás, a szabadság, zengzetes nyelvének hű ápolása fejlesztése abban a körben, mely a művelődést test vércéljául vette fel, hogy minden időben és minden téren kiállja a versenyt az erőteljes és világuralomra törekvő népcsaládok zömében. Hazám, édes hazám szeretett kincse, arany ifjúsága üdvözöl Téged Esztergom. Hölgyei pálmaággal, férfiai cserkoszoruval várnak, hogy versenyre hívjanak benneteket kiérdemelni a nincsen, de a melyben hajdan Venezia büszke főurai életet és halált osztogattak. E nagy* terem egyik^ falán, egy óriási képben, mely mint mondják a világ legnagyobb olaj festménye, gyönyörködhetik a műértő szem. Ez a kép az egyik falat teljesen a maga számára foglalja le. A terem más három falának értéket és diszt — a freskókon felül — azon hires képsorozat kölcsönöz, a melyben a Veneziában uralkodott összes dogék másai vannak mellképekben megörökítve. Az egyiknek képe gyászos fekete színnel van bemázolva, mert az ott ábrázolt dogé hazaárulásban találtatott vétkesnek, a miért a bűnös államfőnek a fejét levétette az állam. Sajátságos játéka a kaján sorsnak, hogy egy állam fejének az állam le is veszi a fejét. Ugy látszik, a veneziai patríciusok nem sokat tréfáztak. Ezen teremből nyilik az erkély is, a melyet már emiitettem, s a honnan a város nagy részét a kikötőt és a Campanille romjait beláthatni. Itt sütkéreztünk egy kevéssé, azután vezetőnk az oly szomorú hírességre szert tett ólomkamrákat és a „Sóhajok hídját" mutatta meg. Igen szomorú hely az, rideg és borzasztó. Időnkből még kitellett, megnéztük tehát a kissé távolabb fekvő népkertet is. Kedvtelve szemlélgettük a százával úszkáló aranyhalacskákat, a melyek e park szökőkutainak tágas medencéiben oly fürgén ficánkoltak. Rövid ideig katona zenét is hallottunk. A nászutazók kedvenc mulatságára, Velencze specialitására — a gondolozásra— csak ezen estén lígy, amint ez divatos, a hold sápadt fényénél került a sor. Hát szép szép, mulatság ez az éjjeli gondolázás, pláne még ha olasz zenészek is kisérik az embert, csak ne lett volna oly kutya hideg az idő, hogy a fogunk csak ugy vacogott bele. Persze ez a kellemetlen körülmény azután hamarosan végét vetette a mi holdvilágos ábrándozásunknak. A második nap reggelén a várostól mintegy 10 percnyire fekvő Szt. Györgyszigetre hajóztunk át, mely sziget a városnak szintén egy részét képezi. Sít. Györgynek templomában szt. misét hallgattunk, s utána megtekintettük a magyarokat \ különösen érdeklő tzen templomot. Érdekes sőt törtémeti becsű azért, mert Szent Gellért, mielőtt a magyar földre lépett volna, e templomban töltött be apáti tisztet. Ereklyéi ugyanitt vannak elhelyezve, a melyeket áhítattal érintettünk ajkainkkal. Majd nagy hazafias örömmel és nem csekély lelki épüléssel olvastuk azokat a komoly sorokat amelyeket az 1900. keresztény jubileumi esztendőben, Deseöffy csanádi püspök, Szt. Gellért 86-ik utódának vezetése alatt itt járt magyar zarándoklat vésetett a kőtáblába. A magyar nemzeti szinű szép selyem zászló, melyet ugyancsak ezen Zarándokok helyeztek itt el, a barátok féltékeny gon-, doskodásának képezi tárgyát. Mindezek megszemlélésével elmúlt a délelőtt, délután pedig a Lido-szigetre, a nyílt tenger partjára mentünk. Szép napos idő kedvezett ezen kirándulásunknak. Gyermekes Örömmel iparkodtunk a parton heverő csigákat egymást megelőzve elkapkodni s nem csekély örömmel mutogatta az, a ki már többet összeszedett, a kincset. Ezekből a tengeri csigákból és kagylókból gyűjtöttünk is mi eleget, hogy később legyen mit elszórni, mert visszamenet nem tudtuk
